[Grem] interj Grbe L. piaristval, a Szt.Margit gimn. igazgatja

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jn. 1., Sze, 17:37:26 CEST 

Görbe László: Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen, de alakítsuk
pozitívan
2016. május 31. kedd 20:31
http://www.magyarkurir.hu/hirek/gorbe-laszlo-fogadjuk-el-vilagot-olyannak-amilyen-de-alakitsuk-pozitivan
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana díjat
adományozott Görbe László piarista szerzetesnek, a Szent Margit Gimnázium
igazgatójának. Több mint negyven éves oktatatói-nevelői pályája
tapasztalatairól kérdeztük a szerzetes tanárt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_0902.jpg>

*– Milyen hozzáállással tudnak ma a Kalazanci Szent József nyújtotta
eszménykép alapján közelíteni a fiatalokhoz?*

– *Ma ugyanannyi magára hagyott gyerek van. Lehet, hogy jómódban él, van
szobája, „kütyüje”, de ugyanúgy magára van hagyva, mint az
utcagyerekek,* *akiket
Kalazancius összeszedett és tanított*. *Első mozdulata az volt, hogy
megmosdatta őket, szeretettel közeledett hozzájuk. Ugyanezt kell csinálni.
Kivesszük a kütyüt a kezükből, megszólítjuk őket.* Ne a kütyü irányítsa a
gyereket,* Istennel hozzuk őket kapcsolatba. Nyújtsunk megfelelő
programot,* *és
számoljunk **a kütyükkel, ** azokkal együtt is* *keressük a párbeszédet. **A
virtuális világ elhiteti a gyerekkel, hogy ő fontos, mert folyamatosan
érdeklődik iránta, válaszol a kérdéseire. **Bennünk mintha nem lenne meg az
azonnali válaszadás képessége, nem villódzunk percenként, nem tudunk
azonnal válaszolni. *A gyerek számára a pillanat tört része alatt változik
a kép, mi pedig az ezelőtti ötödik képre válaszolunk.

–* Negyvenegy éve dolgozik az oktatásban. Hogyan változott az elmúlt
évtizedek  során a tanár szerepe és feladata?*

– Tanári pályám kezdetekor viszonylagos szegénységben éltünk, ma tárgyi
eszközök sokaságával vesszük magunkat körül, elképesztő mértékben kötődünk
világunkhoz. *Korábban hittek abban az emberek, ha valaki értelmiségi
pályára kerül, az többletet jelent az életében. **Ma sem a gyerekek, sem a
társadalom nem hisznek ebben*.* Akkoriban egy osztályban meghirdetett
túrára eljött a többség,* *ma a mi nyolcszáz fős iskolánkban húsz-huszonöt
gyerek kapható egy szombati gyalogtúrára. **Míg korábban ritkaságszámba
ment egy tornaórai sérülés, **most hetente írok alá baleseti jegyzőkönyvet**.
A mai fiatalok **sokkal sérülékenyebbek. **Pályám elején olyan fogalmakat,**
mint a diszlexia, diszkalkulia,* *nem ismertünk. * *Ma minden osztályban
három-négy felmentett van.* Általános jelenség, hogy egy gyerek valamiből
kiváló, egy másik tárgyból pedig a bukás küszöbén áll.* A gyerekek
körülbelül tizenöt-húsz százaléka küzd valamilyen tanulási nehézséggel itt
a Margitban, máshol ez a húsz-huszonöt százalékot is eléri,* bár nincsenek
összesített adataink. Hatalmas kihívást jelent ez az oktatásnak.
Megszüntették a különleges képző intézményeket, összekevertük a gyerekeket,
és nem tudunk velük mit kezdeni.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_9856.jpg>

– *Hogyan tudnak erre válaszolni?*

– *A baj az, hogy a gyerekeket nem fejlesztjük, hanem felmentjük. * Melyik
munkahely fogadja el a felmentést? *Hazudunk a gyereknek, amikor
felmentjük. Mentsük fel az osztályzás alól, de ne a tanulás alól!* Olyan
iskolában kell gondolkodni, ahol a gyerekek különleges képességét ki tudjuk
bontani, de abból a tárgyból, amiből gyenge, amennyit lehet, megtanítunk
neki. Hátha ki tud bontakozni később. *Sokszínűbb iskolarendszerre lenne
szükség, vagy magát az iskolát kellene sokszínűbben megszervezni.* Ez
ugyanakkor drágább.

Nézzük, *mennyire elegáns a Margit épülete, s a többi 1800-as években épült
iskola, ezek paloták, mert az értelmiséget palotában kell nevelni. A mai
tapasztalatom is azt mutatja, ha az igényesség megjelenik a környezetben, a
gyerek is kezd igényes lenni.** El kell hitetnünk, hogy az értelmiségi
pálya értékes,* *még ha nem is jár annyi pénzzel, amennyit álmodnak.* Azt
szoktam mondani, az az eredeti bűn, hogy *az ember elhiszi a reklámokat.
Azt, hogy a másik, a rossz út könnyebb. Utóbb kiderül, sokkal nehezebb.*

– *Nagy gond a motiválatlanság is.*

– Hány olyan felnőttet találunk, aki motivált a munkájában? Hányszor
mondjuk, hogy nincs értelme egy munkahelyi feladatnak, hogy csak a
pénzkereset a fontos? De beszélünk arról, mennyire szeretjük a pályánkat?
Persze nem a huszadik dolgozatnál, hiszen minden pályának van olyan része,
amin át kell esni. Az a kérdés, mit kommunikálok, a nehézségét, vagy azt:
„Hű, de klassz!” A kísérletezést, a példamegoldást, az örömet – milyen szép
világot teremtett az Isten? *Hinnünk kell abban, hogy Isten szép világot
teremtett. Ezt újra és újra el kell mondani. Előbb-utóbb talán megragad
bennük.* Időnként igyekszünk elrontani, de a szépség ott van.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_0889.jpg>

*– Mintha hiányoznának a nagy tanáregyéniségek…*

– Azt gondolom,* ma is vannak, és mindig is lesznek tanáregyéniségek.* *Mindig
másképpen kell közeledni a tanításhoz, a gyerekekhez, mert más a
körülöttünk lévő társadalom.** Meg kell találni azokat a formákat,
amelyekre rezonálni tudnak.* A pécsi Zsolnay Múzeumban például azt a
feladatot adtam nekik, keressék meg, melyik vázát vinnék haza. Lázasan
fényképeztek, s közben megnézték az egész kiállítást. Vagy a zenével:
Minden évben meghívom a gimnáziumba Hegedűs Endrét zongorázni. Nagyon
élvezik a gyerekek, hangosan kifejezik a tetszésüket, ezt a művész is
élvezi, ő is „rátesz” egy kicsit. Rengeteg az ötlet, a lényeg, hogy a
gyerekek megérezzék, hogy értik őket és odafigyelnek rájuk.

– *Az elhangzottak alapján nem értem az optimizmusát.*

– Nem gondolom, hogy a látlelet ne adna okot az optimizmusra. *Fizikusként
azt vallom, látni kell, milyen anyaggal dolgozunk. A sajátosságait
figyelembe véve kell vele dolgozni.* *Ha nem teszem, kudarcra vagyok
ítélve.* *Önmagában persze a szembenézés nem garantálja, hogy eljutok a
megoldáshoz, de az első lépést megtettem: oda tudok figyelni rá.*

– *Mi teszi bizakodóvá?*

– Ha azt kérné tőlem valaki, ugorjam meg a 150 centit, ma már nem menne.
Tizenévesen gond nélkül megcsináltam. Akkor nem tudtam okosakat mondani,
most meg igen. De a lelkesedés akkor is megvolt, és most is megvan. Ezt
kell az embernek „átmentenie”. *Merjük a világot olyannak elfogadni,
amilyen, de tudjuk pozitívan alakítani. Számomra ebben jelenik meg a
piarista hivatás: merjük elhinni, hogy az Úristen velünk van, itt van,
megfoghatóan. Kezünkbe adta a világot, ránk bízta*. Nem azt mondja, hogy
ezt vagy azt ne csináld. *Azt kéri, ismerd meg. Nem lehetek nagyképű, nem
hihetem, hogy már megismertem.* Hányszor volt, hogy mellényúltunk keményen,
és tanítottuk évekig... De azt, hogy most itt vagyunk, és ilyennek látjuk a
világot, el tudjuk mondani. Így tudjuk mérni. És* időnként kitűnnek a
szépségek, és ebből kitűnik az ember, és a szabad akarat miatt még egy
furcsa „gellert kap az egész”.*

– *Ahhoz, hogy az ember ezt a lelkesedést megőrizze, milyen erőforrásokra
támaszkodhat?*

–* Erőforrást ad az Úristen, és az elődök példája, akik előttem ezt a
pályát élték. Láttam meghalni Kovács Mihály tanár urat, élete végén ágyhoz
kötve, ápolásra szorulva. Leépült, de mindvégig oda tudott figyelni azokra,
akik kiszolgálták. Tudunk-e mi az Úristenre figyelni, hogy merre irányít?
Én mindig azt keresem, amikor valami az életemben nem sikerül, hogy mit is
akar Isten üzenni ezzel. Megóv valamitől, továbblök.* Ne gondoljuk, hogy
vége a világnak, ha nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk. Merjük
felvállalni, ez most ennyire sikerült, sok más esetben pedig jobban fog
menni. Ennek tudatában megőrizhetjük a belső derűt.

Görbe László a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1965-ben, és
még ebben az évben megkezdte a noviciátust. 1966-ban tette le első
fogadalmát, majd 1973. augusztus 25-én szentelték pappá. 1970-től az ELTE
matematika–fizika szakos hallgatója volt. Tanulmányai befejeztével 1975 és
1979 között tanárként és prefektusként tért vissza a kecskeméti Piarista
Gimnáziumba, majd 1979-től 1995-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanári
testületét erősítette.

1979-ben  programozói diplomát szerzett. 1990 és 1995 között az MKPK
megbízásából a katolikus iskolák szervezésében vett részt. 1995–1998 között
a veszprémi Padányi Biró Márton Római Katolikus Iskola és ebben az
időszakban egy éven át a veszprémi Davidikum Római Katolikus Középiskolai
Kollégium igazgatója is volt. 1998 és 2003 között a budapesti Piarista
Gimnázium igazgatói feladatait látta el, majd 2007-ig matematika–fizika
szakos tanárként oktatta az iskola tanulóit. 2007-től napjainkig az Isteni
Megváltóról Nevezett Nővérek Magyar Tartományának kérésére a Szent Margit
Gimnázium igazgatójaként végzi hivatását.

Négy éven keresztül a Közoktatás-politikai Tanács választott tagja, illetve
hat éven át az Országos Köznevelési Tanács aktív tagja volt. Több állami
kitüntetés birtokosa. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadványa a
fizika-OKTV kiváló felkészítő tanárai közé sorolja Görbe Lászlót.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó képgaléria
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160601/6ca484f5/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl