[Grem] Hátha valaki nem tudja - Március 21-e van

[KEA]

Hátha valaki nem tudja...


Március 21-e van. A keresztény világ Húsvétra készül, s Krisztus
halálára emlékezik, égnek a gyertyák, lila lepel fedi a feszületet. Nagy
és mély a gyász, de a szívekben ott a hit: lesz feltámadás!

Március 21-e. A magyar nemzet történelme (egyik) legsötétebb napjára
emlékezik. Arra a napra, amikor 1919-ben először került hatalomra magyar
földön a kommunista csőcselék: Kun Béla, Szamuely testvérek: Tibor és
László, Korvin Ottó, Pogány József és a többiek. Pogányok mind, sőt,
gyilkosok!

E véres 133 nap sokszáz áldozatának emlékére 1934-ben emlékművet emeltek
az akkori Magyar Vértanúk terén, mai Vértanúk terén, mely átmenetileg a
Ságvári tér nevet viselte.

A nevét gyakorta változtató kommunista párt (s annak mai anyagi és
szellemi örököse, az MSZP) mindig is elődjének tekintette a kommunizmus
1919-es első magyarországi tombolását, s nagy gonddal ápolta annak
emlékét. Ki ne emlékezne a FIN-re, a kádári idők Forradalmi Ifjúsági
Napjaira: március 15-e, március 21-e és április 4-e hármas ünnepére,
mely kommunista szósszal öntötte le 1848. március idusának fekete-betűs
Nemzeti Ünnepét.

De volt erre utaló más esemény is.

Mint tudjuk a Városliget szélén állt Regnum Marianum templom felépítését
halála előtt nem sokkal Prohászka Ottokár püspök javasolta az 1919-es
vörös vész elmúlta felett érzett öröm fogadalmi templomának. Rákosi
minden bizonnyal emiatt gyűlölte határtalan módon e templomot, s
repítette levegőbe 1951-ben, hogy helyet csináljon a nagy hóhér, Joszif
Sztálin gigászi szobrának (Mikus Sándor „örökbecsű” alkotása).

Az 1956-ot követően torzón maradt talapzat helyére 1969-ben a
Tanácsköztársaság 50-ik évfordulójára épült meg a 19-es vöröskatona
rémesen randa szobra, mely ma a Szoborparkban ijesztgeti a gyanútlan
látogatókat. Így lett helye a Regnum Marianum templom helyére
felállított, az egykori templomra emlékeztető keresztnek, melynek
felirata érdekes módon a Medgyessy-Gyurcsány éra évei alatt sokat
„szelídült”. S talán az sem véletlen, hogy egy óvatlan pillanatban
baloldali szülőkhöz kötődő „rakoncátlan csemeték” ledöntve e keresztet
vörös festékkel vörös jelszavakat festettek rá.

És volt még egy esemény, mely mellett nem lehet, nem szabad elmenni.
1959. március 21-ét, a Tanácsköztársaság 40-ik évfordulóját – példátlan
módon – a Kádár-rendszer kivégzéssel ünnepelte meg, a nagykorúságát
éppen csak betöltött Mansfeld Péter kivégzésével. Nem törődve azzal,
hogy a szombati napokon nem volt szokás az akasztás, mégis sort kerített
rá, mégpedig egy szakasz ünneplőbe öltöztetett karhatalmista
jelenlétében, éspedig úgy, hogy a hóhér nem törte el a szerencsétlen
Mansfeld Péter nyakcsigolyáját, így az még 13 percig vergődött az akkor
beállt megváltó halál eljöveteléig.

Lesz-e ebből valaha feltámadás?

Dobai Miklós


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI