[Grem] Br L. pspk februri levele a csaldokhoz

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Feb. 6., Szo, 16:32:13 CET 

Hívom a családokat 2016 februárjában – Bíró László püspök levele
2016. február 5. péntek 10:05
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-februarjaban-biro-laszlo-puspok-levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat
szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet
mellett áll!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67392&img=o_familiyinnature.jpg>

Képzeld – mondta barátnőjének egy idős asszony –, a napokban felkeresett
egy szakdolgozatát író főiskolás. Arról faggatott, hogy én – akit
tizenévesen szüleivel együtt kitelepítettek, aki így nem járhatott
középiskolába sem, akinek nem egyengette senki és semmi az útját, sőt –
hogyan gondolok vissza most, túl a nyolcvanon fiatalságomra, aktív
életemre. Elmondtam, hogy milyen öröm volt a többi kitelepített fiatallal
együtt a szabadidőnkben olyan dolgokról beszélgetni, amit mások a
gimnáziumban megtanulhattak. Eldicsekedtem, hogy idős és betegeskedő
szüleimet én tartottam el azzal, hogy többletmunkát vállaltam a faluban.
Amikor meg visszakerültem a városba, és csak kazánfűtő lehettem egy
szociális otthonban, akkor napközben sok szabadidőm jutott a jó meleg
kazánházban, hogy levelezőként készüljek az érettségire. A főiskolás
jegyezgetett, alig-alig kérdezett valamit, aztán egyszer csak kifakadt: „Ne
tessék haragudni, de ezzel én nem tudok mit kezdeni. Engem az érdekelne,
hogy milyen szörnyűségeken tetszett átmenni, hogy milyen gonoszságokkal
találkozott. Arról beszéljen, hogy milyen sokat kellett szenvednie, hogy mi
mindenről maradt le, hogy hogyan szorították mindenütt a háttérbe!” „Tudja
– válaszolt az idős asszony –, nekem boldog életem volt, sokat kellett
küzdenem, de ez szép és jó volt, nem szenvedés, *mindig tudtam, hogy küzdés
nélkül siker sincs.”*

*A közgondolkozás azt tartja, hogy az ember akkor lehet boldog, ha igényei
és vágyai maradandóan teljesülnek.* Mivel az emberi törekvések nagyon
szerteágazók, a boldogság tartalmi megnevezése is sokféle lehet.* Kant
szerint az ember valójában soha nem tudja egyértelműen megmondani, hogy mit
óhajt és mit akar. Aquinói Szent Tamás viszont arra hívta fel a figyelmet,
hogy a boldogság olyan valóság, amit az ember nem tud nem akarni, hiszen az
azonos akaratának teljesülésével. Másrészt mivel a boldogságot véges, földi
lehetőségeink között keressük, de teljességét földi életünkben meg nem
tapasztalhatjuk, mindig csak úgy lebeg előttünk mint eszmény. Isten az
embert szeretetre, életre és boldogságra, és nem szenvedésre és halálra
teremtette.* *A halál és a gyűlölet a bűn következménye**. Isten azonban a
bűn miatt nem vonja vissza minden embert üdvözíteni akaró tervét, hanem
megváltást ígér.** A földi élet megmarad ugyan a megpróbáltatások, a
döntések és a küzdelmek idejének*, *de az ember végső célja az, hogy örökre
részesedjék Isten életében, s benne megtalálja teljességét és nyugalmát.*
„Megteremtette Isten az embert kezdetben, és őt saját belátására bízta:
adta még ezen felül parancsait és törvényeit. *Ha meg akarod tartani a
parancsokat, azok megtartanak téged, ha állandóan gyakorlod a hűséget,
amely előtte kedves. Vizet és tüzet helyezett eléd, amelyiket akarod, az
után nyújtsd ki kezedet!* *Élet* és* halál,** jó *és *rossz* *van az ember
előtt, s azt kapja, ami kedvére van.*” (Sir 15,14–18)

*Idézzetek fel olyan eseteket saját életetekből, amelyekben nehéz volt
minden szempontot mérlegelve döntenetek! Mi segített a helyes döntés
meghozatalában?*

*Az ember földi élete a családban kezdődik, ott fejlődik, alakul, érik. „A
gyermek számára életbe vágóan fontos, hogy első életéveiben a feltétlen
elfogadás és a szerető gondoskodás légköre vegye körül.* Ennek *elsődleges
helye a harmonikus családi otthon.* A család Aquinói Szent Tamás
kifejezésével – és a modern embertudományok szerint is – „szellemi-lelki
anyaméh” a gyermek számára: éppen annyira nélkülözhetetlen egyénisége
kibontakozásához, mint ahogyan a magzati állapot a test kifejlődéséhez. *Ahhoz,
hogy az ember személyisége kialakuljon, szeretetre, »lélektől lélekig« ható
párbeszédre és érzelmi kötődésre van szüksége.* *Megszületése után a
csecsemő befogadja a reá sugárzó szeretetet,* és annak légkörében nő fel:
kapcsolatokat épít ki a körülötte élő, vele foglalkozó emberekkel,
elsősorban szüleivel, testvéreivel, rokonaival. *Idővel azonban el kell
jutnia e szeretet viszonzásáig, sőt a másokra figyelő, róluk gondoskodó
szeretethez is.*” (*A boldogabb családokért*, a Magyar Katolikus Püspöki
Kar körlevele, 1999.)

*Hol húzódik az igénytelenség szabadsága (a szabadosság) és az igényesség
szabadsága közötti határvonal?*

A család az a hely,* ahol az ember megtanulja nemcsak megkülönböztetni a
jót** a rossztól,* *az igazat* *a hamistól,* *a szépet **a csúftól* ésa* a
szentet * *a profántól,* hanem *az ezek közötti döntést is.* *„Az ember
azonban csak szabadon fordulhat a jó felé,* mely szabadságot kortársaink
nagyra értékelik és lázasan keresik; méltán. De gyakran visszaélnek vele:
úgy tekintik mint kötetlenséget, hogy mindent megtehessenek, ami élvezetet
okoz, még a rosszat is.* Az igazi szabadság azonban az istenképiség nagy
jele az emberben. Isten ugyanis szándékosan hagyta az embert a saját
döntésére, hogy így az a maga elhatározásából keresse a Teremtőjét, és
hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre*.*
Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás
alapján cselekedjék*, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás,*
ne *pedig belső *vak ösztön vagy merő külső kényszer *hatására. *E
méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva* a *szenvedélyek
rabságából, **a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas
eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg.* Ezt az Istenre
irányultságot a bűntől megsebzett emberi szabadság teljesen csak Isten
segítő kegyelmével tudja megvalósítani.” (*Gaudium et spes,* 17.)* Ahhoz,
hogy szeretni tudjuk a jót **és tartózkodni tudjunk **a rossztól,**
állandóan kérnünk kell a világosság és az erő e kegyelmét, élnünk kell a
szentségekkel, együtt kell működnünk a Szentlélekkel, és követnünk kell
hívásait.* Ezért olyan fontos, hogy a család már a bölcsőben megalapozza a
gyermek hitét, lefektesse azokat az alapokat, amelyekre építve élete
részévé tud válni a kegyelem.

*Az ember saját magát mint személyt éli meg, teljességéhez hozzátartoznak
én-te kapcsolatai, a kölcsönös szeretet is.* Szeretni is csak szabadon
lehet, az igazi szabadság pedig az ember istenképmás voltának legvilágosabb
jele. Ebben az értelemben mondható, hogy a felebaráti szeretet
mindenekelőtt és kizárólagosan a másik ember önmagára vonatkozó szabad
döntésének tiszteletben tartását jelenti. * Harmonikus életünk,
boldogságunk egyik legfontosabb feltétele, hogy szeretünk és szerethetők
vagyunk.*

*Modern világunkban az élet egyre több kötöttséggel jár, sokszor úgy
érezzük, hogy hiába tudjuk, mi a jó, kénytelenek vagyunk a kevésbé jót
választani. Hogyan lehet az ilyen helyzeteken úrrá lenni? Milyen segítséget
nyújthat a közösség?*

Könnyen beszélsz – szólalt meg elgondolkozva az idős asszony barátnője –,
mert veled, akárhova kerültél, mindenütt azonnal mindenki barátságos volt,
kollégáid, főnökeid szerettek, megbecsültek, jó házasságban éltél, a
gyerekeid, unokáid pedig most is szeretettel vesznek körül. Így könnyű azt
mondani, hogy „boldog életed volt”. Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.
Az én szerencsém ott kezdődött – hangzott a válasz –, hogy a szüleim nagyon
szerették egymást, az otthonunk szeretetteli légkörű volt. Úgy neveltek,
hogy mindenkit tiszteljek, becsüljek, még akkor is, ha nem barátságos
velem. Anyám mindig azt mondta, ha valaki goromba veled, te ne legyél vele
az, nehogy oka legyen veled gorombán bánni. Voltak az életemben nehéz
időszakok is, de sohasem keseredtem el, mert bíztam Istenben. Tudtam, hogy
szeret, hát hogyne szerettem volna Őt én is, és ez a tudat boldog örömmel
töltött el. Most boldogan gondolok vissza ezekre az időkre, küzdelmesek
voltak, de szépek. Azt mondtam annak a szakdolgozatát író főiskolásnak is,
hogy ne azon fáradjon, hogy a rosszat, a keserű és fájdalmas eseményeket
dokumentálja, abból kevesen fognak okulni. Inkább keresse azt, hogy mi
segítette hozzá az embereket ahhoz, hogy nehéz helyzetekben igazi sikereket
érjenek el. Hogyan lehetett kedvezőtlen körülmények között boldog
családokat alapítani? Egyáltalán: *mi a boldog élet titka? Az én
tapasztalatom az, hogy a boldogság belülről forrásozik, és ha ez a forrás
bő vizű, akkor a külső körülmények nem tudják elnyomni.*

*Bíró László,*
*az MKPK családreferens püspöke,*
*a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke*

Fotó: dailymail.co.uk
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160206/f28a005a/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl