[Grem] Prostitci Magyarorszgon + segts

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jn. 10., P, 20:45:43 CEST 

 „Mennyit adsz ezért a lyányért?"
2016. június 10. péntek, 04:14 | Írta: Csapó Emma
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2617:mennyit-adsz-ezert-a-lyanyertq&catid=39:testi&Itemid=64


*[image: prosti2]„Egy lány elmesélte, hogy egy kelet-magyarországi piacon
az asztalra állították, és kérdezgették, „kinek kell ez a lyány?", ki
mennyit ad érte. Magam is „vettem" egy lányt az imatársaimmal együtt,
külföldre akarták eladni, így tudtuk megmenteni."*






*Az utcai prostitúció Magyarországon az 1990-es években, a
rendszerváltozást követő munkanélküliség beköszöntével vált parttalanná.**
A képzetlen, aluliskolázott, főleg roma származású nők* *kikerültek az
utcára, majd megélhetést keresve váltak a prostitúció áldozataivá. * Többen
felfigyeltünk az utcán álló nők tömegére, és úgy gondoltuk, hogy segítségre
volna szükségük ezeknek a kiszolgáltatott nőknek. Én akkor találkoztam
„élőben" a prostitúcióval, és értetlenül álltam a jelenség előtt. Csak azt
tudtam, hogy valamit tenni szeretnék ezekért a hölgyekért.

*Mivel a szerzetesrendek újra hivatalosan is működhettek, új, fiatal
nővérek is jöhettek Magyarországra. A Jó Pásztor nővérek karizmája az
elesett nők támogatása, így hamar egymásra találtunk.* Tőlük tanultam meg,
hogyan lehet kapcsolatot építeni az utcán álló hölgyekkel, *együtt
terveztük, hogyan is segíthetnénk rajtuk.* Hamarosan (1996-ban)
megalapítottuk a *Kiút Veled Egyesület*et Silvia Casaro nővér, valamint
orvosok, tudósok, szociális munkások összefogásával. Az Egyesület célja
ökumenikus segítségnyújtás a prostitució nélküli világért.* Silvia nővérrel
ezután rendszeresen jártuk az utcákat, építettük a kapcsolatot a
hölgyekkel.*

Először azt gondoltuk (elég naivan), hogy az utcán álló nőknek tudunk
segíteni, hogy kikerüljenek a prostitúcióból. Akkor még nem láttuk át, hogy*
ez mennyire komplex feladat, milyen sokrétű segítségre van szükség. *Az
állami szervezetek nem érezték ennek a munkának a fontosságát. Támogatást
csak pályázatokból nyerhettünk, aminek futamideje 1-1 évet jelentett. Éppen
elkezdtük a munkát, nyitottunk egy irodát, máris mehettünk tovább. *A
józsefvárosi plébános, Bajzáth Feri atya segítségével is tudtunk egy évig
egy irodát működtetni, ahová a környékbeli iskolás lányok jöhettek
korrepetálásra, *pingpongozni, olvasni. *Egy kedves gyermekpszichológus is
járt hozzánk a plébániáról.* Ezek az utcáról bevitt lányok vélhetően ki
voltak téve a prostitúció veszélyének. *Velük együtt tanultunk,
kézimunkáztunk, kirándulni vittük őket.* Az volt a célunk, hogy megelőzzük
a prostitúcióba kerülésüket. *A környékbeli fiúkról sem feledkeztünk meg,
velük a férfi kollégáim foglalkoztak. Könyvtárba vitték őket,
társasjátékokra tanították őket, együtt sportoltak. *Ebben a helyiségben
fogadhattuk a hölgyeket is, más időpontban, mint a gyerekeket.
*Enni kaphattak, fürödhettek, moshattak. A rehabilitációjukat kezdtük el,
ami orvosi, pszichológiai segítséget, iskolai képzést, munkavállalás
elősegítését, családi kapcsolatok rendezését, lakhatás biztosítását
jelentette. Fogadtuk a külföldről hazatérő, esetleg más szervezetektől
átirányított nőket, asszonyokat.*
Éveken át végeztünk utcai szociális munkát, részben a Józsefvárosban,
részben a Budapestről kivezető utakon. Ez a munka inkább csak lelki
segítséget jelentett, hiszen ha volt is irodánk, az nagyon messze volt a
lányok „munkahelyétől", másrészt nem lehetett elvinni őket, hiszen egy
lányra többen is vigyáztak. Nagyon féltek a srticiktől, semmiféle
kapcsolatot nem alakíthattak ki velünk sem. Legalább tudatosítani akartuk,
hogy valakinek ők is fontosak, van, aki emberszámba veszi őket. *Évekkel
később is emlékeztek a karácsonyi szaloncukorra, a téli hideg éjszakán
kapott forró kávéra.* Sajnos nem volt védett ház, ahova elvihettük volna
őket, ezért szerzetesrendeknél, kórházakban bujtattuk őket. Az is állandó
problémánk volt, hogy nem volt állandó helyünk, ahol dolgozhattunk volna.
Sosem működhetett folyamatosan az egyesületünk.

*A Kiút Veled Egyesület munkája során találkoztunk* *az
emberkereskedelem* *áldozataival
is.* Olyanokkal is, akiket itt, Magyarországon adtak el, de külföldről
hazatérőkkel is. Az itthoniak maguk vagy hozzátartozóik kerestek meg
minket. *Egy lány elmesélte,* *hogy egy kelet-magyarországi piacon az
asztalra állították, és kérdezgették, „kinek kell ez a lyány?", ki mennyit
ad érte. **Magam is „vettem" egy lányt az imatársaimmal együtt, **külföldre
akarták eladni,* *így tudtuk megmenteni.* A külföldről hazatérőket más
szervezetektől küldték hozzánk, hogy gondozzuk őket. Előfordult, hogy
amikor már a lány lábra állt, dolgozott, és a kapcsolatai s rendeződtek,
ugyanez a szervezet „visszasegítette" külföldre.
*Nagyon jó volt a kapcsolatunk a barcelónai főkonzul úrral, aki többször
küldött haza lányokat hozzánk. Számára megnyugtató volt, hogy mi itthon
fogadtuk, nem **a semmibe küldte* *őket.* Ezek az esetek igen megrázóak
voltak számomra, hiszen *volt kislány, akit **már a saját anyja* *sem
ismert meg*. Barcelónában a főkonzul úr találta meg a pszichiátrián. *Olyan
fáradt volt a rendszeres napi 20 órai munka után,* *hogy szerencséjére
kiszédült a bár ajtaján. Így vitte valaki kórházba. *Sajnos nem sokáig
tudtuk követni a sorsát, pont az anya kérése miatt.* A faluban ugyanis még
ott lakott az a banda, aki eladta ezt a lányt külföldre.*
*A másik lány gimnáziumba járt,** amikor elkezdett táncolni*. Nemcsak szép,
ügyes és jó tanuló volt, hanem tehetséges is. *Hamarosan egy külföldi
bárban találta magát*. Őt Bécsből, szintén a pszichiátriáról hozták
haza. *Amikor
szökni próbált **a bordélyból, a fogait kiverték, és olyan emlékezetkiesése
lett, hogy segítségünkkel sem tudta tanulmányait folytatni*. *Húszévesen
leszázalékolták, táncosnői karrierje csupán néhány évig tartott.*

Később lehetőségem lett a *Kesztyűgyár Közösségi Házban* (*Budapest VIII.
ker. Mátyás tér)* dolgozni,* itt működött a Szeretet iskolája. Első
tanítványaink az én régebbi hittanos tanítványaimból és klienseimből
kerültek ki. *Amit az Egyesületben nem tudtam megvalósítani, itt szinte
mindenre lehetőségem van. *A környék a prostituáltak klasszikus területe,* *a
házba szívesen bejönnek. Nem kérdezzük, hogy ki honnét jön, mindenki annyit
mond el magáról, amennyit akar.* A kolléganők hamar felismerik egymást. Egy
egyetemista lány nálunk akarta megírni a szakdolgozatát, ami a prostitúció
legalizálásának szükségességét igazolta volna. Viselkedéséről, mozgásáról
hamar felismerték, hogy nem idegen a szakmában. Mire eljött a szakdolgozat
megírásának az ideje, teljesen megváltozott a véleménye, annyira, hogy
témát változtatott.

(...) A Kiút Veled Egyesület és a Kesztyűgyár Közösségi Ház munkája sokszor
összefonódik, hiszen a Kesztyűgyár ad helyet a korábbi munkánk
folytatásához. Mi meg a tudásunkat, kapcsolatainkat adjuk. Néhány
pályázatunkat itt tudtuk megvalósítani. A közösségi házban működik a Fókusz
Női Közösségi Központunk
<http://kesztyugyar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=917:fokusz-ni-koezoessegi-koezpont-programkinalata&catid=34:fooldal&Itemid=28>,
amelynek tevékenységéről a Kesztyűgyár honlapján lehet információt
szerezni, és ahová *szeretettel várjuk önkéntesek jelentkezését is. Többet
szeretnénk* *a prostituált **személyekkel foglalkozni, hiszen ők **az
összes deviáns viselkedés **hordozói*, *és ők azok, akiket* *a
társadalom **leginkább
kivet magából*. *A másik elképzelésünk egy olyan ház, ahol a szabadulni
akaró vagy pihenésre vágyó nők lakhatnak, védelmet kapnak. * *Gondoltunk
arra is, hogy a prostituáltak örökbeadandó babáit befogadjuk, és olyan nők
gondozzák majd őket, akik a prostitúció által korábban érintettek
voltak. *Ennek
még csak az elképzelése létezik, tervezzük, hogy nyitott vagy zárt legyen,
milyen elvárásaink legyenek a lányokkal szemben, mi lesz a célunk.
Természetesen a rehabilitáció, de ennek a formája még most
körvonalazódik. *Tanulmányozzuk
más szervezetek munkáját, hogy a jó példákat átvegyük, de a buktatókat
kerüljük el.* Támogatókra is találtunk,* öt női szerzetesrend tagjaiból
megalakult a „Sára Team". Céljuk prostitúció megelőzése és a rehabilitáció.*
Kérték, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szeretnék, ha a tapasztalatainkat
megosztanánk velük, együtt dolgoznánk.

Ez a rövid története Egyesületünknek. Egy egyesületnek is megvan a maga
sorsa, élete. Korábban nagy lelkesedéssel kezdtük, de amikor Silvia nővér
betegen visszament Amerikába, az Egyesület nagyon megérezte hiányát. Hiszen
mindannyiunknak volt egy megélhetést adó munkahelye, itt meg sokszor
azonnal kellett segíteni. Többen férjhez mentek, megnősültek, egyesek pedig
idősebbek lettek. Mindig azt tettük, amire lehetőségünk volt. *Most újra
elkezdtük az utcán megkeresni a lányokat, mivel egy fiatal pap csatlakozott
hozzánk, és segít nekünk az utcai munkában. Sok konferencián vettünk részt,
sok előadást tartottunk, több kiadványunk is megjelent.*

*Célunk, hogy a társadalom megismerje* *a prostitúció igazi arcát.* *Ne* *az
áldozatokat, a nőket* *hibáztassa*, *hanem* *a férfiak felelősségét l**ássák
meg, ismerjék fel.* *Büntessék **a klienseket, a futtatókat, és mindenkit,
aki elősegíti a prostitúciót, a pornográfiát. A pornográfia a prostitúció
előszobája, tönkreteszi a művelőit és a fogyasztóit is*. *Az iskolákban még
több felvilágosító órát kell tartani, megismertetni a lányokat **azzal a
veszéllyel, amit a prostitúció jelent*. *Tudatosítani kell,* *hogy nem egy
könnyű kaland, amit bármikor abbahagyhat következmények nélkül. **Hiszen ha
valakinek sikerül is új életet kezdeni, számtalan sebet hordoz magában,
évekig rémálmai vannak. **Keveseknek adatik meg, hogy meggyógyuljanak.*
Nagyon sok embernek nagyon sok munkájára van szükség ahhoz, hogy valakinek
sikerüljön kikerülni. *A szenvedés, megaláztatás elképzelhetetlen, ami
ezzel az életformával jár.*
Budapest, 2015.09.13. Csapó Emma, a Kiút Veled Egyesület elnöke
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160610/8c4735a4/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl