[Grem] pszichológus / Isten=szeretet, család, gender-ideológia, homoszexualitás

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Már. 29., K, 17:31:07 CEST 

 Hív a hivatás 8. „Nem lehet mindig tavasz egy kapcsolatban” – Portik-Bakai
Melinda, pszicholĂłgus
2016. március 29. kedd, 06:38 | Írta: Kölnei Lívia
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2542:hiv-a-hivatas-8-nem-lehet-mindig-tavasz-egy-kapcsolatban-portik-bakai-melinda-pszichologus&catid=43:lelki&Itemid=69


*[image: Portik-Bakai Melinda1]„Van, aki megkérdőjelezi, hogy egy
pszichológus hogyan gyógyíthat Isten nélkül. Erre azt szoktam felelni, hogy
hitem szerint Isten a szeretet, és még a hitetlen 'pszichotudósok' is arra
szoktak jutni, hogy a kliens akkor fog tudni változ(tat)ni bármin, ha
teljes elfogadásban részesül, és érzi, hogy szeretik."*

 *– Lehetett sejteni gyerekkorodban, hogy felnőttként pszichológus leszel?*

– Először 16 éves korom körül mondta anyukám, aki akkortájt több
pszichológiai témájú könyvet is olvasott, aktuálisan épp Thomas Gordon
T.E.T.- jét, hogy: „Te pont úgy hallgatsz másokat, ahogy azt Gordon írja.
Legyél pszichológus!" A reakcióm ez volt: „Na, majd biztos...". Tehát nem
lelkesedtem túlságosan az ötletért. Akkor (2000 környékén) még a „minden
pszichológus hülye" mondás élt inkább a fejemben. *Fél-egy év múlva átjött
egy osztálytársnőm „beszélgetni".* Három órán keresztül mesélt az épp
aktuális (plátói) szerelméről, én meg talán három-négyszer szólaltam meg,
akkor is tisztázó kérdést tettem csak föl. Emlékszem, amikor az ajtónkban
állt búcsúszáskor, egészen más volt az arca, mint amikor érkezett.
Felszabadult volt. „Annyira jó veled beszélgetni, Linda!" Hál' Istennek még
sikerült elharapnom, de majdnem fölszakadt, hogy „Beszélgetni ?!"... Nálam
az valami mást jelent... Ugyanakkor *ez volt az első igazi tapasztalat
arrĂłl, hogy valakinek nagyon jĂłlesett, hogy meghallgattam, Ă©s Ă©n is
szívesen hallgattam őt,* egyáltalán nem éreztem, hogy fárasztott, leszívott
volna. Abből pedig még pénzt is lehet keresni, ha megtanulom a meghallgatás
művészetét – jött a következő gondolat. Akkor lehet, hogy tényleg volt
valami Anyu ötletében? A harmadik fontos lépés pedig az volt, hogy amikor
elkezdtem mondogatni a környezetemben, nagyon sok pozitív visszajelzés
érkezett. Az egyik emlékezetes például: „Ó, az én egyik barátnőm is
pszichológus szeretne lenni, róla el sem tudom elképzelni, de te szerintem
tényleg pszichológusnak való vagy!"

*– Hívő keresztényként nem okoz gondot, hogy sok keresztény úgy véli: egy
hívőnek nem lehet lelki problémája, mert az a bűn és feloldozás
viszonylatában megoldható?*

– Ilyennel nem találkoztam még. *Van, aki megkérdőjelezi, hogy egy
pszichológus hogyan gyógyíthat Isten nélkül.* Erre azt szoktam felelni,
hogy hitem szerint* Isten a szeretet, *és valahogy még a hitetlen
„pszichotudósok" is arra szoktak jutni, hogy *a kliens akkor fog tudni
változ(tat)ni bármin, ha teljes elfogadásban részesül és érzi, hogy
szeretik. Én nem tudom kihagyni Istent a szakmai életemből sem.* Ez persze
nem azt jelenti, hogy az alkalmakon direkt evangelizálok, de azt mindenki
tudja, aki jár hozzám, hogy fontos a hitem, és időről időre rá is kérdeznek
egy s másra, én meg szívesen válaszolok.

[image: Portik-Bakai Melinda2]

*– Milyen típusú párkapcsolati problémákkal találkozol leggyakrabban?*

– Nem mondhatnám, hogy van „gyakoribb probléma". Minden probléma egészen
egyedi. Mivel szexológus tanácsadó képesítésem is van, sokan valami ilyesmi
kérdéssel jönnek, de ez a témakör egészen ott kezdődik, hogy* mit jelent
nőnek / férfinak lenni, vagy „miért nincsen már évek óta normális
párkapcsolatom", szóval előbb-utóbb mindenkivel az önismeretnél kötünk ki.*

*– Sok kihívás éri a szakterületedet. Az egyik ilyen a gender-elmélet
oldaláról érkezik, amely megkérdőjelezi a két hagyományos nemi kategóriát
és a két nem hagyományosnak mondható szerepeit is. A másik az
anya-apa-gyerekek közösségét jelentő családfogalom kitágítása más, vegyes
közösségekre, ún. „mozaikcsaládokra". Neked mi a válaszod ezekre a
kihívásokra?*

– Túlságosan összetett kérdés, nem könnyű röviden válaszolni rá. Azt
gondolom, hogy az alapfelvetés mellé, *miszerint a nőket nem értékelik
egyformán a férfiakkal (pl. ha egy cégnél ugyanazon a szinten, ugyanolyan
magas beosztásban egy nő nem kapja meg ugyanazt a fizetést, mint egy
férfi,)* és *ezen **szeretnének változtatni, akkor jó szívvel e cél mellé
tudnék állni*. De *az elmélet túlkapásaival, pl. legyen ugyanannyi mérnök
az egyetemeken férfiból és nőből, vagy az óvodában kötelezően autózni
kelljen a lányoknak és babázni a fiúknak –** sajnos ezek csak a finomabb
dolgok –* *nem tudok egyetérteni.*
*Férfinak és nőnek születünk,* * ez nem* *olyan dolog, amit „majd eldönt,
ha felnő". Hiába akarják a nemeket „egységesíteni", mások vagyunk.
Biológiailag, szellemileg, érzelmileg egyaránt.* Nyilván érdeklődhet egy nő
is műszaki pálya iránt, ismerek is több példát, valamint a szociális
szférában is dolgoznak férfiak – de nem ez a jellemző. Lehet bátorítani,
épp az utóbbi példa nyomán, mert nagyon hasznos lenne, ha több (jó) óvó
bácsink, tanító bácsink, tanár bácsink lenne. *Nagy szükségünk van manapság
a férfi mintára, amikor az apák* *sokszor már egészen pici kortól nincsenek
jelen a gyermekeik életében (szakítás, válás vagy 8-tól 20 óráig tartó
munka),* *vagy jelen vannak, de nem igazán tudnak kapcsolódni gyermekeikhez*
– de erőltetni őket nem sok értelmét látom.

A másik: Tapasztalható, hogy *egyre több a szétesett, nem szokványos család*,
és* jó, hogy már nem jár* *társadalmi megvetéssel, ha a gyerek szülei
elváltak, vagy ha nincsen jelen életében **az apuka vagy anyuka.* Fontos,
hogy a családpolitika támogassa az egyedül nevelő szülőt és gyermekeit,
illetve a mozaikcsaládokat is. Az viszont nem támogatás, ha úgy teszünk,
minta közömbös volna a gyermek számára, hogy milyen családi körülmények
között nevelkedik, hiszen minden szempontból az a legjobb, ha édesapja és
édesanyja szeretetközösségében nőhet fel. *Veszélyes elbagatellizálni* *a
sérülést,* *ami éri, ha* *ez az intim közösség felbomlik, vagy akár létre
sem jön.* A gyászmunka hiánya még súlyosabb és kezelhetetlenebb sérülést
okozhat. És *semmiképpen sem szabad* *egyenértékű családmodellt vagy akár
követendő példát csinálni a szétesett családokból.*

*Sokkal inkább a még együtt, egységben élő családokat kellene támogatni.*
Például nagyon szimpatikusak számomra a „marriage enrichment", azaz
„házasságfrissítő" programok, amelyek Amerikában már elterjedtek.
Házaspárok akár hétvégéket is tölthetnek úgy együtt, hogy a gyerekekkel
külön foglalkoznak, nekik pedig lehetőségük van kettesben minőségi időt
eltölteni, beszélgetni, élményeket együtt átélni, más házaspárokkal
megosztani tapasztalataikat, nehézségeiket, örömeiket. Itthon az utóbbi
években Mihalec Gábor kezdett hasonló hétvégéket szervezni.

*–* A pszichológia fejlődő és változó tudomány. *Több pszichológiai
szervezet állásfoglalása szerint például a homoszexualitás már nem számít
sem betegségnek, sem szexuális viselkedészavarnak. Mennyiben érinti ez a te
munkádat?*

– Nem volt még homoszexuális kliensem, viszont van több olyan érintett
barátom, aki mesélt már saját lelki tusáiról és terápiás élményeiről. *Bár
1973 óta levették a betegségek listájáról a homoszexualitást,** fontos
tudni, hogy azóta is rajta van a listán az ún. ego-disztonikus szexuális
irányultság, azaz olyan vonzalom, ami miatt az egyén rosszul érzi magát,
szorong, szeretne változni.* *Olvastam egy amerikai kollégáról, Elaine V.
Siegelről, aki leszbikusokkal foglalkozott egy női klinikán. Mélyebb,
analitikus terápiával dolgoztak, ami egy-két évig is eltarthat. Azt
figyelte meg, hogy a páciensei elkezdtek vonzalmat érezni férfiak iránt,
pedig ez egyáltalán nem volt célja a terápiának (eredetileg gyermekkori
sérelmeket dolgoztak fel). **Sokan közülük teljesen heteróként éltek
tovább, megházasodtak, gyerekeik is születtek. Elaine Siegel a
tapasztalatairól könyvet is írt. **Tehát ** sérülés**nek nevezzük vagy sem,
amit fontos tudni, *hogy – amint az említett esetek is mutatják – *vannak,
akik képesek változni.* És ezt a lehetőséget és jogot fontos lenne NEM
elvitatni azoktól, akik szeretnének változni!

*– Miben látod a férfiak és nők, családok boldogságának garanciáját? Melyek
a leggyakoribb okai a boldogtalanságuknak?*

– Egyre inkább azt látom, hogy *semmire sincs garancia.* *Ami nagyon
fontos, az a kommunikáció és az önismeret. *Az utóbbi nélkül az előbbi sem
tud működni olajozottan. *Továbbá nagyon fontos megtartó ereje van vagy
lehet egy közösségnek, ahol mind a ketten jól érezzük magunkat, ahol a
helyünkön vagyunk, ahol mind a kettőnket ismernek, elfogadnak és szeretnek,
ahol merünk őszinték lenni, és van mód megosztani a nehézségeinket is.
*RendkĂ­vĂĽl
megerősítő látni azt, hogy *mindenkinek vannak nehézségei. A legszebb
párnak is (akiket mi igazán boldognak látunk kívülről) vannak nehéz
időszakai, az ő kapcsolatukba is eljön a tél időről-időre, hiszen nem lehet
mindig tavasz vagy nyár egy kapcsolatban sem.*

*– A tanult hivatásod és a családi életed hatnak-e kölcsönösen egymásra?*

– Igen. Előfordult már, hogy egy kliensem hasonló helyzetben volt, mint én,
de én nem láttam rá erre. Aztán amikor következő héten a szupervizoromnál
voltam, és kivételesen a saját „esetemről" beszélgettünk, teljes
döbbenettel hallgattam, hogy szinte szóról-szóra ugyanazokat kérdezi és
mondja nekem, amit én is szóvá tettem előző héten, a másik székből. De ez
kivételes eset volt. Ha olyat hallok a kliensemtől, amit én is megéltem
már, azt a tapasztalatomat többnyire megosztom vele, ezáltal a kliens
átélheti, hogy nincs egyedül ezzel a nehézséggel. Persze csak olyan
példákat mesélek el, amiket én, vagyis mi már megoldottunk valamiképpen,
hiszen, ha megoldatlan problémát terhelek rá, az nem fogja az ő helyzetét
segíteni. Ugyanakkor *nagyon sokat tanulok is a klienseimtől, rengeteg jó
ötletük, tapasztalatuk van, ami számomra is „tapasztalattá" válik. Tehát a
hatás oda-vissza működik, de csak egy bizonyos szintig.*

*Nagyon fontos, hogy mindkét oldalról tartsam a határokat*, vagyis *a
szakmai elakadásaimat* *ne vigyem haza, azt a szupervizorommal beszéljem
meg.* *Ugyanígy **a házasságban **adódó nehézségeimet **se hozzam be
egy-egy ülésre.* Hála Istennek ezeket eddig sikerült betartanom.

*– Milyen terveid vannak a szakmád terén?*
– A következő öt-nyolc évben szeretném elvégezni a pár- és családterapeuta
képzést, valamint pszichodráma asszisztensből pszichodráma vezetővé
szeretnék válni.


*KĂ©pek: Portik-Bakai Melinda tulajdonai*

*Sorozatunk előző részeiből:*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160329/3447686a/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról