<div dir="ltr"><div><h1>Hívom a családokat 2016 februárjában – Bíró László püspök levele </h1>
<div>2016. február 5. péntek 10:05<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-februarjaban-biro-laszlo-puspok-levele" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-februarjaban-biro-laszlo-puspok-levele</a><br></div>
<h3>Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és
mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67392&img=o_familiyinnature.jpg" rel="lightbox['g67392']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67392&p=1&img=c_familiyinnature.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Képzeld – mondta barátnőjének egy idős asszony –, a napokban
felkeresett egy szakdolgozatát író főiskolás. Arról faggatott, hogy én –
akit tizenévesen szüleivel együtt kitelepítettek, aki így nem járhatott
középiskolába sem, akinek nem egyengette senki és semmi az útját, sőt –
hogyan gondolok vissza most, túl a nyolcvanon fiatalságomra, aktív
életemre. Elmondtam, hogy milyen öröm volt a többi kitelepített
fiatallal együtt a szabadidőnkben olyan dolgokról beszélgetni, amit
mások a gimnáziumban megtanulhattak. Eldicsekedtem, hogy idős és
betegeskedő szüleimet én tartottam el azzal, hogy többletmunkát
vállaltam a faluban. Amikor meg visszakerültem a városba, és csak
kazánfűtő lehettem egy szociális otthonban, akkor napközben sok
szabadidőm jutott a jó meleg kazánházban, hogy levelezőként készüljek az
érettségire. A főiskolás jegyezgetett, alig-alig kérdezett valamit,
aztán egyszer csak kifakadt: „Ne tessék haragudni, de ezzel én nem tudok
mit kezdeni. Engem az érdekelne, hogy milyen szörnyűségeken tetszett
átmenni, hogy milyen gonoszságokkal találkozott. Arról beszéljen, hogy
milyen sokat kellett szenvednie, hogy mi mindenről maradt le, hogy
hogyan szorították mindenütt a háttérbe!” „Tudja – válaszolt az idős
asszony –, nekem boldog életem volt, sokat kellett küzdenem, de ez szép
és jó volt, nem szenvedés, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mindig tudtam, hogy küzdés nélkül siker
sincs.”</b></span></p>
<br></div><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A közgondolkozás azt tartja, hogy az ember akkor lehet boldog, ha
igényei és vágyai maradandóan teljesülnek.</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Mivel az emberi törekvések
nagyon szerteágazók, a boldogság tartalmi megnevezése is sokféle lehet.</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Kant szerint az ember valójában soha nem tudja egyértelműen megmondani,
hogy mit óhajt és mit akar. Aquinói Szent Tamás viszont arra hívta fel a
figyelmet, hogy a boldogság olyan valóság, amit az ember nem tud nem
akarni, hiszen az azonos akaratának teljesülésével. Másrészt mivel a
boldogságot véges, földi lehetőségeink között keressük, de teljességét
földi életünkben meg nem tapasztalhatjuk, mindig csak úgy lebeg előttünk
mint eszmény. Isten az embert szeretetre, életre és boldogságra, és nem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> szenvedésre és halálra</span> teremtette.</b></span></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A halál és a gyűlölet a bűn
következménye</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>. Isten azonban a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span> miatt nem vonja vissza minden embert
üdvözíteni akaró tervét, hanem megváltást ígér.</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> A földi élet megmarad
ugyan a megpróbáltatások, a döntések és a küzdelmek idejének</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de az
ember végső célja az, hogy örökre részesedjék Isten életében, s benne
megtalálja teljességét és nyugalmát.</b></span> „Megteremtette Isten az embert
kezdetben, és őt saját belátására bízta: adta még ezen felül parancsait
és törvényeit. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak
téged, ha állandóan gyakorlod a hűséget, amely előtte kedves. Vizet és
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">tüzet </span>helyezett elé<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span></span></span>d, <span style="background-color:rgb(182,215,168)">amelyiket akarod<span></span>, az után nyújtsd ki kezedet!</span></b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Élet</b></span>
és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> halál,</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> jó </b></span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>rossz</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>van az ember előtt, s azt kapja, ami kedvére
van.</b></span>” (Sir 15,14–18)<div>
<p><i><b>Idézzetek fel olyan eseteket saját életetekből,
amelyekben<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> nehéz volt minden szempontot mérlegelve döntenetek! </span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Mi
segített a helyes döntés meghozatalában?</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span></span></span></span></b></i></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az ember földi élete a családban kezdődik, ott fejlődik, alakul,
érik.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> „A gyermek számára életbe vágóan fontos, hogy első életéveiben a
feltétlen elfogadás és a szerető gondoskodás légköre vegye körül.</span></b></span> Ennek <span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">elsődleges helye</span> a harmonikus családi otthon.</b></span> A család Aquinói Szent
Tamás kifejezésével – és a modern embertudományok szerint is –
„szellemi-lelki anyaméh” a gyermek számára: éppen annyira
nélkülözhetetlen egyénisége kibontakozásához, mint ahogyan a magzati
állapot a test kifejlődéséhez. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ahhoz, hogy az ember személyisége
kialakuljon, szeretetre, »lélektől lélekig« ható párbeszédre és érzelmi
kötődésre van szüksége.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Megszületése után a csecsemő befogadja a reá
sugárzó szeretetet,</b> és annak légkörében nő fel: kapcsolatokat épít ki a
körülötte élő, vele foglalkozó emberekkel, elsősorban szüleivel,
testvéreivel, rokonaival. <b>Idővel azonban el kell jutnia e szeretet
viszonzásáig, sőt a másokra figyelő, róluk gondoskodó szeretethez is.</b></span>” (<i>A boldogabb családokért</i>, a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele, 1999.)</p>
<p><i><b>Hol húzódik az igénytelenség szabadsága (a szabadosság) és az igényesség szabadsága közötti határvonal?</b></i></p>
<p>A család az a hely,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ahol az ember megtanulja nemcsak megkülönböztetni
a jót</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a rossztól,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az igazat</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a hamistól<span style="background-color:rgb(255,229,153)">,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> <span></span><b>a szépet </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a csúftól</b></span> és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b></b></span>a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a szentet
</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a profántól,</b></span> hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az ezek közötti döntést is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Az ember azonban csak
szabadon fordulhat a jó felé,</b></span> mely szabadságot kortársaink nagyra
értékelik és lázasan keresik; méltán. De gyakran visszaélnek vele: úgy
tekintik mint kötetlenséget, hogy mindent megtehessenek, ami élvezetet
okoz, még a rosszat is.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az igazi szabadság azonban az istenképiség nagy
jele az emberben. Isten ugyanis szándékosan hagyta az embert a saját
döntésére, hogy így az a maga elhatározásából keresse a Teremtőjét, és
hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás
alapján cselekedjék</b></span>, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
ne </b></span>pedig belső <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vak ösztön vagy merő külső kényszer </b></span>hatására. <b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">E
méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva</span></b> a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szenvedélyek
rabságából, </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas
eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg.</b></span> Ezt az Istenre
irányultságot a bűntől megsebzett emberi szabadság teljesen csak Isten
segítő kegyelmével tudja megvalósítani.” (<i>Gaudium et spes,</i> 17.)<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Ahhoz, hogy szeretni tudjuk a jót </b><b>és tartózkodni tudjunk </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a rossztól,</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
állandóan kérnünk kell a világosság és az erő e kegyelmét, élnünk kell a
szentségekkel, együtt kell működnünk a Szentlélekkel, és követnünk kell
hívásait.</b> Ezért olyan fontos, hogy a család már a bölcsőben megalapozza
a gyermek hitét, lefektesse azokat az alapokat, amelyekre építve élete
részévé tud válni a kegyelem</span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az ember saját magát mint személyt éli meg, teljességéhez
hozzátartoznak én-te kapcsolatai, a kölcsönös szeretet is.</b></span> Szeretni is
csak szabadon lehet, az igazi szabadság pedig az ember istenképmás
voltának legvilágosabb jele. Ebben az értelemben mondható, hogy a
felebaráti szeretet mindenekelőtt és kizárólagosan a másik ember
önmagára vonatkozó szabad döntésének tiszteletben tartását jelenti. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Harmonikus életünk, boldogságunk egyik legfontosabb feltétele, hogy
szeretünk és szerethetők vagyunk.</b></span></p>
<p><i><b>Modern világunkban az élet egyre több kötöttséggel jár,
sokszor úgy érezzük, hogy hiába tudjuk, mi a jó, kénytelenek vagyunk a
kevésbé jót választani. Hogyan lehet az ilyen helyzeteken úrrá lenni?
Milyen segítséget nyújthat a közösség?</b></i></p>
<p>Könnyen beszélsz – szólalt meg elgondolkozva az idős asszony
barátnője –, mert veled, akárhova kerültél, mindenütt azonnal mindenki
barátságos volt, kollégáid, főnökeid szerettek, megbecsültek, jó
házasságban éltél, a gyerekeid, unokáid pedig most is szeretettel
vesznek körül. Így könnyű azt mondani, hogy „boldog életed volt”. Sajnos
nem mindenki ilyen szerencsés. Az én szerencsém ott kezdődött –
hangzott a válasz –, hogy a szüleim nagyon szerették egymást, az
otthonunk szeretetteli légkörű volt. Úgy neveltek, hogy mindenkit
tiszteljek, becsüljek, még akkor is, ha nem barátságos velem. Anyám
mindig azt mondta, ha valaki goromba veled, te ne legyél vele az, nehogy
oka legyen veled gorombán bánni. Voltak az életemben nehéz időszakok
is, de sohasem keseredtem el, mert bíztam Istenben. Tudtam, hogy szeret,
hát hogyne szerettem volna Őt én is, és ez a tudat boldog örömmel
töltött el. Most boldogan gondolok vissza ezekre az időkre, küzdelmesek
voltak, de szépek. Azt mondtam annak a szakdolgozatát író főiskolásnak
is, hogy ne azon fáradjon, hogy a rosszat, a keserű és fájdalmas
eseményeket dokumentálja, abból kevesen fognak okulni. Inkább keresse
azt, hogy mi segítette hozzá az embereket ahhoz, hogy nehéz helyzetekben
igazi sikereket érjenek el. Hogyan lehetett kedvezőtlen körülmények
között boldog családokat alapítani? Egyáltalán: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mi a boldog élet titka?
Az én tapasztalatom az, hogy a boldogság belülről forrásozik, és ha ez a
forrás bő vizű, akkor a külső körülmények nem tudják elnyomni.</b></span></p>
<p style="text-align:right"><i>Bíró László,</i><br><i>az MKPK családreferens püspöke,</i><br><i>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</i></p>
<p>Fotó: <a href="http://dailymail.co.uk" target="_blank">dailymail.co.uk</a></p></div></div>