[Grem] Keresztes hadjratok - szgyenfolt v. vdelmi hbork sora? / I.raz kiemelssel

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mjus. 7., Szo, 07:31:36 CEST 

 Keresztes hadjáratok – letörölhetetlen szégyenfolt vagy védelmi háborúk
sora?
2016. május 03. kedd, 10:19 | Írta: Szilvay Gergely
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2579:keresztes-hadjaratok-letoeroelhetetlen-szegyenfolt-vagy-vedelmi-haboruk-sora&catid=34:ittesmost&Itemid=58


*[image: kingdom-of-heaven-400-80] A nyugati imperializmus és
gyarmatosítás, a vallási bigottság és az intolerancia megnyilvánulásaként
tartják ma sokan számon a keresztes hadjáratokat
<http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztes%20hadj%C3%A1rat.html>, amelyet az
inkvizíció
<http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio>
mellett szoktak emlegetni, mint a kereszténység morális megsemmisülésének
bizonyítékát.*



Az *Intercollegiate Review* 2011. tavaszi számában *Paul F. Crawford négy
mítoszt cáfol meg <https://home.isi.org/node/62520>a keresztes
hadjáratokkal kapcsolatban.* *Az első az, hogy a keresztes hadjáratok
előzmények nélküli támadások voltak a muszlim világ felé*. Valójában *az
első hadjárat idejére már 450 éve harcban állt a terjedő iszlám a
kereszténységgel*. 632-ben, az iszlámot megalapító Mohamed halálakor
Egyiptom, Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia, Észak-Afrika mind keresztény
területek voltak. /.../

*Nem sokkal Mohamed halála után, 638-ban a muzulmánok már elfoglalták
Jeruzsálemet, 717-18-ban pedig szerencsére sikertelenül próbálták meg
bevenni Konstantinápolyt. 732-re viszont a keresztények elvesztették
Kis-Ázsiát, Észak-Afrikát Egyiptommal, Palesztinát, Szíriát, de még a
leendő Spanyolország és Franciaország déli részét is. Arábiából
kipaterolták a keresztényeket és a zsidókat, a perzsiai keresztényekre is
nehéz idők köszöntöttek.* Az egykori Római Birodalom kétharmada muzulmán
kézre került. Később aztán Észak-Afrikából indítottak támadásokat a
Földközi-tenger szigetei ellen, és a muszlim kalózok a szárazföldre is
bemerészkedtek,* Rómát is veszélyeztették. 850 és 950 közt muszlim
kalózfészkek létesültek az észak-olasz és dél-francia partok mentén,
rengeteg bencés szerzetes kénytelen volt elhagyni kolostorát, és a Pápai
Államba is behatoltak a kalózok.*

*A keresztény zarándokok mindezen huzavonák ellenére, egészen a 10.
századig viszonylagos szabadságot élveztek a Szentföldön.* Harun al-Rasíd
kalifa 801-ben átruházta a jeruzsálemi keresztény szent helyek
tulajdonjogát Nagy Károlyra, és elküldte neki a Szent Sír-bazilika
kulcsainak másolatát a béke iránti elkötelezettségének jeléül. A Bizánci
Birodalom rengeteg területet vesztett, de* 940 és 970 közt Szíria és
Palesztina egy részét sikerült visszahódítani Názárettel együtt. *
Jeruzsálemig nem jutottak el, *Aleppó és Antiochia pedig hamarost újra
muszlim kézre került. A Szíriát 966-ban újra elfoglaló dzsihádisták
Jeruzsálemen töltötték ki haragjukat, felgyújtották a Szent Sír-bazilika
tetejét. 979-ben pedig Ibn Moy kalifa a templom kapuját boríttatta lángba*.
Beomlott a kupola, a pátriárka a lángok közt lelte halálát. A templomot
csak 984-ben tudták helyreállítani.

*Egy hibbant kalifa, a fátimida al-Hakim (996-1021),* miután vereséget
szenvedett Bizánctól, birodalma keresztényein élte ki csalódottságát:
megtiltotta a körmeneteket, kiszorította a köztisztségekből a
keresztényeket, tíz év alatt 30 ezer templomot fosztott és sajátított ki.
Elkezdte zaklatni, kivégeztetni a zarándokokat és a zsidókat is. 1009-ben
pedig* leromboltatta a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát, amelyet teljesen el
akart tüntetni a föld színéről, még a születés barlangját is szét akarta
vésetni.* Halála után Bizánc tárgyalásokat kezdett a bazilika
újjáépítéséről az utóddal, Ali az-Zahirral, de a dolgok nem tértek vissza
eredeti medrükbe, a zarándokokat tovább zaklatták. 1056-ban például
háromszáz keresztény utasítottak ki Jeruzsálemből. *A zarándokok egyre
inkább csoportosan és felfegyverkezve indultak útnak.*

Ráadásul *megérkeztek a szeldzsuk törökök, akik 1071-ben Manzikertnél
megverték a bizánciakat, 1076-ban elfoglalták Szíriát, '77-ben pedig
Jeruzsálemet. Nem voltak tekintettel a kialakult keresztény-muszlim modus
vivendire,* ami a térség arab vezetői és keresztény lakosai közt alakult
ki, hanem vezetőcserékbe kezdtek. A Nyugat- és Közép-Mediterráneum
térségében ekkoriban kisebb keresztény sikerek születtek, Szicíliától
Észak-Afrikáig. Keleten viszont Kilidzs Arszlán az első, 325-ös zsinat
helyszínén, Niceában talált új székhelyre, Konstantinápolytól kb. száz
kilométerre.

*I. Komnénosz Alexiosz császár végső elkeseredésében – félretéve az 1054-es
egyházszakadás és kölcsönös kiátkozás miatti ellenérzéseit –, a pápához,
VII. Gergelyhez fordult segítségér*t, aki azonban ekkoriban az
invesztitúraharccal volt elfoglalva, így* végül utódja, II. Orbán hirdette
meg az első keresztes hadjáratot 1089-ben. *Ekkoriban a keresztény világ öt
pátriárkai székhelyéből három volt muszlim kézen (Jeruzsálem, Antiochia,
Alexandria), és a másik kettőt, Rómát, valamint Konstantinápolyt is érték
már támadások.

[image: crusadeiv]

*A keresztesek elfoglalják Konstantinápolyt 1204-ben*

Utóbbi 1453-ban kerül muszlim kézre, *mi magyarok pedig jól ismerjük a
törökök Európa elleni támadásainak történetét.* *Ebből a szempontból nézve
a keresztes hadjáratok a keresztény világ védekező akcióinak sorába
illenek. És feltehetjük azt a kérdést is: a keresztények hányszor próbálták
megtámadni Mekkát vagy Medinát? A válasz természetesen az, hogy egyszer
sem. Sohasem volt szó **imperializmusról, vagy a mohamedánok erőszakos
megtérítéséről*,* hanem a közel-keleti keresztények és a zarándokok
védelméről.* *A pápaság,* ismerve az iszlám tanítását az aposztáziáról,
miszerint halál jár a hitehagyónak, nem is próbálkozott a muzulmánok
térítésével, hiszen nem látta értelmét a hullahegyek gyártásának. Később
pedig *kifejezetten jó kapcsolatokra törekedett az iszlám világgal.*



*Jeruzsálem ostroma, muzulmán alattvalók a keresztes államokban*

1099. július 15-én a keresztes seregek elfoglalták Jeruzsálemet. A
győzelemittas sereg a beszámolók szerint vérfürdőt rendezett, a katonák a
költői túlzás szerint térdig gázoltak a vérben. A katonák viselkedése
rettenetes volt, de a korban sajnos nem kirívó. A szörnyűségeket az
apokaliptikus jelleg hangsúlyozása végett nagyíthatták fel a krónikások. Az
arab források például 70-100 ezer halottról beszélnek, holott ekkor a
városnak tízezer lakosa volt maximum. A roham előtt pedig az ostromlók
engedélyezték a város elhagyását, amit sok ezer keresztény, zsidó és
muszlim meg is tett. 88 év múlva azonban a keresztények elvesztették
Jeruzsálemet, 1291-ben pedig Akkon keresztes vára is elesett.

A létrejött keresztes államokban a mindig és minden időben előforduló
atrocitásokkal együtt a muzulmánok szabadon gyakorolhatták vallásukat,
birtokolhattak földet, építhettek mecseteket és iskolákat,
elzarándokolhattak Mekkába, hívja fel a figyelmet Michael Hesemann a
katolikus egyházról szóló hazugságokat taglaló könyvében
<http://www.libri.hu/konyv/sotet-alakok.html>. Sőt, Ibn Jubayr spanyol
muszlim 1180 körül azt írta, amikor a Szentföldön át Mekkába utazott, hogy
a keresztények uralma alatt jobb dolguk van a muzulmánoknak, mint saját
országaikban. Nyilván azokban az időkben más fogalma volt a népeknek a
toleranciáról és pluralizmusról, de a maga módján a középkori világ
kifejezetten pluralista és toleráns volt.



*Anyagi szándékok vallási köntösben?*

Visszatérve Crawfordhoz: az általa tárgyalt második mítosz az, hogy a
keresztesek csak meg akartak gazdagodni, a harmadik ezzel kapcsolatos, hogy
a vallási indíttatás csak máz volt, igazából anyagiak vezérelték a
hadjáratokat. Ez a vélemény azért problematikus, mert a keresztes
hadjáratok igen drága vállalkozások voltak, sokan éppen hogy eladták sok
mindenüket, hogy útra kelhessenek. A negyedik keresztes hadjárat
Konstantinápoly felé való eltérítésének egyik oka például az volt, hogy
elfogyott a pénz, IX. Lajos francia király hetedik keresztes hadjárata
pedig a korona hatévi bevételét emésztette fel. A keresztes hadjáratok
végső sikertelenségének éppen a folyamatos pénzhiány volt az egyik oka. A
legtöbb keresztes vitéz és hadvezér tisztában volt azzal, hogy nem a
keresztes hadjáratokban fog meggazdagodni.

/.../
A keresztes hadjáratok halálozási rátája is igen magas volt, egy
hadtörténész szerint az első hadjárat résztvevőinek 75 százaléka veszett
oda. A keresztes seregekhez önkéntes alapon lehetett csatlakozni, nem volt
behívó, nem volt kötelező. A hadjáratok idején mindenki tisztában volt
vele, sőt a toborzó beszédekben is figyelmeztettek, hogy a keresztes
vitézeknek nélkülözés, szenvedés, sőt akár halál lehet az osztályrésze. Így
aztán a vallási indíttatás igen erős szerepet játszott, nevezetesen a bűnök
bocsánatának ígérete. /.../

 [image: siege-of-antioch]

*Antiochia ostroma 1200 körül*



*A gyermekek keresztes hadjárata*

A vallási elvakultságot illusztrálandó sokat emlegetett esemény a gyermekek
1212-es keresztes hadjárata
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyermekek_keresztes_hadj%C3%A1rata>, amit
azért hirdettek volna meg, mert úgy gondolták, már csak az ártatlan
gyermekek segíthetnek a Szentföld megmentésében. Ezt egy István nevű
vendome-i pásztorfiú a Megváltótól kapott levélre s csodákra hivatkozva
hirdette meg a történelemkönyvek szerint. Harmincezres sereget toborzott,
két kereskedő vállalta szállításukat, a hajók azonban Szicíliánál
elsüllyedtek, sokan rabszolgaként végezték. Ugyanekkor a kölni Miklós is
toborzott kb. 20 ezer különböző korú fiút és leányt. Ezek nagy része az
Alpokig sem ért el, mások lombardiai rablók martaléka lettek a történet
szerint.

