<div dir="ltr"><div><a href="http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160604_aspektus_ferenc_jozsef_a_magyarok_es_a_keseruviz" target="_blank">Ferenc József, a magyarok és a keserűvíz</a></div><br><a href="http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160604_aspektus_ferenc_jozsef_a_magyarok_es_a_keseruviz" target="_blank">http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160604_aspektus_ferenc_jozsef_a_magyarok_es_a_keseruviz</a><br><div>
2016. június 4. 12:13
</div>
<p>
Sorsfordító volt-e 1916, avagy mikor kezdődött Trianon?
</p>
<div>
</div>
<div>
<p><i>„Az I. világháború története rendkívül érdekes, ám mivel
a mai fiataloktól messze áll, és a hagyományos tanítási megközelítések
nem elég hatékonyak, formabontó megoldásokkal kell iránta az érdeklődést
felkelteni”</i> – vetette fel Ősz Gábor, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem vezető oktatója, a Petőfi Sándor Gimnázium tanára a ’Száz év
tükrében a nagy háború 1916–2016’ történelmi ismeretterjesztő
klipvetélkedő május 23-i nyitórendezvényén az ELTE BTK kari
tanácstermében, aki kiváló kezdeményezésnek véli e témakörben a
klipvetélkedő meghirdetését.</p><p>Vagy inkább folytatását, hiszen az
Aspektus két évvel ezelőtti ’Száz év tükrében az erőszak 1914– 2014’
című, a szarajevói merényletre koncentráló sikeres pályázata számított
igazán úttörőnek, ez a mostani annak inkább a folytatása. És mint a
Kolozsvári Televízió csütörtök délutáni műsora is bizonyítja, a két
évvel ezelőtti Aspektus-produkciók semmit sem veszítettek
aktualitásukból.</p><p style="text-align:left"><b>Klipvetélkedő a történelem jegyében</b></p><p>Mint
azt Gecse Géza, az Aspektus témafelelőse elmondta: az Aspektus a
mostani ’Száz év tükrében a nagy háború 1916– 2016’ elnevezésű
történelmi ismeretterjesztő klipvetélkedőben a két éve felhalmozott
ismeretek tapasztalatait hasznosítja. A buktatókat kikerülve nyújtották
be pályázatukat az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottsághoz. A
kisfilmpályázat meghirdetésekor a Kulturális Életért Közhasznú
Egyesülettel továbbra is főként a 16 és 26 év közötti diákkorosztályra
számítanak – azzal az alapvető különbséggel, hogy 4–5 perces produkció
helyett az idén pályázó diákoktól 2–4 perceseket kérnek.</p><p>A
szervezők nemcsak a vetélkedő feltételeiről, hanem minden további, a
pályázattal kapcsolatos tapasztalatukról folyamatosan, egészen a 2016.
december 31-i határidőig be fognak számolni a <a href="http://www.aspektus.eu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606" target="_blank">www.aspektus.eu</a>
honlapon, valamint az Aspektus facebook-oldalán. Szeptembertől pedig a
klipkészítés szerkesztési tapasztalatairól heti rendszerességgel
szerveznek másfél órás gyakorlatot az ELTE BTK Új- és Jelenkori
Egyetemes Történeti Tanszékén.</p><p>Közvetlenül is lehet hozzájuk
fordulni az <a href="mailto:ujaspektus@gmail.com" target="_blank">ujaspektus@gmail.com</a> e-mail címen, illetve a honlapon már él
az oldaluk, ahol a szervezők arcképére kattintva küldhető nekik e-mail.
(Ezt a lehetőséget egyébként az elkövetkező napokban még
felhasználóbarátabbá alakítják.)</p><p>A sorozatindító klipvetélkedő
nyitórendezvényén Ősz Gábor a középiskolás tanár kollégákkal összegezte
az I. világháború tanításával kapcsolatos legfrissebb tapasztalatokat.
Elsőként a Szent Margit Gimnázium történelemtanárát hívta a pulpitushoz.</p><p style="text-align:center"><img src="http://tortenelem.mandiner.hu/gallery/image/1916.jpg" alt="" height="562" width="400"></p><p>Lados
Balázs, a Rákóczi Szövetség nyári történelemtáborának egyik fő
szervezője arra hívta fel a figyelmet, hogy hat éve vezet túrákat a
Rákóczi Szövetséggel Lengyelországba katonasírok meglátogatására. Jártak
már az Uzsoki–hágónál, megfordultak a háború különböző felvidéki
helyszínein, sőt a Doberdó környéki temetőkbe és Erdélybe is szerveztek
már lövészárok-látogatást. Sokkal hatékonyabban keltik fel a történelem
iránti érdeklődést ezek a kirándulások, mintha csak a térképen
„kalandoznának” – állítja Lados Balázs.</p><p>Az ELTE Apáczai Csere
János Gyakorlógimnáziumának vezető történelemtanára, Száray Miklós sem
tagadja, hogy a gyerekeket nagyon nehéz aktivizálni. Szüleik többnyire
arra hivatkoznak, hogy nincs idejük. A két évvel ezelőtti klipvetélkedő
feltételeit kidolgozó, több történelemkönyvet is jegyző Száray Miklós
szerint viszont mégsem lehetetlen, hogy foglalkozzanak a témával, hiszen
ha szűkebb közösségükben sikerül megvizsgálniuk,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hogyan jelenik meg a
világháború </b></span>például a különböző világháborús emlékművekben – vagy más
konkrét témát kapnak, hogy miről készítsenek klipeket –, akkor magukénak
érzik a feladatot és sikerre viszik az ügyet.</p><p>Ősz Gábor konkrét
példái között elsőként Jaroslav Hašek Švejk című művét említette, amely
élményszerűen jeleníti meg a háborút, de hiányossága, hogy csak 1916-ig
követi azt. Szerencsére a történetnek van folytatása is – mutatott rá
Ősz Gábor. Hašek szellemi utóda, Karel Vanek előbb megírta a Švejk az
orosz fronton, majd a Švejk az orosz fogságban című regényt. Így a
švejki életút végül nem maradt torzóban.</p><p>Ősz Gábor szerint a
diákokhoz közelebb hozza Švejk alakját, ha utaztatják a Monarchiában és
színielőadásban jelenítik meg azt, hogy milyen élményeket élhetett át.
Klipes szempontból hasznosnak bizonyulhat, hogy a Švejk története
nemcsak képregényként, hanem bábszínházi figurákkal is látható. De
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>vannak </b></span>más – szintén<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <b>humoros – irodalmi művek, amelyek a korszakot a
diákok számára nemcsak megidézhetővé, hanem átélhetővé is teszik.</b></span>
Harminc–ötven olyan, jól hozzáférhető irodalmi alkotás van, amelyek
alapján akár forgatókönyvet, így klipforgatókönyveket is lehet írni.
Ráadásul <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az I. világháborús dalok is jó matériának számítanak.</b></span></p><p>A
klipvetélkedő egyik nagy előnye, hogy nem kell hozzá bonyolult
szerkesztőprogramot használni, hanem a YouTube-szerkesztő programja és
egy mobiltelefon vagy egy olcsó fényképezőgép segítségével ki lehet
váltani a sokkal költségesebb filmes műfaj profi felszerelését. Eközben a
különböző múzeumok, így a Hadtörténeti Múzeum frissen megnyílt I.
világháborús kiállítása is karnyújtásnyira áll és rendkívül sokat
segíthet. Utóbbiról egyébként Gecse Géza a mostani rendezvény
népszerűsítése érdekében készített egy olyan négyperces összefoglalót,
amit a rendezvény beharangozójaként megosztott az Aspektus említett
oldalain. Ehhez némi történelmi magyarázó szöveget hozzátéve – kész is
van az ismeretterjesztő klip! Kattintással:</p><p style="text-align:left"><b>Gerő András a nagy háborúkról</b></p><p>Gerő
András, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára előadását azzal kezdte,
hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az I. világháborút kezdetben a Nagy Háborúként emlegettük és csak a
II. világháború miatt kereszteltük el I. világháborúnak.</b></span> De a
nemzetközi, különösen az angolszász szakirodalomban egyszerre létezik a
terminológiában az I. világháború és a Nagy Háború mint elnevezés. Gerő
András szíve szerint mindenkit arra ösztönözne, hogy használja a Nagy
Háború elnevezést is. Az oroszok a II. világháborút Nagy Honvédő
Háborúként is említik, mi ugyancsak használhatnánk e kétféle
terminológiát. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az I. világháború-megnevezéssel mintegy leértékeljük a
Nagy Háborút, aminek rengeteg áldozata volt. Csak a magyarlakta
területeken az emlékpontok száma 3500-ra tehető.</b></span></p><p>Pollmann Ferenc, a
Hadtörténeti Intézet vezető munkatársa szerint viszont<b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az I.
világháború mint elnevezés egyáltalán nem leértékelő. Több kontinensre
való kiterjedésére utal benne a világ-előtag, maga a kifejezés ráadásul
már száz éve, még jóval a II. világháború előtt megszületett. A
hadtörténész ezt követően az 1916-os esztendő egyik nagy jelentőségű
hadjáratát, a Bruszilov-offenzívát elemezte, amely 1916 júniusának
elején kezdődött és szeptember végén fejeződött be – elképesztő, milliós
nagyságrendű emberveszteséggel. Az átlagolvasó a nyugati front
eseményeivel inkább tisztában van, míg a keleti front eseményei
mindenkor kevésbé álltak az érdeklődés középpontjában </span></b>– folytatta
Pollmann Ferenc. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az oroszoknak ez a hadművelet 1916 nyarán példátlan
sikert hozott, ugyanakkor nem tudták igazán kiaknázni győzelmüket. Így a
Bruszilov-offenzíva – a hatalmas emberveszteség és a feleslegesen
elpazarolt erőforrások miatt – közvetve hozzájárult az orosz hadsereg
összeomlásához, ami 1917-re be is következett. Kész csoda, hogy az
áttörés ellenére a Monarchia stabilizálni tudta helyzetét, ami mellett
az is kétségtelen, hogy ha a németek nem segítenek rajtunk, akkor közel
kerültünk volna az összeomláshoz. Ez a fronton szerzett tapasztalat
szerepet játszott abban, hogy sok magyar számára a németek
rokonszenvesekké váltak.</b></span></p><p style="text-align:center"><img src="http://tortenelem.mandiner.hu/gallery/image/torteneszek.jpg" alt="" height="334" width="560"></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
Monarchia veszteségei egyébként 1916 nyarán óriásiak voltak: átlagban
50–60 százalékosak, ami egyes hadosztályok esetében akár 80–90
százaléknyi is lehetett.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A Bruszilov-offenzíva következtében nem
volt ritka, hogy egy 14 ezres hadosztályból négy nappal később összesen
1500-an maradtak életben. A pusztulás oly mértékű volt, hogy ha a
németek akkor nem nyújtanak segítséget, a Monarchia összeroppan és ennek
következtében valószínűleg hamarabb befejeződik a világháború. Kizárt
ugyanis, hogy Németország egymagában továbbra is képes lett volna állni a
sarat.</b></span></p><p>Pollmann Ferenc úgy látja, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Monarchia majd
valamennyi jelentősebb győztes hadműveletét a németek segítségének
köszönhette,</b></span> így az 1916-os román betörés utáni közös ellentámadást is,
amikor a központi hatalmak megsemmisítő vereséget mértek a román
hadseregre és Bukarestet is elfoglalták. Kétségtelen, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a német
hadsereg jóval erősebb és hatékonyabb volt, mint a Monarchiáé, amely nem
volt kellőképpen felkészülve a háborúra, hiszen Ausztria-Magyarország
nagyságrenddel kevesebbet költött a hadseregre, mint riválisai.</b></span></p><p>Gecse
Géza közbevetésére, miszerint csak a második világháborúban sikerült
megvalósítani a villámháborút, pedig az elsőt is eredetileg ilyenre
tervezték (gondoljunk csak a Franciaország lerohanására kidolgozott
Schlieffen-tervre), Pollmann Ferenc azt válaszolta, hogy ez valóban így
van. Ekkor még <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>senki sem gondolta, hogy állóháború lesz. Minden hadvezér
arra számított, hogy gyors támadással megsemmisíti az ellenséget. Senki
nem hitte, hogy a hadseregek egy-egy adott frontszakaszon hónapokon
keresztül fognak majd a lövészárkokban farkasszemet nézni egymással.
