[Grem] a Nagy Hbor, Ferenc Jzsef s a monarchia, Versailles, IV.Kroly

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jn. 30., Cs, 20:16:52 CEST 

Ferenc József, a magyarok és a keserűvíz
<http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160604_aspektus_ferenc_jozsef_a_magyarok_es_a_keseruviz>

http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160604_aspektus_ferenc_jozsef_a_magyarok_es_a_keseruviz
2016. június 4. 12:13

Sorsfordító volt-e 1916, avagy mikor kezdődött Trianon?

*„Az I. világháború története rendkívül érdekes, ám mivel a mai fiataloktól
messze áll, és a hagyományos tanítási megközelítések nem elég hatékonyak,
formabontó megoldásokkal kell iránta az érdeklődést felkelteni”* – vetette
fel Ősz Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezető oktatója, a Petőfi
Sándor Gimnázium tanára a ’Száz év tükrében a nagy háború 1916–2016’
történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedő május 23-i nyitórendezvényén az
ELTE BTK kari tanácstermében, aki kiváló kezdeményezésnek véli e témakörben
a klipvetélkedő meghirdetését.

Vagy inkább folytatását, hiszen az Aspektus két évvel ezelőtti ’Száz év
tükrében az erőszak 1914– 2014’ című, a szarajevói merényletre koncentráló
sikeres pályázata számított igazán úttörőnek, ez a mostani annak inkább a
folytatása. És mint a Kolozsvári Televízió csütörtök délutáni műsora is
bizonyítja, a két évvel ezelőtti Aspektus-produkciók semmit sem veszítettek
aktualitásukból.

*Klipvetélkedő a történelem jegyében*

Mint azt Gecse Géza, az Aspektus témafelelőse elmondta: az Aspektus a
mostani ’Száz év tükrében a nagy háború 1916– 2016’ elnevezésű történelmi
ismeretterjesztő klipvetélkedőben a két éve felhalmozott ismeretek
tapasztalatait hasznosítja. A buktatókat kikerülve nyújtották be
pályázatukat az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottsághoz. A
kisfilmpályázat meghirdetésekor a Kulturális Életért Közhasznú Egyesülettel
továbbra is főként a 16 és 26 év közötti diákkorosztályra számítanak –
azzal az alapvető különbséggel, hogy 4–5 perces produkció helyett az idén
pályázó diákoktól 2–4 perceseket kérnek.

A szervezők nemcsak a vetélkedő feltételeiről, hanem minden további, a
pályázattal kapcsolatos tapasztalatukról folyamatosan, egészen a 2016.
december 31-i határidőig be fognak számolni a www.aspektus.eu
<http://www.aspektus.eu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606>
honlapon, valamint az Aspektus facebook-oldalán. Szeptembertől pedig a
klipkészítés szerkesztési tapasztalatairól heti rendszerességgel szerveznek
másfél órás gyakorlatot az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti
Tanszékén.

Közvetlenül is lehet hozzájuk fordulni az ujaspektus at gmail.com e-mail
címen, illetve a honlapon már él az oldaluk, ahol a szervezők arcképére
kattintva küldhető nekik e-mail. (Ezt a lehetőséget egyébként az
elkövetkező napokban még felhasználóbarátabbá alakítják.)

A sorozatindító klipvetélkedő nyitórendezvényén Ősz Gábor a középiskolás
tanár kollégákkal összegezte az I. világháború tanításával kapcsolatos
legfrissebb tapasztalatokat. Elsőként a Szent Margit Gimnázium
történelemtanárát hívta a pulpitushoz.

Lados Balázs, a Rákóczi Szövetség nyári történelemtáborának egyik fő
szervezője arra hívta fel a figyelmet, hogy hat éve vezet túrákat a Rákóczi
Szövetséggel Lengyelországba katonasírok meglátogatására. Jártak már az
Uzsoki–hágónál, megfordultak a háború különböző felvidéki helyszínein, sőt
a Doberdó környéki temetőkbe és Erdélybe is szerveztek már
lövészárok-látogatást. Sokkal hatékonyabban keltik fel a történelem iránti
érdeklődést ezek a kirándulások, mintha csak a térképen „kalandoznának” –
állítja Lados Balázs.

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumának vezető történelemtanára,
Száray Miklós sem tagadja, hogy a gyerekeket nagyon nehéz aktivizálni.
Szüleik többnyire arra hivatkoznak, hogy nincs idejük. A két évvel ezelőtti
klipvetélkedő feltételeit kidolgozó, több történelemkönyvet is jegyző
Száray Miklós szerint viszont mégsem lehetetlen, hogy foglalkozzanak a
témával, hiszen ha szűkebb közösségükben sikerül megvizsgálniuk,* hogyan
jelenik meg a világháború *például a különböző világháborús emlékművekben –
vagy más konkrét témát kapnak, hogy miről készítsenek klipeket –, akkor
magukénak érzik a feladatot és sikerre viszik az ügyet.

Ősz Gábor konkrét példái között elsőként Jaroslav Hašek Švejk című művét
említette, amely élményszerűen jeleníti meg a háborút, de hiányossága, hogy
csak 1916-ig követi azt. Szerencsére a történetnek van folytatása is –
mutatott rá Ősz Gábor. Hašek szellemi utóda, Karel Vanek előbb megírta a
Švejk az orosz fronton, majd a Švejk az orosz fogságban című regényt. Így a
švejki életút végül nem maradt torzóban.

Ősz Gábor szerint a diákokhoz közelebb hozza Švejk alakját, ha utaztatják a
Monarchiában és színielőadásban jelenítik meg azt, hogy milyen élményeket
élhetett át. Klipes szempontból hasznosnak bizonyulhat, hogy a Švejk
története nemcsak képregényként, hanem bábszínházi figurákkal is látható.
De *vannak *más – szintén *humoros – irodalmi művek, amelyek a korszakot a
diákok számára nemcsak megidézhetővé, hanem átélhetővé is teszik.*
Harminc–ötven olyan, jól hozzáférhető irodalmi alkotás van, amelyek alapján
akár forgatókönyvet, így klipforgatókönyveket is lehet írni. Ráadásul *az
I. világháborús dalok is jó matériának számítanak.*

A klipvetélkedő egyik nagy előnye, hogy nem kell hozzá bonyolult
szerkesztőprogramot használni, hanem a YouTube-szerkesztő programja és egy
mobiltelefon vagy egy olcsó fényképezőgép segítségével ki lehet váltani a
sokkal költségesebb filmes műfaj profi felszerelését. Eközben a különböző
múzeumok, így a Hadtörténeti Múzeum frissen megnyílt I. világháborús
kiállítása is karnyújtásnyira áll és rendkívül sokat segíthet. Utóbbiról
egyébként Gecse Géza a mostani rendezvény népszerűsítése érdekében
készített egy olyan négyperces összefoglalót, amit a rendezvény
beharangozójaként megosztott az Aspektus említett oldalain. Ehhez némi
történelmi magyarázó szöveget hozzátéve – kész is van az ismeretterjesztő
klip!  Kattintással:

*Gerő András a nagy háborúkról*

Gerő András, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára előadását azzal kezdte,
hogy *az I. világháborút kezdetben a Nagy Háborúként emlegettük és csak a
II. világháború miatt kereszteltük el I. világháborúnak.* De a nemzetközi,
különösen az angolszász szakirodalomban egyszerre létezik a terminológiában
az I. világháború és a Nagy Háború mint elnevezés. Gerő András szíve
szerint mindenkit arra ösztönözne, hogy használja a Nagy Háború elnevezést
is. Az oroszok a II. világháborút Nagy Honvédő Háborúként is említik, mi
ugyancsak használhatnánk e kétféle terminológiát.  *Az I.
világháború-megnevezéssel mintegy leértékeljük a Nagy Háborút, aminek
rengeteg áldozata volt. Csak a magyarlakta területeken az emlékpontok száma
3500-ra tehető.*

Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet vezető munkatársa szerint viszont*
az I. világháború mint elnevezés egyáltalán nem leértékelő. Több
kontinensre való kiterjedésére utal benne a világ-előtag, maga a kifejezés
ráadásul már száz éve, még jóval a II. világháború előtt megszületett. A
hadtörténész ezt követően az 1916-os esztendő egyik nagy jelentőségű
hadjáratát, a Bruszilov-offenzívát elemezte, amely 1916 júniusának elején
kezdődött és szeptember végén fejeződött be – elképesztő, milliós
nagyságrendű emberveszteséggel. Az átlagolvasó a nyugati front eseményeivel
inkább tisztában van, míg a keleti front eseményei mindenkor kevésbé álltak
az érdeklődés középpontjában *– folytatta Pollmann Ferenc. *Az oroszoknak
ez a hadművelet 1916 nyarán példátlan sikert hozott, ugyanakkor nem tudták
igazán kiaknázni győzelmüket. Így a Bruszilov-offenzíva – a hatalmas
emberveszteség és a feleslegesen elpazarolt erőforrások miatt – közvetve
hozzájárult az orosz hadsereg összeomlásához, ami 1917-re be is
következett. Kész csoda, hogy az áttörés ellenére a Monarchia stabilizálni
tudta helyzetét, ami mellett az is kétségtelen, hogy ha a németek nem
segítenek rajtunk, akkor közel kerültünk volna az összeomláshoz. Ez a
fronton szerzett tapasztalat szerepet játszott abban, hogy sok magyar
számára a németek rokonszenvesekké váltak.*

*A Monarchia veszteségei egyébként 1916 nyarán óriásiak voltak: átlagban
50–60 százalékosak, ami egyes hadosztályok esetében akár 80–90 százaléknyi
is lehetett.*

*A Bruszilov-offenzíva következtében nem volt ritka, hogy egy 14 ezres
hadosztályból négy nappal később összesen 1500-an maradtak életben. A
pusztulás oly mértékű volt, hogy ha a németek akkor nem nyújtanak
segítséget, a Monarchia összeroppan és ennek következtében valószínűleg
hamarabb befejeződik a világháború. Kizárt ugyanis, hogy Németország
egymagában továbbra is képes lett volna állni a sarat.*

Pollmann Ferenc úgy látja, hogy *a Monarchia majd valamennyi jelentősebb
győztes hadműveletét a németek segítségének köszönhette,* így az 1916-os
román betörés utáni közös ellentámadást is, amikor a központi hatalmak
megsemmisítő vereséget mértek a román hadseregre és Bukarestet is
elfoglalták. Kétségtelen, hogy *a német hadsereg jóval erősebb és
hatékonyabb volt, mint a Monarchiáé, amely nem volt kellőképpen felkészülve
a háborúra, hiszen Ausztria-Magyarország nagyságrenddel kevesebbet költött
a hadseregre, mint riválisai.*

Gecse Géza közbevetésére, miszerint csak a második világháborúban sikerült
megvalósítani a villámháborút, pedig az elsőt is eredetileg ilyenre
tervezték (gondoljunk csak a Franciaország lerohanására kidolgozott
Schlieffen-tervre), Pollmann Ferenc azt válaszolta, hogy ez valóban így
van. Ekkor még *senki sem gondolta, hogy állóháború lesz. Minden hadvezér
arra számított, hogy gyors támadással megsemmisíti az ellenséget. Senki nem
hitte, hogy a hadseregek egy-egy adott frontszakaszon hónapokon keresztül
fognak majd a lövészárkokban farkasszemet nézni egymással. Pedig ez végül
is törvényszerű volt, mivel az új, nagy hatású sorozatlövő fegyverek
valójában a védelmet erősítették. A védőállásokba beépített géppuska ellen
a hagyományos gyalogsági vagy lovasroham tulajdonképpen reménytelen
vállalkozásnak bizonyult. Pokolian nagy árat kellett annak fizetnie, aki
mégis erre szánta magát.*

Ilyen tekintetben ezt támasztja alá *az orosz Bruszilov tábornok 1916
nyarán megvalósított offenzívasorozata is, amely szakított a korábbi
hagyományokkal. Bruszilov újításának lényege, hogy megakadályozza: a
támadást követően az ellenség az offenzíva helyszínére tartalékokat
csoportosítson át. Ezért nem egy, hanem több helyen kell áttörni a védelmi
vonalakat. Úgy okoskodott, hogy a megtámadottak egyszerre, az összesen négy
fő csapás-helyen képtelenek lesznek kellő számú tartalékot bevetni. Terve
tökéletesen bevált, amihez persze „kellettek” a Monarchia hadvezetési hibái
is.*

*Viszont azt is el kell ismerni – hangsúlyozta Pollmann Ferenc –, hogy
Bruszilov hiába volt sikeres 1916 nyarán, hiába szakította át több ponton
is a frontot, döntő győzelmet mégsem tudott elérni. Ahhoz ugyanis, hogy
stratégiai győzelmet arasson, nem volt kellő tartalék ereje, másrészt pedig
nem tudta megakadályozni azt, hogy a németek a Monarchia segítségére
siessenek. Ezért a Monarchiának végül mégis sikerült megszilárdítania
keleti frontját, bár kétségtelen, hogy csak jó néhány tucat kilométerrel
nyugatabbra.*

*1916-os sorsfordítók*

Gecse Géza közbevetésére, miszerint *a Bruszilov-offenzívának köszönhetjük
a románok 1916. augusztus végi betörését is,* Pollmann Ferenc elmondta: ez
tulajdonképpen így van, hiszen* a románok nem vállalkoztak volna a
támadásra az orosz sikerek nélkül. Viszont a sikeres ellentámadás során itt
sem boldogultunk volna a németek segítsége nélkül. Kétségtelen, hogy a
központi hatalmak bukaresti bevonulása után a román hadsereg már-már teljes
megsemmisülésével lehetett számolni, amire végül az orosz segítség miatt
mégsem került sor, sőt a román hadsereget még csak le sem fegyverezték. Ez
teszi majd lehetővé a számukra, hogy 1918 végén ismét képesek legyenek
bevonulni Erdélybe.*

*1916 másik kulcsjelentőségű eseménye, hogy a boldog békeidőket jelképező
uralkodó, Ferenc József az év végén meghal.* Gerő Andrásnak a Könyvhétre
jelenik meg az uralkodóról szóló új könyve, és bár száz év telt el a
császár és király halála óta – jegyezte meg az ELTE tanszékvezető egyetemi
tanára –,* a magyar politika  mindmáig nem tudta feldolgozni Ferenc József
tevékenységét és személyiségét. Úgy látszik: a száz esztendős távlat kevés
ahhoz, hogy megbocsássanak neki. Majdnem minden, nála jelentéktelenebb
személyiségről, így minisztereiről, például Trefort Ágostonról utcákat
neveztek el Budapesten, róla viszont – a Ferenc József keserűvizet
leszámítva – semmit. Pedig az egyetem is, ahol a mostani rendezvényt is
megszerveztük, az ő idejében épült fel, mint ahogy a főváros máig
értékelhető építészeti örökségének nagyobbik, Budapest arculatát mindmáig
meghatározó része.*

Gecse közbevetette: *ebben nyilván szerepe van annak, hogy a rendszert,
amelyben hatalomra jutott, ugyanúgy jellemezték kezdetben az akasztófák,
mint Kádár János hatalmának születését.* A rendszerváltás utáni
Magyarország pedig a Kádár-rendszer tagadásaként igyekezett megformálni
arculatát, de  *miként értékeljük Ferenc Józsefet mint politikust? – tette
fel a kérdést. A megtorlás vagy a boldog békeidők kapcsolódnak-e inkább a
nevéhez? Kétségtelen ugyanis, hogy a dualizmus idején Magyarország amerikai
léptékű fejlődési ütemet tudott produkálni, legalábbis az 1880-as években.*

Gerő András szerint* létezett egy hatalmi logika, amibe 1848-ban nem fért
bele az, amit a magyarok akartak. A magyarok ugyanis eredendően olyan
Habsburg Birodalmat szerettek volna, ahol kizárólag az uralkodó személye
köti össze Magyarországot a birodalommal. Nem így volt ez 1848-ban sem, a
magyar politikusok viszont mégis erre törekedtek, amit az udvar nem
hagyott, ami a forradalom és szabadságharc leveréséhez vezetett.*

*Ferenc József értékvilágában ez hatalompolitikai szükségszerűség, az ő
elképzelése szerint ugyanis a feladata a birodalom megtartása volt. Ezt
követően azonban képes volt az önkorrekcióra, ami lehetővé tette a
kiegyezést. Hatalmas prosperitás fűződik a császár és király nevéhez,
ráadásul rengeteg olyan dolog, amire máig büszke az ország *– leválasztva
róla Ferenc Józsefet.

*1916 végén a trónon Ferenc Józsefet magyar királyként IV. Károly követte.*
Gerő András szerint *elképesztően jóindulatú ember volt, aki kivételesen
szerencsétlen időben került hatalomra. Jó emberként viszont óriási
politikai naivitás jellemezte. Azt várták tőle, hogy nyerje meg a háborút
vagy legalábbis tisztességes békével fejezze be. Nyíltan megmondták neki,
nem is kellett neki kitalálnia.  Nyilvánvaló volt, hogy társadalmi
reformokra is szükség lesz, hiszen szociális és más problémák feszítették
egyre inkább az állam épületét, amelyek a világháború során egyre komolyabb
erőként jelentkeztek. IV. Károly minden igénynek meg kívánt felelni. Amint
trónra került, azonnal békét kezdeményezett, az övé volt a háború folyamán
az első komoly békekezdeményezés – egy olyan gesztus, amit azonnal
visszautasítottak. A német propaganda azonnal megpróbálta lejáratni, minden
rosszat elmondtak róla, alkoholizmussal is vádolták, ami egyébként nem volt
igaz. Nemcsak az antanttal, hanem Vilmossal szemben is erőt kellett volna
felmutatnia, amire viszont IV. Károly nem volt képes. Vagyis olyan
helyzetben lett a Monarchia vezetője, amikor a jó emberség nemhogy használt
volna, hanem kifejezetten ártalmasnak bizonyult.*

*Mi lett volna, ha*

Számtalan paradox helyzet adódik a történelem során. Ha ugyanis egy nagyon
korlátolt és nem jó ember került volna a Monarchia élére (mint amilyen
például Ferenc Ferdinánd volt, akit megöltek), akkor alighanem máshogy
alakultak volna a dolgok. Akkor vagy nincs háború, vagy – ha sikerül
megmenteni a Monarchiát – konfliktus alakult volna ki a magyarokkal.

Ne feledjük: *Károllyal szemben óriási várakozások éltek 1916 végén, és
nemcsak a háború befejezését illetően. A magyarok nem ismerték, így
hatalmas szimpátia övezte. Amikor koronázásakor 1916. december 27-től
december 30-ig három napot töltött Budapesten, több mint kétszázezren
várták. Hozta magával huszonnégy éves gyönyörű feleségét, Zitát és fiát, a
négy éves Ottót, akikért lelkesedtek a magyarok.*

Az Egyesült Államokban élő és publikáló, a Monarchia tisztikaráról magyarul
is könyvet megjelentető Deák Istvánra hivatkozva Gecse Géza közbevetette: *
1916-ra már elfogyott a Monarchia hivatásos tiszti állománya, de a
tartalékosok segítségével sikerült állni a sarat. Bár a valóságban a válság
látványosan csak 1917-ben jelentkezik, de az Orosz Birodalom 1916 végén
katonailag már összeomlott, míg a Monarchia még nem, viszont az állam
gerince megroppant.*

*Mennyiben járultak hozzá ezek az 1916-os állapotok Trianonhoz vagy a
versailles-i békékben beteljesített végzethez?* – kérdezte Gecse Géza,
utalva arra, hogy* az antant hatalmak eredeti elképzelései között (az
oroszokat leszámítva) nem szerepelt a Monarchia felosztása, az oroszok
viszont nem ültek a versailles-i döntéshozók asztalainál.*

A hadicélok között valóban nem szerepelt a Monarchia felbomlasztása, az
antant hatalmak eredetileg valóban nem gondoltak erre – válaszolta Gerő
András. A csehek lobbiztak ugyan e téren, ugyanígy a románok is. *A háború
során fokozatosan erősödni kezdett a gondolat – valószínűleg akkor, amikor
a nagyhatalmak – köztük Nagy-Britannia – mindinkább arra a következtetésre
jutottak, hogy a hagyományos európai hatalmi egyensúlyra nincs többé
szükség. Korábban a bécsi kongresszuson, majd 1848-ban, később az olasz és
a német egység kialakításakor az I. világháború elejéig nem kérdőjelezték
meg a Monarchia létét, a háború közepe táján azonban megfogalmazódott az
elképzelés: korántsem biztos, hogy szükség van a Monarchiára. Ilyen
körülmények között jelentek meg erőteljes lobbi tevékenységükkel a nemzeti
mozgalmak, amelyek képesek voltak felerősíteni ezeket a vélekedéseket. Nem
rajtuk múlt alapvetően, mi lesz a Monarchia sorsa, hanem azon, hogy a
franciák és a britek mit gondoltak Monarchia szükségességéről. Az pedig
máig nem tisztázott kellően, hogy a világháború során mikor dőlt el
pontosan, hogy a Monarchia létével a háború utáni Európában immár nem
számolnak.*

A történelem azóta bizonyította:* a Monarchiát valóban lehet bírálni, de
az, ami a helyén létrejött, kevésbé volt ellenállóképes a külső
nagyhatalmakkal szemben. A térség valamennyi nemzete 1919-et követően jóval
kiszolgáltatottabbá vált a külhatalmi befolyással szemben, mint a Monarchia
fennállása idején volt *– zárta a vitaestet Gerő András.

Előadóink aztán egyetlen, a Ferenc József-i örökséggel kapcsolatos érdemi
felvetésen túl nem kaptak kérdést.

A mostani vetélkedőindító Aspektus-vitaest további elrugaszkodási pontokat
kívánt biztosítani azoknak, akik beneveznek a klipvetélkedőbe.

A YouTube oldalán hozzáférhető a nyitórendezvény teljes anyaga
(kattintással:  ), amelyet az Aspektus facebook-oldalán már meg is
osztottunk az érdeklődőkkel, de mint az összes hasznos információt, a
www.aspektus.eu
<http://www.aspektus.eu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606>
oldalon is hozzáférhetővé tesszük azok számára, akik erre kíváncsiak. A
témáról szóló 25 perces összefoglalót és annak angol változatát szintén
 hamarosan megtalálják az érdeklődők az említett oldalakon, akik között
reméljük, hogy sokan lesznek olyanok, akikre a klipvetélkedőn is
számíthatunk!

*Szöveg: Aspektus*

*Kép: Tháler Tamás*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160630/905bd99c/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl