[Grem] Virgvasrnap igi

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mr. 20., V, 06:39:04 CET 

*2016-03-20*

*Virágvasárnap - ünnepi mise*

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Izajás így jövendölt a Megváltóról:
Ezt mondja az Úr Szolgája:
„Isten, *az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a
megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá
hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet.* S én
nem álltam ellen és nem hátráltam meg. *Hátamat odaadtam** azoknak, akik
vertek, **arcomat **meg azoknak, akik tépáztak. **Nem rejtettem el
arcomat* *azok
elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.* *Isten, az Úr megsegít, ezért nem
vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem
kell szégyenkeznem.”*
Ez az Isten igéje.
*Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* Vö. 2a. vers.
Előénekes: Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét csóválja.
Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.
Hívek:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:
*Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.*
H:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:* Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.*

*Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem, siess és segíts. H:
Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:

*Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai,
Izrael minden gyermeke félje őt. H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el
engem? *
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
Testvéreim!
*Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta
olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai
alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez.
Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.*
*Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a
földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére,
hogy Jézus Krisztus az Úr. *
Ez az Isten igéje.
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek.* Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Lukács szerint


*Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így
szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem
teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így
szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom
a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” *
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik
ezekkel a szavakkal:* „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek
az én emlékezetemre.”* Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt
mondta:* „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek
kiontatik.” *

„De nézzétek,* az áruló keze is rajta van az asztalon.* Az Emberfia ugyan
elmegy, amint el van rendelve, de* jaj annak az embernek, aki elárulja.”
Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ezt megteszi. *

Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük a nagyobb. Erre azt mondta
nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat gyakorolnak
fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen.* A
legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha
a szolga volna. Mert ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki
felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek,
mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért nektek
adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál
egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét
törzse fölött. *

*Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon
benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy meginogj a
hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.”* „Uram –
felelte –, kész vagyok arra, hogy börtönbe, sőt a halálba menjek veled!” Ő
azonban így válaszolt: *„Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas,
háromszor tagadod le, hogy ismersz engem.”*

Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény,
tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben sem”
– felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő,
ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és
vegyen rajta kardot. Mondom nektek, *be kell következnie annak, amit az
Írás rólam mond*: *»A gonosztevők közé számították.*« *Sorsom ugyanis
beteljesedik.”* * „Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” ** Erre csak
annyit mondott: „Elég.” *

Ezután kiment, és* szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére.* *A
tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
*hogy *kísértésbe* *ne essetek.*” Azután mintegy kőhajításnyira *eltávozott
tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a
kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent
neki az égből egy angyal, és megerősítette.* *Halálfélelem kerítette
hatalmába,* *és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi
vércsepp hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a
tanítványokhoz,* *de a szomorúságtól alva találta őket. **Rájuk szólt:
„Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok,* hogy *kísértésbe* *ne
essetek!” *

Mielőtt még befejezte volna szavait, *egy csapat érkezett. Júdás vezette,
egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus
megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”* Amikor a tanítványok
látták, hogy mi készül, megkérdezték: *„Uram, rántsunk kardot ellenük?”
Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.* *
De Jézus leintette: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét,
és meggyógyította. *Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség
tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint egy rabló ellen, úgy
vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! *Naponta ott voltam a templomban
veletek,** mégsem emeltetek rám kezet.* De *ez a ti órátok, a sötétség
hatalmáé*.”

Miután elfogták Jézust, a főpap házába vitték. *Péter messziről kísérte.*
Az udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték.* Péter is közéjük ült. E**gy
szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán
megjegyezte: „Ez is vele volt.” De Péter tagadta: „Asszony, nem is ismerem
őt.” Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „Te is közéjük tartozol!”
– szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom közéjük!” Alig telt
el egy óra, valaki ismét bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen
galileai.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki
sem mondta, máris megszólalt a kakas. *
* Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit
mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg
engem.” Akkor Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *
Az emberek, akik őrizték Jézust, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Szemét bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
mindenféle szitkokat szórtak rá.

*Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók,
és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy a Messiás – szólították fel –,
mondd meg nekünk.”** Így válaszolt rá: „Ha megmondom is*, *nem hiszitek el.
**Ha pedig kérdezlek benneteket*, *nem feleltek.* *De az Emberfia mostantól
fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.*” Erre egyszerre közbevágtak:
„Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: *„Ti mondjátok,
hogy én vagyok.”* *„Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk
hallottuk a saját szájából.” Ezzel fölkerekedett az egész testület, és
Pilátushoz kísérték. *

Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti
népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. *Azt állítja
magáról, hogy ő a Messiás király.”** Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a
zsidók királya?” „Magad mondod” – felelte. Pilátus erre kijelentette a
főpapoknak és a népnek: „Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.*” *
De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve
egészen Judeáig.”* Ennek hallatára* Pilátus megkérdezte, hogy Galileába
való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte
Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. *

*Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az
írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt
gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte
Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek; azelőtt
ugyanis haragban voltak.*

*Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt
hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem
találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.” Az ünnep alkalmával szabadon
kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett:
„Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban történt
fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.* * Pilátus ismét hozzájuk
fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.* *De tovább ordítoztak:
„Keresztre! Keresztre vele!” * *Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi
rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem.
Megfenyítem és szabadon bocsátom.”* *De azok nem tágítottak, hanem egyre
elszántabban, egyre hangosabban kiáltozták, hogy feszítse keresztre. Erre
Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát
kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg
kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. *

Ahogy elvezették,* megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a
mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus
hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok!
Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket,* *mert jönnek majd napok,
amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és
nem szoptattak. Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«
És a domboknak: »Takarjatok el!« Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi
lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt is vittek vele, hogy
kivégezzék őket. *

* Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
másikukat balról.* *Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert
nem tudják, mit tesznek.*”
*Ruháján sorsot vetve megosztoztak. *
*A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett –
mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták: „Ha te
vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Feje fölé görög,
latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. *

*Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is.**” A másik rászólt: „Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett!” Aztán hozzá
fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.” Ezt
válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.” *

*A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a
kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen
kettéhasadt.* *Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom
lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. *

(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)

*Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt
mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.*” Az egész kíváncsi tömeg, amely
összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. *Jézus
ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
állva nézték mindezt. *

Volt
*egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából
származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt a tanácsnak, de
nem értett egyet a határozattal és az eljárássál. Ez elment Pilátushoz, és
elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba
helyezte, amelyben még nem feküdt senki. A készület napja volt, amikor a
szombat fényei már világítottak. A Galileából érkezett asszonyok is
elmentek, és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a
parancs szerint nyugalomban töltötték. *
Ezek az evangélium igéi.
*Lk 22,14-23,56*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: *Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!*
Lektor: 1.* Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. *Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3. *Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
4. *Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
5.* Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap:
* Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Hívek: Ámen.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160320/68b70c06/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl