<div dir="ltr"><h1 class="">Hogyan segítsünk? – párbeszéd a hajléktalanságról </h1>
<div class="">2016. január 13. szerda 16:50<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-segitsunk-parbeszed-hajlektalansagrol">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-segitsunk-parbeszed-hajlektalansagrol</a><br></div>
<h3 class="">A Budapesti Máltai Fiatalok által szervezett
rendezvényen, január 12-én a Párbeszéd Házában a hajléktalanokról, a
hajléktalanellátás problémáiról, aktuális helyzetéről, feladatokról,
csalódásokról és reményekről beszélgettek fedél nélküli embereket segítő
szervezetek képviselői.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7713.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7713.jpg" alt="" border="0"></a><br><em>KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!</em></p>
<p>2015. szeptember 8-án indult a <a href="http://bpfiatalok.maltai.hu/">Budapesti Máltai Fiatalok</a> szervezésében a <em>Coffee To Go</em> elnevezésű
program: egy nyolcalkalmas, szociális témájú beszélgetéssorozat,
amelynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az aktuális társadalmi
problémákra, azok hátterére, valamint a lehetséges megoldásokra. Minden
hónapban – egy-egy hátrányos helyzetű célcsoporthoz kapcsolódóan –
önkéntes akciókat szerveznek, amibe bevonják a programban részt vevő
fiatalokat is.</p>
<p>A migráció és a gyermekszegénység után ez alkalommal a hajléktalanság
kérdéskörét vizsgálták a meghívott beszélgetőtársak: Varga Ágnes a
Magyar Vöröskereszt képviseletében; Vecsei Miklós, a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat alelnöke; Varga Péter, a Hajléktalanokért
Közalapítvány igazgatója; Ghyczy Gellért, a Baptista Szeretetszolgálat
módszertani munkatársa. A Párbeszéd Házában rendelkezésre bocsátott
terem zsúfolásig megtelt, főként érdeklődő fiatalokkal, akik közül sokan
kérdésekkel, tapasztalataik megosztásával be is kapcsolódtak a
beszélgetésbe. </p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7703.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7703.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p class="MsoNormal">Tóth Simon Ferenc, az est moderátora az alapkérdésekkel indította a beszélgetést: <em>Mi a hajléktalanság? Ki számít hajléktalannak? </em>A
fedél nélküli embereket segítő szervezetek képviselői egyetértettek
abban, hogy komplex, nehezen körvonalazható problémáról van szó, amelyet
a jogszabályok nem tudnak megfelelően definiálni. A számukat illetően
különféle adatok hangzanak el – 10 ezertől 3 millióig – attól függően,
kit tekintünk hajléktalannak. Ghyczy Gellért rávilágított, hogy sok
olyan ember is él hajléktalanszállón, akivel járókelőként az utcán vagy
akár a munkahelyén is találkozhatunk, és nem tudjuk róla, hogy nincs hol
laknia. Vecsei Miklós azt hangsúlyozta, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kulcs nem az otthon,
hanem a kapcsolatok elvesztése: a legtöbben úgy lesznek hajléktalanok,
hogy egyedül maradnak, senkit nem szeretnek, és őket sem szeretik.</b></span>
Elmondta, hogy akiket a közbeszédben hajléktalannak nevezünk, nincsenek
sokan: ők azok, akik szem előtt vannak, akik a jólétben élőket zavarják.
A hajléktalanok azonban ennél sokkal többen vannak, akiknek az élete
szétcsúszott, akik elvesztették minden céljukat az életben. Utóbb Vecsei
Miklós rámutatott arra is, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a fővárosban vannak leginkább szem
előtt a hajléktalanok, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miközben nagy tömegek élnek más helyeken is a
legmélyebb szegénységben, fűtetlen helyiségekben, láthatatlanul: velük
senki nem foglalkozik.</b></span></p>
<p class="MsoNormal">A következő kérdés így hangzott:<em> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Adjunk pénzt a hajléktalanoknak, vagy ne adjunk? </b></span></em>A
probléma összetettségét jól mutatta, hogy ez a kérdés már megosztotta a
beszélgetőtársakat. A Baptista Szeretetszolgálat képviselője szerint<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
nem ez a segítség leghatékonyabb formája,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de aki szeretne, adjon,
illetve még jobb, ha csatlakozik egy önkéntes segítő csoporthoz</b></span> vagy
maga alapít egyet. Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány
igazgatója elmondta, hogy tevékenységük kezdetén, amikor sok hajléktant
megismertek, elutasítóak lettek a kéréseikre. Azóta ez változott,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ő maga
szimpátia alapján dönti el, ad-e valakinek, vagy nem</b></span>. A Magyar Máltai
Szeretetszolgálat alelnöke határozott és egyértelmű választ adott a
kérdésre: „<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Adjatok!” Hozzátette, hogy ha csak pár percünk van, ne
akarjuk tanítani, nevelni a szerencsétlen embereket. Ha több időnk van,
beszélgessünk velük, kérdezzük meg a nevüket: a legtöbbet akkor lehet
adni, ha kommunikálunk. </b></span>Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője
válaszában kitért arra, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a legfontosabb figyelni, meglátni, ami
körülöttünk zajlik. Véleménye szerint sok esetben azok tudnak a
legjobban segíteni, akik a környezetükben élő hajléktalanon észreveszik,
ha baj van. </b></span></p>
<p class="MsoNormal"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7754.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7754.jpg" alt="" border="0"></a><br>Szintén sokakat foglalkoztató kérdés következett: <em>Mit gondoljunk arról, ha a társadalom adna ellátást, de a hajléktalan ember nem fogadja el vagy nem marad benne?</em>
Ismét megoszlottak a vélemények, már annak kapcsán is, hogy van-e
elfogadható színvonalú hajléktalanszálló, ahol az ember szívesen ott
marad. Fontos szempontként merült fel, hogy azt kell adni, amire a fedél
nélkül élőknek szükségük van. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha megismerünk valakit, jobban tudunk
segíteni, és azt tudjuk adni, amire valóban szüksége van </b></span>– hangsúlyozta
Ghyczy Gellért, aki szerint a jólétben élők nagyon nehezen tudják
elképzelni azt az állapotot, amelyben a hajléktalanok élnek. Nem biztos,
hogy igazi alternatíva egy hajléktalanszálló a lakóház pincéjében
éjszakázónak, aki néha kap egy forró teát, akit valamennyire segít a
helyi közösség. Varga Ágnes <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>példának hozta fel Budapest 16. kerületét,
ahol a kertvárosban negyvenöt-ötven hajléktalan él, a lakosság odafigyel
rájuk.</b> </span>Ért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style=""></span></span>hető, hogy nem akarnak szállóra menni – állapította meg.
Varga Péter megerősítette, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minden embernek szüksége van stabil
pontra az életében, és ez lehet egy kartonlap is egy lépcsőház aljában. </b></span></p>
<p class="MsoNormal"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7728.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7728.jpg" alt="" border="0"></a><br>Nagy
hangsúlyt kapott a beszélgetés során, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mennyire fontos az emberi
kapcsolatok kialakítása a hajléktalan életében</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> akinek nincsenek már
céljai, akinek csak a mai nap számít.</b></span> Vecsei Miklós <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a nagy szerelmi
csalódás állapotához hasonlította a hajléktalan ember állapotát</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
szerelmi csalódás magányából egy új kapcsolat lehet a kiút, a fedél
nélkül élő számára is ez lehet a menedék. </b></span>A szociális munkásnak el kell
kísérnie a céljait vesztett embert a következő találkozáshoz: ha van az
életében egy név, amire felcsillan a szeme, az már reményt jelenthet –
