[Grem] Pál F. atya: A jó döntés nem a boldogság titka

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Május. 20., P, 16:49:53 CEST


http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20160407_Palferi_Flow_vezeteselmelet_donteshozatal

Miért van az, hogy hiába hoz meg valaki egy jó döntést, mégsem érzi jól
magát utána? Mintha a döntés szabadsága több frusztrációt okozna, mint
örömöt. Íme, egy híres katolikus pap, Feri atya válasza, kifejezetten
menedzsereknek célozva.

A Pál Feri <http://hvg.hu/plazs/20140805_pal_ferenc_interju>-jelenség nem
új dolog, ám azon azért lehet kicsit csodálkozni, hogy a népszerű katolikus
pap mit is keres egy vezetőknek tartott konferencián. Mit tud olyankor
mondani, amikor nagy ívben kerülni kell az istenhit témakörét?

*„A pozitív pszichológiában történt egy hatalmas fordulat,* korábban azt
kérdezték: miért vagy rosszul, és hogyan tudnál kevésbé rosszul lenni?  *A
kérdés most már az: hogyan tudnál jól lenni” *– kezdte előadását Pál Ferenc
katolikus pap – ismertebb nevén Pál Feri vagy Feri atya – az ötödik Flow
<http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20151109_Csinald_onmagaert__aa_Flowelmelet_atyja>
Leadership konferencián. Ugyanis *az nem eredmény, ha a depressziós csak
kevésbé érzi nyomasztónak az életet, de továbbra sem szeret élni.*

*A döntéshozatal és a választás terhe, meg az igényszint*

*Az embereket gyakran nyomasztja a döntés felelőssége – *egy vezetőt pedig
az átlagosnál még jobban terheli a pozíciója miatt –, és valahogy úgy
tűnik, mintha a választás szabadsága, *a többféle opció inkább frusztrálná
az embert, mint könnyeddé tenné.* Az első dilemma, hogy hogyan hozzunk jó
döntést. Érdekes módon* a jó döntés nem a boldog élet titka,** ugyanis
három emberből kettő utána sem érzi azt, hogy jóllét vagy a boldogság
köszöntött be hozzá.*
Pál Feri szerint a döntéshozatal pszichológiájának lényege éppen az, hogy *az
ember szinte automatikusan szorongani kezd, amikor döntési helyzetbe kerül.*
(Ez persze nem jelenti azt, hogy ha mások döntenek helyette, akkor az ne
okozna szintén frusztrációt.)

A probléma, hogy *a szabad döntés terének növekedésével együtt nő a
veszteségtudat,* és a döntés ára éppen ez a veszteség.

Ha valakinek nagyon fontos, hogy az Ĺ‘ telefonja legyen a legokosabb a
világon, és sikerül is megvenni, vajon meddig lesz vele boldog? Fél-egy
éven belül lesz okosabb, így ő a világ második legokosabb telefonjával lesz
boldogtalan. De ha valami csoda révén leáll a technikai fejlődés, akkor meg
olcsóbb lesz a telefon, és ezért bosszankodik majd

– mondja Pál Feri, hozzátéve, hogy közben jól is érezhetné magát azzal,
amit választott. Ráadásul a szabad döntéseink nyomán a relatív
költségérzetünk is megemelkedik: milyen sokszor hangoztatják egy-egy döntés
után az emberek, hogy "ez nekik sokba került".

*A szabad döntés megnöveli az igényszintet, és az élet egyre nehezebben tud
pozitívan válaszolni.*

*Az eredménytől már nem boldog lesz az ember, hanem csak úgy érzi, az
megfelel az elvárásainak, de ennek nem örül, mert ez a minimum, ha már
annyit gürizett érte*.
© Fülöp Máté

*Elégedj meg az elég jóval*

Pál Ferenc azonban egy másodpercig sincs a szabad döntéshozatal ellen,
hanem arra keresi a választ, hogyan lehet valaki elégedett a jó döntéssel.

*Mi a titkuk azoknak, akik egy jó döntés után jól is tudják érezni magukat?*
Az atya szerint három közös van az ilyen emberekben. Az első, hogy *meg
tudnak elégedni az elég jóval,* ez nem azt jelenti, hogy nem a legjobbra
vágynak, hanem tudják azt mondani, hogy *úgy jó, ahogy van.*

A második közös elem, hogy *a döntés mellett el is tudnak köteleződni*.
Elég csak a „hufnágelpisti” jelenségre gondolni: minél több a
hufnágelpisti, annál nagyobb a boldogtalanság.

A harmadik pedig *a hála.* *Ha túlságosan énközpontúan nézzük a világot,
akkor a jó dolgok természetesekké, a rossz dolgok viszont sorscsapásokká
válnak.* A túlzó egó sorscsapásnak veszi az influenzát, mert kimaradunk a
munkából, rosszul érezzük magunkat, de ha hátra tudunk kicsit lépni, akkor
látjuk, hogy rajtunk kívül még több tízezer ember szenved tőle, tehát
túlzás egyéni sorscsapásnak kezelni. *A jó és a rossz, a betegség, az
egészség, az élet és a halál is természetes.* * Vagyis az adott helyzetért,
a jó döntés meghozataláért igenis lehetünk hálásak, és lehetünk elégedettek
is, lehetünk büszkék magunkra.*

*Önbecsülés nélkül nem megy*

*Mindennek kulcsa pedig az önbecsülés.* *Akinek nincs* önbecsülése,* az egy
életen át szorong, hogy mikor derül ki mások számára, hogy ő esetleg
értéktelen. Ezért retteg a döntésektől és annak következményeitől is.* * Az
önbecsülés azt jelenti, hogy szívesen vagyok magammal, hogy nem untatom
magam, jóban vagyok magammal. Nem mindegy, hogy a saját történetemet hogyan
mondom el magamnak. Nyitott vagyok-e pozitív befejezésre? Látom-e világosan
a pozitív csúcspontokat? És tudatosítom-e, hogy mikor volt a pozitív
fordulat?*

*Amikor leégett Edison laborja, és mindenki csak sajnálkozott, ő azt
mondta: ennyire jól még soha nem álltunk, hiszen minden tévedésünk oda
lett. Egy hónap múlva kész volt az első fonográf.*


*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*

*Ha olyan főnöke van, aki mindent tud, nagy baj van a cégénél*

Jó pár éve történt, hogy a Sainsbury’s angol kiskereskedelmi lánc felkérte
tanácsadónak Mee-Yan Cheungot, aki a Flow leadership konferencián mondta el
példatörténetét arról, milyen típusú vezetőre van szükség.

A nagyvállalatok átszervezésében tapasztalattal rendelkező szakembernek a
Sainsbury’s-nél azt mondták, van itt egy „cowboy” a piacon, úgy hívják,
hogy Tesco. Mit csináljunk vele? – kérdezte Cheung. Nem tudjuk, nem érdekel
– hangzott a válasz. Egy évvel később újra hívták, akkor már azzal, hogy a
cowboy harcolni akar. Mi a stratégia ellene? – kérdezte Cheung. Mi az, hogy
stratégia? – kérdezett vissza a Sainsbury’s. A harmadik évben már állt a
bál, „b*ssza meg, háború van” – üvöltötték a cég felső vezetői. A társaság
bealudt, vezetői azt hitték, hogy örökre védett, mert a britek érzelmileg
is ragaszkodnak hozzá, „hiszen a második világháború után az elsők között
hozta helyre Londonban az üzleteit”.

Az „én vagyok a nagy vállalatvezető” hozzáállás nem működik többé – mondta
Cheung a Flow leadership konferencián, helyette a „szerényen érdeklődöm”
típusú első emberekre van szükség. Nincs olyan vezér, aki követni tudná az
üzleti élet folyamatos változásait, a döntéseihez szüksége van
gyakorlatilag minden beosztott közreműködésére és támogatására.

Ha a munkatársak nem vesznek részt aktívan a döntési folyamatokban, akkor a
felsővezetői döntés fabatkát sem ér.

Cheung szerint a vállalatvezetésnek ma olyannak kell lennie, mint egy
„szociális mozgalomnak”, amelyben a munkatársak úgy érzik, önkéntes alapon
vesznek részt a munkában, elkötelezettek a célok elrésére, és valami fontos
változást, hatást akarnak elérni a vállalat életében.
Mee-Yan Cheung
© Fülöp Máté

A szakember másik tipikus példája a BBC, amelynél a 17 ezer alkalmazott
aktív bevonásával sikerült megújítani a jövőképet. „Képzeljék el, hogy a
döntéshozók 97 százaléka Oxbridge (*Oxfordi Egyetem, illetve Cambridge-i
Egyetem*) végzettségű volt, és ők mondták meg, hogy mit nézzen a lakosság.
Bevittem hozzájuk az utca emberét, művészeket, zenészeket, mindenféle
embert, és ők elmondhatták, mik az igényeik. A producerek ezután
megpróbáltak olyan műsorterveket kidolgozni, amelyek ezeket az igényeket
kielégítik, ám amikor bemutatták, az érintettek jelentős része még mindig
azt mondta, ilyen műsorokat ők nem akarnak nézni. Ennyire gyakori, hogy a
nagy cégek felsővezetői azt hiszik, tisztában vannak az ügyfeleik/vásárlóik
igényeivel, valójában azonban nagyon távol vannak ettől.”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160520/0af2c577/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról