[Grem] Dietrich Bonhoeffer, aki szembeszllt a sttsggel

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mjus. 1., V, 10:09:27 CEST 

Aki szembeszállt a sötétséggel
csaladhalo.hu
http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/aki-szembeszallt-sotetseggel
Family/Tamás Csilla
2016. 04. 30. 08:00
Dietrich Bonhoeffer


<http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2016/03/uid-13/bonhoeffer.jpg>

*Entellektüel szülők, anyagi biztonság, meghitt családi fészek, gyermeki
csínytevések sokasága – így kezdődött Dietrich Bonhoeffer élete, mely **végül
hideg börtöncellában és akasztófán** végződött. *De ami e két végpont
között, a világtörténelem egyik legsötétebb időszakában és pontján történt,
az mindannyiunk számára komoly tanulságokat rejt. Az evangélikus
lelkész-teológus életén keresztül *kibomlik előttünk egy titok: hogy lehet
halált megvető bátorsággal szembeszállni a sötétséggel, és mi az, ami
őszintén képes az embert arra motiválni, hogy az igazságot, ne pedig az
életét féltse.*
------------------------------

A szálak a 19. század legvégére nyúlnak vissza, amikor is 1898-ban két
rendkívüli család egyesült.* Mind anyai, mind apai ágon komoly, előkelő
felmenők sorakoznak* ugyanis* a híressé vált teológus, Bonhoeffer
famíliájában,* aki 1906-ban látta meg a napvilágot a mai Wrocławban,
Lengyelországban. *Édesapja, Karl rendkívül elfoglalt volt: ő vezette a
wrocławi egyetem pszichiátriai és neurológiai tanszékét, valamint az
idegkórház igazgatójaként is helytállt, ennek ellenére **nagy örömét lelte
gyermekeiben. *Az utolsó családtag megszületése után ezt írta
naplójában: „*Noha
nyolc gyermekünk van, ami manapság soknak tűnhet, mi mégis úgy érezzük,
nincsenek is sokan! A ház nagy, a gyerekek szépen fejlődnek, mi, szülők sem
vagyunk túl öregek, tehát próbáljuk nem elkényeztetni őket, ugyanakkor
igyekszünk élvezetessé tenni zsenge éveiket.”*

*Üdv a paradicsomban!*

*Otthonuk igazi gyermekparadicsom volt:* a lányok egy egész szobát
rendezhettek be babaháznak, a fiúknak igazi műhely lett kialakítva,
amelyből még a gyalupad sem hiányozhatott. De volt olyan szoba, amely
szinte állatkertként funkcionált; a gyerekek itt tartották kedvenceiket –
tengerimalacot, nyulat, mókust, gerlét, kígyót, gyíkot –, sőt egy házi
természetrajzi múzeumuk is volt, ahol madártojás-, bogár- és
lepkegyűjtemény díszítette a falakat. *A gyerekeket egy darabig tanítónő
édesanyjuk oktatta otthon, aki nem volt híve a kemény, poroszos nevelésnek.
A házban egy osztályteremnek berendezett helységben folyt a Bonhoeffer
lurkók tanítása, és csak idősebb korukban adták be őket a szülők a helyi
iskolába. A hittant ezután is az anyjuk tanította nekik, aki élő hitű
keresztény asszony volt.* Bár templomba nem sűrűn jártak, a *családi
összejöveteleken rendszeresen énekeltek, imádkoztak, olvasták a Bibliát.*

Dietrich – hatodik gyermek lévén – inkább a kicsikkel találta meg a hangot,
ikerhúgával, *Sabinével* és a család legkisebbikével, *Susival;* közöttük
viszont igazi erős lovagnak érezhette magát.* Sabine így emlékezett
bátyjára: „Sohasem felejtem el, milyen kedves természete volt.
Megmutatkozott, amikor a lankákon málnát szedtünk a nyári forróságban, és
Dietrich megtöltötte kis kancsómat a fáradságos munkával összegyűjtött
málnájával, hogy nekem se legyen kevesebb;* vagy amikor megosztotta velem
az innivalóját.” Kedves emlékek sorát őrizte a család, sőt a személyzet is;
*Kathe* kisasszony, aki csecsemőkoruk óta a nevelőjük volt, még házassági
ajánlatot is kapott a kis szőke fiúcskától egy finom ebéd után, mondván:
„Ha felnövök, feleségül veszlek, és akkor mindig velünk leszel.”

*Valami véget ér*

*Az apa 1912-ben meghívást kapott a berlini egyetemre*, ahol a
pszichiátriai és neurológiai tanszék vezetésével bízták meg, így a család
Németországban folytatta életét. Ekkortájt *Berlin a világ közepének
számított,* egyetemét a világ legjobbjai között tartották számon; nem
csupán intellektuális és kulturális központ volt, hanem egy birodalom
székhelye is.

A gyerekek az otthon falain kívül kezdték meg az iskolát, *Dietrich
gimnáziumba került, ahol jól ment neki a tanulás, de mintagyereknek
korántsem volt mondható, *édesapja feljegyzése szerint ugyanis szeretett
verekedni. A könyvekkel ekkor már nagy barátságban állt, a család vidéki
kúriáján, Friedrichsbrunnban előszeretettel olvasott regényeket és
versesköteteket egyaránt, de szívesen játszott a falusi legénykékkel is.

Ezen a kúrián érte a családot* az első világháború kitörésének a híre,*
mely súlyos veszteséget is hozott: a harmadik Bonhoeffer fiú, *Walter*
ugyanis a fronton vesztette életét. Ez a tragédia Dietrich életét is
megrengette. Abban *az évben pedig, amikor a németek elveszítették a
háborút, az ő gyermekkora is véget ért.*

Ugyanekkor kezdte meg tanulmányait a grünewaldi gimnáziumban, és már
ekkor *tudta,
hogy teológus lesz,* bár két évnek még el kellett telnie, hogy erről bátran
beszéljen környezetének. Döntésével komoly célt is tűzött maga elé: *a
megfáradt, erőtlen, sok szempontból hiteltelenné vált* * egyházat szerette
volna megreformálni.* Egész élete során újra és újra feltette magának a
kérdést: mi az egyház? De nem csupán elméleti síkon gondolkodott minderről,
a hitelvek és az ideák számára az égvilágon semmit nem értek, ha az emberek
életére nem tudtak hatással lenni. Később – Hitler hatalomra kerülése után
– olyannyira jelentőssé váltak ezek a kérdések számára, hogy* amikor a
nácik átvették az ellenőrzést **az evangélikus egyház **felett, **ő a
kontrollt megtagadva létrehozta a Hitvalló Egyház néven híressé vált
mozgalmat.*

1927-ben doktorált, disszertációja *Szentek közössége* címmel magyarul is
olvasható. Tanulmányait elvégezve az ifjú teológus ösztöndíjat nyert az
Egyesült Államokba, ahol nemcsak hasznos ismeretekre, hanem nagyszerű
barátokra is szert tett, hazatérve pedig *Cselekvés és lét címmel megírta
habilitációs dolgozatát. A berlini Humboldt Egyetemen kezdett el tanítani,
ahol még magyar diákja is volt.*

*Megalkuvás nélkül*

Németország, Berlinnel az élen, ekkorra már forrongó tűzfészek volt. A
világválság kellős közepén hétmillió munkáját elvesztett ember élt az
országban. A hatalmas politikai feszültség egy sötét pontján, *1933. január
30-án hatalomra jutott Hitler. **Az a Bonhoeffer, aki nyíltan vallotta,
hogy az egyháznak az élet, a küzdelmek, a feladatok, az emberi kapcsolatok
sűrűjében van a helye, rá két napra a rádióban mondott beszédet, melyben
bátran hangsúlyozta, hogy egy vezér nem lehet bálvány, és hatalmas
felelőssége van abban, hogy merre vezeti a rábízottakat. **A rádióadást
megszakították*. Az elszánt teológust azonban semmi nem tudta elriasztani:
az emberek százezreinek eksztatikus Hitler-imádata még inkább *arra
sarkallta, hogy bátran prédikáljon arról, hogy egy keresztény nem lehet
kontroll nélküli rajongója egyetlen ideológia szószólójának sem.*

Már egész korán bekapcsolódott abba a mozgalomba, amely igyekezett a német
evangélikus és református egyházak Hitler-orientációját kivédeni. Ezekben
az időkben ugyan két évre *elhagyta Németországot, és két londoni kis
gyülekezet lelkipásztora lett, de nem szakadt el a mozgalom munkájától,
igyekezett építeni a nemzetközi kapcsolatokat. Ekkor ismerkedett meg és
kötött életre szóló barátságot Georg Bell-lel is, Chichester püspökével,
akinek később közvetlen információkat tudott küldeni **a német
viszonyokról.*

Időközben *Németországban a zsidók **már komoly atrocitásoknak voltak
kitéve, betörték a boltjaik kirakatait, nyilvánosan, népünnepély keretében
égették el **Freud, Thomas Mann, Zweig, Einstein könyveit.* Az egyetemen is
komoly kihatása volt mindezeknek, tombolt az ifjúság. Akkor még nem is
lehetett sejteni, hogy e lángok milyen végzetes tűz előjelei.  *Közben
szeretett ikertestvére menyasszonya, majd később felesége lett egy
tehetséges zsidó ügyvédnek, így a társadalomban végbemenő változások
személyesen is mélyen érintették. *Mindezek mellett 1934–35-ben *Bonhoefferék
mozgalma* *illegálissá vált,* komolyan el kellett tehát gondolkoznia
sorsáról. Ezekben az években keletkezett *munkái (Közös élet, Követés) és
későbbi tettei arról tanúskodnak, hogy nem a megalkuvást választotta, hanem
az elköteleződést, amelyből bátorságot tudott meríteni. Úgy döntött, hogy
annak a Krisztusnak az útját választja, aki a kereszthalált követően
dicsőült meg.*

Nemcsak gondolta, hanem *bátran vallotta is, hogy ha zsidó honfitársaikat
veszély fenyegeti, Jézus Krisztus egyházának mellettük a helye; az
áldozatok segítségére kell sietni, függetlenül attól, hogy az egyház
tagjai-e, vagy sem.* Úgy vélte, figyelmeztetni kell az államot arra, hogy
vannak bizonyos elvek, amelyeket nem sérthet meg, és „ha a józan szó nem
segít, akkor meg kell ragadni a kerék küllőit, és nem szabad, hogy a kerék
alá emberek kerüljenek”.* Radikális beszédeit komoly üldöztetés követte,
betiltották prédikációit, feloszlatták szemináriumait, és őt magát
kitiltották Berlinből.*

*Az egy rövid időre az Egyesült Államokba menekülő teológus komoly lelki
vívódás után mégis hazatért, életének mentése helyett egy egészen más utat
választott: számos honfitársával együtt megragadta a kerék küllőit, és még
komolyabb szervezkedésbe fogott* *a náci birodalom* *ellen*. Látszólag
Abwehr-ügynök lett, de utazásait valójában arra használta fel, hogy *az
éppen kibontakozóban levő német ellenállásról informálta külföldi
partnereit*. *Hitler gépezete azonban gyanút fogott, és 1943-ban börtönbe
zárták,* bár kezdetben igencsak kivételezett személy volt, hiszen könyveket
kérhetett, írhatott, levelezhetett, így ez az időszak írói munkássága
szempontjából nagyon termékenynek bizonyult. *A barátainak és szüleinek
címzett levelek mellett egy Maria von Wedermeyer nevű hölgynek szóló
írásaiból képet kapunk a szerelmes Bonhoefferről is, aki letartóztatása
előtt nem sokkal jegyezte el menyasszonyát, és akivel szerelmük **már nem
tudott beteljesedni. *A háború befejezése előtt csupán néhány héttel, *április
9-én Himmler parancsára a flossenbürgi koncentrációs táborban
felakasztották. Kivégzése* *előtti utolsó szavai egyáltalán nem
reményvesztettségről tanúskodnak: „Ez a vég, de számomra ez az életnek a
kezdete.”*

*Az idézetek *Eric Metaxas Bonhoeffer – pásztor, mártír, próféta, kém*című
könyvéből származnak (Immanuel Alapítvány, Budapest, 2013). *

*(Megjelent a Family magazin 2016/1. számában)*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160501/0426ce7a/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl