[Grem] Bjte Cs: 2. lecke / a szomjazknak italt adni / Az irgalmassg iskolja

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jan. 18., H, 18:33:04 CET 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – a szomjazóknak italt adni


*VIDEÓK*


*Az irgalmasság iskolája:  1. lecke
https://www.youtube.com/watch?v=wB3gKnI2doY
<https://www.youtube.com/watch?v=wB3gKnI2doY>*


*Az irgalmasság iskolája: 2. lecke
https://www.youtube.com/watch?v=5YeZdGrWTqQ
<https://www.youtube.com/watch?v=5YeZdGrWTqQ>*

2016. január 18. hétfő 10:51
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-szomjazoknak-italt-adni
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. 2016.
január 10-én a dévai templomban tartott elmélkedésben az irgalmasság testi
cselekedeteinek második állomásáról beszélt: a szomjazóknak italt adni.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66853&img=o_bojte.jpg>
Böjte Csaba testvér a második elmélkedésben arról szólt, *miért is van
szükség arra, hogy az irgalmasság iskolájába járjunk. Meg kell tanulnunk
egymást szeretni *– hangsúlyozta. Ahogy a vas a tűzben áthevül és szépen
formálódik, úgy* az emberek egymáshoz is könnyen hajlanak, ha szeretet van
közöttük.* *Ha ez nincs, feszültség alakul ki, elkezdődik a „hideg
kovácsolás”.* *A szeretetet meg lehet tanulni *– buzdított Csaba testvér.

Feltette a kérdést hallgatóságának, hogyan teljesítették az első házi
feladatot, ami az volt: az éhezőknek enni adni. Válaszként elmesélte, hogyan
végezte el ő maga a házi feladatot. Elment Vajdahunyadra, a
szegénynegyedbe, ahonnan az évek során sok gyereket fogadtak be Déván.
Meghívta pizzára a már nagyobbakat, és örömmel tapasztalta, hogy hordozzák
magukban mindazt, amit náluk nevelkedve tanultak. Nem volt értelmetlen az
éhezőknek enni adni – állapította meg örömmel.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66853&img=o_hunyad2.jpg>
Az egyik volt diákjuk felhívta a figyelmet arra, hogy *most is sok gyerek
él a vajdahunyadi szegénynegyedben*: *másnap negyvennégy gyermeket
összegyűjtöttek, és elmentek velük cukrászdába*. Böjte Csaba tréfásan
meséli el, hogyan mentek velük a hóban, latyakban, hogyan érkeztek meg,
hogyan siettek ki az emberek a cukrászdából a sok szegény kisgyermek
láttán, és így hogyan jutott hely mindannyiuknak. Érdemes volt elmenni*,
nagy öröm volt velük lenni. Jó dolog jónak lenni. Jó dolog a szeretet útján
járni. A világot valóban csak az önzetlen szeretet tudja jóvá tenni *–
állapította meg. Hangsúlyozta, hogy *ezzel ellentétben a méricskélő,
számítgató kapcsolat az élet minden területén – így a menekültekkel
kapcsolatban is – olyan, mint egy érdekházasság, nem lesz belőle **tiszta
szerelem.*

Böjte Csaba ezt követően rátért a második leckére: *a szomjazóknak inni
adni.* Felhívta a figyelmet arra, hogy az ember a mai világban is
szomjazhat, és felidézte fiatalkori emlékét, amikor katona volt Romániában.
A nyári melegben, nagy menetelés után egy fejkendős néni az út szélén
rozsdás pléhcsuprokból adott inni a fáradt katonáknak. Korábban sok
sérelem, harag élt benne a románokkal szemben, akik elvették tőle az
édesapját. Ez a reszkető kezű, kedves néni azonban azzal a csupor vízzel
ledöntötte benne az előítélet falait.


*Jézus Krisztus erre biztat: a szomjazónak inni adni. Ő maga is szomjazott
a kereszten.* Csaba testvér megosztotta hallgatóival, hogy *Teréz anya
nővérei a kápolnájuk falára egyetlen szót írnak: „Szomjazom.” Isten
szomjazik a mi szeretetünkre, jóságunkra, irgalmasságunkra. Teréz anya azt
vallotta: „Életünk célja, hogy enyhítsük a szeretetre szomjas Isten
szomjúságát.”*

„Nézzünk magunkba, csendesedjünk el, és *vegyük észre azt az embert,
aki *szomjas
körülöttünk. *Lehet, hogy nem vízre szomjazik. Mindannyian szikkadt földek
vagyunk,* *szükségünk van egymás szeretetére, jóságára. Oltsuk egymás
szomját jó cselekedetekkel, az irgalmasság tetteivel *ezen a héten is. *Ne**
hidegen püföljük **egymást, hanem szeretetünk tüzében hozzuk izzásba
testvéreinket is, és akkor biztos, hogy formálva formálódunk, szebb lesz
körülöttünk a világ, és az öröm rózsája bennünk is szirmokat fog bontani és
ki fog nyílni*” – zárta *Az irgalmasság iskolája* sorozat második
homíliáját a dévai templomban Böjte Csaba ferences testvér.
Január 13-án Csíksomlyón Csaba testvér újabb gondolatokkal egészítette ki
az irgalmasság második testi cselekedetéről szóló elmélkedést.* Nem elég
elmélkedni az* *irgalmas szeretetről *– hangsúlyozta. A mákból ópium lesz,
a dumákból meg konferenciák, mindkettő nagyon káros az egészségre, elalszik
tőlük az ember – mondta tréfásan. Javasolta, hogy próbáljunk mindennap egy
kicsiny irgalmas cselekedetet gyakorolni.

*Inni adni a szomjazóknak – a kánai menyegzőn Jézus bort adott.* Böjte
Csaba tréfásan megjegyezte: *milyen jó, hogy Jézus nem szűk látókörű, nem
tart attól, hogy megszólják ezért, hiszen lakodalom van, belefér. Jó dolog
a barátokkal, rokonokkal leülni egy kicsit borozni, leülhetünk a
házastársunkkal is egy pohár borra, hogy elbeszélgessünk egy kicsit.* Vagy
meghívhatjuk a szomszédasszonyt egy kávéra, teára – javasolta.

Csaba testvér ezt követően *egy szép történet*et mesélt el arról, mennyire
fontos megbocsátani egymásnak. *Magyarországon gyóntatott egy asszonyt, aki
elvált a férjétől, nem ment újra férjhez, de nem tudott megbocsátani.
Gyóntatóként arra kérte, próbáljon megbocsátani, hiszen Jézus neki is
megbocsátott. Végül azt adta penitenciának, küldje el hozzájuk a férjét
havat lapátolni, fát vágni: hadd nézze meg, rendes ember-e. „Na, látszik,
hogy az idegeire ment a cölibátus” – volt az asszony válasza. Néhány hónap
múlva azonban a férj valóban elment Dévára: meg akarta tenni a feleségének,
amit kért, hogy az megbocsásson neki. Nem volt templomba járó ember,
viszont erős volt, és volt ideje. Kiderült, hogy szeret kályhát építeni:
összeraktak egy főzőkályhát, aztán egy kemencét, végül a férfi ott maradt
két hónapig. Csaba testvér figyelmeztette az asszonyt: jöjjön érte, mert
olyan rendes ember, hogy egy székely menyecske lenyúlja, ha nem figyel.
Férj és feleség azóta is együtt vannak.*

Jó dolog lenne megtanulni az Istentől az irgalmasságot – fejezte ki
reményét Böjte Csaba, majd* Ferenc pápát említette példaként, aki minden
héten elmegy szentgyónást végezni.* *Kicsik vagyunk, porszemek vagyunk,
elgyengülünk, elesünk, szükségünk van egymás támogatására* – hangsúlyozta.
Kérte, hogy* ne a tökéletes lényt keressük egymásban, hanem vegyük észre a
másikban a zarándokot, aki csetlik-botlik, de velünk együtt halad a
végtelenség felé. **Próbáljuk meg meghallgatni a másik gondját, próbáljunk
irgalmas szeretettel segíteni, hogy túljusson rajta*.* „Hiszek az
irgalmasság világot formáló erejében”* – jelentette ki a homília zárásaként
Böjte Csaba, majd megkérte a híveket, álljanak fel, akik hisznek az
irgalmasságban. Mindenki felállt.

Január első hetében kezdődött ferences szerzetes beszédsorozata, amely
húsvét ünnepével ér véget. Hétről hétre az irgalmasság tizennégy
cselekedete közül egyet-egyet elmélkedik át Csaba testvér. Minden héten
legalább két elmélkedést szeretne megosztani a dévai iskolába beiratkozott
tanulókkal.

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás, Magnificat.ro
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160118/d1a63d02/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl