[Grem] LEGÁLIS migránsok - Szt.Egyed közösség és a Jezsuita Menekültszolgálat

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Júl. 22., P, 06:38:54 CEST


A Szent Egyed közösség meglátogatta a szerb–magyar határnál várakozó
menekĂĽlteket
2016. jĂşlius 20. szerda 19:02
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szent-egyed-kozosseg-meglatogatta-szerb-magyar-hatarnal-varakozo-menekulteket
Július 19-én a Szent Egyed közösség néhány tagja és a Jezsuita
Menekültszolgálat önkéntese meglátogatta a röszkei és a tompai tranzitzóna
előtt várakozókat, akik menedékkérelmüket szeretnék benyújtani
Magyarországon.

*„A hívő ember első műve az imádság”* – mondta Szolovjov orosz ortodox
teológus, ezt vele együtt *vallják a Szent Egyed közösség tagjai.*
Budapesten és Pécsen hetente többször összegyűlnek közös imádságra,
amelyben az Úrhoz fohászkodnak a szegényekért, a betegekért, a háborúban
szenvedő országokért – idén 27 ország szerepel a felsorolásban, külön-külön
imát mondanak értük. Imádkoznak a szegényekért, és az irántuk való
szeretetüket konkrét tettekben élik meg: *rendszeresen látogatják a
hajléktalanokat, az intézetekben élő, magányos időseket, a szegényebb
kerületekben vagy otthonokban élő gyerekeket.*

A háborúk miatt szenvedők a közelmúltig távoli vidékeken élő emberek
voltak, napjainkban azonban itt vannak európai országainkban, várakoznak a
határaink előtt. A magyarországi Szent Egyed közösség úgy döntött,
szolidaritása konkrét jeleként ismét meglátogatja őket, *adományt és
kedves, emberi szót visz a várakozóknak. *Néhány fiatal tagjuk heti
rendszerességgel keresi fel a bicskei menekülttábor lakóit, igyekeznek
segíteni a felnőttek gondjainak megoldásában, foglalkoznak a gyerekekkel.
Az utazókhoz csatlakozó Jezsuita Menekültszolgálat tagjai, önkéntesei
szintén hetente látogatják a tábor lakóit.

Utazásuk előtt *a Szent Egyed közösség budapesti, pécsi és monori tagjai
gyűjtést hirdettek, és kiderült, hogy sokan szívesen adományoznak a
menekülők számára. Néhány nap alatt rengeteg cipő, ruha, gyümölcs, édesség
gyűlt össze, és pénzadomány is érkezett, amelyből egy csomagtartónyi
tisztálkodószert, gyümölcslét, müzliszeletet vásároltak, és buborékfújókat
a gyerekeknek. A közösséghez csatlakozó Jezsuita Menekültszolgálat egy
autónyi barackkal indult útnak: a gyümölcs különösen fontos eledel a hosszú
út után, amit a menekültek megtettek, és a nehéz körülmények között, sokáig
tartó várakozás során.*

A közösség tagjai elindultak, hogy találkozzanak azokkal az emberekkel,
akiket imádságukban hordoznak. A röszkei határállomásnál a hosszan húzódó
szöges kerítés mellett állnak a sátrak, már messziről jól látszanak. A
drótakadály melletti keskeny sáv még Magyarországon húzódik, a tábor nagy
része már a Szerb Köztársaság területén fekszik. Az ENSZ menekültügyi
szervezete, az UNICEF, az Orvosok Határok Nélkül szervezet önkéntesei is
jelen vannak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is osztott adományokat a
kis kapunál, amely a tranzitzónából nyílik.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&img=o_IMG_3720.jpg>

*A látogatókat kedves, mosolygós arcok fogadták, az összetákolt sátrak,
lombokkal fedett építmények között a lakók hétköznapi élete zajlott:
beszélgettek, főztek, ettek, takarítottak, a gyerekek pedig szaladgáltak,
és örömmel ismerkedtek a vendégekkel*. Szívesen szóba elegyedtek a hozzájuk
érkezőkkel, a nagyobbak tudnak is pár szót angolul, mutogatták, hány
évesek, hány testvérük van. A tragikus dolgokat is nagy bizalommal, nyílt
tekintettel mutatták, mondták: *„Két testvérem és az anyám van itt, az apám
odafönt van” – mutatott egy kisfiú az ég felé.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&img=o_IMG_4787.jpg>

A menedékkérelem beadására várakozók nagy része a röszkei átkelőnél* afgán
és iráni, van köztük néhány kubai is. Az afgánok* az *állandósult
erőszakról, fegyveres konfliktusokról* *beszélnek: hazájukban* *naponta
veszélynek vannak kitéve.* Hónapokon át tartó, fáradságos úton érkeztek a
szerb–magyar határhoz, sok gyaloglás és életveszélyes tengeri átkelés
után. *Várják,
hogy beadhassák menekültstátusz iránti kérelmüket: a családoknak nagyobb
reményük van arra, hogy néhány héten belül megtehetik,* az egyedülállóknak
még többet kell várakozniuk. Egyikük elmondta, a legnagyobb szükség sátorra
van. A sátraknál tisztaság uralkodott, a szőnyeg jelenti a ház határát,
amelyen belül a hagyomány szerint mindenki leveti a cipőjét.

Sok család együtt van, bár a legtöbb esetben kiderül, hogy egyes tagjaik
otthon maradtak, vagy elszakadtak tőlük út közben. Egy fiatal férfi
mesélte, hogy elszakították várandós feleségétől, aki már Ausztriában van –
nem tud vele lenni. Másikuk szerencsésebb, nincs még családja, egyedül
utazik, őt azonban Bulgáriában kirabolták, nem maradt semmije. Egy 16 éves
fiú mosta lavórban a ruháit: egyedül utazott idáig Afganisztánból, nyolc
hĂłnapja van Ăşton.

*Rasid mesélt a tábori körülményekről, elkeserítő képet festett: alig van
néhány vécé, nem lehet mosakodni, csak a csapnál, vagy nem messze a
bányatóban, az viszont veszélyes a gyerekek számára.** Keserű dolgokról *szólt,
*de energikusan, vidáman – hozzá is tette, hogy ő mindig vidám, hiszen ha
szomorú, attól nem lesz jobb semmi *– a néhány nappal ezelőtti nagy esőben
azonban őt is a sírás környékezte, amikor a gyerekek a sátrakban rettegtek
a vihartĂłl.

Nehéz volt a gyerekektől elszakadni, *örültek a hozzájuk érkezőknek, a
kedves szónak, a játéknak, egészen a kijáratig szaladtak a látogatók után.*

Ezt követően a tompai határátkelőhely előtt várakozókat is meglátogatták a
Szent Egyed közösség tagjai: itt leginkább szírek és irakiak táboroznak,
akik a háború elől menekültek el. A sátrakban néhány hónapos gyerekek is
vannak, ők már a törökországi táborokban születtek. Egy édesanya nagy
bizalommal rábízta az egyik látogatóra két és fél hónapos kicsinyét, hogy
ringassa. Lánytestvérével egy sátorban laknak, öt gyerekkel,
elkeseredetten. Aleppóból érkeztek, az édesanya telefonjában ott van a
fénykép a lebombázott házukról. Sokan hordoznak szörnyű emlékeket,
fényképeket: lerombolt otthonokról, meghalt családtagokról, szülőkről,
gyerekekről…

*„Emlékszel? Az a migráns, akit oly sokan el akarnak kergetni, én voltam”*
– figyelmeztetett Ferenc pápa július 10-én a Szent Péter téren, az
Úrangyala elimádkozása előtt arra, hogy Jézus van jelen a szenvedőkben. Az
evangélium indíttatására és Ferenc pápa buzdítására a katolikus közösségek
tagjai Röszkénél és Tompánál meglátogatták „azokat” a migránsokat, és*
ígéretet tettek, hogy gondolataikban és imáikban hordozzák őket – és ha
átjöhetnek Magyarországra, talán Bicskén találkoznak is velük.*

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160722/c492fc88/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról