[Grem] Kczin M: Ferenc ppa annyira szabad, h. nyugodtan kritizlhatom

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Okt. 14., P, 21:44:37 CEST 

http://talita.hu/magazin/ferenc-papa-annyira-szabad-hogy-nyugodtan-kritizalhatom/

Ferenc pápa annyira szabad, hogy nyugodtan kritizálhatom
Kóczián Mária <http://talita.hu/magazin/author/mari/> | 2016. október 14.

*[image: feren_mosolyog]
<http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/10/feren_mosolyog.jpg>Állandóak a
viták arról, hogy a pápa tévedhetetlen-e vagy sem, hogy egy katolikusnak
mennyire kell elfogadni a nézeteit, hogy egyáltalán kötelező-e a pápát
mindenben követni.*



Amikor megválasztották Ferencet, nagyon-nagyon örültem neki, úgy éreztem,
az a lelkiség, amit képvisel
<http://talita.hu/magazin/ferenc-papa-teljesen-oke/> és az emberi attitűd,
amit él, nagyon közel van hozzám. Erről többször írtam, sőt, a pápa
védelmében <http://talita.hu/magazin/ferenc-papa-van-rajtad-sapka-nincs/>
vitába
is <http://talita.hu/magazin/varazstalanitasq-ellen/> keveredtem.

Aztán jött a nagy vízválasztó, a keresztények – és mindenki más –
Rubiconja, a menekültválság vagy migránsválság. Minthogy ez egy olyan
kérdés, amelyben mindenkinek vannak érzelmei, gondolatai, kimondott és
kimondatlan véleménye. Miután mi a kimondott véleményeket jobban szeretjük,
írtunk a sajátunkról is
<http://talita.hu/magazin/nyilt-kerdesek-menekueltuegyben-beer-miklos-puespoek-atyahoz/>–
amelyet a mai napig kiegyensúlyozott, abszolút vállalható álláspontnak
tartunk.

Azt is kezdjük megszokni, hogy Ferenc pápa lett az ateisták és antiteisták
bezzegpápája. Igaz, hogy az ateisták nem hisznek abban, hogy létezik
transzcendencia, az antiteisták pedig aktívan harcolnak is azok ellen, akik
szerint létezik – a pápa szavait mégis előszeretettel és alapvetően
félreérthetően idézgetik, ha olyan kérdésekről van szó, amelyekben
szerintük a pápának más és messze modernebb véleménye van
<http://talita.hu/magazin/ferenc-papa-131-mondata/>, mint elődeinek. Ilyen
pl. az abortuszkérdés, a válás, a homoszexualitás témája és most – a
migránsválság.

Azt olvasom
<http://index.hu/kulfold/2016/10/13/ferenc_papa_kepmutatok_azok_a_keresztenyek_akik_nem_segitenek_a_menekulteken/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201610>,
hogy amikor legutóbb evangélikus zarándokok – zarándokolni jó, örülök, hogy
erre a protestáns testvérek is kezdenek ráérezni! – előtt került szóba a
téma, Ferenc ezt mondta nekik:

„Képmutatás kereszténynek mondani magad és közben elüldözni egy menekültet
vagy valakit, aki segítséget keres, aki éhes vagy szomjas, eltaszítani
valakit, akinek a segítségemre van szüksége.”
A pápa arról is beszélt, hogy nem szereti az ellentmondást, hogy egyesek,
miközben meg akarják védeni a kereszténységet Nyugaton, a menekültek és más
vallások ellen vannak.
„Nem élhetsz keresztényként anélkül, hogy azt tedd, amit Jézus tanított.” (
Index.hu
<http://index.hu/kulfold/2016/10/13/ferenc_papa_kepmutatok_azok_a_keresztenyek_akik_nem_segitenek_a_menekulteken/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201610>
)

Miközben teljes mértékben egyetértek Ferenccel, és tudom, hogy a kérdést
messzemenően komplexen látja, van néhány dolog, amit fontosnak tartok
megjegyezni, miután így, ebben a formában Ferenc szavai egy mindkét oldalán
hordható kabátra hasonlítanak, és ha akarom így hordom, ha akarom, úgy.

Mert hogyan is fog engem Krisztus, a Világ Bírája megítélni majd az utolsó
napon? Mi alapján? Hiszem, hogy a cselekedeteim, szavaim, érzéseim és
gondolataim alapján – minthogy Ő mindazokba belelát. Így aztán hiszek abban
is, hogy számít neki az az aggodalom, amit a szeretteim iránt, az
elkövetkező nemzedékek iránt, Európa iránt érzek. És miután –
lelkiismeretem szerint – a jelenlegi migránsválságot egy alapvetően a
harmadik világot és annak embereit ma is csak eszköznek látó
gazdasági-politikai akarat, a pénz uralmának hódolók által generált és
bátorított folyamatnak látom, így nem tudom elfogadni, hogy ezt a
tendenciát szolgáljam. Vagyis: úgy gondolom, hogy a keresztény Európának
minden erejével azon kéne lennie, hogy az embercsempész iparág ellen
harcoljon, és lehetővé váljon, hogy a Föld minden emberének alapvetően a
saját szülőhelyén legyen lehetősége boldogulni. Nem hiszek abban, hogy egy
szír, egy afgán, egy eritreai – általános értelemben – teljesebb életet
élhet itt, mint ott, ahová született. Ezt egyébként magamra is igaznak
tartom: nem hiszem, hogy – én – bárhol teljesebb életet élhetnék, mint itt,
a hazámban <http://talita.hu/magazin/magyarorszag-jo-hely/>.

Nagyon sok keresztényt – és nem keresztényt – ismerek, akik ugyanezt
gondolják. És akik ráadásul nem szeretnék ezt a véleményüket eltitkolni.
Nem tartják ezt az elképzelést szégyenletesnek, cikinek vagy nem pc-nek.
Akikben egy szemernyi gyűlölet nincs
<http://reposzt.hu/blog/kontos-laszlo/2016-09-17/nemmel-szavazok-de-nem-gyuloletbol>azokkal
az emberekkel szemben, akik Ázsiából, Afrikából Európába jöttek, de mégis
úgy gondolják: nem lenne jó, ha a migrációs folyamat ebben az ütemben
folytatódna vagy felgyorsulna. Ezeknek a keresztény és nem keresztény
embereknek a többsége nem fordul el és segít, ha – személyesen – szembe
találkozik egy menekülttel vagy szegénnyel, elesettel, rászorulóval, és ezt
természetesnek gondolja, mint ahogy ez számomra is természetes. Reménykedem
benne, hogy a Világbíró Krisztus erre épít majd, amikor megítél bennünket.

És olyan keresztényt – és nem keresztényt – is ismerek, akik most a világ
szemében megdicsőülhetnek: merthogy hangosan követelik a migránsok korlát
nélküli befogadását, az irgalmasság gyakorlását, miközben sokan közülük nem
tesznek erőfeszítéseket, hogy embertársuknak valóban – személyesen –
segítsenek. Annak, aki közel van hozzájuk, annak, aki a legközelebb áll
hozzájuk: házastársuknak, gyerekeiknek, rokonaiknak, barátaiknak,
honfitársaiknak, szegényeknek, magyaroknak, cigányoknak, hajléktalanoknak –
nem sorolom tovább. Elvben szolidárisak, míg a gyakorlatban nem.

Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak olyan keresztények és nem
keresztények, akik a befogadás pártján állnak elvben és gyakorlatban is
<http://www.santegidio.org/index.php?&idLng=1077>, és bár nem tudok velük
egyetérteni, tevékenységüket mélyen tisztelem.

Elfogadom, hogy többféle vélemény van, elfogadom, hogy még keresztények sem
értenek egyet ebben a kérdésben, azt azonban nem fogadom el, hogy a
véleményem miatt számon kérjenek, és én is szeretnék feltenni egy-két
kérdést az engem számon kérőknek:

– Mikor adtál utoljára egy kis pénzt – a sajátodból – egy hajléktalannak?
– Mikor csomagoltál utoljára valamit a karitásznak, valamelyik
segélyszervezetnek?
– Mikor végeztél utoljára önkéntes munkát – valóban ingyen?
– Gondolkodtál már rajta, mit adsz karácsony előtt a szegényeknek, akik a
közeledben élnek?
– Mikor beszélgettél utoljára – igazán odaszánva az idődet – a gyerekeddel,
házastársaddal, szüleiddel, – valakivel, akivel régóta nem találkoztál,
vagy életedben először láttad?
– Mikor adtad át utoljára a helyedet a buszon?
– Mikor gondoltál utoljára mély, fájdalmas szeretettel valakire?

Mert ha nem tudsz válaszolni, akkor én azt mondom, hogy te nem vagy igazán…

Nem, nem mondom. Azért nem, mert nem az én dolgom, hogy egy általam
megadott szempont szerint ad hoc megítéljem az embereket. Sőt, azt
gondolom, hogy a pápa dolga sem az, hogy ostorozza a keresztényeket. Isten
nem emberi szemmel néz bennünket, hanem egy sokkal szélesebb látókörű
optikával, mint amit mi egyáltalán el tudunk képzelni. És ez a mi
szerencsénk. Sőt, az általam nagyon tisztelt Ferenc pápáé is.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161014/95161159/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl