<div dir="ltr"><h1>Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – az éhezőknek ételt adni </h1>
<div>2016. január 11. hétfő 15:55<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-ehezoknek-etelt-adni" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-ehezoknek-etelt-adni</a><br></div>
<h3>Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által
meghirdetett rendkívüli szentévben elindította „Az irgalmasság iskolája”
című beszédsorozatát. 2016. január 3-án a dévai templomban tartott
elmélkedésben az irgalmasság testi cselekedeteinek első állomásáról
beszélt: az éhezőknek ételt adni.</h3><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66783&img=o_bojte.jpg" rel="lightbox['g66783']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66783&p=1&img=c_bojte.jpg" alt="" border="0"></a></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Csaba testvér az éhezőknek adott étel kapcsán bibliai történeteket,
szentek életének eseményeit, hétköznapi, személyes történeteket
elevenített fel a tőle megszokott magával ragadó módon, a mély
gondolatokat tréfával átszőve, hogy kézzel foghatóvá tegye az
irgalmasságnak ezt a fontos cselekedetét, amelyre oly nagy szükség van
napjainkban is.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Jézus cselekedeteiből indult ki a dévai templomban elmondott
homíliájában</span>:<b> Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel – áll a Szentírásban</b>.
<b>Jézus maga ezt tette: Péter hálóját megtöltötte hallal; az első
tanítványokat meghívta magához, vele vacsoráztak; kenyeret szaporított.
Úgy tűnik, nem hagyja éhezni a körülötte élő embereket, a
Galileai-tenger partján saját kezével készített ételt. Nem tudjuk,
milyen volt az étel, majd a mennyországban elkérjük tőle a receptjét</b> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">–
tréfálkozott Csaba testvér.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Felidézte Árpád-házi <b>Szent Erzsébet alakját, aki olyan nagylelkű volt
a szegényekkel,</b> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy saját rokonai határt akartak szabni felebaráti
szeretetének. Böjte Csaba hozzátette: sok szent cselekedett hasonlóan. A
Szentírásban azt olvassuk, a diakónusokat is azért választották, hogy
ők osszák az ételt a szegényeknek.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ezt követően <b>a saját életéből elevenített fel jeleneteket, amelyek
azt bizonyítják, milyen jó dolog az éhezőknek enni adni; az ember
szívében benne él a vágy, hogy megsegítse a többieket.</b> <span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>Az első történet
fiatalkorából való,</b></span> <b>amikor még nem volt szerzetes,</b> a <span style="background-color:rgb(255,255,255)">gondolattal is
talán csak kacérkodott, egy bányában dolgozott. Csíksomlyón volt</span> <b>egy
állami árvaház</b>,<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> ahol négyszáz gyermek élt, akikkel gyakran találkozott a
városban, nagy szeretettel vették körül. Egyszer<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">engedélyt kért az
igazgatótól, hogy elvihesse őket moziba. Hat-hét gyerekkel elindult,
vett nekik egy nagy csomag édes-ropogós cukorkát. Amikor a kicsik
megkapták, a főtéren minden arra sétáló gyereknek adtak belőle. Olyan jó
volt látni, hogy az emberben, a kicsi gyermekben is milyen mélyen benne
él a vágy, hogy megossza a kapott finomságot társaival. Ez az erény
alapfokon mindannyiunkban benne van, Isten belénk ültette</span> </b></span>– állapította
meg. Hozzátette, ki lehet ölni ezt a vágyat az emberből, a szegényekben
azonban megmarad.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten az ember lelkébe beleültette a jóságot, benned is megvan! Jó
dolog jónak lenni! Jó dolog ételt készíteni másoknak! </b>– <span style="background-color:rgb(255,255,255)">buzdította
hallgatóit Böjte Csaba. Megosztotta velük</span> <b>egy kisgyermek történetét, aki
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">úgy került hozzájuk, hogy az első napon nem bírta megemészteni a finom
ételt, de abba sem tudta hagyni az evést, annyira éhes volt, bár
összeszorult kis gyomrába nem fért több. Egy másik kisgyermek pedig
Csaba testvér ujját szopogatta, annyira éhes volt.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Böjte Csaba elmondott egy másik történetet is annak igazolására, hogy
nem csak a szegények tudnak jók lenni. A dévai gyermekotthonban egyszer
ellenőrzés volt, az állategészségüg<span style=""></span>yi szakember lezáratta a félig amúgy
is üres hűtőszekrényt. Már-már azon gondolkoztak, zsíros kenyeret
kennek ebédre, amikor jött valaki egyházadót fizetni, akiről hamar
kiderült, hogy</span><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>az állategészségügyi hatóság vezetője. Megnézte a hűtőt,
azt mondta, a legnagyobb baj vele az, hogy üres: hazament, és elhozta a
mélyhűtője tartalmát, telerakta Csaba testvérék hűtőszekrényét
finomságokkal.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Később<b> az alapítvány megvette Déván az önkiszolgáló éttermet, hogy a
konyha megfelelő legyen. Hány tonna élelmet adott ki Isten nevében a
szakács néni azon a kis ablakon gyerekeknek, bajban lévő embereknek! Jó
dolog az irgalmasság útján járni. Jó dolog a kenyerünket megosztani</b> –<span style="background-color:rgb(255,255,255)">
buzdított Csaba testvér, aki ezt követően gyermekkora egyik
legszemélyesebb élményét osztotta meg a hívekkel.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Csíkszeredában közel laktak az állomáshoz, nagymamája és édesanyja
szinte mindennap megvendégelt egy tányér étellel valakit, sokszor
egy-egy koldus a tornácukon aludt. „Fiam, Isten kirendeli”</b> – szokta
mondani a nagymama.</span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Adja az Isten, hogy tényleg merjünk rálépni az irgalmasság útjára.
Nem elég tudni a jót – jónak lenni jó –, hanem hazafelé, ha meglátunk
egy koldust, talán hívjuk meg egy kávéra. Menjünk ki az állomásra, ha
marad valami az ebédből, próbáljuk odaadni a hajléktalan csavargóknak.
Legyünk jók, és hívjunk meg olyanokat, akik nem tudják viszonozni a mi
jóságunkat</b><b>. Mert ha azoknak adunk, akik viszonozni tudják…, akkor nem
lesz számlánk a Jóistennél.</b><b> Adja az Isten, hogy a mennyek országában,
ott a mennyei nagy könyvelőségen, ahol minden pohár vizet számon
tartanak, sok munkát adjunk jóságunkkal. Írják fel mindazt, amit
szeretetből tettünk. </b></span>Ámen” – zárta <i>Az irgalmasság iskolája</i> sorozat első homíliáját a dévai templomban Böjte Csaba ferences testvér.</p>
<div>
<p>Január első hetében kezdődött a dévai ferences szerzetes
beszédsorozata, amely húsvét ünnepével ér véget. Hétről hétre az
irgalmasság tizennégy cselekedete közül egyet-egyet elmélkedik át Csaba
testvér. Minden héten legalább két elmélkedést szeretne megosztani az
iskolába beiratkozott tanulókkal.</p>
</div>
<p>Forrás és videó: Magnificat.ro</p>
<p>Fotó: Thaler Tamás</p>
Magyar Kurír</div>