<div dir="ltr"><div>
<h2>
„Mennyit adsz ezért a lyányért?"
</h2>
<div>
2016. június 10. péntek, 04:14 | Írta: Csapó Emma<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2617:mennyit-adsz-ezert-a-lyanyertq&catid=39:testi&Itemid=64" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2617:mennyit-adsz-ezert-a-lyanyertq&catid=39:testi&Itemid=64</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/prosti2.jpg" alt="prosti2" height="164" width="245"><br>„Egy
lány elmesélte, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy kelet-magyarországi piacon az asztalra
állították, és kérdezgették, „kinek kell ez a lyány?"</span>, ki mennyit ad
érte. Magam is „vettem" egy lányt az imatársaimmal együtt, külföldre
akarták eladni, így tudtuk megmenteni."</b></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az utcai prostitúció Magyarországon az 1990-es években, a
rendszerváltozást követő munkanélküliség beköszöntével vált parttalanná.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
A képzetlen, aluliskolázott, főleg roma származású nők</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kikerültek az
utcára, majd megélhetést keresve váltak a prostitúció <span style="background-color:rgb(255,229,153)">áldozataivá</span>. </b></span>
Többen felfigyeltünk az utcán álló nők tömegére, és úgy gondoltuk, hogy
segítségre volna szükségük ezeknek a kiszolgáltatott nőknek. Én akkor
találkoztam „élőben" a prostitúcióval, és értetlenül álltam a jelenség
előtt. Csak azt tudtam, hogy valamit tenni szeretnék ezekért a
hölgyekért.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mivel a szerzetesrendek újra hivatalosan is működhettek, új, fiatal
nővérek is jöhettek Magyarországra. A Jó Pásztor nővérek karizmája az
elesett nők támogatása, így hamar egymásra találtunk.</b></span> Tőlük tanultam
meg, hogyan lehet kapcsolatot építeni az utcán álló hölgyekkel, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>együtt
terveztük, hogyan is segíthetnénk rajtuk.</b></span> Hamarosan (1996-ban)
megalapítottuk a <i>Kiút Veled Egyesület</i>et Silvia Casaro nővér,
valamint orvosok, tudósok, szociális munkások összefogásával. Az
Egyesület célja ökumenikus segítségnyújtás a prostitució nélküli
világért.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Silvia nővérrel ezután rendszeresen jártuk az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">utcákat, </span>
építettük a kapcsolatot a hölgyekkel.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Először azt gondoltuk (elég
naivan), hogy az utcán álló nőknek tudunk segíteni, hogy kikerüljenek a
prostitúcióból. </span>Akkor még nem láttuk át, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> ez mennyire komplex
feladat, milyen sokrétű segítségre van szükség. </b></span>Az állami szervezetek
nem érezték ennek a munkának a fontosságát. Támogatást csak
pályázatokból nyerhettünk, aminek futamideje 1-1 évet jelentett. Éppen
elkezdtük a munkát, nyitottunk egy irodát, máris mehettünk tovább. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
józsefvárosi plébános, Bajzáth Feri atya segítségével is tudtunk egy
évig egy irodát működtetni, ahová a környékbeli iskolás lányok jöhettek
korrepetálásra, </b></span>pingpongozni, olvasni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Egy kedves gyermekpszichológus is
járt hozzánk a plébániáról.</b></span> Ezek az utcáról bevitt lányok vélhetően ki
voltak téve a prostitúció veszélyének. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Velük együtt tanultunk,
kézimunkáztunk, kirándulni vittük őket.</b></span> Az volt a célunk, hogy
megelőzzük a prostitúcióba kerülésüket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A környékbeli fiúkról sem
feledkeztünk meg, velük a férfi kollégáim foglalkoztak. Könyvtárba
vitték őket, társasjátékokra tanították őket, együtt sportoltak. </b></span>Ebben a
helyiségben fogadhattuk a hölgyeket is, más időpontban, mint a
gyerekeket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Enni kaphattak, fürödhettek, moshattak. A rehabilitációjukat
kezdtük el, ami orvosi, pszichológiai segítséget, iskolai képzést,
munkavállalás elősegítését, családi kapcsolatok rendezését, lakhatás
biztosítását jelentette. Fogadtuk a külföldről hazatérő, esetleg más
szervezetektől átirányított nőket, asszonyokat.<br></b></span><br>Éveken át
végeztünk utcai szociális munkát, részben a Józsefvárosban, részben a
Budapestről kivezető utakon. Ez a munka inkább csak lelki segítséget
jelentett, hiszen ha volt is irodánk, az nagyon messze volt a lányok
„munkahelyétől", másrészt nem lehetett elvinni őket, hiszen egy lányra
többen is vigyáztak. Nagyon féltek a srticiktől, semmiféle kapcsolatot
nem alakíthattak ki velünk sem. Legalább tudatosítani akartuk, hogy
valakinek ők is fontosak, van, aki emberszámba veszi őket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Évekkel
később is emlékeztek a karácsonyi szaloncukorra, a téli hideg éjszakán
kapott forró kávéra.</b></span> Sajnos nem volt védett ház, ahova elvihettük volna
őket, ezért szerzetesrendeknél, kórházakban bujtattuk őket. Az is
állandó problémánk volt, hogy nem volt állandó helyünk, ahol
dolgozhattunk volna. Sosem működhetett folyamatosan az egyesületünk.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A Kiút Veled Egyesület munkája során találkoztunk</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
emberkereskedelem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>áldozataival is.</b></span> Olyanokkal is, akiket itt,
Magyarországon adtak el, de külföldről hazatérőkkel is. Az itthoniak
maguk vagy hozzátartozóik kerestek meg minket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Egy lány <span style="background-color:rgb(208,224,227)">elmesélte,</span></b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy
egy kelet-magyarországi piacon az asztalra állították, és kérdezgették,
„kinek kell ez a lyány?", ki mennyit ad érte. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Magam is „vettem" egy
lányt az imatársaimmal együtt, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>külföldre akarták eladni,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>így tudtuk
megmenteni.</b></span> A külföldről hazatérőket más szervezetektől küldték hozzánk,
hogy gondozzuk őket. Előfordult, hogy amikor már a lány lábra állt,
dolgozott, és a kapcsolatai s rendeződtek, ugyanez a szervezet
„visszasegítette" külföldre.<br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nagyon jó volt a kapcsolatunk a
barcelónai főkonzul úrral, aki többször küldött haza lányokat hozzánk.
Számára megnyugtató volt, hogy mi itthon fogadtuk, nem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a semmibe küldte</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>őket.</b></span> Ezek az esetek igen megrázóak voltak számomra, hiszen <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">volt
</span>kislány, akit </b><b>már a saját anyja</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sem ismert meg</b></span>. Barcelónában a főkonzul
úr találta meg a pszichiátrián. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Olyan fáradt volt a rendszeres napi 20
órai munka után,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy szerencséjére kiszédült a bár ajtaján. Így vitte
valaki kórházba. </b></span>Sajnos nem sokáig tudtuk követni a sorsát, pont az anya
kérése miatt.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A faluban ugyanis még ott lakott az a banda, aki eladta
ezt a lányt külföldre.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A másik lány gimnáziumba járt,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> amikor
elkezdett táncolni</b></span>. Nemcsak szép, ügyes és jó tanuló volt, hanem
tehetséges is. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hamarosan egy külföldi bárban találta magát</b></span>. Őt Bécsből,
szintén a pszichiátriáról hozták haza. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Amikor szökni próbált </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
bordélyból, a fogait kiverték, és olyan emlékezetkiesése lett, hogy
segítségünkkel sem tudta tanulmányait folytatni</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Húszévesen
leszázalékolták, táncosnői karrierje csupán néhány évig tartott.</b></span></p>
<p>Később lehetőségem lett a <i>Kesztyűgyár Közösségi Házban</i>
(<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Budapest VIII. ker. Mátyás tér)</b></span> dolgozni,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> itt működött a Szeretet
iskolája. Első tanítványaink az én régebbi hittanos tanítványaimból és
klienseimből kerültek ki. </b></span>Amit az Egyesületben nem tudtam megvalósítani,
itt szinte mindenre lehetőségem van. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A környék a prostituáltak
klasszikus területe,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a házba szívesen bejönnek. Nem kérdezzük, hogy ki
honnét jön, mindenki annyit mond el magáról, amennyit akar.</b></span> A kolléganők
hamar felismerik egymást. Egy egyetemista lány nálunk akarta megírni a
szakdolgozatát, ami a prostitúció legalizálásának szükségességét
igazolta volna. Viselkedéséről, mozgásáról hamar felismerték, hogy nem
idegen a szakmában. Mire eljött a szakdolgozat megírásának az ideje,
teljesen megváltozott a véleménye, annyira, hogy témát változtatott.<br><br>(...)
A Kiút Veled Egyesület és a Kesztyűgyár Közösségi Ház munkája sokszor
összefonódik, hiszen a Kesztyűgyár ad helyet a korábbi munkánk
folytatásához. Mi meg a tudásunkat, kapcsolatainkat adjuk. Néhány
pályázatunkat itt tudtuk megvalósítani. A közösségi házban működik a <a href="http://kesztyugyar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=917:fokusz-ni-koezoessegi-koezpont-programkinalata&catid=34:fooldal&Itemid=28" target="_blank">Fókusz Női Közösségi Központunk</a>,
amelynek tevékenységéről a Kesztyűgyár honlapján lehet információt
szerezni, és ahová <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szeretettel várjuk önkéntesek jelentkezését is.
Többet szeretnénk</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a prostituált </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>személyekkel foglalkozni, hiszen ők </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
összes deviáns viselkedés </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hordozói</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>és ők azok, akiket</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a társadalom
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>leginkább kivet magából</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A másik elképzelésünk egy olyan ház, ahol a
szabadulni akaró vagy pihenésre vágyó nők lakhatnak, védelmet kapnak. </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Gondoltunk arra is, hogy a prostituáltak örökbeadandó babáit befogadjuk,
és olyan nők gondozzák majd őket, akik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a prostitúció</span> által korábban
érintettek voltak. </b></span>Ennek még csak az elképzelése létezik, tervezzük,
hogy nyitott vagy zárt legyen, milyen elvárásaink legyenek a lányokkal
szemben, mi lesz a célunk. Természetesen a rehabilitáció, de ennek a
formája még most körvonalazódik. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tanulmányozzuk más szervezetek
munkáját, hogy a jó példákat átvegyük, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a buktatókat </span>kerüljük el.</b></span>
Támogatókra is találtunk,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> öt női szerzetesrend tagjaiból megalakult a
„Sára Team". Céljuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">prostitúció</span> megelőzése és a rehabilitáció.</b></span> Kérték,
hogy csatlakozzunk hozzájuk, szeretnék, ha a tapasztalatainkat
megosztanánk velük, együtt dolgoznánk.</p>
<p>Ez a rövid története Egyesületünknek. Egy egyesületnek is megvan a
maga sorsa, élete. Korábban nagy lelkesedéssel kezdtük, de amikor Silvia
nővér betegen visszament Amerikába, az Egyesület nagyon megérezte
hiányát. Hiszen mindannyiunknak volt egy megélhetést adó munkahelye, itt
meg sokszor azonnal kellett segíteni. Többen férjhez mentek,
megnősültek, egyesek pedig idősebbek lettek. Mindig azt tettük, amire
lehetőségünk volt. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Most újra elkezdtük az utcán megkeresni a lányokat,
mivel egy fiatal pap csatlakozott hozzánk, és segít nekünk az utcai
munkában. Sok konferencián vettünk részt, sok előadást tartottunk, több
kiadványunk is megjelent.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Célunk, hogy a társadalom megismerje</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
prostitúció igazi arcát.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ne</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az áldozatokat, a nőket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hibáztassa</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
férfiak felelősségét <span style="background-color:rgb(255,229,153)">l</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ássák meg, ismerjék fel.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Büntessék </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a klienseket, a
futtatókat, és mindenkit, aki elősegíti a prostitúciót, a pornográfiát.
A pornográfia a prostitúció előszobája, tönkreteszi a művelőit és a
fogyasztóit is</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az iskolákban még több felvilágosító órát kell tartani,
megismertetni a lányokat </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azzal a veszéllyel, amit a prostitúció jelent</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tudatosítani kell,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy nem egy könnyű kaland, amit bármikor abbahagyhat
következmények nélkül. </b><b>Hiszen <span style="background-color:rgb(255,229,153)">ha valakinek sikerül is új életet
kezdeni,</span> számtalan sebet hordoz magában, évekig rémálmai vannak.
</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Keveseknek adatik meg,</span> hogy meggyógyuljanak.</b></span> Nagyon sok embernek nagyon
sok munkájára van szükség ahhoz, hogy valakinek sikerüljön kikerülni. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
szenvedés, megaláztatás elképzelhetetlen, ami ezzel az életformával jár.</b></span></p>
Budapest, 2015.09.13. Csapó Emma, a Kiút Veled Egyesület elnöke</div>