[Grem] Pl F. atya (s Veres A.p.) a panonnhalmi csaldi napon

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mjus. 30., H, 17:13:22 CEST 

http://www.magyarkurir.hu/hirek/csaladokat-hivtak-talalkozora-pannonhalmara
A Szent Márton-év keretében a Pannonhalmi Területi Apátság meghívására
érkeztek családok a bencések főmonostorába április 2-án a Szombathelyi
Egyházmegye és az apátsághoz tartozó plébániák, intézmények közösségeiből. Pál
Feri atya a tartósan elégedett párkapcsolatokhoz vezető útról beszélt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2934.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

A családnap közös programja volt a Szent Márton-évben a szent örökségéhez
szorosan kötődő két közösségnek, a Szombathelyi Egyházmegyének és a
Pannonhalmi Főapátságnak. ..... - .kihagyott rész -.......
A résztvevőket gazdag program várta Pannonhalmán. A gyerekeket korcsoportok
szerint hívták foglalkozásra, a szülők – minden korosztályt képviselő
*házas- és
jegyespárok – pedig Pál Feri atya mentálhigiénés szakember előadására
gyűltek össze az apátság újonnan épített tornatermében.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2553.jpg>
*Hogyan lehet tartósan elégedetten párkapcsolatban élni * – fogalmazta meg
Pál Feri atya előadása kérdésfeltevését, és a párkapcsolati dinamikát
követő úton haladva adott élményszerűen választ. Egy történetet mesélt,
amelyben egy magyar és egy indiai házasság előtt álló fiú beszélgetéséből
bontakozik ki a családalapítás két, egymástól alapjaiban különböző útja:*
az egyik azt mondja, olyan emberrel akarok élni, akit szeretek, s a másik,
aki azt mondja, azt szeretem, akivel élek. * *Ez utóbbi arról tesz
tanúbizonyságot, hogy az összetartozás is működtetni tud egy kapcsolatot,
szemben azzal a felfogással, amely a szerelem meglétét tekinti az együttlét
függvényének. *

Az előadó a tornatermet megtöltő házas- és jegyespároknak tette fel a
kérdést: *miért fontos a szerelem, az arról folytatott beszéd, továbbá hogy
létezik-e örök szerelem?*

A mentálhigiénés szakember rámutatott arra a tényre, hogy *a szerelmi
szenvedély kiváltotta hormonális változás hatására élettani változás
történik az emberben, amely lélektani, érzelmi, személyiségbeli átalakulást
is eredményez: „a szerelem hatására kezdenek feloldódni határaim, beengedem
személyes terembe a másikat, s a társam önazonosságom, identitásom részévé
válik. Rátalálok a nagy Őre, és létrejön a nagy Mi.”* – fogalmazott. Az
ember önazonosságának meghatározása ekkor a kapcsolatból történik. A
szerelem további lélektani következménye, hogy az embert visszaviszi a
múltba, feleleveníti a csecsemőkor alaptapasztalatát az emberi
kapcsolatról. Ahogy a „te vagy az igazi és csak te kellesz nekem” érzés
tölti el a szerelmest, úgy* a csecsemő is édesanyja személyében találja meg
és kapja meg minden szükséglete kielégítését.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2629.jpg>
A szerelem ezen alaptapasztalata – mostantól rendben van az életem –
hatására *kezdi az ember idealizálni szerelmesét: a jó tulajdonságokat
látja benne, azokat fel is nagyítja, további pozitívumokat lát bele, és
rosszat egyáltalán nem érzékel a másikban*. Ugyanakkor* ez az idealizálás
fontos az ember számára, mert ezzel a háttérrel tud önfeledtté válni, ez ad
neki érzelmi biztonságot*. Ahogy a még magasabbra vágyó hintázó gyermek
mellett is ott van az édesanya és édesapa védelmet nyújtó háttere. Ahogy a
gyermeknek, úgy *az idealizálás biztonságában élő szerelemesnek sem kell
megküzdenie a teljes realitással.* *Ez pedig segíti a fejlődését, segíti
megtenni az elköteleződés melletti döntést, és cselekvő módon elkezdeni az
életet.* A sokat kárhoztatott lila köd és rózsaszínű szemüveg *sajátos
éleslátást eredményez: megláttatja a szeretett lény értékeit, szépségét.*
Mindkét félnek ad: az egyik képes felfedezni a szépet, a másik pedig *átélheti
saját értékességét. **Ugyanakkor a bonyodalmak is ebből származnak.*

