<div dir="ltr"><p><a href="http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20160407_Palferi_Flow_vezeteselmelet_donteshozatal" target="_blank">http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20160407_Palferi_Flow_vezeteselmelet_donteshozatal</a><br></p><p>Miért van az, hogy hiába hoz meg valaki egy jó döntést, mégsem érzi
jól magát utána? Mintha a döntés szabadsága több frusztrációt okozna,
mint örömöt. Íme, egy híres katolikus pap, Feri atya válasza,
kifejezetten menedzsereknek célozva.
</p>
<p>A <a href="http://hvg.hu/plazs/20140805_pal_ferenc_interju" target="_blank">Pál Feri</a>-jelenség
nem új dolog, ám azon azért lehet kicsit csodálkozni, hogy a népszerű
katolikus pap mit is keres egy vezetőknek tartott konferencián. Mit tud
olyankor mondani, amikor nagy ívben kerülni kell az istenhit témakörét?</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„A pozitív pszichológiában történt egy hatalmas fordulat,</b></span> korábban
azt kérdezték: miért vagy rosszul, és hogyan tudnál kevésbé rosszul
lenni? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A kérdés most már az: hogyan tudnál jól lenni” </b></span>– kezdte
előadását Pál Ferenc katolikus pap – ismertebb nevén Pál Feri vagy Feri
atya – az ötödik <a href="http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20151109_Csinald_onmagaert__aa_Flowelmelet_atyja" target="_blank">Flow</a>
Leadership konferencián. Ugyanis <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az nem eredmény, ha a depressziós csak
kevésbé érzi nyomasztónak az életet, de továbbra sem szeret élni.</b></span></p>
<p><b>A döntéshozatal és a választás terhe, meg az igényszint</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az embereket gyakran nyomasztja a döntés felelőssége – </b></span>egy vezetőt
pedig az átlagosnál még jobban terheli a pozíciója miatt –, és valahogy
úgy tűnik, mintha a választás szabadsága, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a többféle opció inkább
frusztrálná az embert, mint könnyeddé tenné.</b></span> Az első dilemma, hogy
hogyan hozzunk jó döntést. Érdekes módon<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a jó döntés nem a boldog élet
titka,</b><b> ugyanis három emberből kettő utána sem érzi azt, hogy jóllét vagy
a boldogság köszöntött be hozzá.</b></span></p>Pál Feri szerint a döntéshozatal pszichológiájának lényege éppen az,
hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>az ember szinte automatikusan szorongani kezd, amikor döntési
helyzetbe kerül.</b></span> (Ez persze nem jelenti azt, hogy ha mások döntenek
helyette, akkor az ne okozna szintén frusztrációt.)
<p>A probléma, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a szabad döntés terének növekedésével együtt nő a veszteségtudat,</b></span> és a döntés ára éppen ez a veszteség.</p>
<blockquote>
<p>Ha valakinek nagyon fontos, hogy az ő telefonja legyen a legokosabb a
világon, és sikerül is megvenni, vajon meddig lesz vele boldog? Fél-egy
éven belül lesz okosabb, így ő a világ második legokosabb telefonjával
lesz boldogtalan. De ha valami csoda révén leáll a technikai fejlődés,
akkor meg olcsóbb lesz a telefon, és ezért bosszankodik majd</p>
</blockquote>
<p>– mondja Pál Feri, hozzátéve, hogy közben jól is érezhetné magát
azzal, amit választott. Ráadásul a szabad döntéseink nyomán a relatív
költségérzetünk is megemelkedik: milyen sokszor hangoztatják egy-egy
döntés után az emberek, hogy "ez nekik sokba került".</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A szabad döntés megnöveli az igényszintet, és az élet egyre nehezebben tud pozitívan válaszolni.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az eredménytől már nem boldog lesz az ember, hanem csak úgy érzi, az
megfelel az elvárásainak, de ennek nem örül, mert ez a minimum, ha már
annyit gürizett érte</b></span>.</p>
<div>
<img tabindex="0" class="" src="http://img6.hvg.hu/image.aspx?id=aa0d0277-0f98-44ae-8b56-d415371f7457&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c">
<div>
<div>
© <span>Fülöp Máté</span>
</div>
</div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Elégedj meg az elég jóval</b></span></p>
<p>Pál Ferenc azonban egy másodpercig sincs a szabad döntéshozatal
ellen, hanem arra keresi a választ, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">hogyan lehet valaki elégedett a jó
döntéssel.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mi a titkuk azoknak, akik egy jó döntés után jól is tudják érezni
magukat?</b></span> Az atya szerint három közös van az ilyen emberekben. Az első,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>meg tudnak elégedni az elég jóval,</b></span> ez nem azt jelenti, hogy nem a
legjobbra vágynak, hanem tudják azt mondani, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>úgy jó, ahogy van.</b></span></p>
<p>A második közös elem, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a döntés mellett el is tudnak köteleződni</b></span>.
Elég csak a „hufnágelpisti” jelenségre gondolni: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minél több a
hufnágelpisti, annál nagyobb a boldogtalanság.</span></p>
<p>A harmadik pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a hála.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha túlságosan énközpontúan nézzük a világot,
akkor a jó dolgok természetesekké, a rossz dolgok viszont
sorscsapásokká válnak.</b></span> A túlzó egó sorscsapásnak veszi az influenzát,
mert kimaradunk a munkából, rosszul érezzük magunkat, de ha hátra tudunk
kicsit lépni, akkor látjuk, hogy rajtunk kívül még több tízezer ember
szenved tőle, tehát túlzás egyéni sorscsapásnak kezelni. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">A jó</span> és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
rossz,</span> a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">betegség</span>, az<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> egészség</span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az élet</span> és a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">halál</span> is természetes.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Vagyis az adott helyzetért, a jó döntés meghozataláért igenis lehetünk
hálásak, és lehetünk elégedettek is, lehetünk büszkék magunkra.</b></span></p>
<p><b>Önbecsülés nélkül nem megy</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mindennek kulcsa pedig az önbecsülés.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Akinek nincs</b></span> önbecsülése,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az
egy életen át szorong, hogy mikor derül ki mások számára, hogy ő esetleg
értéktelen. Ezért retteg <span style="background-color:rgb(182,215,168)">a döntések</span>től és<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> annak következményeitől</span> is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Az önbecsülés azt jelenti, hogy szívesen vagyok magammal, hogy nem
untatom magam, jóban vagyok magammal. Nem mindegy, hogy a saját
történetemet hogyan mondom el magamnak. Nyitott vagyok-e pozitív
befejezésre? Látom-e világosan a pozitív csúcspontokat? És
tudatosítom-e, hogy mikor volt a pozitív fordulat?</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor leégett Edison laborja, és mindenki csak sajnálkozott, ő azt
mondta: ennyire jól még soha nem álltunk, hiszen minden tévedésünk oda
lett. Egy hónap múlva kész volt az első fonográf.</b></span></p>
</blockquote>
<b>xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx<br></b><div><b><br>Ha olyan főnöke van, aki mindent tud, nagy baj van a cégénél</b>
<p>Jó pár éve történt, hogy a Sainsbury’s angol kiskereskedelmi lánc
felkérte tanácsadónak Mee-Yan Cheungot, aki a Flow leadership
konferencián mondta el példatörténetét arról, milyen típusú vezetőre van
szükség.</p>
<p>A nagyvállalatok átszervezésében tapasztalattal rendelkező
szakembernek a Sainsbury’s-nél azt mondták, van itt egy „cowboy” a
piacon, úgy hívják, hogy Tesco. Mit csináljunk vele? – kérdezte Cheung.
Nem tudjuk, nem érdekel – hangzott a válasz. Egy évvel később újra
hívták, akkor már azzal, hogy a cowboy harcolni akar. Mi a stratégia
ellene? – kérdezte Cheung. Mi az, hogy stratégia? – kérdezett vissza a
Sainsbury’s. A harmadik évben már állt a bál, „b*ssza meg, háború van” –
üvöltötték a cég felső vezetői. A társaság bealudt, vezetői azt hitték,
hogy örökre védett, mert a britek érzelmileg is ragaszkodnak hozzá,
„hiszen a második világháború után az elsők között hozta helyre
Londonban az üzleteit”.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Az „én vagyok a nagy vállalatvezető” hozzáállás nem működik többé –
mondta Cheung a Flow leadership konferencián, helyette a „szerényen
érdeklődöm” típusú első emberekre van szükség. Nincs olyan vezér, aki
követni tudná az üzleti élet folyamatos változásait, a döntéseihez
szüksége van gyakorlatilag minden beosztott közreműködésére és
támogatására.</span></p>
<blockquote><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ha a munkatársak nem vesznek részt aktívan a döntési folyamatokban, akkor a felsővezetői döntés fabatkát sem ér.</span></span></p>
</blockquote>
<p>Cheung szerint a vállalatvezetésnek ma olyannak kell lennie, mint egy
„szociális mozgalomnak”, amelyben a munkatársak úgy érzik, önkéntes
alapon vesznek részt a munkában, elkötelezettek a célok elrésére, és
valami fontos változást, hatást akarnak elérni a vállalat életében.</p>
<div>
<img tabindex="0" class="" src="http://img6.hvg.hu/image.aspx?id=be05da76-1e47-47a2-9ac3-2a5d970d31eb&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c">
<div>
<div>
Mee-Yan Cheung
</div>
<div>
© <span>Fülöp Máté</span>
</div>
</div>
</div>
<p>A szakember másik tipikus példája a BBC, amelynél a 17 ezer
alkalmazott aktív bevonásával sikerült megújítani a jövőképet.
„Képzeljék el, hogy a döntéshozók 97 százaléka Oxbridge (<i>Oxfordi Egyetem, illetve Cambridge-i Egyetem</i>)
végzettségű volt, és ők mondták meg, hogy mit nézzen a lakosság.
Bevittem hozzájuk az utca emberét, művészeket, zenészeket, mindenféle
embert, és ők elmondhatták, mik az igényeik. A producerek ezután
megpróbáltak olyan műsorterveket kidolgozni, amelyek ezeket az igényeket
kielégítik, ám amikor bemutatták, az érintettek jelentős része még
mindig azt mondta, ilyen műsorokat ők nem akarnak nézni. Ennyire
gyakori, hogy a nagy cégek felsővezetői azt hiszik, tisztában vannak az
ügyfeleik/vásárlóik igényeivel, valójában azonban nagyon távol vannak
ettől.”</p></div></div>