<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Keresztes hadjáratok – letörölhetetlen szégyenfolt vagy védelmi háborúk sora?
</h2>
<div class="">
2016. május 03. kedd, 10:19 | Írta: Szilvay Gergely<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2579:keresztes-hadjaratok-letoeroelhetetlen-szegyenfolt-vagy-vedelmi-haboruk-sora&catid=34:ittesmost&Itemid=58">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2579:keresztes-hadjaratok-letoeroelhetetlen-szegyenfolt-vagy-vedelmi-haboruk-sora&catid=34:ittesmost&Itemid=58</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/kingdom-of-heaven-400-80.jpg" alt="kingdom-of-heaven-400-80" height="245" width="245"> <br>A nyugati imperializmus és gyarmatosítás, a vallási bigottság és az intolerancia megnyilvánulásaként tartják ma sokan számon a <a href="http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztes%20hadj%C3%A1rat.html">keresztes hadjáratokat</a>, amelyet az <a href="http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio">inkvizíció</a> mellett szoktak emlegetni, mint a kereszténység morális megsemmisülésének bizonyítékát.</strong></p>
<p> </p>
<p>Az <em>Intercollegiate Review</em> 2011. tavaszi számában <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Paul F. Crawford <a href="https://home.isi.org/node/62520">négy mítoszt cáfol meg </a>a
keresztes hadjáratokkal kapcsolatban.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><u><b>Az első az, hogy a keresztes
hadjáratok előzmények nélküli támadások voltak a muszlim világ felé</b></u></span>.
Valójában <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>az első hadjárat idejére már 450 éve harcban állt a terjedő
iszlám a kereszténységgel</b></span>. 632-ben, az iszlámot megalapító Mohamed
halálakor Egyiptom, Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia, Észak-Afrika mind
keresztény területek voltak. /.../</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nem sokkal Mohamed halála után, 638-ban a muzulmánok már elfoglalták
Jeruzsálemet, 717-18-ban pedig szerencsére sikertelenül próbálták meg
bevenni Konstantinápolyt. 732-re viszont a keresztények elvesztették
Kis-Ázsiát, Észak-Afrikát Egyiptommal, Palesztinát, Szíriát, de még a
leendő Spanyolország és Franciaország déli részét is. Arábiából
kipaterolták a keresztényeket és a zsidókat, a perzsiai keresztényekre
is nehéz idők köszöntöttek.</b></span> Az egykori Római Birodalom kétharmada
muzulmán kézre került. Később aztán Észak-Afrikából indítottak
támadásokat a Földközi-tenger szigetei ellen, és a muszlim kalózok a
szárazföldre is bemerészkedtek,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Rómát is veszélyeztették. 850 és 950
közt muszlim kalózfészkek létesültek az észak-olasz és dél-francia
partok mentén, rengeteg bencés szerzetes kénytelen <span style="background-color:rgb(255,229,153)">volt e</span>lhagyni
kolostorát, és a Pápai Államba is behatoltak a kalózok.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A keresztény zarándokok mindezen huzavonák ellenére, egészen a 10.
századig viszonylagos szabadságot élveztek a Szentföldön.</b></span> Harun al-Rasíd
kalifa 801-ben átruházta a jeruzsálemi keresztény szent helyek
tulajdonjogát Nagy Károlyra, és elküldte neki a Szent Sír-bazilika
kulcsainak másolatát a béke iránti elkötelezettségének jeléül. A Bizánci
Birodalom rengeteg területet vesztett, de<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> 940 és 970 közt Szíria és
Palesztina egy részét sikerült visszahódítani Názárettel együtt. </b></span>
Jeruzsálemig nem jutottak el, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Aleppó és Antiochia pedig hamarost újra
muszlim kézre került. A Szíriát 966-ban újra elfoglaló dzsihádisták
Jeruzsálemen töltötték ki haragjukat, felgyújtották a Szent Sír-bazilika
tetejét. 979-ben pedig Ibn Moy kalifa a templom kapuját boríttatta
lángba</b></span>. Beomlott a kupola, a pátriárka a lángok közt lelte halálát. A
templomot csak 984-ben tudták helyreállítani.</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Egy hibbant kalifa, a fátimida al-Hakim (996-1021),</b></span> miután vereséget
szenvedett Bizánctól, birodalma keresztényein élte ki csalódottságát:
megtiltotta a körmeneteket, kiszorította a köztisztségekből a
keresztényeket, tíz év alatt 30 ezer templomot fosztott és sajátított
ki. Elkezdte zaklatni, kivégeztetni a zarándokokat és a zsidókat is.
1009-ben pedig<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> leromboltatta a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikát, amelyet
teljesen el akart tüntetni a föld színéről, még a születés barlangját is
szét akarta vésetni.</b></span> Halála után Bizánc tárgyalásokat kezdett a
bazilika újjáépítéséről az utóddal, Ali az-Zahirral, de a dolgok nem
tértek vissza eredeti medrükbe, a zarándokokat tovább zaklatták.
1056-ban például háromszáz keresztény utasítottak ki Jeruzsálemből. <b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">A
zarándokok</span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> egyre inkább csoportosan és felfegyverkezve indultak útnak.</span></b></p>
<p>Ráadásul <b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">megérkeztek a szeldzsuk törökök, akik 1071-ben Manzikertnél
megverték a bizánciakat, 1076-ban elfoglalták Szíriát, '77-ben pedig
Jeruzsálemet. Nem voltak tekintettel a kialakult keresztény-muszlim
modus vivendire,</span></b> ami a térség arab vezetői és keresztény lakosai közt
alakult ki, hanem vezetőcserékbe kezdtek. A Nyugat- és
Közép-Mediterráneum térségében ekkoriban kisebb keresztény sikerek
születtek, Szicíliától Észak-Afrikáig. Keleten viszont Kilidzs Arszlán
az első, 325-ös zsinat helyszínén, Niceában talált új székhelyre,
Konstantinápolytól kb. száz kilométerre.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>I. Komnénosz Alexiosz császár végső elkeseredésében – félretéve az
1054-es egyházszakadás és kölcsönös kiátkozás miatti ellenérzéseit –, a
pápához, VII. Gergelyhez fordult segítségér</b></span>t, aki azonban ekkoriban az
invesztitúraharccal volt elfoglalva, így<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> végül utódja, II. Orbán
hirdette meg az első keresztes hadjáratot 1089-ben. </b></span>Ekkoriban a
keresztény világ öt pátriárkai székhelyéből három volt muszlim kézen
(Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria), és a másik kettőt, Rómát, valamint
Konstantinápolyt is érték már támadások.</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/crusadeiv.jpg" alt="crusadeiv" height="266" width="450"></p>
<p style="text-align:center"><em>A keresztesek elfoglalják Konstantinápolyt 1204-ben</em></p>
<p>Utóbbi 1453-ban kerül muszlim kézre, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>mi magyarok pedig jól ismerjük a
törökök Európa elleni támadásainak történetét.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ebből a szempontból
nézve a keresztes hadjáratok a keresztény világ védekező akcióinak
sorába illenek. És feltehetjük azt a kérdést is: a keresztények hányszor
próbálták megtámadni Mekkát vagy Medinát? A válasz természetesen az,
hogy egyszer sem. Sohasem volt szó<u> </u></b></span><u>i<b>mperializmusról, vagy a mohamedánok
erőszakos megtérítéséről</b></u>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> hanem a közel-keleti keresztények és a
zarándokok védelméről.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A pápaság,</b></span> ismerve az iszlám tanítását az
aposztáziáról, miszerint halál jár a hitehagyónak, nem is próbálkozott a
muzulmánok térítésével, hiszen nem látta értelmét a hullahegyek
gyártásának. Később pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kifejezetten jó kapcsolatokra törekedett az
iszlám világgal.</b></span></p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>Jeruzsálem ostroma, muzulmán alattvalók a keresztes államokban</strong></span></p>
<p>1099. július 15-én a keresztes seregek elfoglalták Jeruzsálemet. A
győzelemittas sereg a beszámolók szerint vérfürdőt rendezett, a katonák a
költői túlzás szerint térdig gázoltak a vérben. A katonák viselkedése
rettenetes volt, de a korban sajnos nem kirívó. A szörnyűségeket az
apokaliptikus jelleg hangsúlyozása végett nagyíthatták fel a krónikások.
Az arab források például 70-100 ezer halottról beszélnek, holott ekkor a
városnak tízezer lakosa volt maximum. A roham előtt pedig az ostromlók
engedélyezték a város elhagyását, amit sok ezer keresztény, zsidó és
muszlim meg is tett. 88 év múlva azonban a keresztények elvesztették
Jeruzsálemet, 1291-ben pedig Akkon keresztes vára is elesett.</p>
<p>A létrejött keresztes államokban a mindig és minden időben előforduló
atrocitásokkal együtt a muzulmánok szabadon gyakorolhatták vallásukat,
birtokolhattak földet, építhettek mecseteket és iskolákat,
elzarándokolhattak Mekkába, hívja fel a figyelmet Michael Hesemann a
katolikus egyházról szóló hazugságokat taglaló <a href="http://www.libri.hu/konyv/sotet-alakok.html">könyvében</a>.
Sőt, Ibn Jubayr spanyol muszlim 1180 körül azt írta, amikor a
Szentföldön át Mekkába utazott, hogy a keresztények uralma alatt jobb
dolguk van a muzulmánoknak, mint saját országaikban. Nyilván azokban az
időkben más fogalma volt a népeknek a toleranciáról és pluralizmusról,
de a maga módján a középkori világ kifejezetten pluralista és toleráns
volt.</p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>Anyagi szándékok vallási köntösben?</strong></span></p>
<p>Visszatérve Crawfordhoz: az általa tárgyalt második mítosz az, hogy a
keresztesek csak meg akartak gazdagodni, a harmadik ezzel kapcsolatos,
hogy a vallási indíttatás csak máz volt, igazából anyagiak vezérelték a
hadjáratokat. Ez a vélemény azért problematikus, mert a keresztes
hadjáratok igen drága vállalkozások voltak, sokan éppen hogy eladták sok
mindenüket, hogy útra kelhessenek. A negyedik keresztes hadjárat
Konstantinápoly felé való eltérítésének egyik oka például az volt, hogy
elfogyott a pénz, IX. Lajos francia király hetedik keresztes hadjárata
pedig a korona hatévi bevételét emésztette fel. A keresztes hadjáratok
végső sikertelenségének éppen a folyamatos pénzhiány volt az egyik oka. A
legtöbb keresztes vitéz és hadvezér tisztában volt azzal, hogy nem a
keresztes hadjáratokban fog meggazdagodni.</p>
<p>/.../<br>A keresztes hadjáratok halálozási rátája is igen magas volt,
egy hadtörténész szerint az első hadjárat résztvevőinek 75 százaléka
veszett oda. A keresztes seregekhez önkéntes alapon lehetett
csatlakozni, nem volt behívó, nem volt kötelező. A hadjáratok idején
mindenki tisztában volt vele, sőt a toborzó beszédekben is
figyelmeztettek, hogy a keresztes vitézeknek nélkülözés, szenvedés, sőt
akár halál lehet az osztályrésze. Így aztán a vallási indíttatás igen
erős szerepet játszott, nevezetesen a bűnök bocsánatának ígérete. /.../</p>
<p> <img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/siege-of-antioch.jpg" alt="siege-of-antioch" height="282" width="450"></p>
<p style="text-align:center"><em>Antiochia ostroma 1200 körül</em></p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>A gyermekek keresztes hadjárata</strong></span></p>
<p>A vallási elvakultságot illusztrálandó sokat emlegetett esemény <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyermekek_keresztes_hadj%C3%A1rata">a gyermekek 1212-es keresztes hadjárata</a>,
amit azért hirdettek volna meg, mert úgy gondolták, már csak az
ártatlan gyermekek segíthetnek a Szentföld megmentésében. Ezt egy István
nevű vendome-i pásztorfiú a Megváltótól kapott levélre s csodákra
hivatkozva hirdette meg a történelemkönyvek szerint. Harmincezres
sereget toborzott, két kereskedő vállalta szállításukat, a hajók azonban
Szicíliánál elsüllyedtek, sokan rabszolgaként végezték. Ugyanekkor a
kölni Miklós is toborzott kb. 20 ezer különböző korú fiút és leányt.
Ezek nagy része az Alpokig sem ért el, mások lombardiai rablók martaléka
lettek a történet szerint.</p>
<p>Bozsóky Pál Gerő <a href="http://bookline.hu/product/home%21execute.action?id=2100919078&tabname=antikvarium&type=10&_v=Bozsoky_Pal_Gero_Keresztes_hadjaratok">könyve</a>
szerint a párizsi papság tiltakozott István kezdeményezése ellen, Fülöp
Ágost király azt kérte a sokaságtól, hogy Saint-Denis-i katedrálisban
elvégezve imáit, menjen haza. A német csapat egy része, amelyhez
egyébként rengeteg felnőtt, szolga, paraszt, mindenféle foglalkozású
ember csatlakozott, Genovánál visszafordult, mivel csalódtak, hogy nem
nyílt meg nekik a tenger. Egy részük Rómába ment, ahol a pápa
jóindulatúan fogadta, majd hazaküldte őket. Harmadik részük Brindisibe
igyekezett, ahol a helyi püspök megtiltotta a hajóra szállásukat.</p>
<p>/.../<br>A félreértés a minden krónika által használt pueri kifejezés
miatt született meg, amit az újkorban egyszerűen gyermeknek fordítottak
a tudósok, holott a szövegtől függően jelenthet fiatal alkalmazottat,
szerény beosztású dolgozót, munkást is, házi alkalmazottat, bérest,
szolgát, annak a patriarchális kornak megfelelően. /.../</p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>Muzulmán rekontra?</strong></span></p>
<p>A Crawford-féle negyedik mítosz az, hogy az iszlám világ a keresztes
hadjáratok miatt nem szereti a keresztényeket. Azonban jó, ha tudjuk,
hogy a muzulmán világban a 19. századig nem volt téma a keresztes
hadjáratok ideje. Amikor az első világháború után Stéphen Pichon a
későbbi I. Fajszál iraki királlyal tárgyalt, és a francia diplomata
rámutatott, hogy hazája a keresztes hadjáratok ideje óta érdekelt
Szíriában, Fajszál kedélyesen visszakérdezett: Pardon, melyikünk is
nyerte meg a keresztes hadjáratokat? A muzulmánok eddig a keresztes
hadjáratokat egyszerűen a sok keresztény-muzulmán konfliktus egyik
fejezeteként tartották számon.</p>
<p>Az iszlám világ 1899 után fedezte fel újra magának a keresztes hadjáratokat – a nyugatnak köszönhetően. /.../</p>
<p> </p>
<p><span style="font-size:10pt"><strong>Mérleg</strong></span></p>
<p>Természetesen nem rajongunk a háborúkért, amiket rossz dolognak
tartunk, az egyik legrosszabbnak, ami történhet. Ám nem vagyunk
pacifisták, sajnos néha szükség van a háborúskodásra (lásd az igazságos
önvédelmi háborúról szóló elméletet), akármennyire is szomorú ez. Hogy a
keresztes háborúkra mennyire volt szükség, vitathatatlan módon
lehetetlen megítélni. Mindenesetre a középkorban, a lovageszmény
virágzása idején a háború sokkal inkább az élet része volt, mint ma,
nálunk, és ugyan valószínűleg horrorisztikusabb és félelmetesebb
látványt nyújtott egy-egy csatatér, mint ma, de szemtől szemben
harcoltak, tömegpusztító fegyverek, robotrepülőgépek, távirányítású
bombák nélkül.</p>
<p>/.../<br>A Hesemann által hivatkozott Egon Flaig, a greifswaldi
egyetem professzora 2006 szeptemberében, a Frankfurter Allgemeine
Zeitungban írt esszéjében leszögezte: II. Orbán pápa jól látta a
helyzetet. Ha Konstantinápoly 1100-ban elesett volna, Európára négyszáz
évvel korábban zúdul ár a török sereg, és talán így létre sem jött volna
az ekkoriban alakulni kezdő, virágzó késő-középkori kultúra: a szabad
városok, az alkotmányviták, a katedrálisok, a reneszánsz és a tudomány
fellendülésének világa. A túlkapások pedig, amelyek a pápákat is
elrettentették és tiltakoztak ellenük, ebből a szempontból másodlagosnak
tekinthetők.</p>
<p>A középkorban még úgy gondolták az öntudatos európaiak, hogy meg kell védeni a civilizációjukat.</p>
<p><em>A teljes cikket a <a href="http://mandiner.blog.hu/2011/06/21/a_keresztes_hadjaratok_vedelmeben">Mandineren</a> olvashatja el.</em></p></div>