A szerelmi kapcsolatban megjelenik az anya-csecsemő viszony dinamikája: a
csecsemő számára létfeltétel, hogy az anya ráhangolódjon, s ezt szeretetből
tegye, de a szerelmesek is kölcsönösen erre vágynak.* Ha az egymásról
elgondolt kép továbbra is az eszményített kép marad*,* az élettel való
konfrontációban ez a kép szükségszerűen összetörik*, *ami pedig démonizált
képet eredményez, és minden az ellentétébe fordul.* Az ember *ekkor már a
rosszat látja, rosszhiszemű lesz, nem törődik* *a jó dolgokkal*.* Ez
törvényszerűen megtörténik *– hívta fel a figyelmet az előadó. Majd ezt az
életszakaszt a szakirodalom egyik megfogalmazásával így írta le: „*kialakul* *a
kölcsönös neurotikus allergia”*. Ahogy az allergiában a porról, a
virágporról, úgy itt is apró dolgokról van szó, amelyek mégis őrületbe
kergetik az embert.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2568.jpg>
Gyakori az a reakció, hogy a démonizált képet az ember reálisnak érzi, és a
külvilágban, valamint a múltba visszatekintve keres megerősítést, hogy ő a
„normális”. Hogyan működik a párválasztás? Az az ember, aki például a
gyerekkorban megélt bizonytalanságok alapján a biztonságot keresi a
párjában, ezt fogja a párkapcsolat válságos szakaszában démonizálni, s lesz
számára a kiszámítható biztonságból tutyi-mutyi tehetetlenkedés. A
*párkapcsolatban
bekövetkező változás senkit sem kímél *– szögezte le Pál Feri atya. *Az
idealizáláskor elvárások is megfogalmazódnak az idealizált személlyel
szemben, és az ember párhuzamosan önmagát is idealizálja.** Majd ennek
alapján alakítja ki megoldási stratégiáját: a másiknak meg kell változnia. *Úgy
gondolja megoldani a párkapcsolati nehézséget, hogy a másikat változásra
kényszeríti.* „Döbbenetesen szegény eszköztárral dolgozunk, amikor
párkapcsolati válsággal foglalkozunk,* holott máskor kreatívak vagyunk.”*
Ki szeret változni kényszer hatására? *– világított rá a megoldási
stratégia elhibázottságára az előadó, jelezve, *mennyire sok kapcsolat
végződik válással, feltételezve, hogy a démonizált kép a reális.*

Innen * úgy lehet továbblépni *– mutatott rá Feri atya –, *ha az ember fel
tudja építeni elsőként önmagáról, majd a másikról is a reális képet.
**Mindenkinek
vannak világos és sötét oldalai*. *Ha képes vagyok önmagamat és a másikat a
jó és rossz oldalai felől látni, elkezdődik az elfogadáshoz vezető út *–
hangsúlyozta.

A megértett és elfogadott realitás lehet az alapja, hogy az ember dolgozni
tudjon az előadás elején feltett alapkérdésen: *Mit tehetünk azért, hogy
tartósan elégedett párkapcsolatban éljünk?* Egy nehéz élethelyzetbe került
pár példáján mutatta be, hogyan* jutunk tévútra, ha a nehézségekben azt
keressük, kinek van igaza.* Leírta az édesapja elveszítése miatt gyászba
merült feleséget. Az asszony bár éppen gyereket várt, nem tudta átadni
magát ennek a boldogságnak, s férje részéről, aki örömre biztatta a magzat
érdekében, meg nem értést hiányolt. Melyiknek volt igaza? Megoldjuk-e a
viszályukat, ha ennek a kérdésnek a megválaszolásától várunk megoldást?
Feleletül Pál Feri atya *a kiegészítő igazság elméleté*t vázolta fel:
*társkapcsolatban
kiegészítő igazságok léteznek, ha én valamit jobban tudok, az kiegészít,
gazdagít téged. *Mit akarsz, hogy igazad legyen vagy boldog légy? – *
kapcsolati egyensúly csak úgy jön létre, ha ezt elfogadjuk, megértjük*.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2650.jpg>
*Az emberi életben vannak alapellentmondások: az embernek fontos a
biztonság, de a kiszámíthatóság az unalom melegágya. Ugyanakkor a
szenvedélyt kereső ember kiszolgáltatja magát a félelemnek.* *Azt kell
megértenünk, hogy ezeket az elvárásokat, igényeket megtanuljuk kiegészítő
igazságként feltárni, tehát a biztonság mellett adjunk teret a kalandnak
is, mert a szerelem ihletésű kapcsolatokban ez fontos – *mutatott rá a
szakember, és *az eredményes embereket vizsgálatával alátámasztva a
kitartás és szenvedélyesség meglétét jelölte meg a sikeresség
kulcsszavaiként.*

Majd *a szerelem és a szexuális élet kapcsolatá*t vizsgálta, hangsúlyozva, *az
idealizálás a szexuális életre is hatással van.* A távolság szítja a
szenvedélyt, a beteljesedésben – ami a távolság kiegészítő igazsága –
megszűnik a vágy. *A szenvedélyben fenntartott idealizálás következménye,
hogy a nők 90%-a elégedetlen a testével – mutatott rá. A férfiak olyan
testképet idealizálnak, amely élettanilag a nő számára elérhetetlen, így
elégedetlen lesz a testével, nem érzi szépnek magát.*

*A helyzetet tovább nehezíti, hogy a szülésben bekövetkező hormonális
változás, amelynek hatása, hogy a nő erős kötődést él meg a gyermekével,
amelyből a férj kiszorul*. A felmérések azt mutatják a párkapcsolati
elégedettség meredek zuhanása az első gyerek születését követően történik
meg.

Rugalmasságra van szükség, hogy a pár ezzel a változással lépést tudjon
tartani, mert egy párkapcsolat tartóssága nem jelent statikusságot. Hogy
megfeleljen a változásnak, a férfinek bele kell dolgoznia magát az apa
szerepébe, a nőnek pedig vissza kell dolgoznia magát a feleség szerepébe.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2756.jpg>
A mentálhigiénés szakember szerint a párkapcsolat válságos időszaka
hozzásegíthet a másik személy mellett való elköteleződés igazi
elmélyüléséhez, amelyben *az ember megérti, a másik fontosabb annál,*
*minthogy* *igazam legyen*,* hogy nem kell egyetértenem valakivel, hogy
érzelmileg vele tartsak. *Azt kell tudatosítani, hogy számíthatunk
egymásra, hogy fontosak vagyunk egymásnak, mégpedig élményszerűen. *Akkor
leszünk jól együtt, ha aktív és konstruktív válaszban fejeződik ki az
érzelmi összetartozásunk. Ennek kultúráját kell kimunkálnunk *– jelölte meg
a tartósan elégedett párkapcsolat felé vezető utat.

A családnap délutánja kulturális, játékos, sportos programokra, személyes
beszélgetésre, de elmélyülésre is adott lehetőséget, amely aztán a
eucharisztiában teljesedett ki – mutatta be a délutánt Dejcsics Konrád OSB,
a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2974.jpg>
A családnapot záró szentmise elején Veres Adrás szombathelyi püspök
köszöntötte a híveket. Nagy vonzerőt jelentett családjaink számára
Pannonhalma. A megjelentek éppen csak reprezentálni tudják egyházmegyénket.
Lélekben azokért is felajánljuk ezt a szentmisét, akik nem vehettek részt
ezen a napon. A találkozó gyújtópontjában Jézus Krisztust állt. Egy olyan
szent a közös közbenjárónk, aki Krisztus elé vonz, vezet mindnyájunkat.
Örömmel érkeztünk ide, hogy együtt fejezzük ki tiszteletünket Szent Márton
iránt, és kérjük Jézus kegyelmét, hogy azon az úton, ahol Szent Márton
előttünk járt, mi is elkötelezetten tudjunk haladni – fogalmazott
köszöntőjében Veres András püspök.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2981.jpg>
A bazilikában bemutatott szentmisén koncelebráltak a bencés közösség
szerzetesei és a Szombathelyi Egyházmegye papjai. A szentmise szónoka a
családnap előadója, Pál Feri atya volt.

