[Grem] A termszet rendje vs. trsadalompusztts (( s krnyezetpusztts))

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jl. 21., Cs, 11:00:03 CEST 

 http://www.hetek.hu/velemeny/201607/tamadas_alatt_a_hazassag_es_a_csalad

Támadás alatt a természet rendje szerinti házasság és a család

<http://www.hetek.hu/files/2016/28/ateista.jpg>
*Keresztény**ellenes** szlogen a budapesti melegfelvonuláson*. Tisztelet
helyett* gyalázkodás.*

*Egyhangúlag kinyilvánította az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy az
Emberi Jogok Európai Egyezménye nem ismeri* *az azonos neműek „házassághoz
való jogát”*. Az európaiak szerencséjére ugyanis az Egyezmény kifejezetten
nevesíti a két különnemű személyt: a férfit és nőt a házasságkötés és a
családalapítás alanyaként.
<http://www.hetek.hu/files/images/2016/28/meszaros_istvan.jpg>
Az Emberi Jogok Európai Egyezményét 1950-ben fogadta el az emberi jogok és
a jogállamiság intézményének védelmezésére alapított, strasbourgi székhelyű
Európa Tanács. *E nemzetközi szervezet nem keverendő össze az Európai
Unióval**.* Jelenleg negyvenhét tagja van: az összes európai ország
(Oroszországot is ideértve), sőt még Törökország is. Az Egyezmény
betartását az általa felállított nemzetközi bíróság, az EmberiEmberi jogi
sérelem esetén a tagállamok állampolgárainak joguk van hozzá fordulni, ha a
hazai jogorvoslati lehetőségeket már kimerítették. Jogok Európai Bírósága
felügyeli.

*A nemzetközi meleglobbi –* nemi diszkriminációra, a magán- és a családi
élet autonómiájának sérelmére hivatkozva – *évek óta ostromolja **az
Emberjogi Egyezmény **házasság- és családvédő passzusát,* ami kimondja,
hogy „a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a
házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó
hazai törvények szerint” (12. cikkely). Évente – legutóbb éppen júniusban
(Chapin és Charpentier vs. Franciaország) – születnek ítéletek ebben a
témában. *A házasság hagyományos felfogását **támadó érvek között **még
olyan jogi perverzitás is hangot kap, miszerint az idézett jogszabályhelyen
szereplő férfi és nő fogalompár nem a házasság struktúrájára utal,* hanem
csak arra, hogy mind a férfiaknak, mind a nőknek joguk van házasságot kötni
(bárkivel).* Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban eddig még állta a
sarat.* Az utóbbi „érvvel” szemben kimondta, hogy nem lehet az Egyezmény
egyes rendelkezéseit a többitől elszakítva értelmezni. Ahol nincsen
jelentősége a nemi identitásnak, ott az Egyezmény a „mindenki” kifejezést
használja: például „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás
szabadságához”.

A házasság és a családalapítás tekintetében viszont a férfi és a nő
nevesítése kifejezetten a különneműséget húzza alá. A Bíróság arra is
rámutat, hogy az Egyezmény nem szakítható ki a történeti kontextusból sem:
amikor 1950-ben megalkották, nem fért kétség hozzá, hogy a különneműek
családjogi kötelékét értették házasságon.

*Azonban a baljós folyamat, amelynek eredményeként* immár 22 országban
(köztük 13 európai, ebből 11 uniós) megnyitották a házasság intézményét az
azonos neműek előtt, megfejelve azzal, hogy *az Európai Unió 2009 óta
hatályos Alapjogi Chartája *– ellentétben az Emberi Jogok Európai
Egyezményével – *már kihagyta **a különneműségre történő utalást*, az
Emberi Jogi Bíróság jogértelmezésében is érezteti hatását. *A Bíróság immár
arról ír, **hogy* az említett tagállami jogszabályváltozásokra tekintettel*
többé már nem feltételezi, hogy* *a házasságnak mindenképpen ellenkező nemű
párokra kell korlátozódnia.* *Azt azonban továbbra is fenntartja, **hogy*
az Európai Egyezmény semmiképpen sem ró egyetlen tagállamra sem olyan
kötelezettséget, hogy házasságnak ismerje el az azonos neműek
társkapcsolatát. Jelesül: *a melegházasságot **nem tekinti általános emberi
jognak, teljesen a tagállami belső szabályozásra utalja a kérdés
eldöntését. *A maximum, ameddig elment: egy múlt nyáron hozott,
Olaszországot érintő döntésben kifejtette, hogy az azonos nemű párok
részére elérhetővé kell tenni egyfajta jogilag védett státuszt (mint
például a regisztrált partnerség), de a házassághoz ennek nem kell
tartalmilag közelítenie.

*Az Amerikai Egyesült Államokban *érvényesülő tendenciát látva, ahol *az
ottani Legfelsőbb Bíróság éppen e**gy éve erőszakolta minden amerikai
„alkotmányos jogává” a melegházasságot* (lásd: Amerika színeváltozása.
Hetek, 2015. július 3.), az európaiak és különösen mi magyarok örülhetünk
annak, hogy az európai emberi jogi kontrollmechanizmus – az amerikaival
ellentétben –, legalábbis egyelőre, nem a föderalizmus elvén nyugszik. A
házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog területén a nemzeti
szabályozás az elsődleges mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió
egyezményeihez képest. Nem véletlen, hogy Európában a meleglobbi a
tagállamok megdolgozását tartja elsődlegesnek. *Évente rendezett **Pride
Fesztiváljaik is azt szolgálják, hogy a célországok társadalmait, különösen
ifjúságát hozzászoktassák az abnormalitás látványához, ami a reményeik (és
az amerikai tapasztalatok) szerint előbb-utóbb** a „normalitás” képzetét
kelti *a közvélemény szemében,* megteremtve a házasság- és családvédő
törvények lerombolásának társadalmi közegét.* Ezeknek a fesztiváloknak a
körítése még a vak előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy *a valódi cél *messze
túlmutat a jogkiterjesztésen:* nem más, mint** az általános emberi értékek,
köztük a keresztény értékek és képviselőik lejáratása, kirekesztése, a
társadalom erkölcsi értékrendjének teljes átalakítása. *

A nemzetközi kilátásokat illetően elszomorító, hogy* az agymosásban évek
óta egyre több nagykövetség vállal társtettesi szerepet* hazánkban.
2016-ban minden eddiginél több, 31 ország nagykövetsége adott ki a
budapesti melegfesztivált támogató közös nyilatkozatot, ami jelentős
növekedés a 2015-ös 25-höz képest (ami szintén nem kevés). Ebben „örömmel
tekintettek” előre *a nemrég lezajlott Pride rendezvényre, ami szerintük a
„sokféleség ünneplése”. Kioktató hangnemben „reményüket” fejezték ki, hogy
„a magyar emberek tisztelettel fognak viselkedni (ne értsük félre: nem a
felvonulókat intették erre)* és a magyar hatóságok eltökéltek abban, hogy
megakadályozzák a szélsőséges nézeteket valló csoportok (ezen sem a
felvonulókat értik) rendbontását egy olyan rendezvényen, amely sok kellemes
eseményt tartogat mindnyájunk számára.” *Nem emlékszem, hogy külföldi
képviseletek ehhez képest akár csak töredéknyi vehemenciával felléptek
volna másutt bármilyen valódi jogsérelem ellen (például a magyar nemzeti
kisebbséghez tartozó polgárok védelméért).* Figyelmeztető, hogy a
szolidaritási nyilatkozat aláíróinak száma jóval túlmutat a melegházasságot
törvényesítő országok körén. Az Emberi Jogi Bíróság kedvező döntése
ellenére tehát *e vonatkozásban is a végsőkig meg kell őrizni a hazai
törvények elsőbbségét a nemzetköziekéhez képest.           *

Éppen az amerikai példa – ahol immár WC-fronton zajlik a háború, mert a
genderisták szerint a férfi és a női illemhelyek elkülönítése a „nemi
szegregáció bástyája” – mutatja, hogy mi történik, ha egy természet adta
határt felszámolnak, *ha a jogot* *elszakítják **attól az örök rendtől,
aminek a talaján áll.* *Nincs megállás*! Ha már a nemeknek nincs
jelentősége a házasságban, akkor miért lenne jelentősége másutt, például az
öltözőben, illemhelyen? Ha a társválasztásnál csakis az számít, hogy ki
kit/mit szeret,* ha egyenlőségjel kerül a szeretet és vágyak/ingerek közé,
akkor az azonos neműek párkapcsolatát csakhamar a kiskorúakkal,
vérrokonokkal (akár a közvetlen hozzátartozói körig terjedően), majd egy
további „minőségi ugrás” révén az állatokkal való „életközösség”
követhetik, *és mindenféle aberráció emberi jogi köntösbe bújhat.

A házasság és a család intézmények, nem pusztán jogosultságok. Az államnak
az intézményvédelmi kötelezettsége okán joga van ezek lényeges,
elválaszthatatlan tartalmát (mint például a társadalom reprodukciójára
irányuló potenciál) védelemben részesíteni. Ahogy a munkavállaláshoz való
jogot sem sérti, ha bizonyos foglalkozásokat közérdekből szakmai
képesítéshez kötnek, a házassághoz való jogot sem sérti, ha azt speciális
feltételekhez (mint a felek különneműsége) kötik. Ahogyan bárki lehet
orvos, aki megszerzi az erre való képesítést, úgy bárki házasságot köthet,
aki betölti a feltételeket. Ebben semmilyen diszkrimináció nincsen, hiszen
egy homoszexuális férfi és egy leszbikus nő ugyanúgy házasságot köthet
egymással, mint egy heteroszexuális férfi és nő.

Nem elsősorban a társadalom hagyományőrző, heteroszexuális részével, hanem*
a természet rendjével **áll perben a meleg- és a gendermozgalom.* Ezért is
van végső soron kudarcra és vereségre ítélve. A nemi különbséget ugyanis a
természet rendje, nem pedig a jogszabályok teszik. Ha az utóbbiak
megváltoztatását ki is lehet kényszeríteni, a természetét semmiképpen sem.
A reprodukcióhoz (főszabály szerint még az állatvilágban is) két ellenkező
nemre van szükség, mégpedig eredeti minőségben. Antropológiai és
pszichológiai tény, hogy egy gyermek egészséges lelkű felnőtté éréséhez is
apára és anyára, két különnemű szülő érzelmi pólusai közti szeretet-térre
van szükség. *Ebbe kampányszerűen és tömegesen, ellenkező előjellel
beleavatkozni hasonlatos az ökológiai létfeltételek figyelmen kívül
hagyásához.* Csak ezt nem* környezetkárosítás*nak, hanem
*társadalomrombolás*nak hívják.

A természet rendje ellen lázadók nem csodálkozhatnak azon, ha az azzal e
téren harmóniában élő többség ettől a rendtől való elferdülésnek tartja az
azonos nem iránti szexuális orientációt és az ezt reklámozó életmódot. Ez
nem gyűlölködés és nem szélsőségesség, pusztán a következtetés levonása. A
szélsőséget éppen a természeti adottságok figyelmen kívül hagyása,
különösen az ezt megvalósító életmód házasság  szintjére emelése és ezzel
normává tétele jelentik, ráadásul úgy, hogy a társadalomtól még el is
várják ennek ünneplését.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160721/4a625cac/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl