[Grem] F.pápa sajtótájékoztatója az örmény út után

[Emoke Greschik]

Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőn örményországi útjáról hazafelé
2016. jĂşnius 28. kedd 08:55
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-repulon-ormeny-utjarol-hazafele
Június 26-án este a repülőgépen, amelyen Jerevánból hazatért Rómába,
szokĂĄsĂĄhoz hĂ­ven ismĂŠt elbeszĂŠlgetett az ĂşjsĂĄgĂ­rĂłkkal.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70584&img=o_1.jpg>
*Az ĂśrmĂŠny lĂĄtogatĂĄson kĂ­vĂźl szĂłba kerĂźlt tĂśbbek kĂśzĂśtt a visszavonult
Benedek pápához fűződő viszonya, a pánortodox zsinat, a brit kilépés az
unióból, a reformáció közelgő évfordulója, a bocsánatkérés kötelessége, a
nyĂĄri lengyel Ăşt.*

*KĂśzreadjuk a sajtĂłtĂĄjĂŠkoztatĂł teljes szĂśvegĂŠnek fordĂ­tĂĄsĂĄt.*


*Federico Lombardi:*
– Szentatya, hálásan köszönjük, hogy itt van velünk ennek a viszonylag
rövid, mégis igen sűrű útnak a végén. Örülünk, hogy elkísérhettük, most
pedig – szokás szerint – szeretnénk még feltenni néhány kérdést, élve az Ön
kedvessĂŠgĂŠvel. Van egy nĂŠvsorunk azokrĂłl, akik feliratkoztak, mert szĂłlni
szeretnének. El is kezdhetjük – ahogy szoktuk – örmény kollégáinkkal, nekik
adunk ugyanis elsőbbséget. Az első Arthur Grygorian, az örmény
kĂśztelevĂ­ziĂłtĂłl.


*Ferenc pĂĄpa:*
– Jó estét kívánok! Nagyon köszönöm a segítséget, amelyet az úton
nyĂşjtottatok, de egĂŠsz munkĂĄtokat is, amely az emberek hasznĂĄra van: jĂłl
kĂśzĂślni a dolgokat, vagyis jĂł hĂ­reket adni, a jĂł hĂ­rek pedig mindig jĂłt
tesznek. Nagyon kĂśszĂśnĂśm! KĂśszĂśnĂśm!


*Arthur Grygorian, ĂśrmĂŠny kĂśztelevĂ­ziĂł:*
– (Angolul) Szentatya, megtudtuk, hogy Önnek vannak örmény barátai. Már
ArgentĂ­nĂĄban kapcsolatban ĂĄllt az ĂśrmĂŠny kĂśzĂśssĂŠggel. Az utĂłbbi hĂĄrom
napban Önnek úgymond sikerült megérintenie az örmény szellemet. Melyek az
Ön érzelmei, a benyomásai, milyen üzenete van a jövőre nézve, melyek az Ön
ĂŠrtĂźnk, ĂśrmĂŠnyekĂŠrt mondott imĂĄi?


*Ferenc pĂĄpa:*
– Először nézzük a jövőt, aztán menjünk a múltba. Én igazságosságot és
bĂŠkĂŠt kĂ­vĂĄnok ennek a nĂŠpnek. EzĂŠrt imĂĄdkozom, mert ez egy bĂĄtor nĂŠp.
ImĂĄdkozom, hogy megtalĂĄlja az igazsĂĄgossĂĄgot ĂŠs a bĂŠkĂŠt. Tudom, sokan
dolgoznak ezĂŠrt. Nagyon ĂśrĂźltem a mĂşlt hĂŠten annak is, amikor lĂĄttam egy
fényképet Putyin elnökről, együtt az örmény és az azeri elnökkel: legalább
beszélnek egymással. És Törökországgal kapcsolatban is: a[z Örmény]
Köztársaság elnöke üdvözlő beszédével világosan fogalmazott; bátran azt
mondta: „Egyezzünk meg, bocsássunk meg egymásnak, és tekintsünk a jövőbe!”
Ez nagy bĂĄtorsĂĄg!

*Ez a nép sokat szenvedett! Az örmény nép ikonja – ez a gondolat ma jutott
eszembe, amikor egy kicsit imádkoztam – a kőkemény élet és az anyai
gyengédség. Kereszteket hordozott, kőkereszteket – látszanak is –, de nem
veszĂ­tette el a gyengĂŠdsĂŠget, a mĹąvĂŠszetet, a zenĂŠt, azokat a nehezen
érthető „fríg hangsorokat”, és nagy zsenialitással… Ez a nép sokat
szenvedett tĂśrtĂŠnelme sorĂĄn, ĂŠs csak a hit, a hit tartotta talpon.* Mert
pusztán az, hogy az első keresztény nemzet volt, önmagában nem elég. Az
első keresztény nemzet volt, mert az Úr megáldotta, mert voltak szentjei,
voltak szent püspökei, vértanúi… Ezért alakult ki ellenállásában az a
„kőbőr” – nevezzük így –, de *nem veszítette el az anyai szív gyengédségét,
mert Örményország anya is.*

Eddig a második kérdésre válaszoltam, most nézzük az elsőt. Igen, sok
kapcsolatom volt az ĂśrmĂŠnyekkel, gyakran mentem hozzĂĄjuk misĂŠre; szĂĄmos
ĂśrmĂŠny barĂĄt; vagy egy dolog, amit ĂĄltalĂĄban nem szeretek pihenĂŠskĂŠppen
tenni, de elmentem hozzĂĄjuk vacsorĂĄzni, nektek pedig igencsak nehĂŠz
ĂŠteleitek vannak vacsorĂĄra! De nagy barĂĄtja vagyok mind Kissag
Mouradiannak, az apostoli egyhĂĄz ĂŠrsekĂŠnek, mind Boghossiannak, a katolikus
ĂŠrseknek. De *nĂĄlatok az apostoli egyhĂĄzhoz vagy a katolikus egyhĂĄzhoz valĂł
tartozásnál fontosabb az örménység, és ezt azokban az időkben értettem meg.*
Ma ĂźdvĂśzĂślt engem egy ĂśrmĂŠny csalĂĄdbĂłl szĂĄrmazĂł argentin fĂŠrfi, akit,
amikor misĂŠre mentem hozzĂĄjuk, az ĂŠrsek mindig mellĂŠm Ăźltetett, hogy
elmagyarĂĄzza nekem valamelyik szertartĂĄst vagy bizonyos szavakat, melyeket
nem ĂŠrtettem.


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük szépen, Szentatya! Most átadjuk a szót az örmények egy másik
képviselőjének, Jeannine Paloulian asszonynak, a „Nouvelles d’Arménie”-től.

*Jeannine Paloulian, „Nouvelles d’Arménie”:*

– (Franciául) Köszönöm, Szentatya! Tegnap este az ökumenikus imatalálkozón
Ön azt kérte a fiataloktól, hogy legyenek a Törökországgal és
AzerbajdzsĂĄnnal valĂł megbĂŠkĂŠlĂŠs munkĂĄlĂłi. EgyszerĹąen azt szeretnĂŠm kĂŠrdezni
Öntől – mivel néhány hét múlva Azerbajdzsánba fog menni [szeptember 30. és
október 2. között – *a ford.*] –, hogy konkrétan mit tud tenni Ön, mit tud
tenni a Szentszék, hogy segítsen nekünk, hogy segítsen előrehaladnunk.
Milyen konkrét gesztusokat tesz? Örményországban tett gesztusokat. Milyen
gesztusokat tesz majd nemsokĂĄra AzerbajdzsĂĄnban?


*Ferenc pĂĄpa:*
– Az igazságról fogok az azerieknek beszélni, arról, amit láttam, arról,
amit Êrzek. Őket is båtorítani fogom. Talålkoztam az azeri elnÜkkel, Ês
elbeszĂŠlgettem vele. Azt is megmondom majd neki, hogy nem kĂśtni bĂŠkĂŠt egy
kis földterületért – hiszen nem jelentős tételről van szó –, valami sötét
dolgot jelent… De ezt mindenkinek mondom: örményeknek, azerieknek egyaránt.
TalĂĄn nem ĂŠrtenek egyet a bĂŠkekĂśtĂŠs mĂłdjairĂłl, ĂŠs ezen dolgozni kell. Nem
tudom, ennĂŠl tĂśbbet mit mondhatnĂŠk. Azt fogom mondani, ami ĂŠppen a
szívemből fakad, de mindig pozitívan, olyan megoldásokat keresve, amelyek
lehetségesek, és előrevisznek.


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük szépen! Most megadjuk a szót Jean-Louis de la Vaissière-nek, a
„France Presse”-től. Azt hiszem, ez az utolsó útja velünk. Tehát örömmel
adjuk meg neki a szĂłt.


*Jean-Louis de la Vaissière, „France Presse”:*
– Szentatya, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a magam és
Sébastien Maillardnak, a „La Croix” újságírójának nevében. Elköltözünk
Rómából, és szerettünk volna szívből köszönetet mondani ezért a tavaszi
fuvallatĂŠrt, amely az egyhĂĄzra fĂşj. AztĂĄn lenne egy kĂŠrdĂŠsem: miĂŠrt dĂśntĂśtt
úgy, hogy nyíltan hozzáteszi a „népirtás” [genocídium] szót [az előre
elkészített szöveghez – *a ford.*] az elnöki palotában tartott beszédében?
Úgy látja, egy ilyen fájdalmas témában hasznos ez a béke szempontjából
ebben a bonyolult tĂŠrsĂŠgben?


*Ferenc pĂĄpa:*
– Köszönöm! *Argentínában, amikor az örmények lemészárlásáról beszéltek,
mindig a népirtás szót használták. Én nem ismertem más szót. A Buenos
Aires-i szĂŠkesegyhĂĄzban baloldalt a harmadik oltĂĄrra elhelyeztĂźnk egy
kőkeresztet az „örmény népirtás” emlékére. Eljött az érsek, a két örmény
ĂŠrsek, a katolikus ĂŠs az apostoli, ĂŠs felszenteltĂŠk.* EzenkĂ­vĂźl az apostoli
érsek a katolikus Szent Bertalan-templomban – egy másik [templomban] –
oltárt emelt Szent Bertalan [Örményország evangelizálója – *a ford.*]
emlékére. De mindig…, én nem ismertem más szót. Én ezzel a szóval jövök.*
Amióta Rómába jöttem, hallok más szót is: a „nagy sorscsapás”, a „szörnyű
tragédia”, örményül [Metz Yeghern] nem tudom kiejteni. Azt mondják nekem,
hogy a népirtás szó sértő, más kifejezést kellene használnom.*

*Én mindig három népirtásról beszéltem, amelyek a múlt században történtek,
mindig háromról. Az első az örmény, aztán jön Hitleré, végül pedig
SztĂĄlinĂŠ. Ez a hĂĄrom. Ezeken kĂ­vĂźl tĂśbb kisebb is tĂśrtĂŠnt. Volt egy
Afrikában [Ruandában – a ford.]. De a két nagy háborúhoz kapcsolódóan ez a
három volt*. Megkérdeztem, mert valaki ezt mondta: „Egyesek úgy látják, nem
igaz, nem igaz, hogy ez népirtás volt.” Másvalaki pedig azt mondta nekem –
egy jogász mondta ezt, és ez nagyon érdekelt –: „A népirtás egy szakszó,
egy szakkifejezĂŠs, amely nem szinonimĂĄja a kiirtĂĄsnak. KiirtĂĄsrĂłl lehet
beszĂŠlni, de ha valaki nĂŠpirtĂĄst mond, az jĂłvĂĄtĂŠtelt ĂŠs ehhez hasonlĂłkat is
magába foglal.” Ezt mondta nekem egy jogász. Tavaly, amikor fogalmaztam a
szöveget [a 2015. április 12-én Rómában az örményeknek tartott misére – *a
ford.*], lĂĄttam, hogy Szent II. JĂĄnos PĂĄl hasznĂĄlta ezt a szĂłt, hasznĂĄlta
mindkettőt: „nagy sorcsapás” és „népirtás”. Én ezt idézőjelek között
idĂŠztem. Nem jĂłl sĂźlt el a dolog: *a tĂśrĂśk kormĂĄny kĂśzlemĂŠnyt adott ki;
Törökország napokon belül visszahívta Ankarába nagykövetét – aki egy derék
ember, Törökország egy „luxus” nagykövetet küldött nekünk –, két-három
hónapja tért vissza… Ez egy „diplomataböjt” volt… De joga van hozzá: a
tiltakozás joga mindnyájunkat megillet. És ebben a beszédben
[Örményországban], eredetileg nem volt benne ez a szó, ez igaz, és most
vĂĄlaszolok arra, miĂŠrt tettem hozzĂĄ.*


MiutĂĄn hallottam az elnĂśk beszĂŠdĂŠnek hangnemĂŠt, ĂŠs hĂĄtam mĂśgĂśtt mĂşltammal e
szót illetően, és miután kimondtam ezt a szót tavaly a Szent Péterben,
nyĂ­ltan, igencsak furcsa lett volna, ha legalĂĄbb nem ugyanazt mondom. De
ott én mást akartam hangsúlyozni, és azt hiszem *– ha nem tévedek –, ezt
mondtam: „Annál a népirtásnál, mint a másik kettőnél, a nagy nemzetközi
hatalmak elfordították tekintetüket.” Ez volt a vád. A második
világháborúban voltak hatalmak, akik rendelkeztek az Auschwitzba vivő
vasútvonalak fényképeivel: lehetőségük lett volna lebombázni őket, mégsem
tették. Egy példa. Az első világháború kapcsán, ahová az örményekkel
kapcsolatos problĂŠma tartozik, ĂŠs a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂş kapcsĂĄn, amikor
Hitler és Sztálin volt a probléma, Jalta után pedig a lágerek, és mindez –
senki sem beszĂŠl? Ezt ki kell emelni, ĂŠs fel kell tenni a tĂśrtĂŠnelmi
kérdést: miért nem tettétek ezt? Ti, hatalmak – nem vádolok, csak kérdezek.
Érdekes: néztek, igen, a háborúra, sok mindenre, de arra a népre… Nem
tudom, igaz-e, de szĂ­vesen utĂĄnajĂĄrnĂŠk, igaz-e, hogy amikor Hitler kemĂŠnyen
üldözte a zsidókat, az egyik dolog, amit mondott: „Ki emlékszik ma már az
örményekre? Tegyük ugyanazt a zsidókkal!” Nem tudom, igaz-e, lehet, hogy
csak szĂłbeszĂŠd, de ĂŠn hallottam ezt. A tĂśrtĂŠnĂŠszek kutassĂĄk ĂŠs vizsgĂĄljĂĄk
meg, igaz-e. Azt hiszem, vĂĄlaszoltam. De ezt a szĂłt ĂŠn sosem mondtam
bĂĄntĂłan, hanem csak tĂĄrgyilagosan.*


*Federico Lombardi:*
– Nagyon köszönjük, Szentatya! Kényes témát érintett, nagy őszinteséggel és
mélységgel. Most Elisabetta Piquének adjuk a szót, aki, miként Ön jól
tudja, Argentínából jött, a „La Nación” újságírója.


*Elisabetta Piqué, „La Nación”:*
– (Spanyolul) Mindenekelőtt gratulálok az úthoz. A következőt szeretném
kérdezni Öntől: tudjuk, hogy Ön a pápa, de ott van Benedek pápa is, a
nyugalomba vonult pápa. Az utóbbi időben lehetett olyasmit hallani, volt
egy nyilatkozata Georg Gänswein Êrseknek, a Påpai Håz prefektusånak, aki
azt mondta, hogy megosztott péteri szolgálat van – ha nem tévedek – egy
aktĂ­v ĂŠs egy kontemplatĂ­v pĂĄpa kĂśzĂśtt.* KĂŠt pĂĄpa van?*


*Ferenc pĂĄpa:*
– (Spanyolul) Volt olyan korszak az egyházban, amikor egyenesen hárman is
voltak! (MegismĂŠtli olaszul). Egy bizonyos korban az egyhĂĄzban hĂĄrman is
voltak! Én nem olvastam el azt a bizonyos nyilatkozatot, mert nem volt rá
időm. *Benedek visszavonult pápa. Ő világosan kijelentette azon a február
11-ĂŠn, hogy februĂĄr 28-i hatĂĄllyal lemond, ĂŠs visszavonul, hogy onnantĂłl
imádsággal segítse az egyházat. És Benedek a kolostorban lakik, és
imádkozik. Én sokszor felkerestem, vagy telefonáltam neki… Tegnapelőtt írt
nekem egy kis levelet – még úgy írja alá, a maga aláírásával –, és sok
sikert kĂ­vĂĄnt nekem ehhez az Ăşthoz. Mondtam egyszer, dehogy egyszer, hanem
sokszor: micsoda kegyelem, hogy egy bölcs „nagyi” van az otthonomban.
Őelőtte is mondtam ezt, ő pedig nevet rajta.* Ő számomra az emeritus pápa,
a bölcs „nagyi”, az az ember, aki tartja a vállamat és hátamat imájával*.
Sosem felejtem el azt a beszĂŠdet, amelyet nekĂźnk, bĂ­borosoknak mondott
február 28-án: „Biztos, hogy egy közületek utódom lesz. Engedelmességet
fogadok neki.” És így tett. Aztán azt is hallottam – de nem tudom, igaz-e
–, hangsúlyozom: azt hallottam, talán szóbeszéd, de passzol a jelleméhez,
hogy amikor egyesek odamentek hozzá panaszkodni, hogy „ez az új pápa…”, ő
elzavarta őket! A legjobb bajor stílusban: jól nevelten, de elzavarta őket.
De ha nem lenne igaz, akkor is hihető, mert ez az ember ilyen: szókimondó,
egyenes ember, egyenes, egyenes! *A visszavonult pĂĄpa.

Aztán nem tudom, Ön emlékszik-e arra, hogy nyilvánosan köszönetet mondtam
Benedeknek – nem tudom, mikor, talán egy repülőúton –, amiért kitárta a
kaput a nyugalmazott pápák előtt. Hetven évvel ezelőtt nyugalmazott
pĂźspĂśkĂśk nem voltak, ma viszont mĂĄr vannak. Az ĂŠletnek ezzel a
meghosszabbĂ­tĂĄsĂĄval lehet tĂĄmogatni az egyhĂĄzat bizonyos ĂŠletkorig, az
öregséggel járó bajokkal együtt, vagy nem? És ő bátran – bátran! – és
imĂĄdsĂĄggal, de tudomĂĄnnyal, teolĂłgiĂĄval is, Ăşgy dĂśntĂśtt, hogy megnyitja ezt
a kaput. Azt hiszem, hogy ez jĂł az egyhĂĄznak. De csak egy pĂĄpa van. A mĂĄsik
pedig… vagy talán – a nyugalmazott püspökökhöz hasonlóan – a többiek, nem
mondom, hogy sokan, de ketten-hĂĄrman, lehetnek nyugalmazottak. PĂĄpĂĄk
voltak, most nyugalmazottak.

Benedek holnapután [június 28-án – *a ford.*] ünnepli pappá szentelésének
hatvanötödik évfordulóját. Itt lesz bátyja, Georg is [az ő jelenlétét még
nem erősítették meg – *Vatikáni Sajtóközpont*], mert együtt szentelték fel
őket. Lesz egy kis ünnepség, a dikasztériumok vezetőivel és néhány
emberrel, mert ő inkább azt szereti… Elfogadta ezt, de nagyon szerényen; és
ĂŠn is ott leszek. Mondok majd pĂĄr szĂłt ennek az imĂĄdsĂĄgos, bĂĄtor, nagy
embernek, aki a visszavonult pápa – nem a második pápa –, aki hűséges a
szavĂĄhoz, ĂŠs Isten embere. Nagyon okos, ĂŠs szĂĄmomra az otthon bĂślcs nagyija.


*Federico Lombardi:*
– Most átadjuk a szót Alexey Bukalovnak, aki az egyik korelnökünk, és –
miként Ön jól tudja – az Itar-Tasst, vagyis az orosz kultúrát képviseli
kĂśzĂśttĂźnk.


*Ferenc pĂĄpa:*
– Oroszul beszélt Örményországban?


*Alexey Bukalov, „Itar-Tass”:*
– Igen, nagy örömmel. Mindig köszönetet mondunk Önnek… Köszönöm, Szentatya,
köszönöm ezt az utat, amely az első út volt a volt Szovjetunió területére.
Nagyon fontos volt számomra, hogy elkísérhettem… A kérdésem egy kicsit
másra vonatkozik: tudom, hogy Ön nagyon bátorította ezt az pánortodox
zsinatot, sőt a Kirill pátriárkával való találkozón Kubában jóslatként meg
is említették. Ön most hogyan ítéli meg ezt a – mondjuk így – fórumot?
KĂśszĂśnĂśm!


*Ferenc pĂĄpa:*
– Pozitívan! Egy lépés volt előre: nem százszázalékos az előrehaladás, de
egy lépés előre. A dolgok, amelyekkel megindokolták, idézőjelben, a
[távolmaradásuk] a maguk szemében őszinte, olyan dolgok, amelyeket idővel
meg lehet oldani. Azt akarták – ők négyen, akik nem mentek végül el – hogy
nagyobb mértékű legyen az előrehaladás. De azt hiszem, az első lépést úgy
teszi meg az ember, ahogy tudja. Miként a kisgyerekek, első lépésüket úgy
teszik meg, ahogy tudják: az elsőt úgy teszik meg, mint a cicák, aztán
pedig jönnek a többi lépések. Én elégedett vagyok. Sok dologról beszéltek.
Azt hiszem, az eredmény kedvező. Maga *a tény, hogy ezek az autokefál
egyhĂĄzak ĂśsszegyĹąltek az ortodoxia nevĂŠben, hogy egymĂĄs szemĂŠbe nĂŠzzenek,
hogy együtt imádkozzanak, beszélgessenek, esetleg viccelődjenek, ez bizony
igen kedvező. Hálát adok érte az Úrnak. A következőn majd többen lesznek.*
Áldott legyen az Úr!


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük, Szentatya! Most Edward Pentinnek adjuk a mikrofont, aki egy
kicsit az angol nyelvet kĂŠpviseli: most a National Catholic Registert.


*Edward Pentin, „National Catholic Register”:*
– Szentatya, úgy tűnik, Ön II. János Pálhoz hasonlóan támogatója az Európai
UniĂłnak: dicsĂŠrte az EurĂłpa-tervet, amikor nemrĂŠg megkapta a Nagy
KĂĄroly-dĂ­jat.
* Van-e Önben aggódás amiatt, hogy Nagy-Britannia kilépése Európa
szĂŠtesĂŠsĂŠhez ĂŠs akĂĄr hĂĄborĂşhoz is vezethet?*

*Ferenc pĂĄpa:*
– *A háború már zajlik Európában! Aztán jelen van a szakadás légköre, de
nemcsak EurĂłpĂĄban, hanem az orszĂĄgokon belĂźl is. EmlĂŠkezzĂźnk csak
Katalóniára vagy Skóciára tavaly… Nem mondom, hogy veszélyesek ezek a
szakadások, de alaposan tanulmányozni kell őket, és mielőtt megtennénk az
elszakadáshoz vezető lépést,* komolyan kell beszélni egymással és keresni
kell a lehetséges megoldásokat. Én tényleg nem tudom, nem tanulmányoztam,
mely okok miatt akarta az EgyesĂźlt KirĂĄlysĂĄg meghozni ezt a dĂśntĂŠst.
Léteznek azonban olyan döntések – és azt hiszem, ezt már mondtam más
alkalommal –, amelyeket azért hoznak az emberek, hogy emancipálódjanak,
önállóvá váljanak, függő helyzetből felszabaduljanak: például összes
latin-amerikai orszĂĄgaink, de az afrikai orszĂĄgok is, felszabadĂ­tottĂĄk
magukat Madrid ĂŠs Lisszabon szorĂ­tĂĄsa alĂłl; de az afrikaiak is, PĂĄrizs,
London, Amszterdam szorításából, főleg Indonézia…

Az emancipáció érthetőbb, mert mögötte ott van egy kultúra, egy
gondolkodásmód. Egy ország kiválása ellenben – még nem beszélek a brit
kilépésről –, gondoljunk csak Skóciára, olyasmi, aminek a politikusok – de
nem akarok senkit sem megbĂĄntani ezzel, hanem csak a politikusok ĂĄltal
használt szót mondom – a balkanizáció nevet adják; de természetesen nincs
szó most a Balkánon élőkről! Ez egy kis elszakadás, nem emancipáció, és*
emĂśgĂśtt tĂśrtĂŠnetek, kultĂşrĂĄk, fĂŠlreĂŠrtĂŠsek ĂŠs sok jĂłakarat is van. Ezt
vilĂĄgosan lĂĄtni kell! SzĂĄmomra az egysĂŠg mindig fontosabb a konfliktusnĂĄl,
mindig! De az egysĂŠgnek is tĂśbb formĂĄja lehetsĂŠges, ĂŠs a testvĂŠri egyĂźttlĂŠt
jobb – itt érkezek el az Európai Unióhoz –, mint a gyűlölködés vagy az
eltĂĄvolodĂĄs. Az elkĂźlĂśnĂźlĂŠsnĂŠl Ăşgymond jobb a testvĂŠrisĂŠg. A hidak pedig
hasznosabbak a falaknĂĄl. Mindezeknek el kell gondolkodtatniuk minket. Igaz,
egy ország mondhatja: „Én az Európai Unióban vagyok, de azt akarom, hogy
meglegyenek bizonyos dolgaim, amelyek a kultúrámhoz tartoznak, és ahhoz –
itt ĂŠrkezem el a Nagy KĂĄroly-dĂ­jhoz
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-beszede-nagy-karoly-dij-atvetelekor-olyan-europarol-almodom>
–, hogy Európa újra rátaláljon a gyökereiben rejlő erőre, az EU-nak a
találékonyság és az „egészséges egységtelenítés” lépését kell megtennie,
vagyis nagyobb fĂźggetlensĂŠget ĂŠs szabadsĂĄgot kell adnia az uniĂł orszĂĄgainak*.
Az egysĂŠg mĂĄs formĂĄjĂĄt kell kitalĂĄlni: lelemĂŠnyesnek kell lenni!

*TalĂĄlĂŠkonynak kell lenni pĂŠldĂĄul a munkahelyteremtĂŠs, a gazdasĂĄg
területén. Ma Európában „likvid” gazdaság van, aminek az a következménye,
hogy pĂŠldĂĄul OlaszorszĂĄgban a huszonĂśt ĂŠven aluliak negyven szĂĄzalĂŠkĂĄnak
nincs munkája! Van valami, ami nem működik ebben a „nehézkes” unióban, de
ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt… Próbáljuk megmenteni a
dolgokat, és újraalkotni, mert az emberi dolgoknak – saját
személyiségünknek is – az újrateremtése olyan folyamat, amelyen szüntelenül
dolgoznunk kell.* Egy serdülő nem ugyanaz, mint egy felnőtt vagy egy
Ăśregember: ugyanaz, de mĂŠgsem ugyanaz, folyamatosan Ăşjrateremti ĂśnmagĂĄt. Ez
pedig ĂŠletet, ĂŠletkedvet, termĂŠkenysĂŠget ad neki. Ezt szeretnĂŠm kiemelni:
ma a kĂŠt kulcsszĂł az EurĂłpai UniĂł szĂĄmĂĄra a talĂĄlĂŠkonysĂĄg ĂŠs termĂŠkenysĂŠg.
Ez a kihívás áll előttünk. Nem tudom, én így gondolom.


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük, Szentatya. Most pedig Tilmann Kleinjungnak adjuk meg a szót,
aki az ARD-t, a nĂŠmet kĂśzszolgĂĄlati rĂĄdiĂłt kĂŠpviseli. Azt hiszem, neki is
ez az utolsó útja… Örülünk tehát, hogy lehetőséget adhatunk a megszólalásra.


*Tilmann Kleinjung, „ARD”:*
– Igen, én is készülök Bajorországba. Köszönöm, hogy feltehetem ezt a
kérdést. „Zu viel Bier, zu viel Wein.” (Túl sok sör, túl sok bor.)
Szentatya, szeretnék feltenni önnek egy kérdést: Ön ma beszélt arról, hogy
vannak olyan adományok, amelyeken az egyházak közösen osztoznak. Mivel Ön
el fog menni – négy hónap múlva – Lundba a reformáció ötszázadik
évfordulójának megünneplésére, azt gondolom, talán ez a megfelelő alkalom
arra is, hogy ne csak a két fél sebeiről emlékezzenek meg*, hanem
elismerjék a reformáció ajándékait is, és talán arra is – ez egy eretnek
kérdés –, hogy eltöröljék vagy visszavonják Luther Márton kiközösítését,
vagy valamiképpen rehabilitálják őt. Köszönöm!*


*Ferenc pĂĄpa:*
–* Azt hiszem, Luther Márton szándékai nem voltak tévesek: ő egy reformátor
volt. TalĂĄn bizonyos mĂłdszerek nem voltak helyesek, de abban a korban, ha
például olvassuk Pastor egyháztörténetét – ő egy német lutheránus volt, aki
aztĂĄn, amikor lĂĄtta annak a kornak a valĂłsĂĄgĂĄt, ĂĄttĂŠrt, ĂŠs katolikus lett
–, látjuk, hogy az egyház nem volt éppen egy utánozni érdemes példakép: az
egyhĂĄzban korrupciĂł volt, vilĂĄgiassĂĄg volt, ragaszkodĂĄs a pĂŠnzhez ĂŠs a
hatalomhoz. És emiatt ő tiltakozott. Mivel okos volt, tett egy lépést
előre, és meg is indokolta, miért tette ezt. Ma pedig lutheránusok és
katolikusok, minden protestĂĄnssal, egyetĂŠrtĂźnk a megigazulĂĄsra vonatkozĂł
tanban: ezen az oly fontos ponton ő nem tévedett. Ő egy „orvosságot”
kĂŠszĂ­tett az egyhĂĄznak, aztĂĄn ez az orvossĂĄg a dolgok egyfajta ĂĄllapotĂĄvĂĄ
szilĂĄrdult, fegyelemmĂŠ, hitmĂłddĂĄ, cselekvĂŠsmĂłddĂĄ, liturgikus szokĂĄssĂĄ. De
nem volt egyedül: ott volt Zwingli, ott volt Kálvin… Mögöttük pedig kik
álltak? A fejedelmek, „cuius regio eius religio” („akié a föld, azé a
vallás”). Bele kell helyezkednünk abba a történelmi korba. Nem könnyű,
egyĂĄltalĂĄn nem kĂśnnyĹą megĂŠrteni azt a kort. AztĂĄn haladtak tovĂĄbb a dolgok.*

Ma a pĂĄrbeszĂŠd nagyon jĂł, ĂŠs azt hiszem, hogy az a megigazulĂĄsrĂłl szĂłlĂł
dokumentum az egyik leggazdagabb ĂŠs legmĂŠlyebb Ăśkumenikus dokumentum.
Igazam van? Vannak egyet nem ĂŠrtĂŠsek, de ez az egyhĂĄzaktĂłl is fĂźgg. Buenos
Airesben kĂŠt lutherĂĄnus egyhĂĄz volt: az egyik Ă­gy gondolkodott, a mĂĄsik
amĂşgy.* MagĂĄban a lutherĂĄnus egyhĂĄzban sincs egysĂŠg. Tisztelik egymĂĄst,
szeretik egymást… Talán a különbözőség az, ami oly sokat ártott
mindannyiunknak, most pedig szeretnĂŠnk Ăşjraindulni, hogy talĂĄlkozzunk
ĂśtszĂĄz ĂŠv utĂĄn. Azt hiszem, imĂĄdkoznunk kell egyĂźtt, imĂĄdkoznunk. Fontos az
imĂĄdsĂĄg.*

*MĂĄsodik: dolgoznunk kell a szegĂŠnyekĂŠrt, az ĂźldĂśzĂśttekĂŠrt, a tĂśmĂŠrdek
szenvedőért, a menedékkérőkért… Együtt dolgozni és együtt imádkozni… A
teológusoknak pedig a közös megvitatás a feladatuk… De ez az út hosszú,
nagyon hosszú. Egyszer azt mondtam viccelődve: „Én tudom, mikor jön el a
teljes egység napja!” „Mikor?” „Az Emberfia eljövetelének másnapján!” *Nem
tudjuk ugyanis… A Szentlélek fogja megadni nekünk ezt a kegyelmet. De addig
is *imádkoznunk kell, szeretnünk egymást, együtt kell dolgoznunk, főleg a
szegényekért, a szenvedőkért, a békéért és sok másért, az emberek
kizsákmányolása ellen…* Sok olyan dolog van, amelyért együttesen dolgozunk.


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük! Most megadjuk a szót Cécile Chambraud-nak, a „Le Monde”-tól,
aki szintĂŠn a francia ajkĂşakat kĂŠpviseli.


*Cécile Chambraud, „Le Monde”:*
– (Spanyolul) Szentatya, néhány héttel ezelőtt Ön beszélt egy bizottságról,
amelynek* a diakonisszĂĄk tĂŠmakĂśrĂŠ*t kell vĂŠgiggondolnia. SzeretnĂŠm tudni,
felĂĄllt-e mĂĄr ez a bizottsĂĄg, illetve, milyen kĂŠrdĂŠsekre keresi majd a
választ. Végül pedig: előfordul, hogy egy bizottság csak arra szolgál, hogy
elfelejtsük a problémákat, szeretném tudni, erről van-e itt szó.


*Ferenc pĂĄpa:*
– Volt Argentínának egy elnöke, aki azt mondta, és azt tanácsolta más
orszĂĄgok elnĂśkeinek is: ha azt akarod, hogy egy kĂŠrdĂŠs ne oldĂłdjon meg,
ĂĄllĂ­ts fel bizottsĂĄgot!

Az első, aki meglepődött e hír hallatán, az én voltam, mert a beszélgetés a
szerzetesnővérekkel
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-beszelgetese-noi-szerzetesrendek-legfobb-eloljaroival-szukseg-van-nok-l>,
amelyet felvettek ĂŠs aztĂĄn publikĂĄltak az Osservatore RomanĂłban, az mĂĄs
volt, még pedig ez: „Hallottuk, hogy az első századokban léteztek
diakonisszĂĄk. Lehetne ezt tanulmĂĄnyozni? Fel lehetne ĂĄllĂ­tani egy
bizottságot?” Semmi több. Kérték, jól neveltek voltak, de nemcsak azok,
hanem olyanok, akik szeretik az egyházat, megszentelt nők. Elmeséltem
nekik, hogy ismertem egy szĂ­riai fĂŠrfit, egy azĂłta mĂĄr meghalt szĂ­riai
teolĂłgust, aki elkĂŠszĂ­tette Szent EfrĂŠm Ă­rĂĄsainak kritikai kiadĂĄsĂĄt
olaszul. Egyszer, amikor a diakonisszákról beszélgettünk – amikor Rómába
jöttem, és a Via della Scrofán szálltam meg, ő pedig ott lakott –, a
reggeli közben azt mondta: „Igen, de nem lehet tudni pontosan, hogy mik
voltak, hogy kaptak-e felszentelést…”

*Nyilvánvalóan léteztek ezek a nők, akik segítették a püspököt, mégpedig
három dologban: az első, a nők megkeresztelésénél, mert a keresztelés
alámerítéssel történt; a második, a nők keresztség előtti és utáni
megkenésénél, a harmadik pedig – ez nevetésre késztet –, amikor a feleség
elment panaszt tenni a pĂźspĂśkhĂśz, mert a fĂŠrje verte, a pĂźspĂśk hĂ­vott egy
ilyen diakonisszát, aki megvizsgálta a nő testét, hogy lássa a nyomokat,
amelyek bizonyítékul szolgáltak. Ezt mondtam nekik. „Lehet tanulmányozni?”
– „Igen, majd mondom a Hittani Kongregációnak, hogy állítsa fel ezt a
bizottságot.” Másnap pedig már [az újságok címoldalán ez állt – a ford.]:
„Az egyház megnyitja a kaput a diakonisszák előtt!” Komolyan mérges lettem
egy kicsit a sajtĂłra, mert ez azt jelenti, hogy nem az igazsĂĄgot mondjĂĄk el
a dolgokrĂłl az embereknek.*

BeszĂŠltem a Hittani KongregĂĄciĂł prefektusĂĄval, aki azt mondta nekem:
„Nézze, van egy tanulmány, amelyet a Nemzetközi Teológiai Bizottság
készített a nyolcvanas években.” Aztán beszéltem a legfőbb elöljárónők
elnökével, és azt mondtam neki: „Legyen szíves, juttassa el hozzám azoknak
a személyeknek a névsorát, akikről úgy gondolja, hogy részt tudnának venni
ebben a bizottságban.” És elküldte nekem a névsort. A prefektus is elküldte
nekem a listĂĄjĂĄt, most pedig ezek ott vannak az Ă­rĂłasztalomon, hogy
ĂśsszeĂĄllĂ­tsuk a bizottsĂĄgot. Azt hiszem, ezt a tĂŠmĂĄt alaposan megvizsgĂĄltĂĄk
a nyolcvanak ĂŠvekben, ĂŠs nem lesz nehĂŠz tisztĂĄzni ezt a kĂŠrdĂŠst.

De van itt egy másik dolog is. Másfél évvel ezelőtt létrehoztam egy
teológusnőkből álló bizottságot, akik együtt dolgoztak Ryłko bíborossal [a
Világiak Pápai Tanácsának elnökével – *a ford.*], és szép munkát végeztek,
mert hiszen nagyon fontos, hogy mit gondolnak a nők. *Számomra nem annyira
a nő funkciója fontos, hanem a nő gondolkodása: a nők másképp gondolkodnak,
mint mi, fĂŠrfiak. Nem lehet jĂł dĂśntĂŠst hozni, jĂłt ĂŠs helyeset, ha nem
hallgatjuk meg a nőket. Időnként, Buenos Airesben, megkérdeztem a
tanácsadóimat, meghallgattam őket egy témáról; aztán kértem, hogy jöjjön el
néhány nő, és ők más megvilágításban látták a dolgokat, és ez nagyon
gazdagĂ­tĂł volt, nagyon; aztĂĄn a dĂśntĂŠs nagyon-nagyon termĂŠkeny ĂŠs rendkĂ­vĂźl
szép volt.* Nekem találkoznom kell ezekkel a teológusnőkkel, akik derék
munkát végeztek, de ez most félbeszakadt. Miért? Mert a világiakért felelős
dikasztérium megváltozik, átszerveződik. Várom egy kicsit, hogy ez
vĂŠgbemenjen, ĂŠs Ă­gy folytatni lehessen a munkĂĄt ezzel a mĂĄsodik tĂŠmĂĄval, a
diakonisszĂĄkĂŠval.

Egy másik dolog a teológusnőkkel kapcsolatban – és ezt szeretném kiemelni
–: fontosabb az, ahogyan a nők értik a dolgokat, az ő gondolkodásmódjuk,
látásmódjuk, mint az, hogy a nő milyen szerepet tölt be. Megismétlem, amit
mindig el szoktam mondani: az egyház nő, az egyház szó előtt nőnemű névelő
áll [pl. az olasz nyelvben – *a ford.*]. És nem egy „vénlány”, hanem Isten
FiĂĄnak a felesĂŠgĂźl vett asszonya, akinek a pĂĄrja JĂŠzus Krisztus.
Gondolkodjon el ezen, aztán majd mondja meg, mit gondol erről…


*Federico Lombardi:*
– Mivel épp a nőkről beszélt, az utolsó kérdést egy nőtől kérjük; utána
pedig én teszek fel egy kérdést, és ezzel be is fejezzük… Így, egy óra
beszĂŠlgetĂŠs utĂĄn, hagyjuk pihenni. Cindy Wooden, aki a CNS-nek, az EgyesĂźlt
Államok katolikus hírßgynÜksÊgÊnek a munkatårsa.


*Cindy Wooden, „CNS”:*
– Köszönöm, Szentatya! Az elmúlt napokban a német Marx bíboros egy
rendkĂ­vĂźl fontos, nagy konferenciĂĄn beszĂŠlt Dublinban, az egyhĂĄzrĂłl a
modern vilĂĄgban, ĂŠs azt mondta, hogy *a katolikus egyhĂĄznak bocsĂĄnatot kell
kérnie a meleg közösségtől, amiért kirekesztette ezeket az embereket.*
* Az orlandói mészárlást követő napokban sokan kijelentették, hogy a
keresztĂŠny kĂśzĂśssĂŠgnek van kĂśze ehhez az ilyen emberek irĂĄnti gyĹąlĂślethez.
Ön mit gondol?*

*Ferenc pĂĄpa:*
– Azt fogom megismételni, amit az első út során mondtam, és azt is
*megismĂŠtlem,
amit a Katolikus EgyhĂĄz katekizmusa mond
<http://www.katolikus.hu/kek/kek02331.html#K2357>: nem szabad hĂĄtrĂĄnyosan
megkülönböztetni őket, tisztelni és lelkipásztorilag kísérni kell őket.*

*El lehet őket ítélni, nem ideológiai okokból, hanem – mondjuk – a
politikai magatartásukért, a mások számára egy kissé sértő bizonyos
megnyilvĂĄnulĂĄsaikĂŠrt. De ezeknek a dolgoknak nincs kĂśzĂźk a problĂŠmĂĄhoz: ha
az a problĂŠma, hogy egy szemĂŠlynek ilyen az ĂĄllapota, akiben jĂłakarat van,
és aki keresi Istent, akkor kik vagyunk mi, hogy megítéljük őt? Megfelelően
kell őt kísérnünk,* úgy ahogyan a katekizmus mondja. A katekizmus világosan
fogalmaz!

AztĂĄn vannak olyan hagyomĂĄnyok bizonyos orszĂĄgokban, nĂŠmely kultĂşrĂĄban,
amelyek másképp gondolkodnak erről a problémáról. Azt hiszem, hogy az
egyháznak nemcsak ettől a személytől kell bocsánatot kérnie, aki meleg, és
akit megsértett – ahogyan azt a „marxista” bíboros mondta [teljes nevén:
Reinhard Marx – *a ford.*], hanem bocsánatot kell kérnie a szegényektől, a
nőktől és a munkában kizsákmányolt gyerekektől is; bocsánatot kell kérnie,
amiért megáldotta azt a sok fegyvert… Az egyháznak bocsánatot kell kérnie,
amiért sok esetben, oly sok esetben nem viselkedett… – és amikor „egyházat”
emlĂ­tek, akkor a keresztĂŠnyekre gondolok; az egyhĂĄz ugyanis szent, a
bűnösök pedig mi vagyunk! –, a keresztényeknek bocsánatot kell kérniük,
amiért nem kísérték az embereket döntéseikben, nem kísértek sok családot…

*EmlĂŠkszem, milyen volt gyermekkoromban Buenos Aires kultĂşrĂĄja, a zĂĄrt
katolikus kultúra – én onnan jövök. Egy elvált házaspár családi otthonába
belĂŠpni se szabadott! ArrĂłl beszĂŠlek, ami nyolcvan ĂŠve volt. HĂĄla Istennek,
a kultĂşra megvĂĄltozott. Mint keresztĂŠnyeknek sok dologĂŠrt kell bocsĂĄnatot
kérnünk, nem csak ezért. Nemcsak elnézést, hanem bocsánatot! „Bocsáss meg,
Uram!”:* ezt a mondatot mindig elfelejtjük – most átmentem lelkipásztorba,
és prédikálok! Nem, így igaz, sokszor a „parancsoló pap”, és nem az atya
pap, a pap, aki „dorgál”, és nem a pap, aki átölel, megbocsát, vigasztal… *De
szĂĄmtalan ilyen is van! Sok kĂłrhĂĄzlelkĂŠsz, bĂśrtĂśnlelkĂŠsz, sok szent! De
ezek nem mutatják magukat, mert az életszentség „szemérmes”, elrejtőzik. A
szemĂŠrmetlensĂŠg viszont egy kicsit arcĂĄtlan: szemtelen ĂŠs magamutogatĂł.
Olyan sok szervezet van, jĂł ĂŠs kevĂŠsbĂŠ jĂł emberekkel; vagy vannak olyan
emberek, akiknek adsz egy kicsit nagyobb „táskát”, és már rögtön el is
fordĂ­tja a fejĂŠt, mint a nemzetkĂśzi hatalmak a hĂĄrom nĂŠpirtĂĄsnĂĄl.*

Mi, keresztények is – papok, püspökök – ezt tettük; de
* nekünk, keresztényeknek van egy Kalkuttai Teréz anyánk is, sőt sok
Kalkuttai Terézünk van! Van nagyon sok szerzetesnővérünk Afrikában, sok
világi hívő, sok szent házaspár! A búza és a konkoly, a búza és a konkoly!
JĂŠzus azt mondja, hogy Isten orszĂĄga ilyen. Nem szabad megbotrĂĄnkoznunk
azon, hogy ilyen. Azért kell imádkoznunk, hogy az Úr intézze valahogy úgy a
dolgokat, hogy a konkoly eltĹąnjĂśn, a bĂşza pedig egyre gyarapodjon. De ilyen
az egyhĂĄz ĂŠlete! Nem lehet hatĂĄrt szabni. Mindannyian szentek vagyunk, mert
belĂźl mindannyiunkban ott ĂŠl a SzentlĂŠlek, de mindannyian bĹąnĂśsĂśk is
vagyunk. Én elsőként. Egyetértünk? Köszönöm! Nem tudom, válaszoltam-e…
Nemcsak elnĂŠzĂŠst, hanem bocsĂĄnatot!*

*Federico Lombardi:*
– Szentatya, ha megengedi, én tenném fel az utolsó kérdést, aztán hagyjuk,
hadd menjen békében…


*Ferenc pĂĄpa:*
– Nehogy nehéz helyzetbe hozzon!


*Federico Lombardi:*
– A következő útjáról, a lengyel útról szeretném kérdezni, amelyre már
elkezdtünk készülődni. Ön pedig a júliust fogja az előkészületnek
szentelni. Mondana nekĂźnk valamit, milyen ĂŠrzĂŠsekkel kĂŠszĂźl erre az
ifjĂşsĂĄgi vilĂĄgtalĂĄlkozĂłra az irgalmassĂĄg szentĂŠvĂŠben? Egy mĂĄsik, kissĂŠ
sajátságos pont:* most meglátogattuk Önnel az örmény út során a
cicernakaberdi emlékművet, Ön pedig lengyel útja során meg fogja látogatni
Auschwitzot e Birkenaut is. Úgy hallottam, hogy Ön inkább csendben, mint
szavakkal szeretnĂŠ ezeket a pillanatokat megĂŠlni, talĂĄn, ahogyan itt is
tette, Ăşgy fogja Birkenauban is. TehĂĄt azt szeretnĂŠm kĂŠrdezni, ha el akarja
mondani nekĂźnk, hogy kĂŠszĂ­t-e beszĂŠdet oda, vagy inkĂĄbb szeretne imĂĄdsĂĄgos
csendet tartani*, a maga sajĂĄtos szĂĄndĂŠkai szerint.


*Ferenc pĂĄpa:*
– Két évvel ezelőtt ugyanezt tettem Redipugliában, megemlékezésül az első
vilĂĄghĂĄborĂş kitĂśrĂŠsĂŠnek szĂĄzadik ĂŠvfordulĂłjĂĄn. RedipugliĂĄba csendben
mentem. AztĂĄn jĂśtt a mise, a misĂŠn pedig prĂŠdikĂĄltam, de az mĂĄs volt.* A
csend. Ma – délelőtt – láttuk a csendet… Ma volt? [P. Lombardi: Nem,
tegnap.] Arra a borzalmas helyre beszĂŠdek nĂŠlkĂźl, emberek nĂŠlkĂźl szeretnĂŠk
menni, csak néhány szükséges dologgal… De az újságírók biztosan ott
lesznek! De nem fogom üdvözölni ezt a személyt, a másikat… Nem, nem.
Egyedül, belépni, imádkozni… Bárcsak megadná az Úr nekem a sírás kegyelmét!*


*Federico Lombardi:*
– Köszönjük, Szentatya! Akkor el fogjuk kísérni ennek a következő
látogatásnak az előkészületei során is, és szívből köszönjük, hogy ránk
szánta idejét! Most pihenjen egy kicsit, egyen Ön is… Aztán pihenjen
júliusban is…


*Ferenc pĂĄpa:*
– Nagyon köszönöm! Ismét köszönetet mondok munkátokért és jóindulatotokért!

Fordította: Tőzsér Endre SP

FotĂł: News.va

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160628/21c6da8c/attachment.html