[Grem] Jézus, az első liberális-konzervatív-radikális

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Dec. 8., Cs, 14:29:11 CET


*Jézus, az első liberális-konzervatív radikális*

http://talita.hu/magazin/jezus-az-elso-liberalis-konzervativ-radikalis/

[image: jezus-kiuzi-a-kufarokat-a-templombol]
<http://talita.hu/magazin/jezus-az-elso-liberalis-konzervativ-radikalis/jezus-kiuzi-a-kufarokat-a-templombol/>*Jézus
gyakran olyan, amilyennek magyarázzuk. Radikálisoknak ő a radikalitás
mintaképe, aki szigorúan odacsap, megmond, helyre tesz, ha éppen arra van
szükség. Liberálisoknak Jézus a liberális prototípusa. Sokat beszél a
szabadságról, szombaton is jót tesz, elfogadó hangon szólal meg. A
konzervatívok is találnak rajta fogást. Ehhez Krisztus törvényhez való
viszonyát veszik elő, azt hangsúlyozva, hogy megőrizte a múlt számos
elemét.*

Mindez csak azért jutott eszembe, mert egy-egy beszélgetésben néha elsütik
valamelyik verziót: „Én azt mondom, Jézus volt az első liberális” –
hangzott egy ismerősöm szájából a minap. Egy másik pedig szentül meg van
győződve róla, hogy Jézus kizárólag „igazi radikálisnak nevezhető, mi más
is lehetett volna”. Az ilyen megjegyzések persze nem Jézusról szólnak,
hanem arról az illetőről, aki saját világlátását és adott esetben politikai
nézeteit kívánja viszontlátni Krisztus figurájában. A libsinek libsi,
radikálisnak radikális, konzervnek konzerv.

Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy Jézust egyik kategóriába
sem igazságos bezsúfolni. Viselkedése és tanításai alapján nehéz is lenne.
Jézus mindegyik, miközben egyik sem. Konzervatívnak hívjuk, csak mert
ragaszkodott örök értékekhez? Süssük rá a radikális bélyeget, mert
példázatai provokatívak és szókimondóak voltak? Soroljuk a liberálisok
közé, mert beszélt a szabadságról?

A fenti „három kategóriából” mindenki megtalálhatja azt a típust, amelyre
azután „igéket vadászhat” a Szentírásban, hogy igazolja a saját véleményét.
A téma többek között a Jelenések Könyve kapcsán is eszembe jutott, ahol
maga Jézus az efezusi gyülekezetnek szánt üzenetében mintha a szélsőséges
libsiknek adna egy pofont. Ezt mondja:

„De az melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit: ezeket én
is gyűlölöm.” (Jel 2:6)

Jézus nem igazán áll előttünk úgy, mint aki valamit gyűlöl. Személyét
sokkal inkább a szeretettel kötjük össze. A nikolaiták iránti gyűlölet
azonban erénye volt az efezusi közösségnek, ráadásul ezzel a hozzáállással
Krisztus is azonosult. Magukról a nikolaitákról egyébként nem sokat tudunk.
Későbbi egyházi írók a nevüket az Apostolok Cselekedetei 6:5-ben említett
antiochiai Nikolaoszra vezetik vissza, de ez az elképzelés nincs
sziklaszilárdan alátámasztva. Mindenesetre az tudható, hogy a nikolaiták
olyan irányzatot képviseltek, ami fellazította a gyülekezet és a világ
közti határokat. Szinkretizmus, kicsapongás és nyílt erkölcstelenség is
megfért a soraikban, amit *libertinizmus*nak hív a szakirodalom. Persze az
ismerősen csengő libertinizmus szó nem egyenlő a liberalizmussal, de ez a
bibliai rész jól mutatja, hogy Jézus a szabadság fogalmát milyen határok
között képzelte el.

Ahogy fentebb írtam, magát Jézust nem lehet csoportokba sorolni, korlátok
közé szorítani, nekünk azonban példát mutatott abban, milyen keretek között
éljünk. Ebbe pedig szerintem a szabadság túlzott „kinyújtóztatása” az
elvtelen nikolaita-liberalizmus felé épp úgy nem fér bele, mint a
törvényeskedő szélsőségesség, ami önmagát konzervativizmusnak szereti
feltüntetni, miközben mérgezi az emberek életét. A keresztény élet eszerint
inkább az egyensúlyok műfaja, amit nem mindig könnyű megtalálni.

Ettől még Krisztus egyik politikai-társadalmi dobozba se fér bele, és nem
érdemes pártokhoz vagy mozgalmakhoz kötni. Inkább figyeljünk rá önmagában.

Sytka
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161208/a9351ef5/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról