<div dir="ltr"><h1 class="m_2962967904527097100gmail-cim">Jelenlét és párbeszéd – Beszélgetés Barna Máté domonkos tartományfőnökkel </h1>
<div class="m_2962967904527097100gmail-datum">2016. december 1. csütörtök 19:05<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/jelenlet-parbeszed-beszelgetes-barna-mate-domonkos-tartomanyfonokkel" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/jelenlet-parbeszed-<wbr>beszelgetes-barna-mate-<wbr>domonkos-tartomanyfonokkel</a><br></div>
<h3 class="m_2962967904527097100gmail-lead">Nyolcszáz évvel ezelőtt,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> 1216. december 22-</span>én
erősítette meg III. Honoriusz pápa „Religiosam vitam” kezdetű bullájában<span style="background-color:rgb(255,229,153)">
a domonkos rend megalakulásá</span>t. A jubileum alkalmából<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Barna Máté
általános vikáriussal, a magyarországi rend vezetőjé</span>vel beszélgettünk.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9070.jpg" rel="lightbox['g73919']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&p=1&img=c_IMG_9070.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Mesélne arról, miként került kapcsolatba a prédikáló renddel?</b></p>
<p>– Egy elméleti és egy konkrét út is a domonkos rend felé vezetett, s
mind a kettőnek egyforma jelentősége volt az életemben. Az is igaz, hogy
e belső intuíciókat igen nehéz körülírni. Huszonhárom éves koromban
fogalmazódott meg bennem, hogy szerzetes leszek. Az már sokkal
nehezebben született meg, hogy melyik rendhez csatlakozzak. Kerestem,
kutattam, miközben azt is tisztáznom kellett, hogy hol tudom majd otthon
érezni magam. Két érvet tudnék ma felhozni a domonkosok mellett.
Egyrészt a <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nagy intellektuális vonzerő</b></span>t, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>másrészt a közösségi
életformá</b></span>t, amely<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> nemcsak az együtt imádkozást jelenti, hanem az
életünket, tevékenységünket érintő kérdések közös megvitatását is.</b></span></p>
<p>Még két személyes szempontot hozzátennék ehhez. Hódmezővásárhelyi
születésű vagyok, ebben a városban a szerzetesrendek feloszlatásáig
jelen voltak a domonkosok. Nagy hatással volt rám Majoros Mária Armella
nővér, akiről persze akkoriban nem is tudtam, hogy szerzetes.
Tanúságtétele, apostoli élete magával ragadó volt. A másik fontos
élményem <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a rendszerváltás körüli időhöz köthető, amikor egy domonkos
testvér beöltözésén vettem részt. Erre külföldről is jöttek domonkos
szerzetesek. Jelenlétük, figyelmük feledhetetlen élményt jelentett
számomra. 1991-ben léptem be a rendbe.</span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> A nyolcszáz éves múltból sok mindent ki lehetne emelni. A
rend teológusokat, művészeket, jogászokat és pápákat is adott az
egyháznak, és nagy szerepe volt a rózsafüzér ájtatosság
elterjesztésében. Ön mit hangsúlyozna mindebből?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Éppen ezt a sokszínűséget. </b></span>Úgy látom, hogy a rend megalapításának
célja hozta magával ezt a sokoldalúságot. Szent Domonkos nem egy
szerzetesrendet akart létrehozni. Számára a rend eszköz volt egy cél
elérésében. Meggyőződésévé vált, hogy az egyházban gyenge lábakon áll a
misszió, a hit védelme, és természetesen a prédikáció hatékonysága is.
Mindennek a képzetlenség is oka volt. Domonkos egy olyan fejlődő korban
lépett színre, amikor megnőtt az egyéni szabadság, s ezzel együtt
nagyobb lett az igény a világi ember személyes hitének megélésére.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szent Domonkos korában sem mindenkinek volt joga prédikálni. Arról
nem is beszélve, hogy a prédikálás nem csak a liturgiára korlátozódott.
Mivel mindenkit meg kellett tudni szólítani, nagyon sokféle érdeklődésű
ember lépett be a Domonkos-rendbe.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9033.jpg" rel="lightbox['g73919']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&p=1&img=c_IMG_9033.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– A domonkosokkal kapcsolatban gyakran emlegetik kritikai éllel az inkvizíciót…</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szent Domonkos nem vehetett részt az inkvizícióban, mert ezt a
hivatalt csak a halála után hozták létre. Az sem elhanyagolható
szempont, hogy abban az időben a vallás elleni fellépést a világi
hatóság az állam elleni akcióként értékelte.</b></span> Ma már ezt nehezen fogadjuk
el, mert az egyház, a vallás és az államhatalom szétvált. Ráadásul<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
tévesen </span>sokan úgy tudják, hogy a túlkapások tömegesen fordultak elő –
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezt egyébként a Szovjetunióban kiadott kézikönyvek vitték be a
köztudatba</span> </b></span>–,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> holott ez nem igaz</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy
az inkvizíció megmentette az embereket a világi hatóságoktól. </b></span>Azzal is
tisztában kell lennünk, hogy az egyház feje az égben van, de a lába a
földön. Vagyis<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az egyháziak is érintettek lehetnek történelmi bűnökben.
Bátran ki kell mondanunk, ez a korszak hibázott abban, hogy nem ismerte
fel</b> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a lelkiismeret szabadságát, amelyet mi, 21. századi keresztények már
alapvetőnek tartunk</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az inkvizíció nem a büszkeségünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A valós kép
kialakításához ugyanakkor szükséges, hogy mind a korszakokat, mind a
földrészeket külön-külön vizsgáljuk meg. A domonkosok egyébként
képzettségük révén kerültek kapcsolatba az inkvizícióval, hiszen egyedül
ők voltak alkalmasak arra, hogy a kényes teológiai kérdésekben
eljárjanak.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9051.jpg" rel="lightbox['g73919']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&p=1&img=c_IMG_9051.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Ön nemrég úgy fogalmazott: „Szent Domonkos életének művét
kell továbbvinnünk, nem írásba foglalt tételeit.” Hogyan lehet ma egy
nyolcszáz éve élt szent lelkületét képviselni?</b></p>
<p>– Valóban, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szent Domonkos</b></span>nak egyetlen sora sem maradt ránk.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Személyiségé</b></span>ben azonban minden kor fel tudott fedezni olyan vonásokat,
amelyeket akár modern módon is meg lehet közelíteni. Talán a
legfontosabb ezek közül <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a párbeszéd.</b></span> Szent Domonkos úgy beszélt
Istenről, a hitről, mint ami mindig aktuális. Aquinói Szent Tamás a <i>Summa contra Gentiles</i>ben
ezt úgy fogalmazta meg, hogy a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> prédikátornak mindig figyelembe kell
vennie a közönségét.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Másként beszélünk az eretnekekkel, akik az
Újszövetséget tartják tekintélynek; másként közelítünk a zsidókhoz, akik
számára az Ószövetség a kiindulási pont; és másként szólítjuk meg a
pogányokat, akik a filozófia nyelvén értenek.</b></span> Jól megvilágítja a
dialógus kiemelt szerepét az a történet, mely szerint Szent Domonkos egy
egész éjszakát rászánt arra, hogy megtérítsen egy fogadóst.</p>
<p>A domonkos lelkület fontos vonása<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a compassio, az együttérzés, a
másik ember sorsának átérzése.</b></span> Ez is lehet nagyon modern – a mi
korunkban, amikor az egyén került a középpontba, különösen az –, holott
eredete igen messzire nyúlik vissza.</p>
<p><b>– „Nem túlzás azt állítani, hogy a 13. században a
szerzetesség mentette meg az egyházat” – írta Gabriel Le Bras
vallásszociológus. Milyen helyzetben van a rend a mai világban?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A 13. századi kolduló rendek jól tudtak válaszolni koruk
legsürgetőbb kérdéseire.</b></span> A szerzetességnek ma is feladata ez, még akkor
is, ha nehéz megfogalmazni, miben is áll ez konkrétan. Azt látom, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
domonkos szerzetesség súlya ma is érezhető a világban</b></span>. Éppen a már
említett párbeszédre való készség miatt. Azon a határon vagyunk jelen
akár a politikában, akár a teológiában vagy más tudományokban, amely
elválasztja, ugyanakkor össze is köti az egyházat a világgal.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A teológia
művelésében különösen aktívak a domonkos testvérek. A kairói iszlám
intézet vagy a jeruzsálemi biblikus iskola jó példa erre. De jelen van a
rend olyan országokban is, ahol bizonytalan a kereszténység helyzete,
például Irakban és Pakisztánban. És meg kell említeni az ENSZ melletti
missziónkat is.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&img=o_IMG_9072.jpg" rel="lightbox['g73919']" target="_blank"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&p=1&img=c_IMG_9072.jpg" alt="" width="319" height="212" border="0"></a></p>
<p><b>– Magyarországon van utánpótlása a rendnek?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sajnos itthon minden szerzetesrendnek igen gyenge az utánpótlása.
Ez alól mi sem vagyunk kivételek, jelenleg egyetlen testvér sincs
képzésben. </b></span>Nehezen éljük meg ezt a helyzetet, mert lelkiismereti
kérdésként tekintünk rá. Vajon meg tudjuk-e mutatni a rendet a
kívülállók számára? Hitelesek vagyunk-e? Az pedig már az egész
kereszténység számára kihívást jelent, hogy Európában a vallás nem képes
erősödni, sem a hétköznapokban, sem a közéletben.</p>
<p><b>– Napjainkban a tettet többre tartjuk, mint a beszédet.
Ferenc pápa is azt hangsúlyozza, hogy a keresztény ember lépjen ki a
komfortzónájából. A fiatalokat arra buzdította, hogy „keljenek fel a
díványról”, és keressék fel azokat, akik a leginkább rászorulnak a
segítségre. A domonkosok karizmája viszont a prédikálás…</b></p>
<p>– Más megkülönböztetést tennék, mert én a beszédet az aktivitások
közé sorolom. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szerintem a pápa itt arra céloz, hogy a világ egyfajta
vallásosságot lát, amely nem azonos a kereszténységgel, hanem inkább a
keresztény élet alapeszköze. Egy régi tapasztalatommal világítanám meg a
mondandómat. A prágai taizéi találkozón – amelyen magam is részt vettem
– a magyarok a franciákkal voltak egy csoportban. A beszélgetések során
mi állandóan azt hangsúlyoztuk, hogyan imádkozunk, hogyan tesszük
bensővé az evangéliumot. A franciák lépten-nyomon arról beszéltek, hogy
mit csinálnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mind a két megközelítést túlzásba vihetjük.
Beszoríthatjuk magunkat a vallásosságba, de az aktivizmus sem jó irány.</b></span> A
kettő összefügg, mert minden cselekedetünk Isten szeretetének belső
megtapasztalásából fakad. Aquinói Szent Tamás mondta, hogy a prédikáció
nem más, mint annak megfogalmazása, átadása, amit a szemlélődés során
átéltünk.</p>
<p><b>– Ön szerint a modern kommunikációs eszközökkel is lehet prédikálni?</b></p>
<p>– A mai kommunikációs csatornák nem konkrét eszközei a prédikációnak.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Szerintem az említett dialógushoz, a tanúságtételhez szükséges a
személyes kapcsolat. Az interneten nem hallják a hangomat, nem tudunk
egymás szemébe nézni. A modern kommunikációs eszközök alkalmasak a hit
meghirdetésére, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem alkalmasak </span>az igehirdetésre.</b></span></p>
<p><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73919&p=1&img=c_IMG_9085.jpg" alt="" border="0"></p>
<p><b>– Ahhoz, hogy a prédikáció hatásos legyen, szükséges, hogy
„legyen fülünk a hallásra”. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy sokszor
érezzük úgy, Isten nem hallgat meg minket…</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Jézus több helyen is arra buzdít az evangéliumban: soha ne hagyjuk
abba az imádkozást.</span> Lukácsnál olvassuk, hogy „kérjetek, és adni fognak
nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót
nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal
helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?</b></span>”
(Lk 11,9–12)<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> De a folytatásban azt is ott találjuk, hogy mit kell
kérnünk:</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok
azoknak, akik kérik tőle!”</b></span> (Lk 11,13) Az „egy, ami szükséges”, a
Szentlélek. Őt kell kérnünk szüntelenül.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ahhoz, hogy meghalljuk Istent, a jelenlétébe kell helyeznünk
magunkat. Mindehhez szükséges az alázat, amit úgy fogalmaznék meg, hogy
reálisan látom önmagamat. Isten teremtéséhez képest az ember porszem
csupán. Az alázat azt is jelenti, hogy megfelelően helyezem el magamat
és a célomat a teremtés és a megváltás művében. Érhet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> betegség,
szegénység</span>, de tudnom kell, Isten nem azzal mutatja meg a jóságát, hogy
elveszi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nehézségeket,</span> hanem azzal, hogy ott van mellettünk.</b></span></p>
<p>Baranyai Béla</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p><i>(Az interjú az Új Ember november 13-i lapszámában jelent meg.)</i></p></div>