<div dir="ltr"><h1>Görbe László: Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen, de alakítsuk pozitívan </h1>
<div>2016. május 31. kedd 20:31<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/gorbe-laszlo-fogadjuk-el-vilagot-olyannak-amilyen-de-alakitsuk-pozitivan" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/gorbe-laszlo-fogadjuk-el-vilagot-olyannak-amilyen-de-alakitsuk-pozitivan</a><br></div>
<h3>A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia
Christiana díjat adományozott <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Görbe László piarista szerzetesnek, a
Szent Margit Gimnázium igazgatójának. Több mint negyven éves
oktatatói-nevelői pályája tapasztalatairól </span>kérdeztük a szerzetes tanárt.</h3><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_0902.jpg" rel="lightbox['g70032']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&p=1&img=c_IMG_0902.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Milyen hozzáállással tudnak ma a Kalazanci Szent József nyújtotta eszménykép alapján közelíteni a fiatalokhoz?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma ugyanannyi magára hagyott gyerek van. Lehet, hogy jómódban él,
van szobája, „kütyüje”, de ugyanúgy magára van hagyva, mint az
utcagyerekek,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>akiket Kalazancius összeszedett és tanított</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Első
mozdulata az volt, hogy megmosdatta őket, szeretettel közeledett
hozzájuk. Ugyanezt kell csinálni. Kivesszük <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kütyüt </span>a kezükből,
megszólítjuk őket.</b></span> Ne a kütyü irányítsa a gyereket,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Istennel hozzuk őket
kapcsolatba. Nyújtsunk megfelelő programot,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>és számoljunk </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kütyükkel,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
azokkal együtt is</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>keressük a párbeszédet.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A virtuális világ elhiteti a
gyerekkel, hogy ő fontos, mert folyamatosan érdeklődik iránta, válaszol a
kérdéseire. </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Bennünk mintha nem lenne meg az azonnali válaszadás
képessége, nem villódzunk percenként, nem tudunk azonnal válaszolni. </b></span>A
gyerek számára a pillanat tört része alatt változik a kép, mi pedig az
ezelőtti ötödik képre válaszolunk.</p>
<p>–<b> Negyvenegy éve dolgozik az oktatásban. <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Hogyan változott az elmúlt évtizedek során a tanár szerepe és feladata?</span></b></p>
<p>– Tanári pályám kezdetekor viszonylagos szegénységben éltünk, ma
tárgyi eszközök sokaságával vesszük magunkat körül, elképesztő mértékben
kötődünk világunkhoz. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Korábban hittek abban az emberek, ha valaki
értelmiségi pályára kerül, az többletet jelent az életében. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma sem a
gyerekek, sem a társadalom nem hisznek ebben</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Akkoriban egy osztályban
meghirdetett túrára eljött a többség,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ma a mi nyolcszáz fős iskolánkban
húsz-huszonöt gyerek kapható egy szombati gyalogtúrára. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Míg korábban
ritkaságszámba ment egy tornaórai sérülés, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>most hetente írok alá
baleseti jegyzőkönyvet</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>. A mai fiatalok </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sokkal sérülékenyebbek. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Pályám
elején olyan fogalmakat,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> mint a diszlexia, diszkalkulia,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem ismertünk. </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma minden osztályban három-négy felmentett van.</b></span> Általános jelenség, hogy
egy gyerek valamiből kiváló, egy másik tárgyból pedig a bukás küszöbén
áll.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A gyerekek körülbelül tizenöt-húsz százaléka küzd valamilyen
tanulási nehézséggel itt a Margitban, máshol ez a húsz-huszonöt
százalékot is eléri,</b></span> bár nincsenek összesített adataink. Hatalmas
kihívást jelent ez az oktatásnak. Megszüntették a különleges képző
intézményeket, összekevertük a gyerekeket, és nem tudunk velük mit
kezdeni.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_9856.jpg" rel="lightbox['g70032']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&p=1&img=c_IMG_9856.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>– <b>Hogyan tudnak erre válaszolni?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A baj az, hogy a gyerekeket nem <span style="background-color:rgb(255,229,153)">fejlesztjük,</span> hanem felmentjük. </b></span>
Melyik munkahely fogadja el a felmentést? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hazudunk a gyereknek, amikor
felmentjük.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> Mentsük fel az osztályzás alól,</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">de ne a tanulás alól</span>!</b></span> Olyan
iskolában kell gondolkodni, ahol a gyerekek különleges képességét ki
tudjuk bontani, de abból a tárgyból, amiből gyenge, amennyit lehet,
megtanítunk neki. Hátha ki tud bontakozni később. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Sokszínűbb
iskolarendszerre lenne szükség, vagy magát az iskolát kellene
sokszínűbben megszervezni.</b></span> Ez ugyanakkor drágább.</p>
<p>Nézzük, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mennyire elegáns a Margit épülete, s a többi 1800-as években
épült iskola, ezek paloták, mert az értelmiséget palotában kell nevelni.
A mai tapasztalatom is azt mutatja, ha az igényesség megjelenik a
környezetben, a gyerek is kezd igényes lenni.</b><b> El kell hitetnünk, hogy az
értelmiségi pálya értékes,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>még ha nem is jár annyi pénzzel, amennyit
álmodnak.</b></span> Azt szoktam mondani, az az eredeti bűn, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ember elhiszi a
reklámokat. Azt, hogy a másik, a rossz út könnyebb. Utóbb kiderül,
sokkal nehezebb.</b></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nagy gond a motiválatlanság is.</b></span></p>
<p>– Hány olyan felnőttet találunk, aki motivált a munkájában? Hányszor
mondjuk, hogy nincs értelme egy munkahelyi feladatnak, hogy csak a
pénzkereset a fontos? De beszélünk arról, mennyire szeretjük a
pályánkat? Persze nem a huszadik dolgozatnál, hiszen minden pályának van
olyan része, amin át kell esni. Az a kérdés, mit kommunikálok, a
nehézségét, vagy azt: „Hű, de klassz!” A kísérletezést, a
példamegoldást, az örömet – milyen szép világot teremtett az Isten?
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hinnünk kell abban, hogy Isten szép világot teremtett. Ezt újra és újra
el kell mondani. Előbb-utóbb talán megragad bennük.</b></span> Időnként igyekszünk
elrontani, de a szépség ott van.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&img=o_IMG_0889.jpg" rel="lightbox['g70032']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70032&p=1&img=c_IMG_0889.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Mintha hiányoznának a nagy tanáregyéniségek…</b></p>
<p>– Azt gondolom,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ma is vannak, és mindig is lesznek tanáregyéniségek.</b></span>
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mindig másképpen kell közeledni a tanításhoz, a gyerekekhez, mert más a
körülöttünk lévő társadalom.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Meg kell találni azokat a formákat,
amelyekre rezonálni tudnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A pécsi Zsolnay Múzeumban például azt a
feladatot adtam nekik, keressék meg, melyik vázát vinnék haza. Lázasan
fényképeztek, s közben megnézték az egész kiállítást. Vagy a zenével:
Minden évben meghívom a gimnáziumba Hegedűs Endrét zongorázni. Nagyon
élvezik a gyerekek, hangosan kifejezik a tetszésüket, ezt a művész is
élvezi, ő is „rátesz” egy kicsit. Rengeteg az ötlet, a lényeg, hogy a
gyerekek megérezzék, hogy értik őket és odafigyelnek rájuk.</span></p>
<p>– <b>Az elhangzottak alapján nem értem az optimizmusát.</b></p>
<p>– Nem gondolom, hogy a látlelet ne adna okot az optimizmusra.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Fizikusként azt vallom, látni kell, milyen anyaggal dolgozunk. A
sajátosságait figyelembe véve kell vele dolgozni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha nem teszem,
kudarcra vagyok ítélve.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Önmagában persze a szembenézés nem garantálja,
hogy eljutok a megoldáshoz, de az első lépést megtettem: oda tudok
figyelni rá.</b></span></p>
<p>– <b>Mi teszi bizakodóvá?</b></p>
<p>– Ha azt kérné tőlem valaki, ugorjam meg a 150 centit, ma már nem
menne. Tizenévesen gond nélkül megcsináltam. Akkor nem tudtam okosakat
mondani, most meg igen. De a lelkesedés akkor is megvolt, és most is
megvan. Ezt kell az embernek „átmentenie”. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Merjük a világot olyannak
elfogadni, amilyen, de tudjuk pozitívan alakítani. Számomra ebben
jelenik meg a piarista hivatás: merjük elhinni, hogy az Úristen velünk
van, itt van, megfoghatóan. Kezünkbe adta a világot, ránk bízta</b></span>. Nem azt
mondja, hogy ezt vagy azt ne csináld. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Azt kéri, ismerd meg. Nem lehetek
nagyképű, nem hihetem, hogy már megismertem.</b></span> Hányszor volt, hogy
mellényúltunk keményen, és tanítottuk évekig... De azt, hogy most itt
vagyunk, és ilyennek látjuk a világot, el tudjuk mondani. Így tudjuk
mérni. És<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> időnként kitűnnek a szépségek, és ebből kitűnik az ember, és a
szabad akarat miatt még egy furcsa „gellert kap az egész”.</b></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ahhoz, hogy az ember ezt a lelkesedést megőrizze, milyen erőforrásokra támaszkodhat?</b></span></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Erőforrást ad az Úristen, és az elődök példája, akik előttem ezt a
pályát élték. Láttam meghalni Kovács Mihály tanár urat, élete végén
ágyhoz kötve, ápolásra szorulva. Leépült, de mindvégig oda tudott
figyelni azokra, akik kiszolgálták. Tudunk-e mi az Úristenre figyelni,
hogy merre irányít? Én mindig azt keresem, amikor valami az életemben
nem sikerül, hogy mit is akar Isten üzenni ezzel. Megóv valamitől,
továbblök.</b></span> Ne gondoljuk, hogy vége a világnak, ha nem úgy sikerül
valami, ahogy szeretnénk. Merjük felvállalni, ez most ennyire sikerült,
sok más esetben pedig jobban fog menni. Ennek tudatában megőrizhetjük a
belső derűt. </p>
<div>
<p>Görbe László a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett
1965-ben, és még ebben az évben megkezdte a noviciátust. 1966-ban tette
le első fogadalmát, majd 1973. augusztus 25-én szentelték pappá.
1970-től az ELTE matematika–fizika szakos hallgatója volt. Tanulmányai
befejeztével 1975 és 1979 között tanárként és prefektusként tért vissza a
kecskeméti Piarista Gimnáziumba, majd 1979-től 1995-ig a budapesti
Piarista Gimnázium tanári testületét erősítette.</p>
<p>1979-ben programozói diplomát szerzett. 1990 és 1995 között az MKPK
megbízásából a katolikus iskolák szervezésében vett részt. 1995–1998
között a veszprémi Padányi Biró Márton Római Katolikus Iskola és ebben
az időszakban egy éven át a veszprémi Davidikum Római Katolikus
Középiskolai Kollégium igazgatója is volt. 1998 és 2003 között a
budapesti Piarista Gimnázium igazgatói feladatait látta el, majd 2007-ig
matematika–fizika szakos tanárként oktatta az iskola tanulóit. 2007-től
napjainkig az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Magyar Tartományának
kérésére a Szent Margit Gimnázium igazgatójaként végzi hivatását.</p>
<p>Négy éven keresztül a Közoktatás-politikai Tanács választott tagja,
illetve hat éven át az Országos Köznevelési Tanács aktív tagja volt.
Több állami kitüntetés birtokosa. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
kiadványa a fizika-OKTV kiváló felkészítő tanárai közé sorolja Görbe
Lászlót.</p>
</div>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Trauttwein Éva/Magyar Kurír</p>
<div><span>Kapcsolódó képgaléria</span></div></div>