[Grem] Pál Feri 50 éves "A 99 eltévedtet keresem"

[Emoke Greschik]

Pál Feri: „A kilencvenkilenc eltévedtet keresem”
2016. jĂşnius 29. szerda 09:02
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-kilencvenkilenc-eltevedtet-keresem
Ötven évvel ezelőtt, 1966. június 29-én született Pál Ferenc. A kerek
fordulóról, ajándékokról, hivatásról, népszerűségről kérdeztük az ötvenéves
PĂĄl Ferit szĂźletĂŠsnapja alkalmĂĄbĂłl.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_20160623-IMG_3326.jpg>

*Népszerűsége egészen kivételes, előadásait százak-ezrek hallgatják hétről
hétre, sok autóst az ő poénjai tartanak ébren éjszakai vezetés közben,
rajongĂłi kĂśrĂŠnek szĂĄmos tagja rajta kĂ­vĂźl nem is ismer papot.
Besorolhatatlan jelensĂŠg, rĂŠszben civiles karaktere miatt, vagyis mert pap
lĂŠtĂŠre nem papol, ĂŠs a magyar tĂĄrsadalom legeldugottabb zugaiba, a
katolikus egyhĂĄz, de az Ăśsszes tĂśbbi egyhĂĄz berkein tĂşlra is eljutnak a
szavai, szabĂĄlytalan zsenijĂŠnek hĂ­re. TanĂ­t, de Ăşgy, hogy senki ne ĂŠrezze
kioktatĂĄsnak; szĂłrakoztat, de Ăşgy, hogy kĂśzben mindig vilĂĄgos maradjon:
komoly dolgokról van szó. Mindenki és mindannyiunk: hívők, hitetlenek és
útkeresők Pál Ferijére a napokban, kerek születésnapja miatt különösen is
sokan gondolnak nagy szeretettel, hĂĄlĂĄval.*

*– Bizonyára rengeteg ajándék vár Önre a születésnapja alkalmából. Mi az,
amit leginkább kapni szeretne, de úgy, hogy senkitől ne kelljen kérnie?*

– Már eddig is, előre is jó néhány ajándékot kaptam a születésnapomra.
BarĂĄti hĂĄzaspĂĄrtĂłl pĂŠldĂĄul Ăşjra eperlekvĂĄrt, akĂĄrcsak huszonhĂŠt ĂŠve,
elsőéves kispapként, aztán húsz éve, a szentelésemre. Számomra nem annyira
az ajĂĄndĂŠk, hanem inkĂĄbb az ajĂĄndĂŠkozĂł az ĂŠrdekes. A vĂĄgyam sem valamilyen
konkrĂŠt ajĂĄndĂŠk, sokkal inkĂĄbb az, hogy bĂĄrmit nyugodtan
tovĂĄbbajĂĄndĂŠkozhassak a kapott ajĂĄndĂŠkokbĂłl anĂŠlkĂźl, hogy valaki
megbĂĄntĂłdna emiatt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3305.jpg>

*– A továbbajándékozás burkolt kritika amiatt, hogy nem találták el, mit
szeretett volna?*

– Nem, nem kell eltalálni, mert bennem nincs elég tárgyakra irányuló
figyelem, ezĂŠrt nem vagyok jĂł alany ajĂĄndĂŠkozĂĄs szempontjĂĄbĂłl. Gyakran megesik
például, hogy kapok valamilyen süteményt, beteszem a hűtőbe, aztán
megfeledkezem rĂłla.* Az ajĂĄndĂŠkozĂĄsnak szĂĄmomra a kapcsolati rĂŠsze a
fontos,* a tárgy pedig jel: kiegészítője a szeretetnek, amely az
ajĂĄndĂŠkozĂłval ĂśsszekĂśt.

*– Ön mivel ajándékozza meg magát a születésnapjára?*

–* Azzal, hogy együttérzek magammal, megbecsülöm magamat, és megengedem
magamnak, hogy hĂĄlĂĄs legyek azĂŠrt, ha tenni tudtam-tudok mĂĄsokĂŠrt.
Megengedem magamnak azt is, hogy örüljek, felhőtlenül vidám legyek, annak
ellenĂŠre, hogy tisztĂĄban vagyok* *a hiĂĄnyossĂĄgaimmal, gyarlĂłsĂĄgaimmal.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3317.jpg>

*– Van-e bármi, amin a kerek évforduló miatt különösen sokat töpreng
mostanában? Egyáltalán tulajdonít-e jelentőséget mélyebb, lelki szempontból
egy ilyen alkalomnak, csak azĂŠrt, mert kerek ĂŠvfordulĂł?*

– Amikor harmincéves voltam, annyira nem érdekelt a születésnapom, hogy
szinte meg is feledkeztem róla, és csak egy-két évvel később tudatosult
bennem, hogy mĂĄr megtĂśrtĂŠnt, hogy ĂĄtlĂŠptem a nevezetes hatĂĄrt. NegyvenĂŠves
koromban éppen ellenkezőleg alakult: szinte megrémültem, hogy a fele, sőt –
mert ki tudhatja – talán már a nagyobb része eltelt az életemnek.
Emlékszem, éppen az érdligeti ciszter nővéreknél voltam akkor, és miközben
a környéken sétáltam, felhívtam az ikertestvéremet, hogy megtudjam ő hogyan
ĂŠli meg ugyanezt. MegnyugtatĂł ĂŠrzĂŠs volt, hogy ez Ăźgyben sem vagyok egyedĂźl.

Most leginkább a kíváncsiság erős bennem. Még nem vagyok ötven, még majdnem
egy hĂŠt hĂĄtra van addig, ĂŠs kĂ­vĂĄncsian vĂĄrom, hogyan fogom megĂŠlni, ha majd
betĂśltĂśm.

*– Miért, számít valamilyen nagyobb változásra?*

– Nem számítok. De elevenen bennem él annak az emléke, amikor apukám
ötvenéves lett, anyukám pedig jelentőségteljesen ránk, a gyerekekre nézett,
és ezt bejelentette. Érzékeltetni akarta, hogy komoly dologról van szó.
Akkor meg is sejtettem, el is hittem, hogy ez valami nagyon komoly dolog.
Ám aki akkor ÜtvenÊves volt, azt Üreg båcsinak tartottuk, míg Ên magamat
egyĂĄltalĂĄn nem ĂŠrzem annak. Ennek talĂĄn az lehet az oka, hogy eleven
maradt, elevenen tartottam a gyermek- ĂŠs ifjĂşkori rĂŠszemet, mikĂśzben a
velĂźk valĂł kapcsolatom mĂĄr tĂśbbĂŠ-kevĂŠsbĂŠ mentes mindattĂłl a nyomorĂşsĂĄgtĂłl
és aggodalomtól, ami annak idején jellemző volt rám, ezért sokkal
pozitĂ­vabban tudok hozzĂĄjuk kapcsolĂłdni, mint akkor.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3333.jpg>

*– Milyen sorsfordulatokon, döntéseken töpreng el a születésnapja kapcsán –
főleg olyanokra gondolok, amelyeknek szerepük lehetett abban, hogy Önből
nagy hatású előadó, egyfajta guru vált, aki sokak számára fontos
vonatkoztatĂĄsi pont, irĂĄnymutatĂł ĂŠs remĂŠnyt adĂł szemĂŠlyisĂŠg.*

– *Lényegesek voltak a gyerekkori sérülések, amelyek mára begyógyultak vagy
gyógyulófélben vannak. Kezelt sebekké váltak; már nem szivárog belőlük az
élet, hanem jó fakad belőlük. A gyerekkoromat viszonylagos
elhanyagoltsĂĄgban ĂŠltem meg, mert anyukĂĄm befelĂŠ fordulĂł szemĂŠlyisĂŠg volt,
apukĂĄm pedig pilĂłta, akivel alig talĂĄlkoztam*. Emiatt a szĂł szoros ĂŠs
ĂĄtvitt ĂŠrtelmĂŠben egyarĂĄnt nehĂŠz volt velĂźk kapcsolatban lennem. A
gyerekkoromban *ebből következő hiányok, sebek **tettek aztán együttérzővé
a sokfĂŠle gyengesĂŠggel kapcsolatban.*

*Rengeteget unatkoztam* gyerekkĂŠnt, mert a szĂźleim vagy a nagyszĂźleim nem
„szórakoztattak”.* Ezért meg kellett tanulnom, hogyan szórakoztassam
magamat, hogyan tegyem ĂŠrdekessĂŠ magam szĂĄmĂĄra a vilĂĄgot. PapnĂśvendĂŠkkĂŠnt
elhatároztam, hogy nem akarok unalmasan beszélni Istenről, hiszen Isten sem
unalmas.* Értékként ismertem fel, ha valami tartalmas és érdekes egyszerre.
Akárcsak I*sten és az ő titkai,* amelyek *egyszerre tartalmasak és vonzóak,
ĂŠrdekesek, szĂ­nesek ĂŠs magukkal ragadĂłk.*

*– Milyen papi életre és általában milyen életre vágyott fiatalon? Mennyire
volt szándékolt, mennyire véletlenből vagy szerencséből fakadó, ami aztán
tĂśrtĂŠnt; az, hogy ĂŠppen Ă­gy, ennyire sikeresen alakult a pĂĄlyĂĄja?*

– *Gyerekkoromtól sokat töprengő, vívódó ember voltam, és nem akartam*
*felszĂ­nes,
lapos kirakatéletet **élni. Fiatalon sportoltam, és edző, méghozzá jó edző
akartam lenni. Azért hangsúlyozom, hogy jó, mert kezdettől erős volt bennem
a szenvedĂŠlyessĂŠg, az arra valĂł vĂĄgy, hogy komolyan csinĂĄljam, amit
csinĂĄlok. Nagyon tudtam keseregni, bĂĄnkĂłdni is, ha ez vagy az nem sikerĂźlt
elĂŠg jĂłl. Nagyon-nagyon akartam, ĂŠs kitartĂł is voltam, mert a csalĂĄdi
környezetem – az, hogy a szüleim nem mindig voltak elérhetők – kitartóvá
tett, megtanĂ­tott a szĂźksĂŠgleteimet kĂŠsleltetni.*

A szerencse és az elhatározás ellentétét illetően az a válaszom, hogy* már
a teolĂłgiĂĄn megtanultuk: vannak az ĂŠletben Ăşgynevezett irĂĄnyĂ­tott
vĂŠletlenek is. Sok minden biztosan nem rajtam mĂşlt, sok kegyelemszerĹą
fordulat révén alakult így az életem. Már rögtön, első helyen ez a helyzet
a papsĂĄggal is. TalĂĄn soha nem mertem volna pap lenni, ha ezt Isten nem
gondolja el rĂłlam,* ha csak ĂŠn gondolom ki magamnak! Ma mĂĄr tudom, hogy
nekem ez még Istennel sem sikerülne –* de **Istennek sikerül még velem is.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3397.jpg>

*– Kik és mivel hatottak Önre a legerősebben útkeresése, fejlődése során?*

– Nem konkrét neveket mondok, mert akkor az egész oldal betelne. Inkább úgy
fogalmazok: *azoknak kĂśszĂśnĂśm a legtĂśbbet, akik szerettek-szeretnek, mert
az elfogadĂĄsukkal vĂŠgtelenĂźl megkĂśnnyĂ­tettĂŠk a dolgomat: emiatt
befogadhatóbb volt, amit mondtak. Az értékátadás alapvetően a pozitív
ĂŠrzĂŠsekkel teli kapcsolatokban tĂśrtĂŠnik.*

*A hitĂŠlet ĂŠs a mentĂĄlhigiĂŠnĂŠ terĂźletĂŠn egyarĂĄnt azok hatottak rĂĄm a
legerősebben, akik elfogadtak, becsültek, és világos életlátásuk révén
tudtak általam nem látott realitásokkal szembesíteni, sőt akár konfliktust
is vĂĄllalni velem annak ĂŠrdekĂŠben, hogy felismerjek, felfedezzek valamit,
amire addig vak voltam.*

*– Hogyan talált rá a saját hangjára, milyen tanácsokra volt különösen
fogĂŠkony?*

– A relatív gyerekkori elhanyagoltsággal együtt járt, hogy kevésbé zavart
mások hangja, és ezért *nem akartam másokat túlharsogni. Így könnyebben
meghallottam saját belső hangjaimat, és ez a belső világ kalandozásra,
felfedezésre csábított. Jobban is érdekelt, mint **a külső.*

Ami a tanĂĄcsokat illeti: kevĂŠsbĂŠ egy-egy mondat maradt meg bennem,
mint *azoknak
a személyeknek a példája, akiket bölcsnek láttam, az ő árnyalt, gazdag
világlátásuk. Erősen hatott rám, hogy leginkább az érdekelte őket, mit
ĂŠrdemes csinĂĄlni, ha mĂĄr tudunk valamit.* Hogy Ăşgy gondoltĂĄk, a tudĂĄs
ĂśnmagĂĄban kevĂŠsbĂŠ ĂŠrdekes, ĂŠs az a fontosabb kĂŠrdĂŠs, hogy mit lehet vele
kezdeni. Ezért sem lett belőlem tudós – bár lehet, hogy nem is lettem volna
rĂĄ kĂŠpes.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3402.jpg>

*– Mikortól t**udja és hogyan ismerte fel, hogy mi a „külön bejáratú”,
személyesen Önre szabott hivatása?*

–* Tizennyolc éves még alig múltam, amikor gyökeret vert bennem az a mély
meggyőződés, hogy az emberek javára kell léteznem. Aztán amikor huszonhárom
ĂŠvesen papnĂśvendĂŠk lettem, majd miutĂĄn felszenteltek, ez tovĂĄbb
egyĂŠrtelmĹąsĂśdĂśtt bennem abban az irĂĄnyban, hogy mindenkihez kĂźldetĂŠsem van,*
nemcsak azokhoz, akik a látható egyház keretein belül élnek,* sőt jóval
inkább a kívül levőkhöz, mint a többiekhez. Néhány éve pedig még jobban
megértettem, kikre kell elsősorban figyelnem: mindazokra, akik valamilyen
nyomorĂşsĂĄggal ĂŠlnek.* *Ez egybevĂĄg az egyhĂĄz kĂźldetĂŠsĂŠvel is. Igyekszem
szeretni Istent, és ebből fakadóan javára lenni embertársaimnak. Megsejtve
JĂŠzus szeretetĂŠt **nem merem azt a cĂŠlt kitĹązni, hogy mĂĄsokat krisztusi
mĂłdon szeressek,* de *a javukra lennem talĂĄn sikerĂźlhet.*

A jĂŠzusi pĂŠldabeszĂŠd szerint a pĂĄsztor otthagyja a kilencvenkilenc igazat
az eltĂŠvedt egy miatt. Mi viszont gyakorta mintha az egyetlen igaz mellett
vesztegelnĂŠnk. *Az ĂŠn hivatĂĄsom ezĂŠrt is sokkal inkĂĄbb a kilencvenkilenc
eltĂŠvedt megkeresĂŠse.*

*– Hogyan ébredt rá, hogy mit akar leginkább elmondani, és arra, hogy
mikĂŠnt tudja a legjobban elmondani?*

– A vasárnapi, templomi beszédeimben azt szeretném elmondani, amit mások
nem mondanak el, ĂŠs ami nem evidens. Szerintem ritkĂĄn ĂŠrdemes olyasmiket
mondani, amiket mĂĄr a hallgatĂłsĂĄg tagjai is mind tudnak. EzĂŠrt arra
tĂśrekszem, hogy tovĂĄbbgondoljam, elmĂŠlyĂ­tsem, Ăşj ĂśsszefĂźggĂŠsbe ĂĄgyazzam a
mĂĄr ismert igazsĂĄgokat. Ebben talĂĄn rĂŠszben mĂĄr a hogyanra vonatkozĂł vĂĄlasz
is benne van: *befogadhatóan, emészthető formában akarok beszélni.* Úgy,
hogy az Ăźzenet valĂłban meg is ĂŠrkezzen azokhoz, akiknek szĂłl.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3321.jpg>

*– Visszatekintve mely tévedéseiért, illúzióiért a leghálásabb? Milyen
nehézségek, zsákutcák bizonyultak utólag hivatását érlelőnek?*

– Csak a papszentelés után jó pár évvel ébredtem rá, milyen sok
„tenyeres-talpas” összetevője volt a motivációmnak, például *annak a vágya,
hogy becsüljenek. Először nagyon megijedtem, túl emberinek, gyarlónak
ĂŠreztem ezt, ĂŠs emiatt kevĂŠsbĂŠ tisztĂĄnak az egykori dĂśntĂŠsemet.* De *aztĂĄn
visszaemlĂŠkeztem arra, hogy nemesebb motĂ­vumok is szerepet jĂĄtszottak az
elköteleződésemben, a mélypont pedig, amin túljutottam, hozzásegített
ahhoz, hogy jobban el tudjam fogadni magamat*. Emiatt ma mĂĄr sokkal inkĂĄbb
megĂŠrtem, amikor egy hĂĄzas ember arrĂłl szĂĄmol be, mennyi mindent nem
lĂĄtott, nem ĂŠrtett mĂŠg, amikor a hĂĄzasodĂĄs mellett dĂśntĂśtt. Az effĂŠle
felismerĂŠsek arra indĂ­thatjĂĄk az embert, hogy megĂşjĂ­tsa, elmĂŠlyĂ­tse,
megalapozottabbĂĄ tegye az egykori dĂśntĂŠsĂŠt.

*– Mit gondol, mi húzódik meg az Ön páratlan népszerűsége, „legendája”
mögött? Mi az az igény, „elváráscsomag”, amelynek éppen Ön képes
megfelelni? Mi a különbség a között, ami-aki Ön valójában, és aminek-akinek
tartjĂĄk vagy tenni akarjĂĄk?*

– *Richard Rohr írja: amiért rajonganak értem, az nem én vagyok, és amiért
gyĹąlĂślnek, az sem.*

Azt hiszem, ĂŠn a lelkialkatombĂłl adĂłdĂłan *hiĂĄnycikk vagyok az egyhĂĄzban*. *A
tĂśbbsĂŠg szĂĄmĂĄra a kiszĂĄmĂ­thatĂłsĂĄg, az eltervezettsĂŠg, a hagyomĂĄny ĂŠs a rend
a legfontosabb. Én ennek inkább az ellentéte vagyok: erősen vonz az új, a
mozgĂĄs, az ĂŠlet szĂźletĂŠse ĂŠs hullĂĄmzĂĄsa, ĂŠs kevĂŠsbĂŠ fontos szĂĄmomra a
biztonsĂĄg vagy a mĂĄsoknak megfelelni vĂĄgyĂĄs.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70588&img=o_IMG_3399.jpg>

*– Miként határozná meg azt a szerepet, hivatást, amelyet papságán belül
(vagy azon túl? – ez is kérdés) felismert a maga számára? Hogyan viszonyul
ez papi hivatĂĄsĂĄhoz: hogyan egĂŠszĂ­ti ki, miben akadĂĄlyozza, milyen
ellentmondások adódhatnak a kettő között?*

– *A papi önazonosságom a nap huszonnégy órájában érvényes; olyankor is,
amikor nem gondolok rĂĄ. De nem akarok mindig papi szerepben lenni, mert
ennĂŠl ĂĄrnyaltabbnak gondolom az emberi lĂŠtezĂŠst. *Hogy szakmaibban
fogalmazzak: nem akarok kizĂĄrĂłlagosan papi szerepszemĂŠlyisĂŠget kidolgozni,
hanem a személyiségemet vágyom kidolgozni papként, de* főleg azt a
felismerĂŠsemet igyekszem elmĂŠlyĂ­teni, hogy Istenre ne Ăşgy tekintsek, mintha
ő lenne az én életem része, hanem magamat lássam akként, hogy Isten
életének része vagyok. A minap valaki azt mondta nekem: „Feri atya, azért
szeretem, mert maga félig-meddig ember is.” És ez jólesett.*

*Az interjú nyomtatott változata az Új Ember július 3-i számában jelenik
meg.*

FotĂł: MerĂŠnyi Zita

Kiss PĂŠter/Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160629/4639a99f/attachment.html