<div dir="ltr"><div id="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-box"><font size="4"><b>Jézus, az első liberális-konzervatív radikális</b></font><div id="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-content"><article id="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-post-13867" class="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-postarea">
<time datetime="2016-12-05"><br><a href="http://talita.hu/magazin/jezus-az-elso-liberalis-konzervativ-radikalis/" target="_blank">http://talita.hu/magazin/jezus<wbr>-az-elso-liberalis-konzervativ<wbr>-radikalis/</a><br></time>
<p><a href="http://talita.hu/magazin/jezus-az-elso-liberalis-konzervativ-radikalis/jezus-kiuzi-a-kufarokat-a-templombol/" target="_blank"><img class="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-aligncenter m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-wp-image-13870" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/12/Jezus-kiuzi-a-kufarokat-a-templombol.jpg" alt="jezus-kiuzi-a-kufarokat-a-templombol" style="margin-right:0px" width="276" height="281"></a><b>Jézus
gyakran olyan, amilyennek magyarázzuk. Radikálisoknak ő a radikalitás
mintaképe, aki szigorúan odacsap, megmond, helyre tesz, ha éppen arra
van szükség. Liberálisoknak Jézus a liberális prototípusa. Sokat beszél a
szabadságról, szombaton is jót tesz, elfogadó hangon szólal meg. A
konzervatívok is találnak rajta fogást. Ehhez Krisztus törvényhez való
viszonyát veszik elő, azt hangsúlyozva, hogy megőrizte a múlt számos
elemét.</b></p>
<p><span id="m_-7897726669508043399m_460301799957551564gmail-more-13867"></span></p>
<p>Mindez csak azért jutott eszembe, mert egy-egy beszélgetésben néha
elsütik valamelyik verziót: „Én azt mondom, Jézus volt az első
liberális” – hangzott egy ismerősöm szájából a minap. Egy másik pedig
szentül meg van győződve róla, hogy Jézus kizárólag „igazi radikálisnak
nevezhető, mi más is lehetett volna”. Az ilyen megjegyzések persze nem
Jézusról szólnak, hanem arról az illetőről, aki saját világlátását és
adott esetben politikai nézeteit kívánja viszontlátni Krisztus
figurájában. A libsinek libsi, radikálisnak radikális, konzervnek
konzerv.</p>
<p>Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy Jézust egyik
kategóriába sem igazságos bezsúfolni. Viselkedése és tanításai alapján
nehéz is lenne. Jézus mindegyik, miközben egyik sem. Konzervatívnak
hívjuk, csak mert ragaszkodott örök értékekhez? Süssük rá a radikális
bélyeget, mert példázatai provokatívak és szókimondóak voltak? Soroljuk a
liberálisok közé, mert beszélt a szabadságról?</p>
<p>A fenti „három kategóriából” mindenki megtalálhatja azt a típust,
amelyre azután „igéket vadászhat” a Szentírásban, hogy igazolja a saját
véleményét. A téma többek között a Jelenések Könyve kapcsán is eszembe
jutott, ahol maga Jézus az efezusi gyülekezetnek szánt üzenetében mintha
a szélsőséges libsiknek adna egy pofont. Ezt mondja:</p>
<blockquote><p>„De az melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit: ezeket én is gyűlölöm.” (Jel 2:6)</p></blockquote>
<p>Jézus nem igazán áll előttünk úgy, mint aki valamit gyűlöl. Személyét
sokkal inkább a szeretettel kötjük össze. A nikolaiták iránti gyűlölet
azonban erénye volt az efezusi közösségnek, ráadásul ezzel a
hozzáállással Krisztus is azonosult. Magukról a nikolaitákról egyébként
nem sokat tudunk. Későbbi egyházi írók a nevüket az Apostolok
Cselekedetei 6:5-ben említett antiochiai Nikolaoszra vezetik vissza, de
ez az elképzelés nincs sziklaszilárdan alátámasztva. Mindenesetre az
tudható, hogy a nikolaiták olyan irányzatot képviseltek, ami
fellazította a gyülekezet és a világ közti határokat. Szinkretizmus,
kicsapongás és nyílt erkölcstelenség is megfért a soraikban, amit <i>libertinizmus</i>nak
hív a szakirodalom. Persze az ismerősen csengő libertinizmus szó nem
egyenlő a liberalizmussal, de ez a bibliai rész jól mutatja, hogy Jézus a
szabadság fogalmát milyen határok között képzelte el.</p>
<p>Ahogy fentebb írtam, magát Jézust nem lehet csoportokba sorolni,
korlátok közé szorítani, nekünk azonban példát mutatott abban, milyen
keretek között éljünk. Ebbe pedig szerintem a szabadság túlzott
„kinyújtóztatása” az elvtelen nikolaita-liberalizmus felé épp úgy nem
fér bele, mint a törvényeskedő szélsőségesség, ami önmagát
konzervativizmusnak szereti feltüntetni, miközben mérgezi az emberek
életét. A keresztény élet eszerint inkább az egyensúlyok műfaja, amit
nem mindig könnyű megtalálni.</p>
<p>Ettől még Krisztus egyik politikai-társadalmi dobozba se fér bele, és
nem érdemes pártokhoz vagy mozgalmakhoz kötni. Inkább figyeljünk rá
önmagában.</p>
<p>Sytka</p></article></div></div></div>