Húsvéti hitünk fontos kijelentése, hogy Jézus győzelmet aratott a halálon.
Az élet erősebb a halálnál, a világosság legyőzi a sötétséget – kezdte
szentbeszédét a szónok. Egy ősi nép életéből vett történettel fejtette ki
hitünk ezen igazságát: ennél az archaikus népnél az volt a szokás, amikor a
gyerekek már elég nagyok voltak ahhoz, hogy értsék az okos beszédet, az
édesapa azt mondta el nekik, hogy az ember születésekor mindenki szívében
van két egyforma erős bárány. Egy rossz, fekete és egy ragyogó szőrű fehér,
egy jó. A gyerekekből ennek hallatán ösztönösen tör fel a kérdés: Akkor
melyik bárány fog győzni, ha mindegyik egyforma erős? Az, amelyiket
tápláljuk, jól tartjuk, több táplálékot adunk neki – válaszolt az édesapa.
Rajtunk múlik, hogy melyik lesz a nyerő.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a3111.jpg>
A húsvétnak ez az egyik titka – vonta meg a párhuzamot a szónok: úgy
születünk, hogy mindkét „bárány” bennünk van, s rajtunk múlik melyik lesz
az erősebb. Ez húsvétunk első öröme, sok van bennünk a világosságból, de
van némi a sötétségből is. Néha nehezen hiszünk, késedelmeskedünk, nehezen
nyílik meg a szemünk, ha eluralkodik bensőnkben az emberi természet
gyöngesége, tudnunk kell, hogy a kiút rajtunk múlik. Lehet, hogy ebben vagy
abban bizonytalanok vagyunk, talán nem értjük pontosan de biztosak lehetünk
abban, ha a fehér bárányt tápláljuk, más emberek leszünk. Ez az én két
kezemben van – ez az egyik örömhír.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a3038.jpg>
Ahogy a húsvét titka elmélyül bennem, ahogy megértem, hogy Jézus nemcsak
győzött a halál felett, de feltámadt a halálból: átment a sötétségen, az
igazságtalanságon, megpróbáltatáson, és ezen átjutva támadt fel. Ez a
hitünk mélyebb kifejezése. Nem kell rettegnünk a sötétségtől, mert húsvét
titka óta nincs az a sötétség, ahol Jézus világosságát ne fedezhetnénk fel.

Pál Feri atya idézte Isaac Asimov egy mondását: Az élet abban különbözik a
sakktól, hogy a játék a *sakk-matt* után is folytatódik. A húsvéti ember
hite ezt a kérdést teszi fel: Hogyan éljünk a sakk-matt után? Mit tehetünk
akkor, amikor a halál megakadályozza, hogy kijavítsunk valamit? Azt kell
tudnunk – biztatott a szentmise szónoka, hogy van olyan tévedésünk,
gyarlóságunk, amelyet előre felé lehet jóvátenni. Megéljük a mélységet, a
fájdalmat, a sötétséget, de aztán észrevesszük a fényt, és tudunk
előrefelé, mi keresztények felfelé nézni.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768a2978.jpg>
Ahogyan megsejtjük, mit jelent, hogy Jézus győzött a halál felett, majd
mélyebben megértjük, mit jelent, hogy Jézus feltámadt a halálból. Így
jutunk el hitünk gyökeréhez, ahol az élet fakad. Ebben a felismerésben
megjelenik bennünk a világosság, és ebben a világosságban felfedezzük
egymást: „De jó, nekem van kit szeretnem, semmi feltétele, akadálya nincs a
szeretetnek. Ember vagyok és szerethetek másokat” – ennek örömével indított
útnak Pál Feri atya szentbeszédét zárva.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68700&img=o_768A3132.jpg>

A záróáldást megelőzően Várszegi Asztrik a hálaadás gondolatával búcsúzott.
Idézte a bencés közösség Szent Márton-évre választott jelmondatát: *közösségben
vagyunk*. Azért adunk hálát, hogy közösségben lehetünk az Atyával,
Jézussal, a Szentlélekkel és egymással. Sokan szeretnének inni a tiszta
forrásból, de kevesen készek arra, hogy kutat ássanak. Keresztényként arra
vállalkozunk, hogy keressük a forrást, kutat akarunk ásni, hogy magunk is
tiszta vizet ihassunk, és másoknak is nyújtsunk belőle. A mi forrásunk
Krisztus, a mi örömünk, hitünk és reményünk Krisztus. Krisztusnak ezt a
szeretetét vigyétek örömmel, reménységgel családjaitoknak közösségeiteknek
– biztatott a főapát.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160530/21ae39f1/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl