[Grem] Interjú Bagdy Emőkével

[Emoke Greschik]

[image: FotĂł: T. SzĂĄntĂł GyĂśrgy/Demokrata]
http://www.demokrata.hu/cikk/nagyobb-ero-bekebelezi-kisebbet

Fenekestől felfordult körülöttünk a világ. Naponta kell szembenéznünk
azzal, hogy a liberĂĄlis ideolĂłgia nevĂŠben megcsĂşfolnak bennĂźnket hitĂźnkben,
férfi vagy női mivoltunkban, nemzeti érzéseinkben. Ma hatalmas erők
mozognak, amelyek igyekeznek felrĂşgni a nemi rendet, a csalĂĄdrendet, a
hĂĄzassĂĄg rendjĂŠt, mindazt, amely elvezette idĂĄig az emberisĂŠget. MĂŠg a
szavakat is megszeplősítik – mondta a Demokratának dr. Bagdy Emőke
pszichológus, akivel identitásunk építőköveiről beszélgettünk.



*– Manapság, amikor viharzik körülöttünk a történelem, s az úgynevezett
migrĂĄciĂłs vĂĄlsĂĄg naponta szembesĂ­t minket a gyĂśngesĂŠgeinkkel, egyre tĂśbben
keresik a vĂĄlaszt azokra a kĂŠrdĂŠsekre, kik vagyunk, hol vannak a
gyökereink, merre tartunk? A sodródó fiatalokat és felnőtteket nézve úgy
tĹąnik, nem ĂĄllunk jĂłl identitĂĄs dolgĂĄban.*

– Az identitás önazonosságot jelent. Szilárd ismerete annak, „ki vagyok
én”. Az e tudáshoz, vagyis az identitáshoz szükséges építőköveket 10-12
éves korunkig gyűjtögetjük, aztán egységessé építjük kiskamasz és serdülő
korunkban. Az identitĂĄs fogalmĂĄt megalkotĂł Erik Erikson, mĂşlt szĂĄzadban ĂŠlt
dĂĄn szĂĄrmazĂĄsĂş, amerikai pszichoterapeuta ĂĄltal felĂĄllĂ­tott
személyiségfejlődési modell szerint az ember sokféle belső adottságot,
lehetőséget hoz magával, amikor a világra születik. A gyermeket érő
környezeti hatásoktól függ, ezekből melyik valósul meg. Éppúgy, mint a
genetikĂĄban: a kulcsingerek a hozott potenciĂĄlokat aktivĂĄljĂĄk, mint ahogyan
CsipkerĂłzsikĂĄt is fel kell ĂŠbreszteni az ĂĄlmĂĄbĂłl. A gyermeknek egyes
életkori szakaszokban más és más a fejlődési „feladatuk”. A környezetnek
pedig az a „feladata”, hogy a bennük rejlő lehetőségeket ki tudja
teljesíteni. Nem csak biológiailag kell végigjárni a fejlődés útját,
lelkileg is el kell jutni az ĂŠrettsĂŠgig.


*– Vagyis identitásunk építése már a pólyában elkezdődik?*

– Én mindig azt mondom a leendő anyukáknak: adj két évet az életedből annak
az emberpalĂĄntĂĄnak, akit a vilĂĄgra hoztĂĄl! Ne csak szĂ­nleg, tessĂŠk-lĂĄssĂŠk.
Add oda magad egészen, mert ezzel lehetőséget adsz neki az egészséges
életre. Az első évben az anya és a gyermek közös feladata az, hogy
kialakítsák a biztonságos kötődés képességét, ami életre szóló minta. A
csecsemő hozza magával a fogó-, a megkapaszkodási és az ölelés-reflexet.
Ezek rĂŠvĂŠn kĂśzli: meg akarok maradni, ĂŠlni akarok, segĂ­ts ebben! Az anya
feladata az, hogy tartĂłsan vĂŠdelmet, biztonsĂĄgot nyĂşjtson. Teljes
személyiségével jelen legyen, és megfelelő válaszokat adjon a gyermek
jelzéseire. Ha az anya vállalja e védő-óvó, nyugtató, csillapító szerepet,
akkor felszabadulnak azok a hormonok is, amelyek a baba testi fejlődéséhez
szükségesek. E hormonok megnyugtatóan hatnak majd felnőttkorban is, amikor
stressz helyzetben találjuk magunkat. A biztonságos kötődés bevésődése az
alap ahhoz, hogy később a lelki folyamatok végbe tudjanak menni,
felĂŠpĂźlhessen egy egĂŠszsĂŠges szemĂŠlyisĂŠg. Ha ez a folyamat sĂŠrĂźl, ha az
anya reakciói kiszámíthatatlanok, bizonytalanná válik a kötődés, ami
elbizonytalanĂ­tja a gyermeket. Ez prognosztizĂĄlhatĂłan visszaĂźt majd
felnőttkorban, amikor például nem tudja kimutatni és elfogadni a
szeretetet, vagy ĂĄllandĂł civakodĂĄs jellemzi a pĂĄrkapcsolatait.


*– S ha sikerül az első év feladatát teljesíteni, jöhet a felfedezés kora?*

– A második év az autonómia korszaka, amikor a gyerek megszerzi az első
ĂśnĂĄllĂł ismereteket a vilĂĄgrĂłl. E korai tapasztalatokat tekinthetjĂźk azoknak
az első tégláknak, amelyekre támaszkodva később, a kamaszkorban
felĂŠpĂ­thetjĂźk az Ăśnazonos szemĂŠlyisĂŠget, a biztos identitĂĄst. Ha ebben az
életszakaszban állandó hadakozásra kényszerül a gyerek a szülővel, akkor
makacs és konok emberré válik, hiszen ő azt tanulta meg, hogy csak akkor
érvényesítheti az akaratát, ha erőszakosan megvív érte. Ha pedig helyette
oldanak meg helyzeteket, ĂśnĂĄllĂłtlannĂĄ vĂĄlhat.


*– Lassan eljutunk a 3-5 éves korhoz, amely napjainkban a genderkutatók és
genderelmĂŠletek cĂŠlkeresztjĂŠbe kerĂźlt, hiszen ekkor rĂśgzĂ­tjĂźk szexuĂĄlis
szerepeinket. A svĂŠdek mĂĄr megvĂĄlaszthatjĂĄk, hogy kisfiĂşk akarnak lenni
vagy kislĂĄnyok. Ez normĂĄlis dolog?*

– A genderidentitás-elmélet egy bizarr, teljességgel képtelen és a
fejlődési törvényeknek ellentmondó áramlat. Az esély­egyenlőségről szóló
1995-ben szĂźletett Pekingi nyilatkozat tĂŠves ĂŠrtelmezĂŠsen, az elv
fĂŠlremagyarĂĄzĂĄsĂĄn alapul. Mindenkit arra buzdĂ­tok, hogy hallgasson a jĂłzan
eszére. Hiszen az, hogy XX vagy XY kromoszómával születünk, eldől a
fogantatĂĄs pillanatĂĄban, nem nĂŠpszavazĂĄs dĂśnti el, ĂŠs nem kĂŠptelen
eszmeáramlatok. Rajtunk, felnőtteken áll, miként zajlik le az a folyamat,
amelynek sorĂĄn a kisfiĂş megtanul fiĂş mĂłdra ĂŠlni, a kislĂĄny leĂĄny mĂłdon.


*– 2010 előtt nálunk is voltak olyan politikai törekvések, amelyek már az
óvodában megszakították volna e folyamatot. Szerencsére az óvónők elemi
erejű felháborodása révén sikerült megőrizni a kislányok szabadságát a
babĂĄzĂĄshoz, a fiĂşcskĂĄkĂŠt a vonatozĂĄshoz.*

– A neveléstudomány és a pszichológia azt mondja: a lányban erősítsd a
leĂĄnyt, a fiĂşban a fiĂşt, mert ha a gyereket elbizonytalanĂ­tod nemi
identitĂĄsĂĄban, az belĂĄthatatlan kĂśvetkezmĂŠnyekkel jĂĄrhat. 3-5 ĂŠves
korunkban az akaratunktól függetlenül, nagyrészt a szülői mintára
tĂĄmaszkodva, megszĂźletik a dĂśntĂŠs, hogy valaki fiĂş sorsban megy tovĂĄbb vagy
leĂĄny sorsban. Ha ez nem Ă­gy tĂśrtĂŠnik, annak ĂŠlethosszig tartĂł
bizonytalansĂĄg, a nemi szerepazonossĂĄg hiĂĄnyĂĄbĂłl fakadĂł krĂ­zissorozat lesz
a következménye. Ha erre még ráerősítenek olyan képtelen mesék, mint amiket
például az utóbbi időben a Kossuth rádióban hallhatunk, hogyan veszti el
magĂĄt a kis virĂĄg, vagy mennyire ĂŠlvezi az alma, ahogyan a kukac
belefĂşrĂłdik a testĂŠbe ĂŠs csiklandozza, az ilyenek rombolĂł hatĂĄsĂşak lehetnek.


* <http://www.demokrata.hu/sites/default/files/bagdy_emoke_3_kicsi.jpg>– Én
6-10 éves korban is látok veszélyeket. Sokan már ebben az időszakban
megkezdik gyermekĂźk csĂşcsmenedzserrĂŠ kĂŠpzĂŠsĂŠt, kĂźlĂśnĂłrĂĄrĂłl kĂźlĂśnĂłrĂĄra
hajszolva szegĂŠnyt.*

– Ennek a nagyon érzékeny időszaknak a feladata az önbecsülés kialakítása.
A szülőnek mindig azt mondom: bízz benne, erősítsd meg önértékelésében a
gyerekedet! BecsĂźld meg azzal is, hogy csak erejĂŠhez mĂŠrt feladatokat
ĂĄllĂ­tasz elĂŠ. Ha megkapja a bizalmat ĂŠs bĂĄtorĂ­tĂĄst, akkor ĂłriĂĄsi
erőfeszítésekre képes, hogy elfogadják, elismerjék. Ha csak elmarasztalást,
fĂśldbe dĂśngĂślĂŠst kap, ha nem ĂŠrtĂŠkelik a teljesĂ­tmĂŠnyĂŠt, akkor hamarosan
minden feladat és felelősségvállalás elől igyekszik elbújni, mondván, én
Ăşgyis hĂźlye vagyok, elrontok mindent. Az Ăśnbizalom gyĂśkere mĂĄsok belĂŠnk
vetett bizalma.


*– Vagyis hiba esetén az a lehetőség is füstbe megy, hogy zseniális kamasz
váljék a kisgyerekből?*

– Arra kell törekedni, hogy az adott időszak feladata maradéktalanul
teljesĂźljĂśn. Mi a kiskamasz dolga? Hogy nagy barĂĄtsĂĄgokat kĂśssĂśn,
belefelejtkezzen a nagy beszĂŠlgetĂŠsekbe, megtanulja, hogyan kell ĂŠrzelmeket
közvetíteni és elfogadni. Ez lesz az alapja annak, hogy felnőttkorban képes
legyen egyenrangĂş kapcsolatra. S ezek a barĂĄtsĂĄgok, szĂśvetsĂŠgek adjĂĄk az
alapot a pubertás idején beköszöntő égi és földi szerelemnek. Az égi a
sóvárgásról, a vágyról szól, arról a küzdelemről, amit a gyerek önmagában
vív meg, hogy végül elnyerje a szeretet, a szerelem, az elköteleződés
kĂŠpessĂŠgĂŠt. Az elsietett, korai szex, amit a filmek, a reklĂĄmok ĂŠs sajnos a
társadalmi gyakorlat is sugall, megkíméli a gyereket a küzdelemtől, de
megfosztja a szerelem megélésnek lehetőségétől is.


*– A pesti éjszakában falnak támasztott, betépett vagy tökrészeg, magányos
tizenévesek látványa azt mutatja, a mai világ ettől radikálisan megfosztja
az ifjakat…*

– Manapság elfelejti a nevelési gyakorlat, hogy a 16-20 éves ember már a
felnőttség felé tart, most lenne itt az ideje a meggyőződések és
ĂŠletideĂĄlok beĂŠpĂ­tĂŠsĂŠnek. Mestert keres, aki el tudja magyarĂĄzni, mi ez a
kĂĄosz, ami kĂśrĂźlveszi. KĂśzĂśssĂŠget keres, ahol meg tudja beszĂŠlni azokat az
ellentmondĂĄsokat, amelyek feszĂ­tik, s amelyek meg tudjĂĄk kĂśnnyĂ­teni a
leválást a szülői házról. Példaként a cserkészmozgalomra hivatkozom, amely
kĂŠpes volt e szĂźksĂŠgletek szolgĂĄlatĂĄra, segĂ­tett a vilĂĄg megĂŠrtĂŠsĂŠben, a
felnőttség elérésében. Volt korosztályos csapat, amelyik átsegítette az
embert a belső konfliktusokon és volt mester, aki eligazítást tudott
nyújtani a világ dolgaiban. Mindez beépült a lélekbe, a lélek „gerince”
megerősödött. Ma nincs mester és nincsenek határok, mindent eluralt a
korlĂĄtok nĂŠlkĂźli szabadossĂĄg, az egyĂŠnre van bĂ­zva, hogy eldĂśntse, mi a jĂł
és mi a rossz. De ezt nem mi döntjük el. Vannak törvények, kőtáblák, olyan
ĂŠletszabĂĄlyok, amelyeket nemzedĂŠkek tapasztalatai alapjĂĄn dolgozott ki ĂŠs
foglalt Ă­rĂĄsba, pĂŠldĂĄul a BibliĂĄban, az emberisĂŠg. Ha ezeket semmibe
vesszük, elmosódnak a határok és eluralkodik a káosz. Ma hatalmas erők
mozognak, amelyek igyekeznek felrĂşgni a nemi rendet, a csalĂĄdrendet, a
hĂĄzassĂĄg rendjĂŠt, mindazt, amely elvezette idĂĄig az emberisĂŠget. MĂŠg a
szavakat is megszeplősítik, olyan tartalmakat rakva mögéjük, amelyek
alapján egész embercsoportokat lehet például rasszistának vagy szélsőséges
nacionalistĂĄnak bĂŠlyegezni. Nem hagyjĂĄk meg tisztĂĄn a szavak ĂŠrtelmĂŠt, ĂŠs
kilĂşgoznak minden ĂŠrtĂŠket! Hogyan vĂĄrhatjuk Ă­gy, hogy eligazodjon bĂĄrki a
kĂĄoszban?


*– Így csúsznak félre, válnak magányossá az emberek?*

– Az a nagy baj, hogy az elköteleződésnek, a felelősségvállalásnak éppen
16-20 éves korban kellene bevésődni. De nem vésődik be! A fiatal belezápul
a gyermekségébe, képtelen felnőtté válni. Ezt hívják úgy, hogy
identitásmoratórium: kitolódik az érett, felelősséget vállaló személyiség
megszületése. Egy vizsgálat során végzős, vagyis 25-28 éves
mérnökhallgatókat kérdeztek arról, miként látják öt évvel idősebb önmaguk
életét. Mindegyik az egzisztenciateremtésről beszélt, anyagi biztonságról.
Az ötvenből összesen hárman említették, hogy ha mindez megvan, családot
szeretnének alapítani. Gyerekről egyik sem tett említést. Miért? Mert ehhez
kellene a felelősségtudat, vágyakozás a család után. Az a fajta
elköteleződés, hogy a párommal vállaljuk a házasság szentségét – mert a
házasság szentség –, s ketten tovább tudjuk vinni az életet. Mert ez az
ĂŠletfeladat. Ez a legfontosabb azon dolgok kĂśzĂśtt, amivel hozzĂĄ tudunk
jĂĄrulni a vilĂĄg rendjĂŠhez. Ehelyett van etikai relativizmus, bĂĄrmi lehet
jĂł, bĂĄrmi lehet rossz, ĂŠs ezerfĂŠle liberĂĄlis fĂŠlreĂŠrtelmezĂŠs. De az ĂŠlet
fenntartásában, továbbvitelében és védelmezésében nincs egyrészről,
másrészről. Csak igenek és nemek vannak, amelyek révén eldől, hogy képesek
vagyunk-e megfelelni az ĂŠlet tĂśrvĂŠnyĂŠnek.


*– És eljön a legfontosabb kérdés: képesek vagyunk-e világra hozni, óvni és
vĂŠdelmezni egy Ăşj ĂŠletet?*

– Amikor felnőtté válunk, képesek leszünk arra is, hogy adni tudjunk. Ma
sajnos sok sérülés éri a fiatal felnőttet identitásában. Mert csak szilárd
hitek, egyĂŠrtelmĹą vĂĄllalĂĄsok adjĂĄk meg a szemĂŠlyisĂŠgnek azt a szilĂĄrd
magjĂĄt, amely alapjĂĄn el lehet dĂśnteni, ki vagyok, mi leszek, merre tartok.
E nĂŠlkĂźl csak hajlunk, mint a zĂĄszlĂł, ahogyan fĂşjja a szĂŠl, ĂŠs divatok,
külső pressziók hatására sodródunk, vagy beleragadunk a gyermekség
parazitizmusĂĄba.


*– De így hogyan lehet békességben élni önmagunkkal és a világgal?*

– Most, amikor nagy katyvasz van körülöttünk, szembe kell néznünk azzal,
hogy a nagyobb erő bekebelezi a kisebbet. Azzal is számolni kell, hogy a
kisebbsĂŠg vĂŠlemĂŠnyterrorja uralkodik a tĂśbbsĂŠg fĂślĂśtt. Ennek ellenĂŠre
vĂĄlaszt kell tudnunk adni arra a kĂŠrdĂŠsre, ki vagyok ĂŠn, honnan jĂśttem, hol
vannak a gyökereim. Ezek az önazonosság, vagyis az identitás legfőbb
kérdései. Én magyar, református nő vagyok. Templomépítésre gyűjtök.
Tiszteletben tartom mĂĄsok kultĂşrĂĄjĂĄt, ĂŠs elvĂĄrom, hogy az enyĂŠmet is
akceptĂĄljĂĄk mĂĄsok. Tudom, hogy nem feszegethetjĂźk bĂźntetlenĂźl a termĂŠszeti
hatĂĄrokat, akkor sem, ha EurĂłpĂĄban most sok helyĂźtt megteszik. S az
identitásom része, hogy vállalom a meg­győződésemet akkor is, ha ezért
tĂĄmadĂĄsokat kapok majd.

*Nagy Ida*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160130/d996704e/attachment.html