mondta. Varga Péter megjegyezte, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a szociális munkással való jó
kapcsolat is elvezethet oda, hogy bemenjen éjszakára egy szállóra aludni
az a hajléktalan, aki erre már évek óta nem hajlandó.</b></span></p>
<p class="MsoNormal"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7708.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7708.jpg" alt="" border="0"></a><br>Számos
dilemma merült fel a beszélgetés során: egyértelművé vált, milyen nehéz
jól segíteni. Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt képviselője hozzáfűzte
ehhez, hogy nem kell mindent rögtön tökéletesen csinálni, „ér tévedni
is” ezen a területen, ahogyan az élet más területein is sokszor nem azt
adja az ember, amire szükség van. Véleménye szerint a legfontosabb, hogy
akarjunk segíteni.</p>
<p class="MsoNormal">A beszélgetés vissza-visszatérő kérdése volt,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
hogyan lehet a társadalmat érzékenyebbé tenni a szegények problémái
iránt.</b></span> A karitatív szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy
nagyon fontos a kommunikáció a társadalom felé, és ez egy olyan terület,
ahol még sok tennivalójuk van. Vecsei Miklós szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a gyermekeinknél
kell kezdeni a változást. Jó, ha úgy nőnek fel, hogy tudják: ők jó
helyre születtek, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ez nem az ő érdemük, és mások sem hibásak abban,
hogy rossz helyre születtek.</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon jó kezdeményezésnek tartja a
fiatalok közösségi szolgálatát:</b></span> ők még fogékonyak, érzékenyebbé
válhatnak a társadalmi problémák iránt.</p>
<p class="MsoNormal"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7758.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7758.jpg" alt="" border="0"></a><br>Fontos
kérdésként vetődött fel a hallgatóság részéről a hajléktalanokkal
foglalkozó szociális munkások kiégése. Vecsei Miklós hangsúlyozta, hogy
ennek megelőzése érdekében fontos közösségben végezni a munkát. Amikor
egy szociális munkás empatikusan közeledik a szerencsétlen emberhez,
akkor az ő helyzetéből nézi a világot. Szükség van arra, hogy ki tudjon
lépni ebből, és ebben a többiek tudják segíteni.</p>
<p class="MsoNormal">Megoszlottak a vélemények arról, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a szociális
munkásokkal vagy a rendelkezésükre álló eszközökkel van-e baj. A
közönség soraiból az egyik szociális munkás kifejezte csalódottságát
afelett, hogy pályatársai sem tudnak empatikusak lenni. Hogyan várhatnák
el a társadalomtól? </b></span>– tette fel a kérdést. Vecsei Miklós szerint nem
kapnak a kezükbe eszközöket, pár ezer forintért a bürokrácia útvesztőit
kell járniuk. Úgy látja, hogy ha a segítők kapnak eszközöket,
„megtáltosodnak”. Ennek ellentmondott Varga Péter, aki úgy látta, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
korábban nyújtható lakhatási támogatást a szociális munkások nem tudták
kihasználni a rászorulók számára.</b></span> Varga Ágnes szerint sok a lelkes
induló, az akadályok miatt azonban elfogy a lelkesedés, különösen amikor
magának a szociális munkásnak is anyagi gondjai vannak. A Magyar
Vöröskereszt képviselője hangsúlyozta,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha eszköztelenek is vagyunk, a
másik ember iránti kíváncsiságunkat akkor sem szabad elveszíteni.</b></span></p>
<p class="MsoNormal"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&img=o_img_7693.jpg" rel="lightbox['g66827']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66827&p=1&img=c_img_7693.jpg" alt="" border="0"></a><br>A
kérdések között felmerült az is, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogyan lehetne segíteni, időt, pénzt
felajánlani – erre az igényre kész választ nyújtottak a szervezők,
hiszen éppen ez <u>a beszélgetéssorozat egyik célkitűzése: megmutatni a
fiataloknak, hol van szükség a segítségükre.</u></b></span> A máltai önkéntesek február
közepén várják majd a segíteni vágyókat a Baptista Szeretetszolgálattal
közösen szervezett ételosztáson.</p>
<div class="">
<p>A <strong><em>Coffee To Go</em></strong> következő alkalmai (a helyszínekről később adnak információt a Budapesti Máltai Fiatalok <a href="http://bpfiatalok.maltai.hu/">weboldalán</a>):</p>
<p><strong>február 9.</strong> 19 óra: <em>Merre tovább? Krízishelyzetek a családban</em></p>
<p><strong> március 8.</strong> 19 óra: <em>A cigányságról első kézből</em></p>
<p><strong>április 12.</strong> 19 óra: <em>Közel hozzuk őket – a fogyatékkal élő emberekről</em></p>
</div>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p></div>