<div dir="ltr"><h1>A Szent Egyed közösség meglátogatta a szerb–magyar határnál várakozó menekülteket </h1>
<div>2016. július 20. szerda 19:02<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szent-egyed-kozosseg-meglatogatta-szerb-magyar-hatarnal-varakozo-menekulteket" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szent-egyed-kozosseg-meglatogatta-szerb-magyar-hatarnal-varakozo-menekulteket</a><br></div>
<h3>Július 19-én <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a Szent Egyed közösség néhány tagja és a
Jezsuita Menekültszolgálat önkéntese</span> meglátogatta a röszkei és a tompai
tranzitzóna előtt várakozókat, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">akik menedékkérelmüket szeretnék
benyújtani Magyarországon.</span></h3><p></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„A hívő ember első műve az imádság”</b></span> – mondta Szolovjov orosz ortodox
teológus, ezt vele együtt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vallják a Szent Egyed közösség tagjai.</b></span>
Budapesten és Pécsen hetente többször összegyűlnek közös imádságra,
amelyben az Úrhoz fohászkodnak a szegényekért, a betegekért, a háborúban
szenvedő országokért – idén 27 ország szerepel a felsorolásban,
külön-külön imát mondanak értük. Imádkoznak a szegényekért, és az
irántuk való szeretetüket konkrét tettekben élik meg: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>rendszeresen
látogatják a hajléktalanokat, az intézetekben élő, magányos időseket, a
szegényebb kerületekben vagy otthonokban élő gyerekeket.</b></span>
<p></p>
<p>A háborúk miatt szenvedők a közelmúltig távoli vidékeken élő emberek
voltak, napjainkban azonban itt vannak európai országainkban, várakoznak
a határaink előtt. A magyarországi Szent Egyed közösség úgy döntött,
szolidaritása konkrét jeleként ismét meglátogatja őket, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>adományt és
kedves, emberi szót visz a várakozóknak. </b></span>Néhány fiatal tagjuk heti
rendszerességgel keresi fel a bicskei menekülttábor lakóit, igyekeznek
segíteni a felnőttek gondjainak megoldásában, foglalkoznak a
gyerekekkel. Az utazókhoz csatlakozó Jezsuita Menekültszolgálat tagjai,
önkéntesei szintén hetente látogatják a tábor lakóit. <br></p>
<p></p>
<p>Utazásuk előtt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a Szent Egyed közösség budapesti, pécsi és monori
tagjai gyűjtést hirdettek, és kiderült, hogy sokan szívesen adományoznak
a menekülők számára. Néhány nap alatt rengeteg cipő, ruha, gyümölcs,
édesség gyűlt össze, és pénzadomány is érkezett, amelyből egy
csomagtartónyi tisztálkodószert, gyümölcslét, müzliszeletet vásároltak,
és buborékfújókat a gyerekeknek. A közösséghez csatlakozó Jezsuita
Menekültszolgálat egy autónyi barackkal indult útnak: a gyümölcs
különösen fontos eledel a hosszú út után, amit a menekültek megtettek,
és a nehéz körülmények között, sokáig tartó várakozás során.</b></span></p>
<p></p>
<p>A közösség tagjai elindultak, hogy találkozzanak azokkal az
emberekkel, akiket imádságukban hordoznak. A röszkei határállomásnál a
hosszan húzódó szöges kerítés mellett állnak a sátrak, már messziről jól
látszanak. A drótakadály melletti keskeny sáv még Magyarországon
húzódik, a tábor nagy része már a Szerb Köztársaság területén fekszik.
Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNICEF, az Orvosok Határok Nélkül
szervezet önkéntesei is jelen vannak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
is osztott adományokat a kis kapunál, amely a tranzitzónából nyílik.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&img=o_IMG_3720.jpg" rel="lightbox['g71004']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&p=1&img=c_IMG_3720.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A látogatókat kedves, mosolygós arcok fogadták, az összetákolt
sátrak, lombokkal fedett építmények között a lakók hétköznapi élete
zajlott: beszélgettek, főztek, ettek, takarítottak, a gyerekek pedig
szaladgáltak, és örömmel ismerkedtek a vendégekkel</b></span>. Szívesen szóba
elegyedtek a hozzájuk érkezőkkel, a nagyobbak tudnak is pár szót
angolul, mutogatták, hány évesek, hány testvérük van. A tragikus
dolgokat is nagy bizalommal, nyílt tekintettel mutatták, mondták: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Két
testvérem és az anyám van itt, az apám odafönt van” – mutatott egy
kisfiú az ég felé.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&img=o_IMG_4787.jpg" rel="lightbox['g71004']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71004&p=1&img=c_IMG_4787.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A menedékkérelem beadására várakozók nagy része a röszkei átkelőnél<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
afgán és iráni, van köztük néhány kubai is. Az afgánok</b></span> az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>állandósult
erőszakról, fegyveres konfliktusokról</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>beszélnek: hazájukban</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>naponta
veszélynek vannak kitéve.</b></span> Hónapokon át tartó, fáradságos úton érkeztek a
szerb–magyar határhoz, sok gyaloglás és életveszélyes tengeri átkelés
után. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Várják, hogy beadhassák menekültstátusz iránti kérelmüket: a
családoknak nagyobb reményük van arra, hogy néhány héten belül
megtehetik,</b></span> az egyedülállóknak még többet kell várakozniuk. Egyikük
elmondta, a legnagyobb szükség sátorra van. A sátraknál tisztaság
uralkodott, a szőnyeg jelenti a ház határát, amelyen belül a hagyomány
szerint mindenki leveti a cipőjét. </p>
<p></p>
<p>Sok család együtt van, bár a legtöbb esetben kiderül, hogy egyes
tagjaik otthon maradtak, vagy elszakadtak tőlük út közben. Egy fiatal
férfi mesélte, hogy elszakították várandós feleségétől, aki már
Ausztriában van – nem tud vele lenni. Másikuk szerencsésebb, nincs még
családja, egyedül utazik, őt azonban Bulgáriában kirabolták, nem maradt
semmije. Egy 16 éves fiú mosta lavórban a ruháit: egyedül utazott idáig
Afganisztánból, nyolc hónapja van úton.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rasid mesélt a tábori körülményekről, elkeserítő képet festett: alig
van néhány vécé, nem lehet mosakodni, csak a csapnál, vagy nem messze a
bányatóban, az viszont veszélyes a gyerekek számára.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Keserű dolgokról
</b></span>szólt, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de energikusan, vidáman – hozzá is tette, hogy ő mindig vidám,
hiszen ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szomorú, attól nem lesz</span> jobb semmi </b></span>– a néhány nappal ezelőtti
nagy esőben azonban őt is a sírás környékezte, amikor a gyerekek a
sátrakban rettegtek a vihartól.<br></p>
<p></p>
<p>Nehéz volt a gyerekektől elszakadni, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>örültek a hozzájuk érkezőknek, a
kedves szónak, a játéknak, egészen a kijáratig szaladtak a látogatók
után.</b></span></p>
<p></p>
<p>Ezt követően a tompai határátkelőhely előtt várakozókat is
meglátogatták a Szent Egyed közösség tagjai: itt leginkább szírek és
irakiak táboroznak, akik a háború elől menekültek el. A sátrakban néhány
hónapos gyerekek is vannak, ők már a törökországi táborokban születtek.
Egy édesanya nagy bizalommal rábízta az egyik látogatóra két és fél
hónapos kicsinyét, hogy ringassa. Lánytestvérével egy sátorban laknak,
öt gyerekkel, elkeseredetten. Aleppóból érkeztek, az édesanya
telefonjában ott van a fénykép a lebombázott házukról. Sokan hordoznak
szörnyű emlékeket, fényképeket: lerombolt otthonokról, meghalt
családtagokról, szülőkről, gyerekekről…</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Emlékszel? Az a migráns, akit oly sokan el akarnak kergetni, én
voltam”</b></span> – figyelmeztetett Ferenc pápa július 10-én a Szent Péter téren,
az Úrangyala elimádkozása előtt arra, hogy Jézus van jelen a
szenvedőkben. Az evangélium indíttatására és Ferenc pápa buzdítására a
katolikus közösségek tagjai Röszkénél és Tompánál meglátogatták „azokat”
a migránsokat, és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ígéretet tettek, hogy gondolataikban és imáikban
hordozzák őket – és ha átjöhetnek Magyarországra, talán Bicskén
találkoznak is velük.</b></span></p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p><br></div>