Pedig ez végül is törvényszerű volt, mivel az új, nagy hatású
sorozatlövő fegyverek valójában a védelmet erősítették. A védőállásokba
beépített géppuska ellen a hagyományos gyalogsági vagy lovasroham
tulajdonképpen reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Pokolian nagy árat
kellett annak fizetnie, aki mégis erre szánta magát.</b></span></p><p>Ilyen
tekintetben ezt támasztja alá <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az orosz Bruszilov tábornok 1916 nyarán
megvalósított offenzívasorozata is, amely szakított a korábbi
hagyományokkal. Bruszilov újításának lényege, hogy megakadályozza: a
támadást követően az ellenség az offenzíva helyszínére tartalékokat
csoportosítson át. Ezért nem egy, hanem több helyen kell áttörni a
védelmi vonalakat. Úgy okoskodott, hogy a megtámadottak egyszerre, az
összesen négy fő csapás-helyen képtelenek lesznek kellő számú tartalékot
bevetni. Terve tökéletesen bevált, amihez persze „kellettek” a
Monarchia hadvezetési hibái is.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Viszont azt is el kell ismerni –
hangsúlyozta Pollmann Ferenc –, hogy Bruszilov hiába volt sikeres 1916
nyarán, hiába szakította át több ponton is a frontot, döntő győzelmet
mégsem tudott elérni. Ahhoz ugyanis, hogy stratégiai győzelmet arasson,
nem volt kellő tartalék ereje, másrészt pedig nem tudta megakadályozni
azt, hogy a németek a Monarchia segítségére siessenek. Ezért a
Monarchiának végül mégis sikerült megszilárdítania keleti frontját, bár
kétségtelen, hogy csak jó néhány tucat kilométerrel nyugatabbra.</b></span></p><p><b>1916-os sorsfordítók</b></p><p>Gecse
Géza közbevetésére, miszerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Bruszilov-offenzívának köszönhetjük a
románok 1916. augusztus végi betörését is,</b></span> Pollmann Ferenc elmondta: ez
tulajdonképpen így van, hiszen<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a románok nem vállalkoztak volna a
támadásra az orosz sikerek nélkül. Viszont a sikeres ellentámadás során
itt sem boldogultunk volna a németek segítsége nélkül. Kétségtelen, hogy
a központi hatalmak bukaresti bevonulása után a román hadsereg már-már
teljes megsemmisülésével lehetett számolni, amire végül az orosz
segítség miatt mégsem került sor, sőt a román hadsereget még csak le sem
fegyverezték. Ez teszi majd lehetővé a számukra, hogy 1918 végén ismét
képesek legyenek bevonulni Erdélybe.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>1916 másik kulcsjelentőségű
eseménye, hogy a boldog békeidőket jelképező uralkodó, Ferenc József az
év végén meghal.</b> </span>Gerő Andrásnak a Könyvhétre jelenik meg az uralkodóról
szóló új könyve, és bár száz év telt el a császár és király halála óta –
jegyezte meg az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára –,<span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b> a magyar politika
mindmáig nem tudta feldolgozni Ferenc József tevékenységét és
személyiségét. Úgy látszik: a száz esztendős távlat kevés ahhoz, hogy
megbocsássanak neki. Majdnem minden, nála jelentéktelenebb
személyiségről, így minisztereiről, például Trefort Ágostonról utcákat
neveztek el Budapesten, róla viszont – a Ferenc József keserűvizet
leszámítva – semmit. Pedig az egyetem is, ahol a mostani rendezvényt is
megszerveztük, az ő idejében épült fel, mint ahogy a főváros máig
értékelhető építészeti örökségének nagyobbik, Budapest arculatát
mindmáig meghatározó része.</b></span></p><p>Gecse közbevetette: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ebben nyilván
szerepe van annak, hogy a rendszert, amelyben hatalomra jutott, ugyanúgy<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
jellemezték kezdetben az akasztófák, mint Kádár János hatalmának
születését.</span></b></span> A rendszerváltás utáni Magyarország pedig a Kádár-rendszer
tagadásaként igyekezett megformálni arculatát, de <span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>miként értékeljük
Ferenc Józsefet mint politikust? – tette fel a kérdést. A megtorlás vagy
a boldog békeidők kapcsolódnak-e inkább a nevéhez? Kétségtelen ugyanis,
hogy a dualizmus idején Magyarország amerikai léptékű fejlődési ütemet
tudott produkálni, legalábbis az 1880-as években.</b></span></p><p>Gerő András
szerint<span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b> létezett egy hatalmi logika, amibe 1848-ban nem fért bele az,
amit a magyarok akartak. A magyarok ugyanis eredendően olyan Habsburg
Birodalmat szerettek volna, ahol kizárólag az uralkodó személye köti
össze Magyarországot a birodalommal. Nem így volt ez 1848-ban sem, a
magyar politikusok viszont mégis erre törekedtek, amit az udvar nem
hagyott, ami a forradalom és szabadságharc leveréséhez vezetett.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>Ferenc
József értékvilágában ez hatalompolitikai szükségszerűség, az ő
elképzelése szerint ugyanis a feladata a birodalom megtartása volt. Ezt
követően azonban képes volt az önkorrekcióra, ami lehetővé tette a
kiegyezést. Hatalmas prosperitás fűződik a császár és király nevéhez,
ráadásul rengeteg olyan dolog, amire máig büszke az ország </b></span>– leválasztva
róla Ferenc Józsefet.</p><p><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>1916 végén a trónon Ferenc Józsefet magyar
királyként IV. Károly követte.</b></span> Gerő András szerint <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>elképesztően
jóindulatú ember volt, aki kivételesen szerencsétlen időben került
hatalomra. Jó emberként viszont óriási politikai naivitás jellemezte.
Azt várták tőle, hogy nyerje meg a háborút vagy legalábbis tisztességes
békével fejezze be. Nyíltan megmondták neki, nem is kellett neki
kitalálnia. Nyilvánvaló volt, hogy társadalmi reformokra is szükség
lesz, hiszen szociális és más problémák feszítették egyre inkább az
állam épületét, amelyek a világháború során egyre komolyabb erőként
jelentkeztek. IV. Károly minden igénynek meg kívánt felelni. Amint
trónra került, azonnal békét kezdeményezett, az övé volt a háború
folyamán az első komoly békekezdeményezés – egy olyan gesztus, amit
azonnal visszautasítottak. A német propaganda azonnal megpróbálta
lejáratni, minden rosszat elmondtak róla, alkoholizmussal is vádolták,
ami egyébként nem volt igaz. Nemcsak az antanttal, hanem Vilmossal
szemben is erőt kellett volna felmutatnia, amire viszont IV. Károly nem
volt képes. Vagyis olyan helyzetben lett a Monarchia vezetője, amikor a
jó emberség nemhogy használt volna, hanem kifejezetten ártalmasnak
bizonyult.</b></span></p><p><b>Mi lett volna, ha</b></p><p>Számtalan
paradox helyzet adódik a történelem során. Ha ugyanis egy nagyon
korlátolt és nem jó ember került volna a Monarchia élére (mint amilyen
például Ferenc Ferdinánd volt, akit megöltek), akkor alighanem máshogy
alakultak volna a dolgok. Akkor vagy nincs háború, vagy – ha sikerül
megmenteni a Monarchiát – konfliktus alakult volna ki a magyarokkal.</p><p>Ne
feledjük: <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Károllyal szemben óriási várakozások éltek 1916 végén, és
nemcsak a háború befejezését illetően. A magyarok nem ismerték, így
hatalmas szimpátia övezte. Amikor koronázásakor 1916. december 27-től
december 30-ig három napot töltött Budapesten, több mint kétszázezren
várták. Hozta magával huszonnégy éves gyönyörű feleségét, Zitát és fiát,
a négy éves Ottót, akikért lelkesedtek a magyarok.</b></span></p><p>Az Egyesült
Államokban élő és publikáló, a Monarchia tisztikaráról magyarul is
könyvet megjelentető Deák Istvánra hivatkozva Gecse Géza közbevetette: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
1916-ra már elfogyott a Monarchia hivatásos tiszti állománya, de a
tartalékosok segítségével sikerült állni a sarat. Bár a valóságban a
válság látványosan csak 1917-ben jelentkezik, de az Orosz Birodalom 1916
végén katonailag már összeomlott, míg a Monarchia még nem, viszont az
állam gerince megroppant.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mennyiben járultak hozzá ezek az 1916-os
állapotok Trianonhoz vagy a versailles-i békékben beteljesített
végzethez?</b></span> – kérdezte Gecse Géza, utalva arra, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az antant hatalmak
eredeti elképzelései között (az oroszokat leszámítva) nem szerepelt a
Monarchia felosztása, az oroszok viszont nem ültek a versailles-i
döntéshozók asztalainál.</b></span></p><p>A hadicélok között valóban nem szerepelt a
Monarchia felbomlasztása, az antant hatalmak eredetileg valóban nem
gondoltak erre – válaszolta Gerő András. A csehek lobbiztak ugyan e
téren, ugyanígy a románok is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A háború során fokozatosan erősödni
kezdett a gondolat – valószínűleg akkor, amikor a nagyhatalmak – köztük
Nagy-Britannia – mindinkább arra a következtetésre jutottak, hogy a
hagyományos európai hatalmi egyensúlyra nincs többé szükség. Korábban a
bécsi kongresszuson, majd 1848-ban, később az olasz és a német egység
kialakításakor az I. világháború elejéig nem kérdőjelezték meg a
Monarchia létét, a háború közepe táján azonban megfogalmazódott az
elképzelés: korántsem biztos, hogy szükség van a Monarchiára. Ilyen
körülmények között jelentek meg erőteljes lobbi tevékenységükkel a
nemzeti mozgalmak, amelyek képesek voltak felerősíteni ezeket a
vélekedéseket. Nem rajtuk múlt alapvetően, mi lesz a Monarchia sorsa,
hanem azon, hogy a franciák és a britek mit gondoltak Monarchia
szükségességéről. Az pedig máig nem tisztázott kellően, hogy a
világháború során mikor dőlt el pontosan, hogy a Monarchia létével a
háború utáni Európában immár nem számolnak.</b></span></p><p>A történelem azóta
bizonyította:<span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b> a Monarchiát valóban lehet bírálni, de az, ami a helyén
létrejött, kevésbé volt ellenállóképes a külső nagyhatalmakkal szemben. A
térség valamennyi nemzete 1919-et követően jóval kiszolgáltatottabbá
vált a külhatalmi befolyással szemben, mint a Monarchia fennállása
idején volt </b></span>– zárta a vitaestet Gerő András.</p><p>Előadóink aztán egyetlen, a Ferenc József-i örökséggel kapcsolatos érdemi felvetésen túl nem kaptak kérdést.</p><p>A
mostani vetélkedőindító Aspektus-vitaest további elrugaszkodási
pontokat kívánt biztosítani azoknak, akik beneveznek a klipvetélkedőbe.</p><p>A
YouTube oldalán hozzáférhető a nyitórendezvény teljes anyaga
(kattintással: ), amelyet az Aspektus facebook-oldalán már meg is
osztottunk az érdeklődőkkel, de mint az összes hasznos információt, a <a href="http://www.aspektus.eu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_tortenelem_201606" target="_blank">www.aspektus.eu</a>
oldalon is hozzáférhetővé tesszük azok számára, akik erre kíváncsiak. A
témáról szóló 25 perces összefoglalót és annak angol változatát szintén
hamarosan megtalálják az érdeklődők az említett oldalakon, akik között
reméljük, hogy sokan lesznek olyanok, akikre a klipvetélkedőn is
számíthatunk!</p><p><b>Szöveg: Aspektus</b></p><p><b>Kép: Tháler Tamás</b></p> </div></div>