[Grem] Fwd: Francia-Afrika

Jano jancso.bela at gmail.com
2016. Nov. 30., Sze, 21:29:09 CET 

Barátomtól kaptam.

Üdv. Béla



-------- Továbbított üzenet --------
Tárgy: 	Francia-Afrika
Dátum: 	Tue, 29 Nov 2016 23:35:24 +0100
Feladó: 	Péter Zimmer <zimmer.peter at gmail.com>


Tárgy: Francia-Afrika

A franciák nagyon sokat tettek és tesznek azért ami most velük történik 
- és itt alább Trianon még ki is maradt.

ÍME:

Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független 
lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira 
dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia 
gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban.

Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni, 
azt a földdel tették egyenlővé. Lerombolták az iskolákat, az óvodákat, a 
közigazgatási épületeket, tönkretették az autókat, a mezőgazdasági 
gépeket, a könyveket, az orvosságokat, a kutatási intézet eszközeit, 
megölték a háziállatokat és az áruházak ételeit felégették, vagy 
megmérgezték.

Ezzel minden gyarmat számára világossá vált, hogy a franciák elutasítása 
súlyos következményekkel járhat. Nem is mert senki Sékou Touré nyomába 
lépni. Egyedül a guineai miniszterelnök volt elég bátor, hogy 
véghezvigye, amit jelmondatában is hangoztatott “inkább választjuk a 
szabadságot szegénységben, mint a jólétet szolgaságban.”

Sylvanus Olympionak, a Togói Köztársaság első elnökének sikerült egy 
középutas megoldást találnia. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról 
szóló de Gaulle-paktumot, de minden évben törlesztett Franciaországnak a 
gyarmatosításból származó előnyei miatt. Ez volt az egyetlen módja, hogy 
a franciák ne rombolják le az országot, mielőtt távoznak Togóból. Az ún. 
“gyarmati adó” mértéke hatalmas volt, 1963-ban az ország 
költségvetésének 40 százalékát tette ki. Az állam pénzügyi helyzete 
rendkívül instabillá vált, ezért Olympio úgy döntött, az afrikai 
valutaközösségi frank (FCFA) helyett az ország saját pénznemét fogja 
használni. 1963. január 13-án, három nappal azután, hogy az új pénzek 
nyomtatását megkezdték, Olympiot meggyilkolták. Az elnökkel állítólag 
Etienne Gnassingbe, egy veterán francia idegenlégiós őrmester végzett 
612 dollárnyi jutalomért.

Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is meg szeretett volna 
szabadulni a gyarmati valutától. 1968. november 19-én, Olympiohoz 
hasonlóan ő is egy ex-hadnagy áldozatává vált.

A függetlenségi törekvések viharos időszakában a franciák számos 
alkalommal vetették be az idegenlégiósaikat, hogy eltávolítsák 
pozíciójukból a kellemetlenséget okozó afrikai vezetőket.

1966 január elsején Jean-Bédel Bokassa követett el puccsot David Dackot, 
a Közép-Afrikai Köztársaság első elnöke ellen. Január 3-án Felső-Volta, 
a jelenlegi Burkina Faso elnökét, Maurice Yaméogot mozdította el a 
helyéről Aboubacar Sangoulé Lamizana. Benin elnökét, Hubert Magát saját 
testőre hallgattatta el 1972. október 26-án. Mathieu Kérékou francia 
katonai iskolákban tanult 1968 és1970 között.

Az elmúlt 50 évben összesen 67 puccs történt 26 afrikai országban. 
Ezekből 16 állam volt francia gyarmat. Ahogy a számok is tükrözik, 
Franciaország kétségbeesetten és igen aktívan törekedett arra, hogy 
megtartsa kolóniáit.

Afrika nélkül nem megy

2008 márciusában a volt francia elnök, Jacques Chirac elismerte: “Afrika 
nélkül Franciaország a harmadik (világ) hatalom helyére csúszna a 
rangsorban.” De Chirac elődje, François Mitterand is megjövendölte már 
1957-ben: “Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a 21. 
században.”

Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy 
devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a 
francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék. 2014-es adatok 
szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót 
fizetnie Franciaország számára. Az ellenálló vezetőket vagy 
meggyilkolták, vagy eltávolították a pozíciójukból. Akik 
engedelmeskedtek, most a franciák pazar életmódját támogatják, mialatt a 
saját népük mélyszegénységtől szenved.

Az afrikai vezetőket gyakran vádolják korrupcióval és azzal, hogy a 
nyugati hatalmak érdekei szerint cselekednek, de jó okuk van az ilyen 
hozzáállásra. A saját embereikkel foglalkoznának, ha nem zaklatnák, és 
nem terrorizálnák őket folyton a gyarmatosító országok.

Gyarmati Paktum

Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. 
“Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, melyben részletezte 
kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási 
rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a 
kereskedelmi preferenciáikat. Ez az 1950-es évek óta érvényben lévő 
gyarmati paktum 11 főbb összetevőből áll.

francia1

1.Gyarmati adó fizetése Franciaország számára

Az újdonsült “független” államoknak fizetniük kell a francia 
infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá.

2.A nemzeti tartalékok elkobzása

Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe 
monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával 
gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, 
Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai 
Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét.

Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia 
kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához 
férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a 
kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális 
értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 
százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni – a saját 
pénzéből – Franciaország megvétózhatja.

“Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része 
pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik”– nyilatkozta 
nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.

3.Elővásárlási jog bármilyen nyersanyagra vagy természeti erőforrásra

Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén, 
Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak 
akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak.

4.A francia érdekek és vállalatok preferálása a közbeszerzéseknél

A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben 
részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből 
kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia 
emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok 
tulajdonában van az összes közmű – a víz, az elektromosság, a telefon, a 
közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a 
kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Végül az 
afrikaiak majd odáig jutnak, hogy az európaiak tulajdonában lévő 
kontinensen fognak élni.

5.Kizárólagosság a katonai felszerelésre és a katonatisztek képzésére

A gyarmati paktumhoz kapcsolódó védelmi megállapodások értelmében a 
Franciaországba küldött magas rangú katonai tisztviselők ösztöndíjakban 
és támogatásokban részesülhetnek a képzéseik során.

A helyzet igazából az, hogy a franciák több ezer árulót képeznek az 
intézményeikben, akik szükség esetén bevethetők, ha puccsot kellene 
végrehajtani az afrikai országokban.

6.Csapatok vezényléséhez és katonai közbeavatkozáshoz való jog

A védelmi megállapodások lehetővé teszik, hogy Franciaország katonailag 
fellépjen az ex-gyarmatai ellen, és francia vezetésű csapatait 
állomásoztassa az országok katonai bázisain.

Amikor Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke véget szeretett volna 
vetni a francia kizsákmányolásnak, puccs áldozatává vált. Gbagbo 
elmozdítása során Franciaország tankokat, harci helikoptereket és a 
különleges erőket is bevetette, akik a civileket sem kímélték. A francia 
hadsereg 2006-ban 56 fegyvertelen civilt mészárolt le és további 1200-at 
megsebesített. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek 
alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új kormányt.

7.A hivatalos nyelv a francia és az oktatás is francia nyelven kell, 
hogy folyjon

A francia külügyminiszter felügyelete alatt álló “Frankofónia” nevű 
szervezet számos kapcsolódó létesítményéve együtt azért jött létre, hogy 
terjessze a francia nyelvet és a kultúrát az afrikai ex-gyarmatoknál is.

8.A gyarmati valuta, az FCFA kötelező használata

A valutaközösségi franknak köszönhetően Franciaország könnyedén 
megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is 
elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni 
gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a 
kincstárukat.

9.Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak

Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a 
pénzükhöz.

10.Katonai szövetségesek korlátozása

Az afrikai országok közül kevés rendelkezik regionális katonai 
szövetségessel, egyedül a volt gyarmatosítójukkal működnek együtt. 
Ex-gyarmatai számára Franciaország meg is tiltja, hogy mással lépjenek 
szövetségre.

11.Kötelező Franciaországgal szövetkezni háború vagy válság idején

A második világháború során kb. egymillió afrikai katona harcolt a 
nácizmus és a fasizmus ellen, úgy, hogy sokszor nem kérték a 
beleegyezésüket sem. Franciaország tudja, hogy az afrikai katonai erők 
igen hasznosak lehetnek, hiszen a franciák 1940-ben mindössze 6 hétig 
tudták magukat tartani a németekkel szemben.

A mai napig tart

Van valami hátborzongató Afrika és Franciaország viszonyában. Először 
is, hogy Franciaország súlyosan függ az Afrika kizsákmányolásától, már a 
rabszolgaság kora óta. Továbbá ijesztő, hogy a francia elitben nincs 
annyi a kreativitás, hogy túllépjen a régi időkön és a hagyományokon. 
Végül pedig, Franciaország két, olyan a múltban ragadt, paranoiákkal 
küzdő intézménnyel rendelkezik, melyek apokalipszist sejtenek a 
változások mögött és ideológia szempontból nem jutottak tovább a 19. 
századi romanticizmusnál. Ennél fogva a Francia Pénzügyi és 
Költségvetési, valamint a Külügyminisztérium nem csak Afrikára, de 
magukra a franciákra is fenyegetést jelent.

Afrikának is lépnie kell azonban, ha fel szeretné szabadítani magát. 
Érthetetlen például, hogy hogyan bírja 450 francia katona irányítani 
Elefántcsontpart 20 millió fős népességét.

Forrás: 24.hu <http://24.hu>

Forrás: A gyarmatoktól a Charlie Hebdo-i terrorig ---- 
http://www.vilaglato.info/a-gyarmatoktol-a-charlie-hebdo-i…/ 
<http://www.vilaglato.info/a-gyarmatoktol-a-charlie-hebdo-i-terrorig/>

**

*-- *

*Védd meg ismerőseid e-mail címét!*

*Amennyiben továbbküldöd ez a levelet,*

*előtte töröld ki a levélben szereplő többi címet!*

*Ne keringjenek az interneten a spam-küldők örömére.*

*Köszönet érte!Ha több személynek is elküldöd, azt titkos másolatként 
tedd!!!!***

*
*

-- 







--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161130/306a34fb/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl