[Grem] Gyász és vígasz / Tegzes K. segítő nővér

[Emoke Greschik]

Tegzes Katalin segítő nővér gyászról és vigaszról: Veszteséggel élünk, de a
remĂŠny fĂŠnyĂŠben jĂĄrunk
2016. oktĂłber 30. vasĂĄrnap 19:50
http://www.magyarkurir.hu/hirek/tegzes-katalin-segito-
nover-gyaszrol-es-vigaszrol-veszteseggel-elunk-de-remeny-feny
Mindenszentek és halottak napja közeleg. Tegzes Katalin segítő nővérrel
beszélgettünk, aki személyesen kísér veszteséggel élő embereket,
rendszeresen vezet csoportokat ĂŠs tart lelkinapokat gyĂĄszolĂłk szĂĄmĂĄra.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73173&img=o_IMG_1376.jpg>

*– Évekig dolgozott az Országos Onkológiai Intézetben, folyamatosan a halál
kĂśzelsĂŠgĂŠben. Az ott szerzett ĂŠlmĂŠnyek mennyire jĂĄtszottak szerepet abban,
hogy több mint tíz éve rendszeresen vezet csoportokat gyásszal élők
szĂĄmĂĄra?*

– Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de ez a tervem akadályokba
ĂźtkĂśzĂśtt. TĂ­z ĂŠvig dolgoztam azonban az onkolĂłgiai intĂŠzetben
aneszteziolĂłgus asszisztenskĂŠnt. Tudatosan vĂĄlasztottam ezt a
foglalkozĂĄst, *tisztĂĄban
voltam azzal, hogy az ott ápolt betegek életük sajátos időszakát élik,
szembe kell nĂŠzniĂźk a halĂĄllal is. *TermĂŠszetesen mindnyĂĄjunkban az
ĂŠletĂśsztĂśn dolgozik, Ă­gy a sĂşlyosan, nem egyszer halĂĄlosan beteg emberekben
is. A képzésünkhöz hozzátartozott a *speciálpszichológia* is. Az előadónk
azt kérte tőlünk, hogy írjuk le, milyen tapasztalatokat szereztünk a saját
területünkön. Én arról írtam, hogy *a betegeink* számára alapvetően
megvĂĄltozott a *rĂĄk* ĂŠs a *halĂĄl* szavak jelentĂŠse. KorĂĄbban kĂ­vĂźlĂĄllĂłkĂŠnt
beszĂŠlgettek arrĂłl, mit tennĂŠnek, ha rĂĄkos betegek lennĂŠnek, *amikor
viszont rĂłluk derĂźlt ki, hogy rĂĄkban szenvednek, fantasztikus ĂŠletĂśsztĂśn
lépett fel náluk. Hamar rádöbbentem arra, mennyire lényeges, hogy őszintén
beszéljünk a rákos betegekkel.* Ehhez jelentősen hozzájárult a személyes
ĂŠrintettsĂŠgem, ami egyĂŠrtelmĹąen a GondviselĂŠs keze volt. A bĂĄtyĂĄm is rĂĄkos
lett, és mindig ezt kérte tőlem: „Kató, csak az igazat mondd!” Napjainkban
a halĂĄl az emberek szĂĄmĂĄra azĂŠrt vĂĄlik tabuvĂĄ, mert nem mernek beszĂŠlni
róla, vagy nincs, akivel beszéljenek erről. Azt nem tudom, hogy mindezek az
ĂŠlmĂŠnyek mennyire jĂĄtszottak szerepet abban, hogy immĂĄr *tĂśbb mint tĂ­z ĂŠve
hivatĂĄsom rĂŠsze a gyĂĄszpasztorĂĄciĂł, azt viszont tudom, hogy ezek a
beszĂŠlgetĂŠsek nagy segĂ­tsĂŠget jelentenek mindazoknak, akik igĂŠnylik.*

*– Melyek a gyászpasztorációs szolgálat alapjai?*

– Egyszer megkérdezte tőlem valaki – ráadásul katolikus pap volt az illető
–, hogy ilyen is létezik, gyászpasztoráció? Mondtam, hogy igen. Az
onkológiai intézetben eltöltött idő alatt *szoros kapcsolatba kerültem a
hospice-szal. Később szakoktatóként készítettem fel idősek otthonában
dolgozó ápolónőket. Itt is alapvetően fontos volt annak tudatosítása, hogy
az otthonban élők számára a következő állomás a halál.* A gyászpasztoráció
nem egy terĂĄpiĂĄs forma.* Sokan mondjĂĄk, hogy a gyĂĄszt fel kell dolgozni,*
de ĂŠn ezt a kifejezĂŠst nem szeretem.* A lent meg a kendert dolgozzuk fel.**
A gyĂĄszt elfogadni lehet, egyĂźtt ĂŠlni vele. A gyĂĄsz szelĂ­dĂźlni tud,
megszĹąnni nem.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73173&img=o_IMG_1363.jpg>

*– Feltételezem, hogy másféle törődést igényel az a szülő, aki elveszti a
kiskorú vagy fiatalkorú gyermekét, mint az a férfi vagy nő, akinek idős
korban hal meg a hĂĄzastĂĄrsa, ĂŠs megint mĂĄskĂŠpp kell foglalkozni azzal,
akinek az Ăśregkort megĂŠlt ĂŠdesapja vagy ĂŠdesanyja adja vissza lelkĂŠt a
Teremtőnek.*

– Ez így van. Az első és legfontosabb, hogy nem én adok tanácsokat, hanem
meghallgatom a gyászoló szülőt, házastársat vagy gyermeket. Kérdéseket
teszek fel nekik arról, hogyan élik meg a veszteségüket, és hallgatom őket,
együtt haladok velük, kísérem őket mindabban, amit megélnek. *A gyermek
elvesztése talán a legnehezebben elviselhető, mert az élet természetes
rendjét borítja fel.* Egy valóban hívő ember viszonyulása egészen más a
gyászhoz, a veszteséghez, mint a nem hívőé. *A gyász eltávolíthat**
Istentől,* főleg ha őt okoljuk,* de több olyan esettel találkozom, amikor
pontosan a halĂĄl hozza kĂśzelebb a gyĂĄszolĂłt Istenhez.* Amikor Ăśzveggyel
beszélgetek, valóban nem mindegy, hogy az illető fiatal vagy idős, de a
gyĂĄsz mindenkĂŠppen megvĂĄltoztatja az ĂŠletĂĄllapotĂĄt, hiszen addig
hĂĄzassĂĄgban ĂŠlt ez az ember. Viszont hĂĄzassĂĄgi eskĂźje
„holtomiglan-holtodiglanig” tart, ezért akár újra házasságot köthet a
későbbiekben. A gyermeküket elvesztők esetében viszont döntő az a tényező,
hogy a gyermek nem pĂłtolhatĂł. LĂŠnyeges kĂŠrdĂŠs, hogy mi az, amibe
belekapaszkodhat ilyenkor az ember.* Ha pĂŠldĂĄul hosszĂş szenvedĂŠs utĂĄn hal
meg a gyermek, vigasz lehet, hogy mĂĄr nem szenved tovĂĄbb, ĂĄm a gyermek
hiányát nem lehet pótolni a szülők lelkében akkor sem, ha vannak testvérek,
vagy a vesztesĂŠg utĂĄn szĂźletik mĂŠg gyermekĂźk.*

*– Folyamatosan visszatérő kérdés, hogy ha Isten valóban irgalmas, miért
hagy szenvedni egy gyermeket, miĂŠrt veszi el az ĂŠletĂŠt? Hol ĂŠs hogyan
mutatkozik itt meg Isten szerető irgalmassága? Lehet, hogy jelen van, csak
szĂĄmunkra lĂĄthatatlan, felfoghatatlan mĂłdon? Ahogy a SzentĂ­rĂĄsban olvassuk:
„az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én útjaim nem a te
útjaitok…”?*

– Mi, emberek szeretünk mindent kézzelfoghatóvá tenni, az Isten
irgalmassĂĄgĂĄt is Ăşgy megkĂśzelĂ­teni, hogy az konkrĂŠt dologban nyilvĂĄnuljon
meg. Gyakran fölteszem a kérdést: mi az, ami a gyermekét elvesztő szülőnek
a legnagyobb fĂĄjdalmat okozza? NyilvĂĄnvalĂłan az, hogy nagyon szerette a
gyermekét. Meg szoktam kérdezni a szülőtől, szerinte a Jóisten szerette az
ő gyermekét? *Hívő embernek hatalmas ajándék az Istenbe vetett hit.* Ha a
szülő ebben a hitben élve azt tudja mondani, hogy igen, akkor tovább tudok
lépni. *Megkérdezem tőle: gondolja, hogy ő jobban szerette a gyermekét,
mint a JĂłisten? A JĂłisten magĂĄhoz hĂ­vta, lehet, hogy sok minden rossztĂłl
megóvta, ami ezután következett volna – akár egy még nagyobb szenvedéstől.
Isten befogadta a gyermeket az ő szeretetébe. Az a kérdés, tud-e a szülő
ezzel azonosulni, képes-e az Isten kezébe visszahelyezni őt. A válasz nem
könnyű, a szülők fájdalmának és szenvedésének megéléséhez időre van
szükség, időnként nagyon sok időre.*

*– Ha a hit szemével közelítünk egy gyermek elvesztéséhez, mondhatjuk, hogy
bĂĄrmennyire is fĂĄjdalmas, de az ĂŠlete Ă­gy volt teljes, mĂŠg ha igen korĂĄn
befejeződött is?*

– *Amikor azt mondom, hogy a Jóisten szerette őt, az azt jelenti: akkor
hĂ­vta el magĂĄhoz, amikor az ĂŠlete teljes volt. BetĂśltĂśtte itt a fĂśldĂśn a
kĂźldetĂŠsĂŠt. *A mi kĂśzĂśssĂŠgĂźnk Szent IgnĂĄc-i lelkisĂŠgben ĂŠl. Szent IgnĂĄc azt
tanĂ­tja, hogy a teremtettsĂŠgĂźnk cĂŠljĂĄt szeretnĂŠnk elĂŠrni, ezĂŠrt teszĂźnk meg
mindent. *Hiszem, hogy ha Isten a teljessĂŠg, a mindensĂŠg Ura, akkor akĂĄr
kicsiny gyermekként, akár idős emberként hal meg valaki, mindenki az élet
teljességét éli meg e világban.* Az Úristennél nincs idő, nincs kilencven
ĂŠv vagy kilenc hĂłnap. MindnyĂĄjan azĂŠrt szĂźletĂźnk, hogy elĂŠrjĂźnk
teljessĂŠgĂźnk cĂŠljĂĄra, Isten ĂśrĂśk dicsĂŠretĂŠre. CĂŠlunk eljutni az ĂźdvĂśssĂŠgre.
Az, hogy ez előbb vagy utóbb következik be, olyan kérdés, amit az Úristen
kegyelmĂŠre bĂ­zok. *Ha kĂŠpes vagyok a JĂłistenre hagyni a vesztesĂŠgemet,
akkor lehetőségem nyílik arra, hogy elengedjem a szeretett személyt oda,
ahovĂĄ egĂŠsz ĂŠletĂŠben kĂŠszĂźlt, tudatosan vagy tudat alatt. *Az elengedĂŠs
azonban nem azonos az elfelejtĂŠssel, semmi kĂśze hozzĂĄ. Nem azt jelenti,
hogy elfelejtem a vesztesĂŠgemet, hanem szabadon ĂĄtengedem az Istennek,
annak, akitől kaptam. Arra, hogy az emlékezés mennyire fontos, a hívő ember
szĂĄmĂĄra legkonkrĂŠtabb pĂŠlda maga a szentmise, ahol JĂŠzus jelen van, a pap
pedig minden szertartáson megismétli az Ő szavait: „Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!” Nem felejtünk tehát, hanem emlékezünk. *Amikor azt kérem a
gyászolótól, hogy beszéljen az elvesztett gyermekéről, a hozzátartozójáról,
akkor ő emlékezik. Ez az emlékezés idővel gyógyító lesz számára.*

*– Mindenszentek ünnepén, illetve halottak napján minden évben fölerősödik
bennünk a már eltávozottak emléke. Ön ilyenkor lelkinapokat tart a
gyĂĄszolĂłknak. Milyen szempontok alapjĂĄn?*

– Legelőször is, szét kell választanunk mindenszentek ünnepét és a halottak
napját.* Nekünk, segítő nővéreknek különösen is jelentős mindkét nap.
Alapítónk, Gondviselésről nevezett Boldog Mária (A Tisztítótűzben Szenvedő
Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja alapítója, eredeti nevén Eugénie
Smet, 1856-ban alapította meg a rendet Párizsban – a szerk.) ugyanis
mindenszentek ünnepén hallotta meg a belső indíttatást, hogy hozzon létre
egy imaközösséget a tisztítótűzben szenvedő lelkekért; másnap, halottak
napjĂĄn pedig arra kapott hĂ­vĂĄst, hogy alapĂ­tson szerzeteskĂśzĂśssĂŠget
ugyanerre a célra: vagyis mind a tisztítótűzben szenvedő, mind pedig a
fĂśldĂśn a tisztulĂĄs ĂştjĂĄn jĂĄrĂł emberek segĂ­tsĂŠgĂŠre.* Mivel mind az
imakĂśzĂśssĂŠg, mind a rend elevenen mĹąkĂśdik, a mai napig megĂźnnepeljĂźk
alapĂ­tĂĄsunkat e kĂŠt napon.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73173&img=o_IMG_1344.jpg>

*A bűneink**től való tisztulás már itt, a földi életben elkezdődik, tehát
nem csak a halĂĄl utĂĄni tisztulĂĄsrĂłl van szĂł. Mindenszentek ĂźnnepĂŠnek a
lényege a kapcsolat az élők és az elhunytak között, *az ünnep már a nevében
is hordozza, hogy az üdvösséget megélő lelkek közös ünnepéről van szó. Az
ünnep lényegét a katolikus egyház így fogalmazza meg: „Az élő és elhalt
hĂ­vek titokzatos kĂśzĂśssĂŠget alkotnak a szentek egyessĂŠgĂŠben, egymĂĄsĂŠrt
könyörögnek. Ennek alapján *beszélünk küzdő egyházról, mely a földön élő
lelkek közössége, a szenvedő egyházról, mely a meghalt, de még a
tisztítótűzben szenvedő lelkeké, és diadalmas egyházról, mely a már
mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága. És ezen a napon ünnepeljük
mindazon megdicsőült lelkeket, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a
kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.”* Mindenszentek ünnepét
kĂśveti az egyhĂĄzban *a halottak napja. Az elhunytak mĂĄr nem tudnak magukon
segíteni, földi életüket befejezték. Mi, élők viszont pontosan az előző nap
lényegéből eredően tudunk tenni halottainkért, hogy eljussanak
teremtettsĂŠgĂźk cĂŠljĂĄra, akkor is, ha mĂŠg a tisztulĂĄs ĂştjĂĄt jĂĄrjĂĄk.*

*– A mindenszenteket és halottak napját megelőző lelkinapokon tehát ezek a
kérdések kerülnek elő?*

– Igen. Lelkileg készítjük fel a gyászban, veszteségben élőket arra,
gondoljĂĄk vĂŠgig, mit jelent szĂĄmukra mindenszentek Ăźnnepe ĂŠs a halottak
napja. Egy rĂŠgebben elhunyt hozzĂĄtartozĂł felemlegetĂŠse is vĂĄratlan lelki
reakciĂłkat vĂĄlthat ki az itt maradtakban. Sajnos sok ember csak ezekben a
napokban gondol a halottaira, pedig nagyon fontos lenne a köztes időben is.
Ezt szolgálja az imaközösségünk, amely a rendünkkel egyidős, sőt előbb
kapott egyhĂĄzi jĂłvĂĄhagyĂĄst, mint a rend. Ez a vilĂĄgi kĂśzĂśssĂŠgĂźnk jelenleg
is működik szerte a világon, ahol a szerzetesnővéreink élnek. *Megpróbáljuk
az embereket az élők és az elhunytak titokzatos közösségébe bekapcsolni.
Amikor azt keressĂźk, hogy mi vagy ki tud igazi vigaszt nyĂşjtani, nem kell
bonyolult válaszokban gondolkodnunk. Forduljunk bátran a gondviselő,
irgalmas Isten vigasztaló SzentlelkÊhez segítsÊgÊrt. Ő az, aki meg tud
vigasztalni. És kérjük Szűzanyánknak, a vigasztalás anyjának közbenjárását.*

*– Húsvét táján is tartanak lelkinapokat. Hogyan kapcsolódnak össze a
mindenszentek előtti és a feltámadás ünnepét követő lelkinapok?*

– *Tavaszi lelkinapjainkat a húsvétot követő héten tartjuk, amikor a
feltĂĄmadĂĄs ĂśrĂśme tĂślt el bennĂźnket, az a remĂŠnysĂŠg, hogy fĂśldi elmĂşlĂĄsunk
nem vĂŠgleges, hiszen ĂşjjĂĄszĂźletĂźnk az ĂśrĂśk ĂŠletre.* VesztesĂŠgĂźnk diadalmas
győzelemmé változik. Veszteséggel élünk ugyan, de a remény fényében járunk.

FotĂł: Lambert Attila
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161031/1dc7b1b3/attachment.html