<div dir="ltr"><h2>Aki szembeszállt a sötétséggel</h2>
<div>
<div><a href="http://csaladhalo.hu" target="_blank">csaladhalo.hu</a><br><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/aki-szembeszallt-sotetseggel" target="_blank">http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/aki-szembeszallt-sotetseggel</a><br></div><div>Family/Tamás Csilla</div>
<div>2016. 04. 30. 08:00</div>
</div>
<div>Dietrich Bonhoeffer </div>
<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div>
<div>
<div>
<a href="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2016/03/uid-13/bonhoeffer.jpg" rel="lightbox[2]" title="" target="_blank"><img src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/cikk-kep/cikk/2016/03/uid-13/bonhoeffer.jpg" alt="" title=""></a>
</div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Entellektüel szülők, anyagi biztonság, meghitt családi fészek,
gyermeki csínytevések sokasága – így kezdődött Dietrich Bonhoeffer
élete, mely<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végül hideg börtöncellában és akasztófán</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> végződött. </b></span>De ami e
két végpont között, a világtörténelem egyik legsötétebb időszakában és
pontján történt, az mindannyiunk számára komoly tanulságokat rejt. Az
evangélikus lelkész-teológus életén keresztül <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kibomlik előttünk egy
titok: hogy lehet halált megvető bátorsággal szembeszállni a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">sötétséggel,</span> és mi az, ami őszintén képes az embert arra motiválni, hogy
az igazságot, ne <span style="background-color:rgb(182,215,168)">pedig az életét <span style="background-color:rgb(234,209,220)">féltse.</span></span></b></span></p>
<hr>
<p>A szálak a 19. század legvégére nyúlnak vissza, amikor is 1898-ban
két rendkívüli család egyesült.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Mind anyai, mind apai ágon komoly,
előkelő felmenők sorakoznak</b></span> ugyanis<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a híressé vált teológus, Bonhoeffer
famíliájában,</b></span> aki 1906-ban látta meg a napvilágot a mai Wrocławban,
Lengyelországban. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Édesapja, <i>Karl</i> rendkívül elfoglalt volt: ő
vezette a wrocławi egyetem pszichiátriai és neurológiai tanszékét,
valamint az idegkórház igazgatójaként is helytállt, ennek ellenére </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nagy
örömét lelte gyermekeiben. </b></span>Az utolsó családtag megszületése után ezt
írta naplójában: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Noha nyolc gye<span></span>rmekünk van, ami manapság soknak tűnhet,
mi mégis úgy érezzük, nincsenek is sokan! A ház nagy, a gyerekek szépen
fejlődnek, mi, szülők sem vagyunk túl öregek, tehát próbáljuk nem
elkényeztetni őket, ugyanakkor igyekszünk élvezetessé tenni zsenge
éveiket.”</b></span></p>
<p><b>Üdv a paradicsomban!</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Otthonuk igazi gyermekparadicsom volt:</b></span> a lányok egy egész szobát
rendezhettek be babaháznak, a fiúknak igazi műhely lett kialakítva,
amelyből még a gyalupad sem hiányozhatott. De volt olyan szoba, amely
szinte állatkertként funkcionált; a gyerekek itt tartották kedvenceiket –
tengerimalacot, nyulat, mókust, gerlét, kígyót, gyíkot –, sőt egy házi
természetrajzi múzeumuk is volt, ahol madártojás-, bogár- és
lepkegyűjtemény díszítette a falakat. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A gyerekeket egy darabig tanítónő
édesanyjuk oktatta otthon, aki nem volt híve a kemény, poroszos
nevelésnek. A házban egy osztályteremnek berendezett helységben folyt a
Bonhoeffer lurkók tanítása, és csak idősebb korukban adták be őket a
szülők a helyi iskolába. A hittant ezután is az anyjuk tanította nekik,
aki élő hitű keresztény asszony volt.</b></span> Bár templomba nem sűrűn jártak, a
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>családi összejöveteleken rendszeresen énekeltek, imádkoztak, olvasták a
Bibliát.</b></span></p>
<p>Dietrich – hatodik gyermek lévén – inkább a kicsikkel találta meg a hangot, ikerhúgával, <i>Sabinével</i> és a család legkisebbikével, <i>Susival;</i>
közöttük viszont igazi erős lovagnak érezhette magát.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Sabine így
emlékezett bátyjára: „Sohasem felejtem el, milyen kedves természete
volt. Megmutatkozott, amikor a lankákon málnát szedtünk a nyári
forróságban, és Dietrich megtöltötte kis kancsómat a fáradságos munkával
összegyűjtött málnájával, hogy nekem se legyen kevesebb;</b></span> vagy amikor
megosztotta velem az innivalóját.” Kedves emlékek sorát őrizte a család,
sőt a személyzet is; <i>Kathe</i> kisasszony, aki csecsemőkoruk óta a
nevelőjük volt, még házassági ajánlatot is kapott a kis szőke
fiúcskától egy finom ebéd után, mondván: „Ha felnövök, feleségül
veszlek, és akkor mindig velünk leszel.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Valami véget ér</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az apa 1912-ben meghívást kapott a berlini egyetemre</b></span>, ahol a
pszichiátriai és neurológiai tanszék vezetésével bízták meg, így a
család Németországban folytatta életét. Ekkortájt <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Berlin a világ
közepének számított,</b></span> egyetemét a világ legjobbjai között tartották
számon; nem csupán intellektuális és kulturális központ volt, hanem egy
birodalom székhelye is.</p>
<p>A gyerekek az otthon falain kívül kezdték meg az iskolát, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Dietrich
gimnáziumba került, ahol jól ment neki a tanulás, de mintagyereknek
korántsem volt mondható, </b></span>édesapja feljegyzése szerint ugyanis szeretett
verekedni. A könyvekkel ekkor már nagy barátságban állt, a család vidéki
kúriáján, Friedrichsbrunnban előszeretettel olvasott regényeket és
versesköteteket egyaránt, de szívesen játszott a falusi legénykékkel is.</p>
<p>Ezen a kúrián érte a családot<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az első világháború kitörésének a híre,</b></span>
mely súlyos veszteséget is hozott: a harmadik Bonhoeffer fiú, <i>Walter</i>
ugyanis a fronton vesztette életét. Ez a tragédia Dietrich életét is
megrengette. Abban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az évben pedig, amikor a németek elveszítették a
háborút, az ő gyermekkora is véget ért.</b></span></p>
<p>Ugyanekkor kezdte meg tanulmányait a grünewaldi gimnáziumban, és már
ekkor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>tudta, hogy teológus lesz,</b></span> bár két évnek még el kellett telnie,
hogy erről bátran beszéljen környezetének. Döntésével komoly célt is
tűzött maga elé: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a megfáradt, erőtlen, sok szempontból hiteltelenné vált</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> egyházat szerette volna megreformálni.</b></span> Egész élete során újra és újra
feltette magának a kérdést: mi az egyház? De nem csupán elméleti síkon
gondolkodott minderről, a hitelvek és az ideák számára az égvilágon
semmit nem értek, ha az emberek életére nem tudtak hatással lenni.
Később – Hitler hatalomra kerülése után – olyannyira jelentőssé váltak
ezek a kérdések számára, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> amikor a nácik átvették az ellenőrzést </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az
evangélikus egyház </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>felett, </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ő a kontrollt megtagadva létrehozta a
Hitvalló Egyház néven híressé vált mozgalmat.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/03/uid-13/dietrich-bonhoeffer.jpg" title=""></p>
<p>1927-ben doktorált, disszertációja <i>Szentek közössége</i> címmel
magyarul is olvasható. Tanulmányait elvégezve az ifjú teológus
ösztöndíjat nyert az Egyesült Államokba, ahol nemcsak hasznos
ismeretekre, hanem nagyszerű barátokra is szert tett, hazatérve pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><i>Cselekvés és lét</i> címmel megírta habilitációs dolgozatát. A berlini Humboldt Egyetemen kezdett el tanítani, ahol még magyar diákja is volt.</b></span></p>
<p><b>Megalkuvás nélkül</b></p>
<p>Németország, Berlinnel az élen, ekkorra már forrongó tűzfészek volt. A
világválság kellős közepén hétmillió munkáját elvesztett ember élt az
országban. A hatalmas politikai feszültség egy sötét pontján, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1933.
január 30-án hatalomra jutott Hitler. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az a Bonhoeffer, aki nyíltan
vallotta, hogy az egyháznak az élet, a küzdelmek, a feladatok, az emberi
kapcsolatok sűrűjében van a helye, rá két napra a rádióban mondott
beszédet, melyben bátran hangsúlyozta, hogy egy vezér nem lehet bálvány,
és hatalmas felelőssége van abban, hogy merre vezeti a rábízottakat. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
rádióadást megszakították</b></span>. Az elszánt teológust azonban semmi nem tudta
elriasztani: az emberek százezreinek eksztatikus Hitler-imádata még
inkább <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>arra sarkallta, hogy bátran prédikáljon arról, hogy egy
keresztény nem lehet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kontroll nélküli rajongója egyetlen ideológia
szószólójának <span style="background-color:rgb(255,229,153)">sem.</span></span></b></span></p>
<p>Már egész korán bekapcsolódott abba a mozgalomba, amely igyekezett a
német evangélikus és református egyházak Hitler-orientációját kivédeni.
Ezekben az időkben ugyan két évre <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elhagyta Németországot, és két londoni
kis gyülekezet lelkipásztora lett, de nem szakadt el a mozgalom
munkájától, igyekezett építeni a nemzetközi kapcsolatokat. Ekkor
ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot <i>Georg Bell-lel</i> is, Chichester püspökével, akinek később közvetlen információkat tudott küldeni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a német viszonyokról.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Időközben </span><b>Németországban a zsidók </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már komoly atrocitásoknak voltak
kitéve, betörték a boltjaik kirakatait, nyilvánosan, népünnepély
keretében égették el </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><i>Freud, Thomas Mann, Zweig, Einstein</i>
könyveit.</b></span> Az egyetemen is komoly kihatása volt mindezeknek, tombolt az
ifjúság. Akkor még nem is lehetett sejteni, hogy e lángok milyen
végzetes tűz előjelei. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b></b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Közben szeretett ikertestvére menyasszonya, majd
később felesége lett egy tehetséges zsidó ügyvédnek, így a társadalomban
végbemenő változások személyesen is mélyen érintették. </b></span>Mindezek mellett
1934–35-ben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Bonhoefferék mozgalma</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>illegálissá vált,</b></span> komolyan el kellett
tehát gondolkoznia sorsáról. Ezekben az években keletkezett <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>munkái <i>(Közös élet, Követés)</i>
és későbbi tettei arról tanúskodnak, hogy nem a megalkuvást
választotta, hanem az elköteleződést, amelyből bátorságot tudott
meríteni. <u>Úgy döntött, hogy annak a Krisztusnak az útját választja, aki a
kereszthalált követően dicsőült meg.</u></b></span></p>
<p>Nemcsak gondolta, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>bátran vallotta is, hogy ha zsidó
honfitársaikat veszély fenyegeti, Jézus Krisztus egyházának mellettük a
helye; az áldozatok segítségére kell sietni, függetlenül attól, hogy az
egyház tagjai-e, vagy sem.</b></span> Úgy vélte, figyelmeztetni kell az államot
arra, hogy vannak bizonyos elvek, amelyeket nem sérthet meg, és „ha a
józan szó nem segít, akkor meg kell ragadni a kerék küllőit, és nem
szabad, hogy a kerék alá emberek kerüljenek”.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Radikális beszédeit komoly
üldöztetés követte, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">betiltották </span>prédikációit, feloszlatták
szemináriumait, és őt magát<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kitiltották </span>Berlinből.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egy rövid időre az Egyesült Államokba menekülő teológus komoly
lelki vívódás után mégis hazatért, életének mentése helyett egy egészen
más utat választott: számos honfitársával együtt megragadta a kerék
küllőit, és még komolyabb szervezkedésbe fogott</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a náci birodalom</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ellen</b></span>.
Látszólag Abwehr-ügynök lett, de utazásait valójában arra használta fel,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az éppen kibontakozóban levő német ellenállásról informálta
külföldi partnereit</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hitler gépezete azonban gyanút fogott, és 1943-ban
börtönbe zárták,</b></span> bár kezdetben igencsak kivételezett személy volt,
hiszen könyveket kérhetett, írhatott, levelezhetett, így ez az időszak
írói munkássága szempontjából nagyon termékenynek bizonyult. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
barátainak és szüleinek címzett levelek mellett egy <i>Maria von Wedermeyer</i>
nevű hölgynek szóló írásaiból képet kapunk a szerelmes Bonhoefferről
is, aki letartóztatása előtt nem sokkal jegyezte el menyasszonyát, és
akivel szerelmük </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már nem tudott <span style="background-color:rgb(255,229,153)">beteljesedni</span>. </b></span>A háború befejezése előtt
csupán néhány héttel, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>április 9-én <i>Himmler</i> parancsára a
flossenbürgi koncentrációs táborban felakasztották. Kivégzése</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>előtti
utolsó szavai egyáltalán nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">reményvesztettségről</span> tanúskodnak: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Ez a
vég, de számomra ez az életnek a kezdete.”</span></b></span></p>
<p><i>Az idézetek </i>Eric Metaxas Bonhoeffer – pásztor, mártír, próféta, kém<i>című könyvéből származnak (Immanuel Alapítvány, Budapest, 2013). </i></p>
<p><i>(Megjelent a Family magazin 2016/1. számában)</i></p></div>