[Grem] Jacques Hamel, Európa katolikus újvértanúja

[KEA]

Jacques Hamel, Európa katolikus újvértanúja

Magyar Idők -- 2016. július 29., Nagy Áron
http://magyaridok.hu/velemeny/jacques-hamel-europa-katolikus-ujvertanuja-870061/


Jacques Hamel. Jacques Hamel. Kedden este órákon át ismételgettem
magamban ezt a nevet, hogy egy életre beleégjen az emlékezetembe:
Jacques Hamel, a francia újvértanú. Jacques Hamel… Jacques Hamel
nyolcvanhat esztendős volt, és a Rouen közeli
Saint-Etienne-du-Rouvray-ben teljesített szolgálatot. Pap volt. Római
katolikus. És ő, Jacques Hamel lett a XXI. század első európai
vértanúja, aki Európa földjén lelkészként fogadta el a mártírok koszorúját.

Jacques Hamelt halála után nem sokkal James Martin jezsui­ta atya Becket
Tamás canterburyi és Óscar Romero salvadori érsekhez hasonlította,
minthogy valamennyiüket a szentmise bemutatása közben gyilkolták meg.
Ehhez talán csak annyit érdemes hozzátenni, hogy Becket és Romero
mártíromságát követően mindkettőjük hazája polgárháborúba süllyedt.

A bűnösök megbűnhődtek, az egyház pedig, amely a mártírok vérére és
Isten szent embereinek életére épül, ma is áll. Saint-Etienne-du-Rouvray
egyébként Franciaországban van. Abban az államban, amelyik az emberiség
legújabb kori történetében először adott példát a kereszténység
szervezett és kíméletlen üldözéséből.

Igen, a nagynak nevezett, de valójában mocskos francia forradalomra
gondolok, amelynek eszmei örökösei a múlt század kezdetén az ugyancsak
nagynak nevezett, de nemkülönben ördögi októberi szocialista forradalmat
követően Oroszországban tökéletesítették a terror eszköztárát.

De azt is feljegyezhetjük, hogy Saint-Etienne-du-Rouvray a három büszke,
ellenforradalmi tartomány, a királygyilkosok és a hit üldözői ellen
valaha fegyvert ragadó Bretagne, Maine és Normandia egyikében –
konkrétan a legutóbbiban – található. Így lesz teljes a kép, és válik
egy rendkívül összetett szimbólummá Jacques Hamel vértanúhalála.

Eredetileg azonban nem Jacques Hamelről, hanem a krakkói ifjúsági
világtalálkozóról akartam írni, amely az év talán legrangosabb katolikus
eseménye. Öt kontinens bő másfél milliónyi fiatalja gyűlt ugyanis össze
Lengyelországban Róma püspökének hívására, hogy közösen imádkozzanak és
erőt merítsenek egymásból; abból, hogy néhány napon keresztül
testestül-lelkestül megélhetik: nincsenek egyedül ezen az őrült,
sarkaiból kifordult világon.

Fel akartam idézni José Sánchez del Río történetét, a 14 éves fiúét, aki
inkább a halált választotta, semmint hogy megtagadja katolikus hitét. Ő
egyike a Cristero-háború méltatlanul elfeledett vértanúinak: a
szociáldemokrata kormány egyházellenes politikája, kegyetlen elnyomása
ellen tömegével fogtak fegyvert az 1920-as években a mexikóiak, akik
hősiesen küzdöttek, mígnem az Egyesült Államok által titokban támogatott
kormányerők le nem verték (de le nem győzték) a felkelésüket.

Josét, akit várhatóan idén október 16-án avatnak szentté Rómában, még a
háború vége előtt elfogták, megkínozták, majd felajánlották neki a
szabadulást az aposztázisért cserébe. A fiú erre a hóhérok arcába vágta:
Viva Cristo Rey!, azaz Éljen Krisztus király! Micsoda példa ez a
Krakkóban összegyűlt fiataljaink számára!

El szerettem volna mondani továbbá, hogy büszkén kell viselnünk, ha a
baloldal gúnyol, a liberálisok belénk rúgnak, az ateisták megköpködnek.
Hogy hordanunk kell a keresztet, még inkább, ha tiltják, mert egy
keresztény nem lehet megalkuvó. És természetesen azt, hogy a terror nem
vethet árnyékot a szívünkre; nem adhatjuk át magunkat a rettegésnek.

Dicsérni akartam az ifjúsági világtalálkozó helyszínének megválasztását
is, amely egyszerre híd Kelet és Nyugat határán, Szent II. János Pál
szülőhelyeként bástya, világítótorony – hiszen emlékezünk mind Karol
Wojtilára, aki a XX. század második felének zűrzavaros éveiben
kinyújtotta felénk kezét, és így szólt: „Ne féljetek!” Aztán még jöttek
volna a nagy szavak: hit, család, nemzet, gyermekvállalás – meg a
bombasztikus aranyköpés a végén, hogy Európa keresztény lesz, vagy nem
lesz...

Ám Jacques Hamel halálának híre egy csapásra értelmetlenné tette az
egészet. Ugyan mit mondhatnék én, amit annak az öreg francia papnak, a
nyolcvanhat esztendősen is miséző Jacques Hamelnek a mártíromsága ne
mondana el ezerszer ékesebben, őszintébben vagy tisztábban? Nem tudok
mit mondani.

De egy életre megjegyeztem Jacques Hamel, Európa újvértanújának nevét,
és erre biztatok másokat is. És azt kívánom, hogy Jacques Hamel legyen
közbenjárónk az Úrnál; támaszunk, hogy ne csüggedjünk; mint egy fáklya
fénye, ragyogjon előttünk az elkövetkező sötét időkben.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI