[Grem] F.ppa / Az imdsg - a legfbb munkaeszkznk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jl. 24., V, 22:04:21 CEST 

Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!
2016. július 24. vasárnap 18:00
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a
Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról
elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig
imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71073&img=o_ura.jpg>

*A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.*

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Lk 11,1–13) azzal a jelenettel kezdődik, hogy
Jézus egyedül, elvonulva imádkozik, amikor pedig befejezi, a tanítványok
kérik: „Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1); ő pedig így válaszol:
„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk…” (Lk 11,2). Ez a szó *Jézus
imájának a „titka”, az a kulcs, amelyet ő maga ad nekünk, hogy mi is be
tudjunk lépni abban a bizalmas kapcsolatba az Atyával, amely elkísérte és
megtartotta őt egész életében.*

Az „Atya” megszólításhoz Jézus *két kérés*t kapcsol: *„szenteltessék meg a
neved, jöjjön el az országod” *(Lk 11,2). Jézus imája, és így a keresztény
ima, mindenekelőtt helykészítés Istennek, engedni neki, hogy kinyilvánítsa
szentségét bennünk, és előmozdítani országát, kezdve annak lehetővé
tételével, hogy gyakorolhassa szereteturalmát életünkben.

*További három kérés* egészíti ezt az imát, amelyet Jézus tanít, a
Miatyánkot. Ez a három kérés alapvető szükségleteinket fejezi ki: *a
kenyeret, a megbocsátást és a segítséget a kísértések között* (vö. Lk
11,3–4). *Nem lehet élni kenyér nélkül, nem lehet élni megbocsátás nélkül,
és nem lehet élni Isten segítsége nélkül a kísértések között.* A *kenyér*,
amelyet Jézus velünk kéret, a szükséges, és nem a felesleges kenyér; a
zarándokok kenyere, az igazi kenyér, olyan kenyér, amelyet nem halmoz fel
és nem pocsékol el az ember, amely nem nehezíti el lépteinket. A
*megbocsátás*: mindenekelőtt az a megbocsátás, amelyet mi magunk kapunk
Istentől: csak annak tudata tud képessé tenni minket a testvéri
kiengesztelődés konkrét gesztusaira, hogy olyan bűnösök vagyunk, akiknek
végtelen irgalmasságában Isten megbocsátott.* Ha valaki **nem érzi magát
bocsánatot nyert bűnösnek, soha nem lesz képes **megbocsátó és
kiengesztelődő gesztust tenni.* Ez abból a szívből indul ki, amelyben
bocsánatot nyert bűnösnek érezzük magunkat. Az utolsó kérés, *„ne hagyj el
minket a kísértésben”*, annak tudatosságát fejezi ki, hogy milyen a
helyzetünk*: mindig ki vagyunk téve a gonosz cselvetéseinek és a romlás
veszélyének. Mindnyájan ismerjük, mit jelent a kísértés!*

Jézus imádságról szóló tanítása két példázattal folytatódik, amelyekben egy
barátnak a barátjával, illetve egy apának a gyermekével szemben tanúsított
magatartását hozza fel példaként (vö. Lk 11,5–12). Mindkettő arra akar
tanítani minket, hogy *teljesen bízzunk Istenben*, aki Atyánk. Ő saját
magunknál is jobban tudja, mire van szükségünk, de azt akarja, hogy
azt *merészen
és kitartóan* eléje vigyük, mert így tudunk részt venni az ő üdvözítő
művében. *Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!*
Kitartóan kérni Istent nem arra szolgál, hogy meggyőzzük őt, hanem hogy
erősebbé tegyük hitünket és türelmünket, vagyis azt a képességünket, hogy
együtt harcoljunk Istennel a valóban fontos és szükséges dolgokért. *Az
imádkozásban ketten vagyunk: Isten és én, hogy együtt harcoljunk a fontos
dolgokért.*

Ezek között van egy nagyon fontos dolog, amelyet Jézus megemlít a mai
evangéliumban, de amelyet szinte sosem szoktunk kérni, ez pedig a
*Szentlélek*: „Add nekem a Szentlelket!” Jézus ezt mondja: „Ha ti, bár
gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja
mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11,13). A
Szentlélek! Kérnünk kell, hogy a Szentlélek töltsön el minket! És mire
szolgál a Szentlélek? Arra, hogy helyesen tudjunk élni, bölcsen és
szeretettel, Isten akaratát követve. *Milyen szép imádság lenne az, ha ezen
a héten mindannyian azt kérnénk az Atyától: „Atyám, add nekem a
Szentlelket!” Szűz Mária kinyilvánítja előttünk létezésével Isten Lelkét,
aki teljesen betöltötte őt. Ő segítsen minket Jézussal egyesülten kérni az
Atyát, hogy ne világiasan éljünk, hanem az evangélium szerint, a Szentlélek
által vezetve!*

*A Szentatya szavai az Angelus után:*

Ezekben az órákban lelkünket ismételten megrendítik a szomorú hírek az
elítélendő terror- és erőszakcselekményekről, amelyek szenvedést és halált
okoztak. A németországi Münchenben és az afganisztáni Kabulban történt
drámai eseményekre gondolok, amelyekben számos ártatlan ember vesztette
életét.

Közel vagyok az áldozatok családtagjaihoz és a sérültekhez! Arra hívlak
benneteket, hogy csatlakozzatok imámhoz, hogy az Úr mindenkiben jóra és
testvéri szeretetre irányuló elhatározásokat ébresszen. Minél
leküzdhetetlenebbeknek tűnnek a nehézségek és sötétnek a biztonság és a
béke kilátásai, annál buzgóbban kell imádkoznunk!

Kedves testvéreim! Ezekben a napokban nagyon sok fiatal útra kel a világ
minden táján, és Krakkó felé tart, ott rendezik meg ugyanis a
harmincegyedik ifjúsági világnapot. Szerdán én is elindulok, hogy
találkozzam ezekkel a fiatalokkal, fiúkkal és lányokkal, és együtt
ünnepeljem velük és értük az irgalmasság jubileumát, Szent II. János Pál
közbenjárásával. Kérlek titeket, kísérjetek minket imáitokkal. Már most
köszöntöm mindazokat, és köszönetet mondok mindazoknak, akik a zarándok
fiatalok fogadásán dolgoznak: számos püspök, pap, szerzetes és világi hívő.
Külön gondolok szépszámú kortársaikra is, akik bár személyesen nem lehetnek
ott, tájékoztatási eszközökön keresztül követni fogják az eseményt.
Mindannyian egyek leszünk az imádságban!

És most köszöntelek titeket, kedves zarándokok, akik Olaszországból és más
országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm azokat, akik São Paulóból és São
João de Boa Vistából (Brazíliából) érkeztek, a cremonai „Giuseppe Denti”
kórust, a Piumazzóból Rómába jött kerékpáros zarándoklat részvevőit, akik
szolidaritási tevékenységet is végeznek. Köszöntöm a Torino megyében
található Valperga és Pertusio Canavese fiataljait: továbbra is
igyekezzetek élni és nem csak éldegélni, tengődni, ahogyan pólótokra
írtátok!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni
értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160724/64b74e8a/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl