[Grem] Domonkos tartomnyfnk - a domonkosok rtkei, inkvizci, az igehirdets

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Dec. 2., P, 17:05:11 CET 

Jelenlét és párbeszéd – Beszélgetés Barna Máté domonkos tartományfőnökkel
2016. december 1. csütörtök 19:05
http://www.magyarkurir.hu/hirek/jelenlet-parbeszed-beszelgetes-barna-mate-
domonkos-tartomanyfonokkel
Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1216. december 22-én erősítette meg III. Honoriusz
pápa „Religiosam vitam” kezdetű bullájában a domonkos rend megalakulását. A
jubileum alkalmából Barna Máté általános vikáriussal, a magyarországi rend
vezetőjével beszélgettünk.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9070.jpg>

*– Mesélne arról, miként került kapcsolatba a prédikáló renddel?*

– Egy elméleti és egy konkrét út is a domonkos rend felé vezetett, s mind a
kettőnek egyforma jelentősége volt az életemben. Az is igaz, hogy e belső
intuíciókat igen nehéz körülírni. Huszonhárom éves koromban fogalmazódott
meg bennem, hogy szerzetes leszek. Az már sokkal nehezebben született meg,
hogy melyik rendhez csatlakozzak. Kerestem, kutattam, miközben azt is
tisztáznom kellett, hogy hol tudom majd otthon érezni magam. Két érvet
tudnék ma felhozni a domonkosok mellett. Egyrészt a *nagy intellektuális
vonzerő*t, *másrészt a közösségi életformá*t, amely* nemcsak az együtt
imádkozást jelenti, hanem az életünket, tevékenységünket érintő kérdések
közös megvitatását is.*

Még két személyes szempontot hozzátennék ehhez. Hódmezővásárhelyi születésű
vagyok, ebben a városban a szerzetesrendek feloszlatásáig jelen voltak a
domonkosok. Nagy hatással volt rám Majoros Mária Armella nővér, akiről
persze akkoriban nem is tudtam, hogy szerzetes. Tanúságtétele, apostoli
élete magával ragadó volt. A másik fontos élményem a rendszerváltás körüli
időhöz köthető, amikor egy domonkos testvér beöltözésén vettem részt. Erre
külföldről is jöttek domonkos szerzetesek. Jelenlétük, figyelmük
feledhetetlen élményt jelentett számomra. 1991-ben léptem be a rendbe.

*– A nyolcszáz éves múltból sok mindent ki lehetne emelni. A rend
teológusokat, művészeket, jogászokat és pápákat is adott az egyháznak, és
nagy szerepe volt a rózsafüzér ájtatosság elterjesztésében. Ön mit
hangsúlyozna mindebből?*

– *Éppen ezt a sokszínűséget. *Úgy látom, hogy a rend megalapításának célja
hozta magával ezt a sokoldalúságot. Szent Domonkos nem egy szerzetesrendet
akart létrehozni. Számára a rend eszköz volt egy cél elérésében.
Meggyőződésévé vált, hogy az egyházban gyenge lábakon áll a misszió, a hit
védelme, és természetesen a prédikáció hatékonysága is. Mindennek a
képzetlenség is oka volt. Domonkos egy olyan fejlődő korban lépett színre,
amikor megnőtt az egyéni szabadság, s ezzel együtt nagyobb lett az igény a
világi ember személyes hitének megélésére.

*Szent Domonkos korában sem mindenkinek volt joga prédikálni. Arról nem is
beszélve, hogy a prédikálás nem csak a liturgiára korlátozódott. Mivel
mindenkit meg kellett tudni szólítani, nagyon sokféle érdeklődésű ember
lépett be a Domonkos-rendbe.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9033.jpg>

*– A domonkosokkal kapcsolatban gyakran emlegetik kritikai éllel az
inkvizíciót…*

– *Szent Domonkos nem vehetett részt az inkvizícióban, mert ezt a hivatalt
csak a halála után hozták létre. Az sem elhanyagolható szempont, hogy abban
az időben a vallás elleni fellépést a világi hatóság az állam elleni
akcióként értékelte.* Ma már ezt nehezen fogadjuk el, mert az egyház, a
vallás és az államhatalom szétvált. Ráadásul * tévesen sokan úgy tudják,
hogy a túlkapások tömegesen fordultak elő – ezt egyébként a Szovjetunióban
kiadott kézikönyvek vitték be a köztudatba *–,* holott ez nem igaz*.*
Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy az inkvizíció megmentette az
embereket a világi hatóságoktól. *Azzal is tisztában kell lennünk, hogy az
egyház feje az égben van, de a lába a földön. Vagyis* az egyháziak is
érintettek lehetnek történelmi bűnökben. Bátran ki kell mondanunk, ez a
korszak hibázott abban, hogy nem ismerte fel* *a lelkiismeret szabadságát,
amelyet mi, 21. századi keresztények már alapvetőnek tartunk*.* Az
inkvizíció nem a büszkeségünk.* *A valós kép kialakításához ugyanakkor
szükséges, hogy mind a korszakokat, mind a földrészeket külön-külön
vizsgáljuk meg. A domonkosok egyébként képzettségük révén kerültek
kapcsolatba az inkvizícióval, hiszen egyedül ők voltak alkalmasak arra,
hogy a kényes teológiai kérdésekben eljárjanak.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9051.jpg>

*– Ön nemrég úgy fogalmazott: „Szent Domonkos életének művét kell
továbbvinnünk, nem írásba foglalt tételeit.” Hogyan lehet ma egy nyolcszáz
éve élt szent lelkületét képviselni?*

– Valóban, *Szent Domonkos*nak egyetlen sora sem maradt ránk.* Személyiségé*ben
azonban minden kor fel tudott fedezni olyan vonásokat, amelyeket akár
modern módon is meg lehet közelíteni. Talán a legfontosabb ezek közül *a
párbeszéd.* Szent Domonkos úgy beszélt Istenről, a hitről, mint ami mindig
aktuális. Aquinói Szent Tamás a *Summa contra Gentiles*ben ezt úgy
fogalmazta meg, hogy a* prédikátornak mindig figyelembe kell vennie a
közönségét.* *Másként beszélünk az eretnekekkel, akik az Újszövetséget
tartják tekintélynek; másként közelítünk a zsidókhoz, akik számára az
Ószövetség a kiindulási pont; és másként szólítjuk meg a pogányokat, akik a
filozófia nyelvén értenek.* Jól megvilágítja a dialógus kiemelt szerepét az
a történet, mely szerint Szent Domonkos egy egész éjszakát rászánt arra,
hogy megtérítsen egy fogadóst.

A domonkos lelkület fontos vonása* a compassio, az együttérzés, a másik
ember sorsának átérzése.* Ez is lehet nagyon modern – a mi korunkban,
amikor az egyén került a középpontba, különösen az –, holott eredete igen
messzire nyúlik vissza.

*– „Nem túlzás azt állítani, hogy a 13. században a szerzetesség mentette
meg az egyházat” – írta Gabriel Le Bras vallásszociológus. Milyen
helyzetben van a rend a mai világban?*

– *A 13. századi kolduló rendek jól tudtak válaszolni koruk legsürgetőbb
kérdéseire.* A szerzetességnek ma is feladata ez, még akkor is, ha nehéz
megfogalmazni, miben is áll ez konkrétan. Azt látom, hogy *a domonkos
szerzetesség súlya ma is érezhető a világban*. Éppen a már említett
párbeszédre való készség miatt. Azon a határon vagyunk jelen akár a
politikában, akár a teológiában vagy más tudományokban, amely elválasztja,
ugyanakkor össze is köti az egyházat a világgal.* A teológia művelésében
különösen aktívak a domonkos testvérek. A kairói iszlám intézet vagy a
jeruzsálemi biblikus iskola jó példa erre. De jelen van a rend olyan
országokban is, ahol bizonytalan a kereszténység helyzete, például Irakban
és Pakisztánban. És meg kell említeni az ENSZ melletti missziónkat is.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9072.jpg>

*– Magyarországon van utánpótlása a rendnek?*

– *Sajnos itthon minden szerzetesrendnek igen gyenge az utánpótlása. Ez
alól mi sem vagyunk kivételek, jelenleg egyetlen testvér sincs
képzésben. *Nehezen
éljük meg ezt a helyzetet, mert lelkiismereti kérdésként tekintünk rá.
Vajon meg tudjuk-e mutatni a rendet a kívülállók számára? Hitelesek
vagyunk-e? Az pedig már az egész kereszténység számára kihívást jelent,
hogy Európában a vallás nem képes erősödni, sem a hétköznapokban, sem a
közéletben.

*– Napjainkban a tettet többre tartjuk, mint a beszédet. Ferenc pápa is azt
hangsúlyozza, hogy a keresztény ember lépjen ki a komfortzónájából. A
fiatalokat arra buzdította, hogy „keljenek fel a díványról”, és keressék
fel azokat, akik a leginkább rászorulnak a segítségre. A domonkosok
karizmája viszont a prédikálás…*

– Más megkülönböztetést tennék, mert én a beszédet az aktivitások közé
sorolom. *Szerintem a pápa itt arra céloz, hogy a világ egyfajta
vallásosságot lát, amely nem azonos a kereszténységgel, hanem inkább a
keresztény élet alapeszköze. Egy régi tapasztalatommal világítanám meg a
mondandómat. A prágai taizéi találkozón – amelyen magam is részt vettem – a
magyarok a franciákkal voltak egy csoportban. A beszélgetések során mi
állandóan azt hangsúlyoztuk, hogyan imádkozunk, hogyan tesszük bensővé az
evangéliumot. A franciák lépten-nyomon arról beszéltek, hogy mit
csinálnak.* *Mind
a két megközelítést túlzásba vihetjük. Beszoríthatjuk magunkat a
vallásosságba, de az aktivizmus sem jó irány.* A kettő összefügg, mert
minden cselekedetünk Isten szeretetének belső megtapasztalásából fakad.
Aquinói Szent Tamás mondta, hogy a prédikáció nem más, mint annak
megfogalmazása, átadása, amit a szemlélődés során átéltünk.

*– Ön szerint a modern kommunikációs eszközökkel is lehet prédikálni?*

– A mai kommunikációs csatornák nem konkrét eszközei a prédikációnak. *
Szerintem az említett dialógushoz, a tanúságtételhez szükséges a személyes
kapcsolat. Az interneten nem hallják a hangomat, nem tudunk egymás szemébe
nézni. A modern kommunikációs eszközök alkalmasak a hit meghirdetésére, de
nem alkalmasak az igehirdetésre.*

*– Ahhoz, hogy a prédikáció hatásos legyen, szükséges, hogy „legyen fülünk
a hallásra”. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy sokszor érezzük úgy, Isten
nem hallgat meg minket…*

– *Jézus több helyen is arra buzdít az evangéliumban: soha ne hagyjuk abba
az imádkozást. Lukácsnál olvassuk, hogy „kérjetek, és adni fognak nektek,
keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz,
aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az
apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha
tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?*” (Lk 11,9–12)* De a folytatásban
azt is ott találjuk, hogy mit kell kérnünk:* *„Ha tehát ti, bár gonoszak
vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja
a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”* (Lk 11,13) Az
„egy, ami szükséges”, a Szentlélek. Őt kell kérnünk szüntelenül.

*Ahhoz, hogy meghalljuk Istent, a jelenlétébe kell helyeznünk magunkat.
Mindehhez szükséges az alázat, amit úgy fogalmaznék meg, hogy reálisan
látom önmagamat. Isten teremtéséhez képest az ember porszem csupán. Az
alázat azt is jelenti, hogy megfelelően helyezem el magamat és a célomat a
teremtés és a megváltás művében. Érhet betegség, szegénység, de tudnom
kell, Isten nem azzal mutatja meg a jóságát, hogy elveszi a nehézségeket,
hanem azzal, hogy ott van mellettünk.*

Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

*(Az interjú az Új Ember november 13-i lapszámában jelent meg.)*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161202/34e8675b/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl