<div dir="ltr"><b>2016-03-20</b><br><br> <b>Virágvasárnap - ünnepi mise</b><br><p align="justify">
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
<br>
Izajás így jövendölt a Megváltóról:<br>
Ezt mondja az Úr Szolgája:<br>
„Isten, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a
megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá
hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet.</b></span> S én
nem álltam ellen és nem hátráltam meg. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hátamat odaadtam</b><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> azoknak, akik
vertek, </b></span><b>arcomat </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>meg azoknak, akik tépáztak.<span style="color:rgb(255,0,0)"> </span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Nem rejtettem el arcomat</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Isten, az Úr megsegít, ezért
nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom,
hogy nem kell szégyenkeznem.”</b></span><br>
Ez az Isten igéje.
<br><b>Iz 50,4-7</b>
</p><a name="zsoltar"></a><p align="justify"> VÁLASZOS ZSOLTÁR <br>
Válasz: <b>Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?</b> Vö. 2a. vers.
<br>
Előénekes: Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét csóválja.<br>
Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.<br>
Hívek:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?</b></span><br>
E: <b>Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.<br>
Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.</b><br>
H:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?</b></span><br>
E:<b><span style="color:rgb(102,0,0)"> Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.</span></b><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem, siess és segíts.<br>
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?</b></span><br>
E: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek téged.<br>
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai, Izrael minden gyermeke félje őt.<br>
H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?
</b></span><br><b>Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24</b>
</p><a name="masodikolv"></a><p align="justify">
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
<br>
Testvéreim! <br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget
nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell,
hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az
emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a
kereszthalálig.</b></span><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely
fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a
mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az
Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
</b></span><br>
Ez az Isten igéje.
<br><b> Fil 2,6-11</b>
</p><p align="justify">EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS<br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek.</b></span> Fil 2,8-9 – 7b. tónus.
</p>
<a name="evangelium"></a><p align="justify">
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Lukács szerint
<br><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti
vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem
eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.”
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és
osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő
terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
<br></b></span><br>
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta
nekik ezekkel a szavakkal:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt
tegyétek az én emlékezetemre.”</b></span> Ugyanígy a vacsora végén fogta a
kelyhet is és azt mondta:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „Ez a kehely az új szövetség az én véremben,
amely értetek kiontatik.”
</b></span><br><br>
„De nézzétek,<b> <span style="color:rgb(102,0,0)">az áruló keze is rajta van az asztalon.</span></b> Az Emberfia
ugyan elmegy, amint el van rendelve, de<b> jaj annak az embernek, aki
elárulja.”<span style="color:rgb(56,118,29)"> Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, <span style="color:rgb(102,0,0)">aki ezt
megteszi.
</span></span></b><span style="color:rgb(102,0,0)"><br></span><br>
Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük a nagyobb.
Erre azt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik
hatalmat gyakorolnak fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat.
Közöttetek ne így legyen.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb
volna, az elöljáró pedig mintha a szolga volna. Mert ki a nagyobb, aki
az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül.
Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért nektek adom az
országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál egyetek és
igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse
fölött.
</b></span><br><br>
<b><span style="color:rgb(255,0,0)">Simon, Simon,</span> a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy
megrostáljon <span style="color:rgb(255,0,0)">benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy
meginogj a hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg
testvéreidet.”</span></b>
„Uram – felelte –, kész vagyok arra, hogy börtönbe, sőt a halálba
menjek veled!”
Ő azonban így válaszolt: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Péter, mondom neked,<span style="color:rgb(102,0,0)"> mielőtt ma megszólal
a kakas, háromszor tagadod le,</span> hogy ismersz engem.”</b></span>
<br><br>
Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket
erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?”
„Semmiben sem” – felelték.
„Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő,
ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és
vegyen rajta kardot.
Mondom nektek, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond</b></span>: <b>»A
gonosztevők közé számították.</b>« <b>Sorsom ugyanis beteljesedik.”</b>
<span style="color:rgb(56,118,29)"><b> „Uram – mondták –, nézd, van itt két kard<span style="color:rgb(255,0,0)">!”
</span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Erre csak annyit mondott: „Elég.”
</b></span><br><br>
Ezután kiment, és<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A
tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik:
„Imádkozzatok, </b></span>hogy <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>kísértésbe</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ne essetek.</b></span>”
Azután mintegy kőhajításnyira <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>eltávozott tőlük, és térdre borulva
imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet. De ne az
én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent neki az égből
egy angyal, és megerősítette.</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Halálfélelem kerítette hatalmába,</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>és még
kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a
földre.
Majd abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz,</b></span> <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>de a
szomorúságtól alva találta őket. </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Rájuk szólt: „Miért alusztok?
Keljetek fel és imádkozzatok,</b></span> hogy <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>kísértésbe</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ne essetek!”
</b></span><br><br>
Mielőtt még befejezte volna szavait, <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>egy csapat érkezett. Júdás
vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”</b></span>
Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>„Uram,
rántsunk kardot ellenük?” Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap
szolgájára, s levágta a jobb fülét.</b></span>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> De Jézus leintette: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga
fülét, és meggyógyította.
</b></span>Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek
pedig ezt mondta: „Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal,
dorongokkal! <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Naponta ott voltam a templomban veletek,</b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> mégsem emeltetek
rám kezet.</b></span> De<span style="color:rgb(102,0,0)"> <b>ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé</b>.”
</span><br><br>
Miután elfogták Jézust, a főpap házába vitték. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Péter messziről
kísérte.</b></span> Az udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Péter is
közéjük ült. <span style="color:rgb(102,0,0)">E</span></b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>gy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre
vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.”
De Péter tagadta: „Asszony, nem is ismerem őt.”
Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „Te is közéjük
tartozol!” – szólt neki.
Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom közéjük!”
Alig telt el egy óra, valaki ismét bizonygatta: „De igen, ez is vele
volt, hiszen galileai.”
„Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki
sem mondta, máris megszólalt a kakas.
</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit
mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor tagadsz
meg engem.” Akkor Péter kiment, és keserves sírásra fakadt.
<br></b></span><br>
Az emberek, akik őrizték Jézust, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Szemét bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
mindenféle szitkokat szórtak rá.
<br><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az
írástudók, és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy a Messiás –
szólították fel –, mondd meg nekünk<span style="color:rgb(255,0,0)">.”</span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
Így válaszolt rá: „Ha megmondom is</b></span>, <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>nem hiszitek el. </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ha pedig
kérdezlek benneteket</b></span>, <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>nem feleltek.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>De az Emberfia mostantól fogva a
hatalmas Isten jobbján fog ülni.</b>”</span>
Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?”
Ő pedig ezt mondta nekik: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Ti mondjátok, hogy én vagyok.”</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>„Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk
a saját szájából.”
Ezzel fölkerekedett az egész testület, és Pilátushoz kísérték.
</b></span><br><br>
Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra
vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Azt
állítja magáról, hogy ő a Messiás király.”</b></span><b>
<span style="color:rgb(255,0,0)"> Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad
mondod” – felelte.
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Nem találom
semmiben bűnösnek ezt az embert.</span></b><span style="color:rgb(255,0,0)">”</span>
<b> De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától
kezdve egészen Judeáig.”</b>
Ennek hallatára<b> <span style="color:rgb(56,118,29)">Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor
megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki
azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
</span></b><br><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette
volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát
tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A
főpapok és az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes
akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába
öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és
Pilátus jó barátok lettek; azelőtt ugyanis haragban voltak.</b></span>
<br><br>
<b><span style="color:rgb(56,118,29)">Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így
szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem
találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált
érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”
Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.</span> <span style="color:rgb(102,0,0)">Az egész
nép akkor kiáltozni kezdett: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!”
Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették
börtönbe.</span></b>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani
Jézust.</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!”
</b></span> <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem
találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon
bocsátom.”</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre
hangosabban kiáltozták, hogy feszítse keresztre.
Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon
engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került
börtönbe, <span style="color:rgb(255,0,0)">Jézust </span>meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
</b></span><br><br>
Ahogy elvezették,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen
a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus
után.
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Jézus hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem
sirassatok! Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket,</b></span> <b>mert jönnek
majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik
nem szültek és nem szoptattak. Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek:
»Omoljatok ránk!« És a domboknak: »Takarjatok el!« Mert ha a zöldellő
fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”
Két gonosztevőt is vittek<span style="color:rgb(255,0,0)"> vele,</span> hogy kivégezzék őket.
</b><br><span style="color:rgb(102,0,0)"><b><br>
Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
másikukat balról.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik,
mert nem tudják, mit tesznek.</b></span>” <b>Ruháján sorsot vetve megosztoztak.
<br></b><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat
megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az
Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták:
„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók
királya.
</b></span><br><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is.</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>”
A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a
büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De
ez semmi rosszat sem tett!” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél
meg rólam, amikor eljössz uralmadban.”
Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.”
</b></span><br><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a
kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye
középen kettéhasadt.</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"> <b>Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe
ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.
</b><br></span><br>
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)
<br><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt
mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.</b></span>” Az egész kíváncsi tömeg,
amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott.
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából
kísérték, távolabb állva nézték mindezt.
</b></span><br><br>
Volt <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű
városából származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt a
tanácsnak, de nem értett egyet a határozattal és az eljárássál. Ez
elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba
göngyölte, és sziklasírba helyezte, amelyben még nem feküdt senki. A
készület napja volt, amikor a szombat fényei már világítottak.
A Galileából érkezett asszonyok is elmentek, és megnézték a sírt,
hogyan helyezték el benne a holttestet. Hazatérőben illatszereket és
keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban
töltötték.
<br></b></span><br>
Ezek az evangélium igéi.
<br><b>Lk 22,14-23,56</b> </p>
EGYETEMES
KÖNYÖRGÉSEK
<br>
Pap: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!</b></span><br>
Lektor: 1.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!<br>
2. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a
kegyelem közvetítésére!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged . . .<br>
3. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged . . .<br>
4. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek
lehessünk veled a mennyei boldogságban is!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged . . .<br>
5.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt
híveknek!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged . . .<br>
Pap:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál
gyötrelmét néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos
szeretetre, hogy részünk legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és
uralkodol mindörökkön-örökké.<br>
Hívek: Ámen.</b></span><br></div>