[Grem] Pál F. atya: A jó döntés nem a boldogság titka
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2016. Május. 20., P, 16:49:53 CEST
http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20160407_Palferi_Flow_vezeteselmelet_donteshozatal
Miért van az, hogy hiába hoz meg valaki egy jó döntést, mégsem érzi jól
magát utána? Mintha a döntés szabadsága több frusztrációt okozna, mint
örömöt. ĂŤme, egy hĂres katolikus pap, Feri atya válasza, kifejezetten
menedzsereknek célozva.
A Pál Feri <http://hvg.hu/plazs/20140805_pal_ferenc_interju>-jelenség nem
új dolog, ám azon azért lehet kicsit csodálkozni, hogy a népszerű katolikus
pap mit is keres egy vezetőknek tartott konferencián. Mit tud olyankor
mondani, amikor nagy Ăvben kerĂĽlni kell az istenhit tĂ©makörĂ©t?
*„A pozitĂv pszicholĂłgiában törtĂ©nt egy hatalmas fordulat,* korábban azt
kérdezték: miért vagy rosszul, és hogyan tudnál kevésbé rosszul lenni? *A
kérdés most már az: hogyan tudnál jól lenni” *– kezdte előadását Pál Ferenc
katolikus pap – ismertebb nevén Pál Feri vagy Feri atya – az ötödik Flow
<http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20151109_Csinald_onmagaert__aa_Flowelmelet_atyja>
Leadership konferencián. Ugyanis *az nem eredmény, ha a depressziós csak
kevésbé érzi nyomasztónak az életet, de továbbra sem szeret élni.*
*A döntéshozatal és a választás terhe, meg az igényszint*
*Az embereket gyakran nyomasztja a döntés felelőssége – *egy vezetőt pedig
az átlagosnál mĂ©g jobban terheli a pozĂciĂłja miatt –, Ă©s valahogy Ăşgy
tűnik, mintha a választás szabadsága, *a többféle opció inkább frusztrálná
az embert, mint könnyeddé tenné.* Az első dilemma, hogy hogyan hozzunk jó
döntést. Érdekes módon* a jó döntés nem a boldog élet titka,** ugyanis
három emberből kettő utána sem érzi azt, hogy jóllét vagy a boldogság
köszöntött be hozzá.*
Pál Feri szerint a döntéshozatal pszichológiájának lényege éppen az, hogy *az
ember szinte automatikusan szorongani kezd, amikor döntési helyzetbe kerül.*
(Ez persze nem jelenti azt, hogy ha mások döntenek helyette, akkor az ne
okozna szintén frusztrációt.)
A probléma, hogy *a szabad döntés terének növekedésével együtt nő a
veszteségtudat,* és a döntés ára éppen ez a veszteség.
Ha valakinek nagyon fontos, hogy az Ĺ‘ telefonja legyen a legokosabb a
világon, és sikerül is megvenni, vajon meddig lesz vele boldog? Fél-egy
Ă©ven belĂĽl lesz okosabb, Ăgy Ĺ‘ a világ második legokosabb telefonjával lesz
boldogtalan. De ha valami csoda révén leáll a technikai fejlődés, akkor meg
olcsóbb lesz a telefon, és ezért bosszankodik majd
– mondja Pál Feri, hozzátéve, hogy közben jól is érezhetné magát azzal,
amit választott. Ráadásul a szabad döntĂ©seink nyomán a relatĂv
költségérzetünk is megemelkedik: milyen sokszor hangoztatják egy-egy döntés
után az emberek, hogy "ez nekik sokba került".
*A szabad döntés megnöveli az igényszintet, és az élet egyre nehezebben tud
pozitĂvan válaszolni.*
*Az eredménytől már nem boldog lesz az ember, hanem csak úgy érzi, az
megfelel az elvárásainak, de ennek nem örül, mert ez a minimum, ha már
annyit gürizett érte*.
© Fülöp Máté
*Elégedj meg az elég jóval*
Pál Ferenc azonban egy másodpercig sincs a szabad döntéshozatal ellen,
hanem arra keresi a választ, hogyan lehet valaki elégedett a jó döntéssel.
*Mi a titkuk azoknak, akik egy jó döntés után jól is tudják érezni magukat?*
Az atya szerint három közös van az ilyen emberekben. Az első, hogy *meg
tudnak elégedni az elég jóval,* ez nem azt jelenti, hogy nem a legjobbra
vágynak, hanem tudják azt mondani, hogy *úgy jó, ahogy van.*
A második közös elem, hogy *a döntés mellett el is tudnak köteleződni*.
Elég csak a „hufnágelpisti” jelenségre gondolni: minél több a
hufnágelpisti, annál nagyobb a boldogtalanság.
A harmadik pedig *a hála.* *Ha túlságosan énközpontúan nézzük a világot,
akkor a jó dolgok természetesekké, a rossz dolgok viszont sorscsapásokká
válnak.* A túlzó egó sorscsapásnak veszi az influenzát, mert kimaradunk a
munkából, rosszul érezzük magunkat, de ha hátra tudunk kicsit lépni, akkor
látjuk, hogy rajtunk kĂvĂĽl mĂ©g több tĂzezer ember szenved tĹ‘le, tehát
túlzás egyéni sorscsapásnak kezelni. *A jó és a rossz, a betegség, az
egészség, az élet és a halál is természetes.* * Vagyis az adott helyzetért,
a jó döntés meghozataláért igenis lehetünk hálásak, és lehetünk elégedettek
is, lehetünk büszkék magunkra.*
*Önbecsülés nélkül nem megy*
*Mindennek kulcsa pedig az önbecsülés.* *Akinek nincs* önbecsülése,* az egy
életen át szorong, hogy mikor derül ki mások számára, hogy ő esetleg
értéktelen. Ezért retteg a döntésektől és annak következményeitől is.* * Az
önbecsĂĽlĂ©s azt jelenti, hogy szĂvesen vagyok magammal, hogy nem untatom
magam, jóban vagyok magammal. Nem mindegy, hogy a saját történetemet hogyan
mondom el magamnak. Nyitott vagyok-e pozitĂv befejezĂ©sre? Látom-e világosan
a pozitĂv csĂşcspontokat? És tudatosĂtom-e, hogy mikor volt a pozitĂv
fordulat?*
*Amikor leégett Edison laborja, és mindenki csak sajnálkozott, ő azt
mondta: ennyire jól még soha nem álltunk, hiszen minden tévedésünk oda
lett. Egy hónap múlva kész volt az első fonográf.*
*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*
*Ha olyan főnöke van, aki mindent tud, nagy baj van a cégénél*
Jó pár éve történt, hogy a Sainsbury’s angol kiskereskedelmi lánc felkérte
tanácsadónak Mee-Yan Cheungot, aki a Flow leadership konferencián mondta el
pĂ©ldatörtĂ©netĂ©t arrĂłl, milyen tĂpusĂş vezetĹ‘re van szĂĽksĂ©g.
A nagyvállalatok átszervezésében tapasztalattal rendelkező szakembernek a
Sainsbury’s-nĂ©l azt mondták, van itt egy „cowboy” a piacon, Ăşgy hĂvják,
hogy Tesco. Mit csináljunk vele? – kérdezte Cheung. Nem tudjuk, nem érdekel
– hangzott a válasz. Egy Ă©vvel kĂ©sĹ‘bb Ăşjra hĂvták, akkor már azzal, hogy a
cowboy harcolni akar. Mi a stratégia ellene? – kérdezte Cheung. Mi az, hogy
stratégia? – kérdezett vissza a Sainsbury’s. A harmadik évben már állt a
bál, „b*ssza meg, háború van” – üvöltötték a cég felső vezetői. A társaság
bealudt, vezetői azt hitték, hogy örökre védett, mert a britek érzelmileg
is ragaszkodnak hozzá, „hiszen a második világháború után az elsők között
hozta helyre Londonban az üzleteit”.
Az „én vagyok a nagy vállalatvezető” hozzáállás nem működik többé – mondta
Cheung a Flow leadership konferencián, helyette a „szerényen érdeklődöm”
tĂpusĂş elsĹ‘ emberekre van szĂĽksĂ©g. Nincs olyan vezĂ©r, aki követni tudná az
üzleti élet folyamatos változásait, a döntéseihez szüksége van
gyakorlatilag minden beosztott közreműködésére és támogatására.
Ha a munkatársak nem vesznek rĂ©szt aktĂvan a döntĂ©si folyamatokban, akkor a
felsővezetői döntés fabatkát sem ér.
Cheung szerint a vállalatvezetésnek ma olyannak kell lennie, mint egy
„szociális mozgalomnak”, amelyben a munkatársak úgy érzik, önkéntes alapon
vesznek részt a munkában, elkötelezettek a célok elrésére, és valami fontos
változást, hatást akarnak elérni a vállalat életében.
Mee-Yan Cheung
© Fülöp Máté
A szakember másik tipikus példája a BBC, amelynél a 17 ezer alkalmazott
aktĂv bevonásával sikerĂĽlt megĂşjĂtani a jövĹ‘kĂ©pet. „KĂ©pzeljĂ©k el, hogy a
döntéshozók 97 százaléka Oxbridge (*Oxfordi Egyetem, illetve Cambridge-i
Egyetem*) végzettségű volt, és ők mondták meg, hogy mit nézzen a lakosság.
Bevittem hozzájuk az utca emberét, művészeket, zenészeket, mindenféle
embert, és ők elmondhatták, mik az igényeik. A producerek ezután
megpróbáltak olyan műsorterveket kidolgozni, amelyek ezeket az igényeket
kielĂ©gĂtik, ám amikor bemutatták, az Ă©rintettek jelentĹ‘s rĂ©sze mĂ©g mindig
azt mondta, ilyen műsorokat ők nem akarnak nézni. Ennyire gyakori, hogy a
nagy cégek felsővezetői azt hiszik, tisztában vannak az ügyfeleik/vásárlóik
igényeivel, valójában azonban nagyon távol vannak ettől.”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160520/0af2c577/attachment.html
További információk a(z) Grem levelezőlistáról