[Grem] Miért van ennyi depressziós és szorongó ember?

[KEA]

Miért van ennyi depressziós és szorongó ember?

Pszinesztézia -- 2016. május 06., kovagopal
http://pszinesztezia.blog.hu/2016/05/06/miert_van_ennyi_depresszios_es_szorongo_ember


Mert nem játszunk eleget!

Számos elmélet igyekszik magyarázni, hogyan lehetséges, hogy a modern
világunkban ennyire gyakori a depresszió, hogyan lehetséges, hogy
ennyire sokan szoronganak. Vannak, akik szerint ennek az oka, hogy a
társadalmunk egyre nagyobb elvárásokat támaszt felénk. Ezek az elvárások
egészen sokrétűek: például az elhúzódó iskola, egyetemi képzések miatt a
fiatalok jelentős része sokkal később kezdi el az önálló életét, mint
tették azt a fiatalok pár évtizeddel ezelőtt. Emlegetni szokás még, hogy
a médiában bemutatott „tökéletes” emberek, életek hatására sokan a saját
életükre, testalkatukra, eredményeikre elégtelenként tekintenek.

Más elméletek szerint azzal, hogy a világ kinyílt előttünk, jobban
belelátunk más országok, más emberek mindennapjaiba, folyamatosan
emlékeztetve vagyunk arra, hogy mennyi mindent elérhetnénk még. Ez az
élmény sokak számára egészen bénító tud lenni. Megint mások az emberi
kapcsolataink elsivárosodásával, a digitális világ embertelenségével
magyarázzák a depresszió és a szorongás elterjedtségét. A sor még
hosszan folytatható. Ebben a bejegyzésben egy ritkábban tárgyalt okot
mutatok be: a játékot.


A megoldás a játék!

Az American Journal of Play-ben megjelent tanulmányok szerint mindennek
az oka abban keresendő, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen
megváltozott, mennyi szabad ideje van a gyerekeknek, és azt milyen módon
tölthetik el.

Manapság a gyerekeknek jóval kevesebb szabad ideje van, és ami van, azt
is igyekeznek a szülők olyan módon megszervezni, hogy az minél
kreatívabban, konstruktívabban teljen. A gyerekek nagy része az iskola
vagy óvoda után szakkörökbe megy, sportolni jár, nyelveket tanul, otthon
házifeladatot ír. Egy átlagos hétköznapon szinte alig van a gyerekeknek
valós szabadideje: azaz olyan, amit a felnőttek nem kontrollálnak.

Miért játsszon szabadon a gyerek?

Az 50-es évek óta figyelhető meg a gyerekek szabad idejének meredek
csökkenése, és ennek hatása súlyosabb, mint azt elsőre gondolnánk. A
játszásnak felbecsülhetetlenül fontos szerepe van a gyermek fejlődésére.
A játszás alatt a gyermek számtalan szerepet, szituációt próbálhat ki,
ez az első lépcsője annak, hogy saját érdeklődési kört alakítson ki
magának, és hogy ezek elérésére belső motivációt találjon. Azok a
gyerekek, akiket nem hagynak játszani például felnőttként is sokkal
nehezebben tudják eltölteni a szabad idejüket, számukra a munka nagyobb
eséllyel lesz külső kényszereknek való megfelelés, mintsem hivatás.

A játszás hatására fejlődik a gyerekek problémamegoldó képessége, ekkor
erősödnek meg az önszabályozó mechanizmusaik. A játék során a gyerekek,
akár egyedül, akár társaikkal, saját maguknak állítanak fel szabályokat,
és ekkor gyakorolják, hogyan képesek megfelelni általában a
szabályoknak. Ekkor gyakorolják azt is, hogyan lehet megküzdeni azzal,
ha valami nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. Talán furcsán hangzik,
de bizonyos szempontból sokkal többet tanulnak a gyerekek a fegyelemről
a szabad játékból, mint abból, ha a szülő igyekszik kontrollálni a
játékidőt.

Játék közben nem csak a szabályokról tanulnak a gyerekek, hanem a saját
és mások érzelmeiről is. Ekkor tanulják meg, hogyan bánjanak az
érzelmeikkel, hogyan fejezhetőek ki az érzelmeik mások számára, és mit
kezdhetnek mások érzelmeivel. A szorongó emberek gyakran mondják, hogy
elárasztják őket rossz érzések, és az is jellemző, hogy ezekről az
érzésekről nem szívesen beszélnek mások előtt.

Az érzelmek és a szabályok mellett az emberek közötti együttműködés
alapjait is a játék közben sajátítják el a gyerekek. Akiknek nem adatik
meg a szabad játék, azok felnőttként sokkal ügyetlenebbek lesznek a
társas kapcsolataikban. Számukra az együttműködés alapjai hiányozhatnak,
ezért kívülről önzőknek, felelőtleneknek tűnhetnek.

Végére hagytam az egyik legfontosabbat: akinek volt lehetősége eleget
játszani szabadon gyermekkorában, az minden bizonnyal el tudja foglalni
magát, ha szabad ideje van. Akinek ez nem adatott meg, nagyobb eséllyel
unatkozik, sokkal inkább függ attól, hogy mások határozzák meg, mit
csináljon, mit tartson örömtelinek. Ennek különösen szomorú a
következménye: olyan felnőttek, akik igazából semmiből nem tudnak
töltődni, akik vagy nem is keresik, vagy ha keresik nem találják meg a
hobbijukat.


Ismerős kép

Vegyük sorra, mire szoktak panaszkodni a mai fiatalokkal kapcsolatban.
Nincs motivációjuk? Nem tudnak mit kezdeni a szabályokkal,
fegyelmezetlenek? Azt hiszik, övék a világ? Igényeik vannak, de
teljesíteni nem akarnak? Nem tudnak csapatban dolgozni? Ismerős, igaz?

Ha a gyermekeink szabadidejét uralni szeretnénk, akkor olyan
felnőttekkel lesz tele a társadalmunk, akik nehezen birkóznak meg az
érzelmeikkel, akik nehezen építenek, és tartanak fent emberi
kapcsolatokat, akiknek jóval gyengébb énvédő mechanizmusaik lesznek a
szorongással és a depresszióval szemben.

A megoldás végtelenül egyszerű: hagyjuk a gyerekeket játszani.

(via)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI