[Grem] Hogyan segtsnk a hajlktalanoknak?

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jan. 14., Cs, 16:44:08 CET 

Hogyan segítsünk? – párbeszéd a hajléktalanságról
2016. január 13. szerda 16:50
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-segitsunk-parbeszed-hajlektalansagrol
A Budapesti Máltai Fiatalok által szervezett rendezvényen, január 12-én a
Párbeszéd Házában a hajléktalanokról, a hajléktalanellátás problémáiról,
aktuális helyzetéről, feladatokról, csalódásokról és reményekről
beszélgettek fedél nélküli embereket segítő szervezetek képviselői.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7713.jpg>
*KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!*

2015. szeptember 8-án indult a Budapesti Máltai Fiatalok
<http://bpfiatalok.maltai.hu/> szervezésében a *Coffee To Go* elnevezésű
program: egy nyolcalkalmas, szociális témájú beszélgetéssorozat, amelynek
célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az aktuális társadalmi problémákra,
azok hátterére, valamint a lehetséges megoldásokra.  Minden hónapban –
egy-egy hátrányos helyzetű célcsoporthoz kapcsolódóan – önkéntes akciókat
szerveznek, amibe bevonják a programban részt vevő fiatalokat is.

A migráció és a gyermekszegénység után ez alkalommal a hajléktalanság
kérdéskörét vizsgálták a meghívott beszélgetőtársak: Varga Ágnes a Magyar
Vöröskereszt képviseletében; Vecsei Miklós, a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat alelnöke; Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány
igazgatója; Ghyczy Gellért, a Baptista Szeretetszolgálat módszertani
munkatársa.  A Párbeszéd Házában rendelkezésre bocsátott terem zsúfolásig
megtelt, főként érdeklődő fiatalokkal, akik közül sokan kérdésekkel,
tapasztalataik megosztásával be is kapcsolódtak a beszélgetésbe.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7703.jpg>

Tóth Simon Ferenc, az est moderátora az alapkérdésekkel indította a
beszélgetést: *Mi a hajléktalanság? Ki számít hajléktalannak? *A fedél
nélküli embereket segítő szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy
komplex, nehezen körvonalazható problémáról van szó, amelyet a jogszabályok
nem tudnak megfelelően definiálni. A számukat illetően különféle adatok
hangzanak el – 10 ezertől 3 millióig – attól függően, kit tekintünk
hajléktalannak.  Ghyczy Gellért rávilágított, hogy sok olyan ember is él
hajléktalanszállón, akivel járókelőként az utcán vagy akár a munkahelyén is
találkozhatunk, és nem tudjuk róla, hogy nincs hol laknia. Vecsei Miklós
azt hangsúlyozta, hogy *a kulcs nem az otthon, hanem a kapcsolatok
elvesztése: a legtöbben úgy lesznek hajléktalanok, hogy egyedül maradnak,
senkit nem szeretnek, és őket sem szeretik.* Elmondta, hogy akiket a
közbeszédben hajléktalannak nevezünk, nincsenek sokan: ők azok, akik szem
előtt vannak, akik a jólétben élőket zavarják. A hajléktalanok azonban
ennél sokkal többen vannak, akiknek az élete szétcsúszott, akik
elvesztették minden céljukat az életben. Utóbb Vecsei Miklós rámutatott
arra is, hogy *a fővárosban vannak leginkább szem előtt a
hajléktalanok, **miközben
nagy tömegek élnek más helyeken is a legmélyebb szegénységben, fűtetlen
helyiségekben, láthatatlanul: velük senki nem foglalkozik.*

A következő kérdés így hangzott:* Adjunk pénzt a hajléktalanoknak, vagy ne
adjunk? *A probléma összetettségét jól mutatta, hogy ez a kérdés már
megosztotta a beszélgetőtársakat. A Baptista Szeretetszolgálat képviselője
szerint* nem ez a segítség leghatékonyabb formája,* *de aki szeretne,
adjon, illetve még jobb, ha csatlakozik egy önkéntes segítő csoporthoz*
vagy maga alapít egyet. Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány
igazgatója elmondta, hogy tevékenységük kezdetén, amikor sok hajléktant
megismertek, elutasítóak lettek a kéréseikre. Azóta ez változott,* ő maga
szimpátia alapján dönti el, ad-e valakinek, vagy nem*. A Magyar Máltai
Szeretetszolgálat alelnöke határozott és egyértelmű választ adott a
kérdésre: „*Adjatok!” Hozzátette, hogy ha csak pár percünk van, ne akarjuk
tanítani, nevelni a szerencsétlen embereket. Ha több időnk van,
beszélgessünk velük, kérdezzük meg a nevüket: a legtöbbet akkor lehet adni,
ha kommunikálunk. *Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője
válaszában kitért arra, hogy* a legfontosabb figyelni, meglátni, ami
körülöttünk zajlik. Véleménye szerint sok esetben azok tudnak a legjobban
segíteni, akik a környezetükben élő hajléktalanon észreveszik, ha baj van.
 *

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7754.jpg>
Szintén sokakat foglalkoztató kérdés következett: *Mit gondoljunk arról, ha
a társadalom adna ellátást, de a hajléktalan ember nem fogadja el vagy nem
marad benne?* Ismét megoszlottak a vélemények, már annak kapcsán is, hogy
van-e elfogadható színvonalú hajléktalanszálló, ahol az ember szívesen ott
marad. Fontos szempontként merült fel, hogy azt kell adni, amire a fedél
nélkül élőknek szükségük van. *Ha megismerünk valakit, jobban tudunk
segíteni, és azt tudjuk adni, amire valóban szüksége van *– hangsúlyozta
Ghyczy Gellért, aki szerint a jólétben élők nagyon nehezen tudják
elképzelni azt az állapotot, amelyben a hajléktalanok élnek. Nem biztos,
hogy igazi alternatíva egy hajléktalanszálló a lakóház pincéjében
éjszakázónak, aki néha kap egy forró teát, akit valamennyire segít a helyi
közösség. Varga Ágnes *példának hozta fel Budapest 16. kerületét, ahol a
kertvárosban negyvenöt-ötven hajléktalan él, a lakosság odafigyel rájuk.*
Érthető, hogy nem akarnak szállóra menni – állapította meg. Varga Péter
megerősítette, hogy *minden embernek szüksége van stabil pontra az
életében, és ez lehet egy kartonlap is egy lépcsőház aljában. *

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7728.jpg>
Nagy hangsúlyt kapott a beszélgetés során, *mennyire fontos az emberi
kapcsolatok kialakítása a hajléktalan életében*,* akinek nincsenek már
céljai, akinek csak a mai nap számít.* Vecsei Miklós *a nagy szerelmi
csalódás állapotához hasonlította a hajléktalan ember állapotát*. *A
szerelmi csalódás magányából egy új kapcsolat lehet a kiút, a fedél nélkül
élő számára is ez lehet a menedék. *A szociális munkásnak el kell kísérnie
a céljait vesztett embert a következő találkozáshoz: ha van az életében egy
név, amire felcsillan a szeme, az már reményt jelenthet – mondta. Varga
Péter megjegyezte, hogy* a szociális munkással való jó kapcsolat is
elvezethet oda, hogy bemenjen éjszakára egy szállóra aludni az a
hajléktalan, aki erre már évek óta nem hajlandó.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7708.jpg>
Számos dilemma merült fel a beszélgetés során: egyértelművé vált, milyen
nehéz jól segíteni. Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője
hozzáfűzte ehhez, hogy nem kell mindent rögtön tökéletesen csinálni, „ér
tévedni is” ezen a területen, ahogyan az élet más területein is sokszor nem
azt adja az ember, amire szükség van. Véleménye szerint a legfontosabb,
hogy akarjunk segíteni.

A beszélgetés vissza-visszatérő kérdése volt,* hogyan lehet a társadalmat
érzékenyebbé tenni a szegények problémái iránt.* A karitatív szervezetek
képviselői egyetértettek abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció a
társadalom felé, és ez egy olyan terület, ahol még sok tennivalójuk van.
Vecsei Miklós szerint *a gyermekeinknél kell kezdeni a változást. Jó, ha
úgy nőnek fel, hogy tudják: ők jó helyre születtek, de ez nem az ő érdemük,
és mások sem hibásak abban, hogy rossz helyre születtek.* *Nagyon jó
kezdeményezésnek tartja a fiatalok közösségi szolgálatát:* ők még
fogékonyak, érzékenyebbé válhatnak a társadalmi problémák iránt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7758.jpg>
Fontos kérdésként vetődött fel a hallgatóság részéről a hajléktalanokkal
foglalkozó szociális munkások kiégése. Vecsei Miklós hangsúlyozta, hogy
ennek megelőzése érdekében fontos közösségben végezni a munkát. Amikor egy
szociális munkás empatikusan közeledik a szerencsétlen emberhez, akkor az ő
helyzetéből nézi a világot. Szükség van arra, hogy ki tudjon lépni ebből,
és ebben a többiek tudják segíteni.

Megoszlottak a vélemények arról, hogy* a szociális munkásokkal vagy a
rendelkezésükre álló eszközökkel van-e baj. A közönség soraiból az egyik
szociális munkás kifejezte csalódottságát afelett, hogy pályatársai sem
tudnak empatikusak lenni. Hogyan várhatnák el a társadalomtól? *– tette fel
a kérdést. Vecsei Miklós szerint nem kapnak a kezükbe eszközöket, pár ezer
forintért a bürokrácia útvesztőit kell járniuk. Úgy látja, hogy ha a
segítők kapnak eszközöket, „megtáltosodnak”. Ennek ellentmondott Varga
Péter, aki úgy látta, hogy *a korábban nyújtható lakhatási támogatást a
szociális munkások nem tudták kihasználni a rászorulók számára.* Varga
Ágnes szerint sok a lelkes induló, az akadályok miatt azonban elfogy a
lelkesedés, különösen amikor magának a szociális munkásnak is anyagi
gondjai vannak. A Magyar Vöröskereszt képviselője hangsúlyozta,* ha
eszköztelenek is vagyunk, a másik ember iránti kíváncsiságunkat akkor sem
szabad elveszíteni.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7693.jpg>
A kérdések között felmerült az is, *hogyan lehetne segíteni, időt, pénzt
felajánlani – erre az igényre kész választ nyújtottak a szervezők, hiszen
éppen ez a beszélgetéssorozat egyik célkitűzése: megmutatni a fiataloknak,
hol van szükség a segítségükre.* A máltai önkéntesek február közepén várják
majd a segíteni vágyókat a Baptista Szeretetszolgálattal közösen szervezett
ételosztáson.

A *Coffee To Go* következő alkalmai (a helyszínekről később adnak
információt a Budapesti Máltai Fiatalok weboldalán
<http://bpfiatalok.maltai.hu/>):

*február 9.* 19 óra: *Merre tovább? Krízishelyzetek a családban*

* március 8.* 19 óra: *A cigányságról első kézből*

*április 12.* 19 óra: *Közel hozzuk őket – a fogyatékkal élő emberekről*

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160114/068ea540/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl