[Grem] 'A 'Mi Atynk' etikja" / Papp M. morlteolgus
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2016. Okt. 20., Cs, 12:52:24 CEST
„Mi Atyánk” – Papp Miklós előadása a pesti ferenceseknél
2016. október 16. vasárnap 20:42
http://www.magyarkurir.hu/hirek/-mi-atyank-papp-miklos-eload
asa-pesti-ferenceseknel
Október 14-én, pénteken este a pesti ferences Alkantarai Szent
Péter-templom előadótermében Papp Miklós görögkatolikus morálteológus
beszélt a Miatyánk etikájáról „A magyar görögkatolikus metropólia kincsei”
elnevezésű előadás-sorozat keretében.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72878&img=o_IMG_7077.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*
Papp Miklós előadását személyes élménnyel vezette fel, amely az imádság
lényegének és mélységének megértésére vonatkozott. Helmut Kohl német
kereszténydemokrata politikus, kancellár példáját idézte, akit tizenhét
évesen látott imádkozni Esztergomban. Ez a beléje ivódott élmény arra
vezette az előadót, hogy reflektáljon saját imaéletére. A német politikus
összeszedettsége, elmélyültsége arra hívta fel a figyelmét, hogy *az
imádság komoly dolog; nem lehet akármilyen szavakkal megszólítani az Istent*.
Ezt a tapasztalatot állította párhuzamba a tanítványok vágyával, amellyel
Jézus felé fordulnak: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1) E
kérésük abból fakadt, mutatott rá a morálteológus előadó, hogy látták
Jézust imádság közben. Az ő jelenléte tudta megszólítani őket és
felébreszteni bennük a vágyat, hogy úgy imádkozzanak, ahogyan Jézus.
*A Miatyánk a legmagasabbrendű imánk: Jézus a tanítványok kérésére ezt az
imát tanítja meg nekik*, amely Papp Miklós meglátása szerint ugyanúgy
bevezetheti az imádkozót a szemlélődésbe, ahogyan sokak szerint a keleti
Jézus-ima, vagy a buddhista meditáció.
A görögkatolikus morálteológus az este folyamán nem egzegetikai
szempontból, hanem az etika felől közelítette meg az Úr imádságát, amelyet
Anthony Bloom ortodox püspökre hivatkozva* visszafelé elemzett.** Amint
rámutatott, a Miatyánk a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának
történetével állítható párhuzamba*: *a rabságból **való szabadulás az
imában is kért megbocsátással veszi kezdetét*, hiszen új életet új földön
éppen ezáltal lehet kezdeni.
A megbocsátás tehát az elindulás kezdete, amelyet a hosszú pusztai
vándorlás követ majd, rengeteg kísértéssel. Mégis, Isten mannával (a
mindennapi kenyérrel) táplálja népét, akik akaratával találkoznak a
Sínai-hegyen, ahol Mózes veszi át a kőtáblákra írt tízparancsolatot. Később
megérkeznek az új országba, ahol Jeruzsálemben tudják Istent dicsőíteni. *A
zsidó nép vándorlásának fordított folyamata olvasható tehát ki a Miatyánk
szövegéből, amely így szorosan kapcsolódik a választott nép történelméhez* –
mondta el Papp Miklós.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72878&img=o_IMG_7081.jpg>
Az imádság elemzését ezért az utolsó sorral (*„Ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!”)* kezdte az előadó, amelynek kapcsán arra
mutatott rá, hogy ebben a mondatban azt kérjük Istentől, hogy* a szüntelen
harcban* *csak olyan kísértésben legyen részünk*, *amely nem fordít ki
bennünket önmagunkból*. Papp Miklós felhívta a figyelmet arra is, hogy *Isten
is harcol az emberért, *így* egy dinamikus Isten képe *rajzolódhat ki
előttünk.
Ahogyan Jézust megkísértette a sátán a pusztában, felajánlva számára a
megváltáshoz vezető könnyebb utat, úgy nekünk is számot kell vetnünk azzal,
hogy mikor választjuk a könnyebb lehetőségeket életünkben –
figyelmeztetett az előadó, majd hangsúlyozta, hogy *a kísértés mindig arra
szeretne ösztönözni bennünket, hogy a boldogságot, az üdvösséget olcsón
szerezzük meg magunknak* – ugyanakkor, ahogyan a morálteológus fogalmazott
– *az olcsó út olcsó boldogsághoz vezet.*
A kísértéssel kapcsolatban az ún. „mysterium iniquitatis”, vagyis a
sötétség misztériumának fogalmáról Papp Miklós elmondta, *a gonosz mindig
egyfajta titok is egyben, amelyet nem lehet intellektualizmussal
legyőzni. Sem a pszichológia, sem a filozófia nem képes** legyőzni *a
*rosszat,* *ehhez nagyobb erőre van szükségünk. Ez az erő Krisztus, aki
mint győztes az Eucharisztiában önmaga jelenléte által megtisztítja a
lelket.*
*A kísértések fokozatair*ól szólva az előadó a visszatérő, kezdeti
gondolatokra figyelmeztetett, amelyek a tudatos gonoszságból elkövetett
bűnöknek adhatnak alapot. A kérdés, hogy mit kezdünk ezekkel a
gondolatokkal. Papp Miklós *az imádság és a böjt, illetve az egyéni
fogadalmak *fontosságát emelte ki, amelyek mint lelki cölöpök megtarthatják
az embert és fegyelemre nevelhetik a lelket.
Beszélt az előadó *az „ordo caritatis”-ról (a szeretet rendje*) is, amely a
személyek és javak tekintetében egyfajta rendszert és sorrendet állít fel.
Így* elsődleges kötelességünk saját, legközelebbi környezetünkkel
foglalkozni,* mintegy belülről kifelé induló koncentrikus körgyűrű
példájára elképzelve az emberi társadalmat.
A Miatyánk következő sorának (*„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”*) elemzésekor a megbocsátásra
irányuló kérdésből indult ki Papp Miklós. Emlékeztetett: *míg az ókori
talio, vagyis a „szemet szemért, fogat fogért” elv* *csupán a rossz féken
tartására irányul,** addig a megbocsátás képes gyógyítani a bűn által
okozott sebet is.*
A bűnnek mint szeretetlenségnek három iránya van, ezek* a megbocsátás három
iránya*ként is elgondolhatók:* Isten felé, embertársaink felé, önmagunk
felé. *A bűnök vizsgálatakor azt kell eldöntenünk, miért szeretetlenség
egy-egy rossz cselekedet. A morálteológus előadó szerint *a megbocsátást
mindig Isten kezdi el, ő a kezdeményező, aki a gyónásban lehetőséget ad az
önmagunkkal és embertársainkkal való kiengesztelődésre.* Így az Atyára való
tekintés gyümölcsöző lehetősége lesz annak, ahogyan a másik emberre
nézhetünk: *a megbocsátás* *már *nem személyi teljesítmény többé, hanem
*annak** a szeretetnek a továbbadása, amelyet Istentől kapunk.*
*„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”* A napi adagért való
imádságunkban nem az életünk bebiztosításáért könyörgünk – fogalmazott Papp
Miklós. – Sokkal inkább *az istenkapcsolat biztonságáért kell imádkoznunk,*
ahogyan Ábrahám elhagyta biztonságosnak vélt lakóhelyét a bizonytalanért,
az ígéret földjéért. *A mindennapi kenyérért való imádság*ba azonban *bele
kell foglalnunk a szociális igazságosságot is,* kiterjesztve azt nemcsak a
saját, hanem más népek, kultúrák társadalmára is.
És mindemellett *a mindennapi kenyér az Eucharisztiát is jelenti, amely így
új értékrendet, perspektívát nyit az ember előtt.* Az Eucharisztiáért való
ima rámutat arra, hogy* „Nem csak kenyérrel él az ember…”* (vö. Mt 4,4),
azaz nem csak vegetálunk, *nemcsak a testi alultápláltságra kell
gondolnunk, hanem a lelkire is *– hangsúlyozta az előadó, aki itt bemutatta
a jelenlevőknek a máriapócsi kegyoltár ajtajának képét, melyen a Lélek
hozza az Eucharisztiát. – Minden kenyér Lélekben az Atyától származik.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72878&img=o_IMG_7059.jpg>
Amikor a Miatyánkban e szavakkal imádkozunk: *„Legyen meg a te akaratod!”,*
akkor elsősorban nem a predestinációra kell gondolnunk. Isten akarata
inspirációt jelent, azt jelenti, hogy a „helyemen vagyok”. Sokszor érezzük
Isten akaratával szemben a bénító erőt, különösen döntéshelyzetekben,
ugyanakkor fontos tudatosítanunk, hogy* Isten a vele való szövetségre, a
nagykorú kereszténységre hív bennünket *– mutatott rá Papp Miklós,
majd Anthony Bloomra hivatkozva* az imá*ról szólt, amely *nem is olyan
könnyű, ha benne Isten tárja elénk akaratát.*
Az ima két akarat közötti híd. „Az imádság olyan, mint a tigris barlangja”
– fogalmazott az előadó, ismét Anthony Bloomot idézve, aki szerint éppen
azáltal válik „veszélyes” tereppé az ima, hogy benne nemcsak saját
akaratunkat tárjuk az Isten elé, hanem *megtörténhet az is, hogy valamilyen
különleges és nehéz küldetést kapunk.*
Papp Miklós elkülönítette egymástól Isten általános, minden emberre
vonatkozó, valamint az üdvösségre irányuló akaratát, illetve az egyes
személyt érintő, különleges szándékát, amely mintegy vele való szövetségre
hívásként értelmezhető.
*Jézusnak a Getszemáni-kertben mondott, a végső szenvedést megelőző
imádsága* arra tanít bennünket, hogy ez a nagycsütörtöki vívódás saját
tanakodásainkat is megváltotta: Jézus magára vette emberi gyötrődéseinket –
hangsúlyozta a morálteológus. – Nem veszekedett az Atyával: benne két
akarat, az Atyáé, amellyel mindig is egy volt, valamint emberi akarata
feszült egymásnak oly módon, hogy az emberinek fel kellett nőnie az
Istenéhez, utol kellett érnie azt. Papp Miklós ezzel kapcsolatban arra is
rávilágított, hogy *Krisztus segítségével mindannyian el tudunk jutni
odáig, hogy igent mondunk Isten ránk vonatkozó tervére, mint az üdvösséghez
vezető út egy következő lépésére.*
Az akarattal kapcsolatban a szeretet apai és anyai oldaláról szólva
elhangzott: Isten mint Atya noszogat bennünket, az Ő kezdeményező szeretete
szükséges ahhoz, hogy be tudjuk fogadni tervét az életünkbe, ahogyan Mária
is tette azt. A Szűzanya kezdeti passzivitása megérteti velünk, hogy az
embernek először várakoznia kell Isten indító szeretetére, hogy majd aktív
részesévé válhasson annak. Szüntelenül keresnünk kell Isten akaratát
életünkben, lelkünk szentélyében az imádság által. Ez pontosan azt jelenti,
hogy keresztényként nem a parancsok betartását kell szem előtt tartanunk,
hanem azt, hogy Isten mire hív bennünket különleges módon. Éppen ezért *a
kereszténység állandó nyugtalanságot jelent, Isten akaratának fürkészését.* A
saját út megtalálásával már nem beszélhetünk fakultatív véghezvitelről –
ekkor már kötelező teljesítenünk azt, amire rátaláltunk.
„Ha lemaradunk attól a legjobb énünktől, amik lenni tudnánk, az súlyos bűn”
– hangsúlyozta Papp Miklós.
*„Jöjjön el a te országod” *– e sornál a morálteológus előadó kiemelte*
Isten országának elsőbbségét – a Jézus lábainál való „ücsörgést”, a
magányt, a csendet, a lelkigyakorlatot, az ünnepet, amelyek megelőlegezik a
tevékeny életet.*
*A „szenteltessék meg a te neved” *sorral kapcsolatban Papp Miklós a névről
beszélt: a név egy személyt feltételez, akinek arca van. Azzal, hogy Isten
felém fordul személyesen, én is személlyé válok. Amikor Isten bemutatkozik,
akkor munkát és küldetést is ad. Amikor ismerjük Isten nevét, ahogyan
Mózesnek bemutatkozott, az azt jelenti, hogy van dolgunk a világban. A
kérés azonban arra is rámutat, hogy* előttünk és a világ előtt is legyen
szent Isten neve. *E pontnál a teológus utalt a káromkodásra, Isten nevének
hiába vételére, illetve a művészi szabadság problematikájára is.
*„Aki a Mennyekben vagy”* – itt egészen személyes hangvételű értelmezésre
szólított fel a morálteológus. Istenre mint örök misztériumra irányította a
hallgatóság figyelmét, amely titok szüntelenül vonzza az embert.* A
kereszténység lényege *nem a saját bűnösségünkből fakad, hanem éppen* az
Isten általi elbűvöltségből, abból, hogy megragadott bennünket az Isten.* A
menny azt sugallja számunkra, hogy Isten elrejtőzik előlünk, hogy ésszel
soha nem fogjuk tudni megragadni, mégis *vonz bennünket.*
Ez után érkezünk el az Atyához – *„Mi Atyánk”*: a világ legbiztosabb
pontja, amikor Jézus kimondja, hogy „Abba”. Erre kell építenünk az egész
életünket – emelte ki Papp Miklós. – Ez adja életünk értelmét, hogy azt
kutatjuk, Krisztus hogyan néz az Atyára.* Isten mint atya egészen
személyessé válik az ember számára*, nem fátum többé, hanem *egy vele való
bensőséges, fiúi kapcsolatra hív meg bennünket.*
*„A keresztények ott kezdik az imát, ahová az ószövetségi nép el akart
jutni. Nekünk, keresztényeknek innen adatik meg az, hogy átvegyük a
stafétát, hogy az imádságot itt kezdjük: »Mi Atyánk« – hogy már fiak
vagyunk”* – fogalmazott az előadó, majd zárásként azt kívánta a
jelenlévőknek, hogy* a Miatyánk világítsa meg életüket és legyen
életvezetésük forrása.*
Fotó: Merényi Zita
Várkonyi Borbála/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161020/95791fad/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl