[Grem] Dienes Valéria, filozófusnő (1879-1978) megtérése (saját szavaival)

[Emoke Greschik]

*[image: dienes_valeria]
<http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/10/dienes_val%C3%A9ria.jpg>*

* Dienes Valéria (1879-1978) filozófusnő Bergson tanítványa volt Párizsban;
Babitscsal, a korabeli szellemi ĂŠlet nagyjaival volt kapcsolatban, s egy
néhány évtizedes materialista “kitérő” után 1923-ban megtért, majd
hamarosan Prohászka Ottokár lett a lelki vezetője. Megtérésének történetét
Ă­gy mesĂŠlte el Belon GellĂŠrtnek:*

 (1923-ban, hazatérésem után) „először Pápára mentem, mert édesanyámnak ott
volt lakĂĄsa, ĂŠs ĂŠn egy ĂŠvig ott ĂŠltem. Volt ott egy ferences pĂĄter,
Arkangyalnak hĂ­vtĂĄk. Ez alatt az ĂŠv alatt ĂŠn mĂŠg nem voltam katolikus.
EmlĂŠkszem, a bencĂŠsek nĂŠztĂŠk a kĂŠt kisgyereket s mondtĂĄk egymĂĄsnak: NĂŠzd,
ez a kĂŠt kisfiĂş, akit vilĂĄgi morĂĄl szerint nevelnek! Ennek a tanĂŠvnek a
vĂŠge felĂŠ nekem valamiĂŠrt el kellett mennem Budapestre. MegĂĄlltam Domokos
Lászlónénál, akinek az Új Iskolája volt. (Orkesztikai iskola
<http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/szem1_2.htm>.) Egyik napon nagyon
fĂĄradt voltam, ĂŠs bementem a Ferenciek templomĂĄba, ahol ki volt tĂŠve az
Oltáriszentség. Leültem és gondolkoztam. Azt gondoltam – de teljesen
sivárul –, milyen volna, ha én meggyónnék? Aztán kimentem és próbáltam
tovább járni az én utaimat. Arra az időre másodszor is odakerültem, és
megint bementem a templomba. Ugyanazon a napon. Hát milyen volna? – Hát
akkor megtudod, ha megpróbálod! Akkor elővettem egy papirost s elkezdtem
ĂśsszeĂ­rni egĂŠsz eddigi ĂŠletemet, mintha csak Ăşgy vezettek volna. Nem is
Ăşgy, inkĂĄbb mintha magamat vezetnĂŠm. Megfordultam, ĂŠs bementem abba a
gyóntató helyiségbe, beléptem a legelső gyóntatószékbe, ami szabad volt, és
azt mondtam, hogy én most egy életgyónást akarok végezni. És elkezdtem
mondani. KĂśrĂźlbelĂźl hĂĄromnegyed ĂłrĂĄig tarthatott. Amikor mindent elmondtam,
akkor (a pĂĄter) feloldozott ĂŠs azt mondta, hogy mĂĄsnap menjek ĂĄldozni.
Mondtam neki: NĂŠzze, ĂŠn nem egĂŠszen hiszem azt, hogy ott van a Krisztus!
Odaállhatok én ezzel a lélekkel? – Azt felelte: Oda! Csak mikor már megy,
akkor csak annyit gondoljon, hogy ’szeretném elhinni, ha tudnám’. Csak
szeretnĂŠm elhinni! S aztĂĄn menjen oda ĂŠs ĂĄldozzon. MĂĄsnap reggel mentem.
Odamentem ezzel a gondolattal. És csak arra emlékszem, hogy amikor vettem a
Krisztust ĂŠs visszamentem a helyemre, akkor olyan zokogĂĄs fogott el, hogy
alig tudtam magamhoz térni. Aznap egész nap rengeteg dolgom volt. …(Este a
szobámban, amikor eloltottam a lámpát), „akkor egyszerre olyan érzés fogott
el, hogy ez a szoba tele van, s hogy az Valaki, akivel tele van, s hogy az
itt van, és én magam sem tudom, de az biztos, hogy az egy erős jelenlét,
hogy csak úgy zengett bennem Isten, Isten…”

*ForrĂĄs
<http://www.szterzsebet-szentes.sulinet.hu/versenyeink/szellemi_ottusa/dienes_valeria.htm>:
A XX. század nagy tanúja: Dienes Valéria (1879-1978) – P. Szabó Ferenc SJ
jegyzete*


*http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/
<http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/>*
<http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/img/5_024a.jpg>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161018/5826166a/attachment.html