[Grem] Bjte Cs./ Az irgalmassg iskolja els leckje - az heznek telt adni

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jan. 11., H, 20:58:19 CET 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – az éhezőknek ételt adni
2016. január 11. hétfő 15:55
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-ehezoknek-etelt-adni
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben elindította „Az irgalmasság iskolája” című beszédsorozatát.
2016. január 3-án a dévai templomban tartott elmélkedésben az irgalmasság
testi cselekedeteinek első állomásáról beszélt: az éhezőknek ételt adni.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66783&img=o_bojte.jpg>

Csaba testvér az éhezőknek adott étel kapcsán bibliai történeteket, szentek
életének eseményeit, hétköznapi, személyes történeteket elevenített fel a
tőle megszokott magával ragadó módon, a mély gondolatokat tréfával átszőve,
hogy kézzel foghatóvá tegye az irgalmasságnak ezt a fontos cselekedetét,
amelyre oly nagy szükség van napjainkban is.

Jézus cselekedeteiből indult ki a dévai templomban elmondott homíliájában:*
Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel – áll a Szentírásban*. *Jézus maga ezt
tette: Péter hálóját megtöltötte hallal; az első tanítványokat meghívta
magához, vele vacsoráztak; kenyeret szaporított. Úgy tűnik, nem hagyja
éhezni a körülötte élő embereket, a Galileai-tenger partján saját kezével
készített ételt. Nem tudjuk, milyen volt az étel, majd a mennyországban
elkérjük tőle a receptjét* – tréfálkozott Csaba testvér.

Felidézte Árpád-házi *Szent Erzsébet alakját, aki olyan nagylelkű volt a
szegényekkel,* hogy saját rokonai határt akartak szabni felebaráti
szeretetének. Böjte Csaba hozzátette: sok szent cselekedett hasonlóan. A
Szentírásban azt olvassuk, a diakónusokat is azért választották, hogy ők
osszák az ételt a szegényeknek.

Ezt követően *a saját életéből elevenített fel jeleneteket, amelyek azt
bizonyítják, milyen jó dolog az éhezőknek enni adni; az ember szívében
benne él a vágy, hogy megsegítse a többieket.* *Az első történet
fiatalkorából való,* *amikor még nem volt szerzetes,* a gondolattal is
talán csak kacérkodott, egy bányában dolgozott. Csíksomlyón volt *egy
állami árvaház*, ahol négyszáz gyermek élt, akikkel gyakran találkozott a
városban, nagy szeretettel vették körül. Egyszer *engedélyt kért az
igazgatótól, hogy elvihesse őket moziba. Hat-hét gyerekkel elindult, vett
nekik egy nagy csomag édes-ropogós cukorkát. Amikor a kicsik megkapták, a
főtéren minden arra sétáló gyereknek adtak belőle. Olyan jó volt látni,
hogy az emberben, a kicsi gyermekben is milyen mélyen benne él a vágy, hogy
megossza a kapott finomságot társaival. Ez az erény alapfokon
mindannyiunkban benne van, Isten belénk ültette *– állapította meg.
Hozzátette, ki lehet ölni ezt a vágyat az emberből, a szegényekben azonban
megmarad.

*Isten az ember lelkébe beleültette a jóságot, benned is megvan! Jó dolog
jónak lenni! Jó dolog ételt készíteni másoknak! *– buzdította hallgatóit
Böjte Csaba. Megosztotta velük *egy kisgyermek történetét, aki úgy került
hozzájuk, hogy az első napon nem bírta megemészteni a finom ételt, de abba
sem tudta hagyni az evést, annyira éhes volt, bár összeszorult kis gyomrába
nem fért több. Egy másik kisgyermek pedig Csaba testvér ujját szopogatta,
annyira éhes volt.*

Böjte Csaba elmondott egy másik történetet is annak igazolására, hogy nem
csak a szegények tudnak jók lenni. A dévai gyermekotthonban egyszer
ellenőrzés volt, az állategészségügyi szakember lezáratta a félig amúgy is
üres hűtőszekrényt. Már-már azon gondolkoztak, zsíros kenyeret kennek
ebédre, amikor jött valaki egyházadót fizetni, akiről hamar kiderült, hogy*
az állategészségügyi hatóság vezetője. Megnézte a hűtőt, azt mondta, a
legnagyobb baj vele az, hogy üres: hazament, és elhozta a mélyhűtője
tartalmát, telerakta Csaba testvérék hűtőszekrényét finomságokkal.*

Később* az alapítvány megvette Déván az önkiszolgáló éttermet, hogy a
konyha megfelelő legyen. Hány tonna élelmet adott ki Isten nevében a
szakács néni azon a kis ablakon gyerekeknek, bajban lévő embereknek! Jó
dolog az irgalmasság útján járni. Jó dolog a kenyerünket megosztani* –
buzdított Csaba testvér, aki ezt követően gyermekkora egyik legszemélyesebb
élményét osztotta meg a hívekkel.

*Csíkszeredában közel laktak az állomáshoz, nagymamája és édesanyja szinte
mindennap megvendégelt egy tányér étellel valakit, sokszor egy-egy koldus a
tornácukon aludt. „Fiam, Isten kirendeli”* – szokta mondani a nagymama.

*„Adja az Isten, hogy tényleg merjünk rálépni az irgalmasság útjára. Nem
elég tudni a jót – jónak lenni jó –, hanem hazafelé, ha meglátunk egy
koldust, talán hívjuk meg egy kávéra. Menjünk ki az állomásra, ha marad
valami az ebédből, próbáljuk odaadni a hajléktalan csavargóknak. Legyünk
jók, és hívjunk meg olyanokat, akik nem tudják viszonozni a mi jóságunkat**.
Mert ha azoknak adunk, akik viszonozni tudják…, akkor nem lesz számlánk a
Jóistennél.** Adja az Isten, hogy a mennyek országában, ott a mennyei nagy
könyvelőségen, ahol minden pohár vizet számon tartanak, sok munkát adjunk
jóságunkkal. Írják fel mindazt, amit szeretetből tettünk. *Ámen” – zárta *Az
irgalmasság iskolája* sorozat első homíliáját a dévai templomban Böjte
Csaba ferences testvér.

Január első hetében kezdődött a dévai ferences szerzetes beszédsorozata,
amely húsvét ünnepével ér véget. Hétről hétre az irgalmasság tizennégy
cselekedete közül egyet-egyet elmélkedik át Csaba testvér. Minden héten
legalább két elmélkedést szeretne megosztani az iskolába beiratkozott
tanulókkal.

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás
Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160111/d581df46/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl