[Grem] Fwd: Benedek Elek

[Mária Kálmán]

,





-----





TĂĄrgy: Benedek Elek
CĂ­mzett:


A 23 ĂŠves Benedek Elek, a Budapesti HĂ­rlap ĂşjsĂĄgĂ­rĂłja volt, amikor 1882 egy
őszi délutánján főnökével, Rákosi Jenővel betértek szivarért egy Rókus
kĂłrhĂĄz melletti trafikba.

Egy aznapi újságcikkről beszélgettek, amikor a trafikosné sarokban ülő
lánya beleszólt a társalgásba. Vitába szállt a nagy hírű főszerkesztővel,
amihez talĂĄn Eleknek sem lett volna mersze.

A magas, jĂłkĂŠpĹą fiatalember annyira rĂĄcsodĂĄlkozott az ĂŠles eszĹą lĂĄnyra,
hogy elfelejtett fizetni a szivarokĂŠrt. MĂĄsnap egy ibolyacsokor kĂ­sĂŠretĂŠben
vitte el a tartozást, s innentől kezdve mindennap visszajárt a boltba, hogy
talĂĄlkozzon a 19 ĂŠves

Fischer MĂĄriĂĄval. Az elszegĂŠnyedett szĂŠkely nemesi csalĂĄd fia ĂŠs a fĂŠlĂĄrva,
vallåsos zsidó låny szerelmÊt sokan Êrtetlenkedve nÊztÊk. Ők nem ÊrtettÊk,
mi lenne a baj.

Elek mĂĄsfĂŠl ĂŠv udvarlĂĄs utĂĄn belĂŠpett a trafikba ĂŠs a lĂĄny elĂŠ ĂĄllt:
„kisasszony, gyönyörű álmot láttam.

Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a
mellemre... Igazat jelent-e az álmom?” „Igazat” - hangzott a felelet.
1884-ben ĂśsszehĂĄzasodtak, ĂŠs 45 ĂŠvig el sem vĂĄltak egymĂĄstĂłl.

 BĂĄr Elek elismert ĂşjsĂĄgĂ­rĂł lett, s egy ciklus erejĂŠig orszĂĄggyĹąlĂŠsi
képviselő is, szerényen éltek Reáltanoda utcai lakásukban.

Elek nem becsĂźlte sokra a pĂŠnzt, Ă­gy megtartani sem tudta.

 A csalĂĄd motorja MĂĄria volt, a hat gyerek mellett fĂŠrje Ăźgyeit is kĂŠzben
tartotta. Elek sokat dolgozott, ma mĂĄr csak meseĂ­rĂłkĂŠnt tartjĂĄk szĂĄmon,
pedig kemĂŠny hangĂş kĂśzĂŠleti publicista ĂŠs a szociĂĄlis igazsĂĄgtalansĂĄgra
ĂŠrzĂŠkeny regĂŠnyĂ­rĂł is volt.

Regényeiből kitűnik, hogy egyszerre hitt a nők egyenjogúságában és az
ĂŠleten ĂĄt tartĂł szerelemben.

Szülőföldjén, Kisbaconban felépítette álmai házát, a tornác felett ma is
ott a felirat: Mari. Neki ĂŠpĂ­tette. Nem szerettek kĂźlĂśn lenni.

Ha Eleknek mĂŠgis utaznia kellett, minden nap levelet Ă­rt felesĂŠgĂŠnek,

MĂĄria pedig minden nap vĂĄlaszolt. Elek tudatosan fordult a gyermekirodalom
felĂŠ, ezt politikai ĂĄllĂĄsfoglalĂĄsnak is tekintette. A szĂĄzadfordulĂłn mĂĄr
Elek apĂłnak hĂ­vta mindenki,egyik gyerekĂşjsĂĄgot adta ki a mĂĄsik utĂĄn. A
vilĂĄghĂĄborĂş alatt JĂĄnos fiuk megbetegedett, Ă­gy MĂĄria Kisbaconba kĂśltĂśzĂśtt
Pestről, hogy ápolhassa.

A pesti zsidĂł lĂĄnybĂłl igazi szĂŠkely asszony lett, a falu befogadta. Amikor
1920-ban JĂĄnos meghalt, Elek is dĂśntĂśtt: vĂŠgleg hazatĂŠrt.

A fiatal erdĂŠlyi Ă­rĂłk kĂŠrĂŠsĂŠre Ăşjra visszatĂŠrt az irodalmi kĂśzĂŠletbe is,
lapokat szerkesztett. 1929. augusztus 17-ĂŠn ĂŠppen az Ă­rĂłk feladatĂĄrĂłl Ă­rt,
amikor agyvĂŠrzĂŠst kapott.

Utolsó három leírt szava ez volt: „fő, hogy dolgozzanak.” Leesett a
székről, többé nem tért magához. A család tudta, hogy hamarosan vége.

MĂĄria megfogta a fĂŠrje kezĂŠt, majd hirtelen felĂĄllt ĂŠs kiment a hĂĄzbĂłl.
NĂŠhĂĄny perc mĂşlva visszatĂŠrt, leĂźlt az ĂĄgy mellĂŠ.

 „Édeseim” – mondta nyugodtan a gyermekeinek – „azt hiszem, most kifogytok
belőlünk”. Rátámadtak. „Te valamit bevettél! Gyorsan hánytatót!”.

Összeszorította a fogait, nem vett be semmit a 9 Veronál után. Megértették
vĂŠgĂźl, hogy Ă­gy akartĂĄk, s fordĂ­tva Elek is Ă­gy tett volna.

Elbúcsúzott a gyerekeitől, nem sokkal ezután elveszítette az eszméletét, és
egy nappal később ő is meghalt. Egyszerre temették őket, ott volt az egész
falu ĂŠs sok Ă­rĂł-barĂĄt.

SzĂŠp, paraszti temetĂŠse volt az egykori nemesĂşrfinak ĂŠs a zsidĂł
polgĂĄrlĂĄnynak, akik nem tudtak elvĂĄlni egymĂĄstĂłl.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160525/2f6482ee/attachment.html