Bozsóky Pál Gerő könyve
<http://bookline.hu/product/home%21execute.action?id=2100919078&tabname=antikvarium&type=10&_v=Bozsoky_Pal_Gero_Keresztes_hadjaratok>
szerint a párizsi papság tiltakozott István kezdeményezése ellen, Fülöp
Ágost király azt kérte a sokaságtól, hogy Saint-Denis-i katedrálisban
elvégezve imáit, menjen haza. A német csapat egy része, amelyhez egyébként
rengeteg felnőtt, szolga, paraszt, mindenféle foglalkozású ember
csatlakozott, Genovánál visszafordult, mivel csalódtak, hogy nem nyílt meg
nekik a tenger. Egy részük Rómába ment, ahol a pápa jóindulatúan fogadta,
majd hazaküldte őket. Harmadik részük Brindisibe igyekezett, ahol a helyi
püspök megtiltotta a hajóra szállásukat.

/.../
A félreértés a minden krónika által használt pueri kifejezés miatt
született meg, amit az újkorban egyszerűen gyermeknek fordítottak a
tudósok, holott a szövegtől függően jelenthet fiatal alkalmazottat, szerény
beosztású dolgozót, munkást is, házi alkalmazottat, bérest, szolgát, annak
a patriarchális kornak megfelelően. /.../



*Muzulmán rekontra?*

A Crawford-féle negyedik mítosz az, hogy az iszlám világ a keresztes
hadjáratok miatt nem szereti a keresztényeket. Azonban jó, ha tudjuk, hogy
a muzulmán világban a 19. századig nem volt téma a keresztes hadjáratok
ideje. Amikor az első világháború után Stéphen Pichon a későbbi I. Fajszál
iraki királlyal tárgyalt, és a francia diplomata rámutatott, hogy hazája a
keresztes hadjáratok ideje óta érdekelt Szíriában, Fajszál kedélyesen
visszakérdezett: Pardon, melyikünk is nyerte meg a keresztes hadjáratokat?
A muzulmánok eddig a keresztes hadjáratokat egyszerűen a sok
keresztény-muzulmán konfliktus egyik fejezeteként tartották számon.

Az iszlám világ 1899 után fedezte fel újra magának a keresztes hadjáratokat
– a nyugatnak köszönhetően. /.../



*Mérleg*

Természetesen nem rajongunk a háborúkért, amiket rossz dolognak tartunk, az
egyik legrosszabbnak, ami történhet. Ám nem vagyunk pacifisták, sajnos néha
szükség van a háborúskodásra (lásd az igazságos önvédelmi háborúról szóló
elméletet), akármennyire is szomorú ez. Hogy a keresztes háborúkra mennyire
volt szükség, vitathatatlan módon lehetetlen megítélni. Mindenesetre a
középkorban, a lovageszmény virágzása idején a háború sokkal inkább az élet
része volt, mint ma, nálunk, és ugyan valószínűleg horrorisztikusabb és
félelmetesebb látványt nyújtott egy-egy csatatér, mint ma, de szemtől
szemben harcoltak, tömegpusztító fegyverek, robotrepülőgépek, távirányítású
bombák nélkül.

/.../
A Hesemann által hivatkozott Egon Flaig, a greifswaldi egyetem professzora
2006 szeptemberében, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban írt esszéjében
leszögezte: II. Orbán pápa jól látta a helyzetet. Ha Konstantinápoly
1100-ban elesett volna, Európára négyszáz évvel korábban zúdul ár a török
sereg, és talán így létre sem jött volna az ekkoriban alakulni kezdő,
virágzó késő-középkori kultúra: a szabad városok, az alkotmányviták, a
katedrálisok, a reneszánsz és a tudomány fellendülésének világa. A
túlkapások pedig, amelyek a pápákat is elrettentették és tiltakoztak
ellenük, ebből a szempontból másodlagosnak tekinthetők.

A középkorban még úgy gondolták az öntudatos európaiak, hogy meg kell
védeni a civilizációjukat.

*A teljes cikket a Mandineren
<http://mandiner.blog.hu/2011/06/21/a_keresztes_hadjaratok_vedelmeben>
olvashatja el.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160507/0fe86dc0/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl