<div dir="ltr"><div>
<h2>
Hív a hivatás 8. „Nem lehet mindig tavasz egy kapcsolatban” – Portik-Bakai Melinda, pszichológus
</h2>
<div>
2016. március 29. kedd, 06:38 | Írta: Kölnei Lívia<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2542:hiv-a-hivatas-8-nem-lehet-mindig-tavasz-egy-kapcsolatban-portik-bakai-melinda-pszichologus&catid=43:lelki&Itemid=69" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2542:hiv-a-hivatas-8-nem-lehet-mindig-tavasz-egy-kapcsolatban-portik-bakai-melinda-pszichologus&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/Portik-Bakai_Melinda1.jpg" alt="Portik-Bakai Melinda1" height="287" width="245"><br>„Van,
aki megkérdőjelezi, hogy egy pszichológus hogyan gyógyíthat Isten
nélkül. Erre azt szoktam felelni, hogy hitem szerint<font size="4"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Isten a szeretet,</span></font>
és <span style="background-color:rgb(255,229,153)">még a hitetlen 'pszichotudósok' is arra szoktak jutni, hogy <font size="4">a kliens
akkor fog tudni változ(tat)ni bármin, ha teljes elfogadásban részesül,
és érzi, hogy szeretik.</font></span><font size="4">"</font></b></p>
<p> <b>– Lehetett sejteni gyerekkorodban, hogy felnőttként pszichológus leszel?</b></p>
<p>– Először 16 éves korom körül mondta anyukám, aki akkortájt több
pszichológiai témájú könyvet is olvasott, aktuálisan épp Thomas Gordon
T.E.T.- jét, hogy: „Te pont úgy hallgatsz másokat, ahogy azt Gordon
írja. Legyél pszichológus!" A reakcióm ez volt: „Na, majd biztos...".
Tehát nem lelkesedtem túlságosan az ötletért. Akkor (2000 környékén) még
a „minden pszichológus hülye" mondás élt inkább a fejemben. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Fél-egy év
múlva átjött egy osztálytársnőm „beszélgetni".</b></span> Három órán keresztül
mesélt az épp aktuális (plátói) szerelméről, én meg talán három-négyszer
szólaltam meg, akkor is tisztázó kérdést tettem csak föl. Emlékszem,
amikor az ajtónkban állt búcsúszáskor, egészen más volt az arca, mint
amikor érkezett. Felszabadult volt. „Annyira jó veled beszélgetni,
Linda!" Hál' Istennek még sikerült elharapnom, de majdnem fölszakadt,
hogy „Beszélgetni ?!"... Nálam az valami mást jelent... Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ez
volt az első igazi tapasztalat arról, hogy valakinek nagyon jólesett,
hogy meghallgattam, és én is szívesen hallgattam őt,</b></span> egyáltalán nem
éreztem, hogy fárasztott, leszívott volna. Abből pedig még pénzt is
lehet keresni, ha megtanulom a meghallgatás művészetét – jött a
következő gondolat. Akkor lehet, hogy tényleg volt valami Anyu
ötletében? A harmadik fontos lépés pedig az volt, hogy amikor elkezdtem
mondogatni a környezetemben, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett.
Az egyik emlékezetes például: „Ó, az én egyik barátnőm is pszichológus
szeretne lenni, róla el sem tudom elképzelni, de te szerintem tényleg
pszichológusnak való vagy!"</p>
<p><b>– Hívő keresztényként nem okoz gondot, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> <span style="color:rgb(68,68,68)">sok keresztény
úgy véli: egy hívőnek nem lehet lelki problémája, mert az a bűn és
feloldozás viszonylatában megoldható?</span></span></b></p>
<p>– Ilyennel nem találkoztam még. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Van, aki megkérdőjelezi, hogy egy
pszichológus hogyan gyógyíthat Isten nélkül.</b></span> Erre azt szoktam felelni,
hogy hitem szerint<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Isten a szeretet, </b></span>és valahogy még a hitetlen
„pszichotudósok" is arra szoktak jutni, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a kliens akkor fog tudni
változ(tat)ni bármin, ha teljes elfogadásban részesül és érzi, hogy
szeretik. Én nem tudom kihagyni Istent a szakmai életemből sem.</b></span> Ez
persze nem azt jelenti, hogy az alkalmakon direkt evangelizálok, de azt
mindenki tudja, aki jár hozzám, hogy fontos a hitem, és időről időre rá
is kérdeznek egy s másra, én meg szívesen válaszolok.<br><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/Portik-Bakai_Melinda2.jpg" alt="Portik-Bakai Melinda2" height="278" width="370"></p>
<p><b>– Milyen típusú párkapcsolati problémákkal találkozol leggyakrabban?</b></p>
<p>– Nem mondhatnám, hogy van „gyakoribb probléma". Minden probléma
egészen egyedi. Mivel szexológus tanácsadó képesítésem is van, sokan
valami ilyesmi kérdéssel jönnek, de ez a témakör egészen ott kezdődik,
hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> mit jelent nőnek / férfinak lenni, vagy „miért nincsen már évek óta
normális párkapcsolatom", szóval előbb-utóbb mindenkivel az
önismeretnél kötünk ki.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Sok kihívás éri</span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)">a szakterületedet.</span> Az egyik ilyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
gender-elmélet </span>oldaláról érkezik, amely <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megkérdőjelezi</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a két hagyományos
nemi kategóriát és a két nem hagyományosnak mondható szerepeit is.</span> A
másik az anya-apa-gyerekek közösségét jelentő <span style="background-color:rgb(255,229,153)">családfogalom</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kitágítása
más, vegyes közösségekre, ún. „mozaikcsaládokra"</span>. Neked mi a válaszod
ezekre a kihívásokra?</b></p>
<p>– Túlságosan összetett kérdés, nem könnyű röviden válaszolni rá. Azt
gondolom, hogy az alapfelvetés mellé, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>miszerint a nőket nem értékelik
egyformán a férfiakkal (pl. ha egy cégnél ugyanazon a szinten,
ugyanolyan magas beosztásban egy nő nem kapja meg ugyanazt a fizetést,
mint egy férfi,)</b> </span>és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>ezen </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szeretnének változtatni, akkor jó szívvel e cél
mellé tudnék állni</b></span>. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az elmélet túlkapásaival, pl. legyen ugyanannyi
mérnök az egyetemeken férfiból és nőből, vagy az óvodában kötelezően
autózni kelljen a lányoknak és babázni a fiúknak –</b><b> sajnos ezek csak a
finomabb dolgok –</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem tudok egyetérteni.</b><b><br>Férfinak és nőnek születünk,</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ez nem</b></span> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan dolog, amit „majd eldönt, ha felnő"</span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span></span>H<span></span>iába</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">akarják a
nemeket „egységesíteni",</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> mások vagyunk. Biológiailag, szellemileg,
érzelmileg egyaránt.</span></b> Nyilván érdeklődhet egy nő is műszaki pálya iránt,
ismerek is több példát, valamint a szociális szférában is dolgoznak
férfiak – de nem ez a jellemző. Lehet bátorítani, épp az utóbbi példa
nyomán, mert nagyon hasznos lenne, ha több (jó) óvó bácsink, tanító
bácsink, tanár bácsink lenne. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nagy szükségünk van manapság a férfi
mintára, amikor az apák</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sokszor már egészen pici kortól nincsenek jelen a
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">gyermekeik életében</span> (szakítás, válás vagy 8-tól 20 óráig tartó munka),</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vagy jelen vannak, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem igazán tudnak </span>kapcsolódni gyermekeikhez</b></span> – de
erőltetni őket nem sok értelmét látom.<br><br>A másik: Tapasztalható,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre több a szétesett, nem szokványos <span style="background-color:rgb(255,229,153)">család</span></b></span>, és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> jó, hogy már nem
jár</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>társadalmi megvetéssel, ha a gyerek szülei elváltak, vagy ha nincsen
jelen életében </b></span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">az apuka vagy anyuka</span>.</b> Fontos, hogy a családpolitika
támogassa az egyedül nevelő szülőt és gyermekeit, illetve a
mozaikcsaládokat is. Az viszont nem támogatás, ha úgy teszünk, minta
közömbös volna a gyermek számára, hogy milyen családi körülmények között
nevelkedik, hiszen minden szempontból az a legjobb, ha édesapja és
édesanyja szeretetközösségében nőhet fel. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Veszélyes elbagatellizálni</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
sérülést,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ami éri, ha</b></span> <b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">ez az intim közösség</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">felbomlik, vagy akár létre
sem jön.</span></b> A gyászmunka hiánya még súlyosabb és kezelhetetlenebb sérülést
okozhat. És <font size="4"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>semmiképpen sem szabad</b></span></font> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyenértékű családmodellt vagy akár
követendő példát csinálni a szétesett családokból.</b></span><br><br><font size="4"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Sokkal inkább a
még együtt, egységben élő családokat kellene támogatni.</b></span></font> Például nagyon
szimpatikusak számomra a „marriage enrichment", azaz „házasságfrissítő"
programok, amelyek Amerikában már elterjedtek. Házaspárok akár
hétvégéket is tölthetnek úgy együtt, hogy a gyerekekkel külön
foglalkoznak, nekik pedig lehetőségük van kettesben minőségi időt
eltölteni, beszélgetni, élményeket együtt átélni, más házaspárokkal
megosztani tapasztalataikat, nehézségeiket, örömeiket. Itthon az utóbbi
években Mihalec Gábor kezdett hasonló hétvégéket szervezni.</p>
<p><b>–</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A pszichológia fejlődő és változó tudomány.</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Több
pszichológiai szervezet állásfoglalása szerint például a homoszexualitás
már nem számít sem betegségnek, sem szexuális viselkedészavarnak.</span>
Mennyiben érinti ez a te munkádat?</b></p>
<p>– Nem volt még homoszexuális kliensem, viszont van több olyan
érintett barátom, aki mesélt már saját lelki tusáiról és terápiás
élményeiről. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Bár 1973 óta levették a betegségek listájáról a
homoszexualitást,</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> fontos tudni, hogy azóta is rajta van a listán az ún.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ego-disztonikus szexuális irányultság, azaz olyan vonzalom, ami miatt</span> az
egyén <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rosszul érzi magát, szorong,</span> szeretne változni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Olvastam egy
amerikai kollégáról, Elaine V. Siegelről, aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">leszbikus</span>okkal
foglalkozott egy női klinikán. Mélyebb, analitikus terápiával dolgoztak,
ami egy-két évig is eltarthat. Azt figyelte meg, hogy a páciensei
elkezdtek vonzalmat érezni férfiak iránt, pedig ez egyáltalán nem volt
célja a terápiának (eredetileg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyermekkori sérelmeket</span> dolgoztak fel). <span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span></b><b>Sokan közülük teljesen heteróként éltek tovább, megházasodtak, gyerekeik
is születtek. Elaine Siegel a tapasztalatairól könyvet is írt.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Tehát </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">
</span>sérülés</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nek nevezzük vagy sem, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">amit fontos tudni, </span></b></span>hogy – amint az
említett esetek is mutatják – <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vannak, akik képesek változni.</b></span> És ezt a
lehetőséget és jogot fontos lenne NEM elvitatni azoktól, akik
szeretnének változni!</p>
<p><b>– Miben látod a férfiak és nők, családok boldogságának garanciáját? <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Melyek a leggyakoribb okai </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a boldogtalanságuknak</span>?</b></p>
<p>– Egyre inkább azt látom, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>semmire sincs garancia.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ami nagyon
fontos, az a <u>kommunikáció és az önismeret. </u></b></span>Az utóbbi nélkül az előbbi
sem tud működni olajozottan. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Továbbá nagyon fontos megtartó ereje van
vagy lehet egy közösségnek, ahol mind a ketten jól érezzük magunkat,
ahol a helyünkön vagyunk, ahol mind a kettőnket ismernek, elfogadnak és
szeretnek, ahol merünk őszinték lenni, és van mód megosztani a
nehézségeinket is. </b></span>Rendkívül megerősítő látni azt, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>mindenkinek
vannak nehézségei. A <span style="background-color:rgb(255,229,153)">legszebb pár</span>nak is (akiket mi igazán boldognak
látunk kívülről) vannak nehéz időszakai, az ő kapcsolatukba is eljön a
tél időről-időre, hiszen nem lehet mindig tavasz vagy nyár egy
kapcsolatban sem.</b></span></p>
<p><b>– A tanult hivatásod és a családi életed hatnak-e kölcsönösen egymásra?</b></p>
<p>– Igen. Előfordult már, hogy egy kliensem hasonló helyzetben volt,
mint én, de én nem láttam rá erre. Aztán amikor következő héten a
szupervizoromnál voltam, és kivételesen a saját „esetemről"
beszélgettünk, teljes döbbenettel hallgattam, hogy szinte szóról-szóra
ugyanazokat kérdezi és mondja nekem, amit én is szóvá tettem előző
héten, a másik székből. De ez kivételes eset volt. Ha olyat hallok a
kliensemtől, amit én is megéltem már, azt a tapasztalatomat többnyire
megosztom vele, ezáltal a kliens átélheti, hogy nincs egyedül ezzel a
nehézséggel. Persze csak olyan példákat mesélek el, amiket én, vagyis mi
már megoldottunk valamiképpen, hiszen, ha megoldatlan problémát
terhelek rá, az nem fogja az ő helyzetét segíteni. Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nagyon
sokat tanulok is a klienseimtől, rengeteg jó ötletük, tapasztalatuk van,
ami számomra is „tapasztalattá" válik. Tehát a hatás oda-vissza
működik, de csak egy bizonyos szintig.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nagyon fontos, hogy
mindkét oldalról tartsam a határokat</b></span>, vagyis <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a szakmai elakadásaimat</b> </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ne
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">vigyem</span> haza, azt a szupervizorommal beszéljem meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ugyanígy </b><b>a
házasságban </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>adódó nehézségeimet </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>se <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hozzam be</span> egy-egy ülésre.</b></span> Hála
Istennek ezeket eddig sikerült betartanom.</p>
<p><b>– Milyen terveid vannak a szakmád terén?</b></p>
– A következő öt-nyolc évben szeretném elvégezni a pár- és
családterapeuta képzést, valamint pszichodráma asszisztensből
pszichodráma vezetővé szeretnék válni.<br><br><i><br>Képek: Portik-Bakai Melinda tulajdonai</i><br><br><i><b>Sorozatunk előző részeiből:</b></i></div>