[Grem] 'A fehr kzposztly lzadsa' / Tth Gy.Lszl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Dec. 1., Cs, 20:59:14 CET 

*Magyar Idők, 2016. november 29.*



*Tóth Gy. László*



*A fehér középosztály lázadása*







Donald Trump megválasztását követőn világvége hangulatba került az
uralkodáshoz szokott amerikai politikai, szellemi és kulturális életet
meghatározó réteg, ami nem csoda, hiszen a győzelmük lett volna
törvényszerű, ugyanis az egész kampány alatt maguk mögött tudhatták a Wall
Street, a médiumok, Hollywood, George Soros és a liberális értelmiségi elit
szinte egészének támogatását. Nem csoda, hogy a globális erők által is
támogatott Hillary Clinton hisztériás rohamot kapott a vereségét követően.
Híveinek egy része is személyes traumaként élte meg a vereséget, az
érzékenyebb egyetemisták pszichiátriai kezelésre szorultak. Már korábban is
nehezen dolgozták fel, hogy az Egyesült Államok alapítói fehér,
rabszolgatartó republikánusok voltak, akik tradicionális értékeket
képviseltek. Az Amerika-szerte kirobbant, néhány napig tartó Trump ellenes
tüntetések világosan jelezték, hogy ez a kiválasztottak demokráciája, ahol
az uralkodó elit jogait és normáit nem vonhatja kétségbe senki. Hillary
Clinton a választási kampány során világossá tette, hogy a Tumpot támogatók
fele szerencsétlen idióta, a másik fele meg homofób, kirekesztő, xenofób,
rasszista, szexista, abortusz-és bevándorlás ellenes. Ez a balliberális
elit biztos volt saját győzelmében, elvégre ők mindig a jó oldalon álltak.
Szerintük Amerika igazi arca az Oscar-díj átadásokon látható: ez a
ceremónia nem is létezne, ha nem lennének homoszexuálisok, zsidók és
négerek, ahogy azt néhány éve az ünnepség egyik szereplője megfogalmazta.
Új korszak kezdődik, ahol láthatóvá válik Amerika szellemi-kulturális
sokszínűsége. Az elmúlt két-három évtizedben már szinte kizárólagossá vált
a frankfurti iskola és ’68 újbaloldali szellemiségéből táplálkozó
szélsőséges liberalizmus, aminek az eredeti liberális eszmerendszerhez már
semmi köze nem volt. Éppen ezért elkerülhetetlen a most kezdődő kíméletlen
kultúrharc. A demokraták számára komoly kihívás a vereség elismerése és
feldolgozása.





Ez a választás a gazdasági-szociális kérdések mellett elsősorban az
értékrendek csatája volt. Az USA középső államaiban élők mellett a lakosság
nagy részének elege lett az ostoba politikai korrektségből, a
történelemhamisításból, a múlt átírásából, az emberjogi
fundamentalizmusból, a harmadik nem számára építendő WC-k körüli vitákból,
a nemi devianciák pozitív beállításából, a tradicionális és többségi
vélemények megvetéséből, azaz a szélsőséges liberálisok diktatúrájából.
Ezek nem az átlag amerikaiak problémái, de ezt a hétköznapi folyamatoktól –
sokszor földrajzilag is elkülönült – liberális elit nem vette észre. Az sem
tűnt fel nekik, hogy a lecsúszóban lévő fehér középosztály a szó eredeti,
pozitív értelmében ma is nacionalista, és a tradicionális értékrend
elkötelezett híve. Emiatt nem nagyon értette, hogy a liberálisok szerint
miért lenne kívánatos a fehér, heteroszexuális férfiak kihalása. A többségi
és vidéki Amerika elkezdte félteni saját létmódját és kultúráját, ezért
véget akart vetni a nyilvánvalóan sehova sem vezető „haladásnak”.  A
demokrácia nem jelentheti a kisebbségek és a liberálisok diktatúráját.
Ráadásul a középosztályból többnyire hiányzik a mindent felforgatni akaró
forradalmi láz, ezzel szemben nagyra értékeli a rendet és a biztonságot.
Ezt leggyakrabban a bűnözés és az ellenőrizetlen bevándorlás veszélyezteti.
Ezek a különböző elvárások és világnézetek magától értetődően
összeférhetetlenek.





Hillary Clinton és stábja az egész választási kampány során nem ígért semmi
újat, és nagyvonalúan eltekintett a fehér többséget érintő kérdésektől.
Végzetes hibának bizonyult, hogy külügyminiszteri tevékenységét meg sem
próbálták tényszerűen elemezni és értékelni. Az Obama-Clinton
adminisztráció egyfajta liberális küldetéstudattól vezérelve rendszeresen
beavatkozott a Washingtonnak nem tetsző politikát folytató országok
belügyeibe. 2016. júniusában elmondott programadó beszédében Hillary
Clinton igazi messiásként fogalmazott: „A világ népei ránk figyelnek, és
tőlünk várják, hogy vezessük őket a nemzetközi porondon… Mi vagyunk a
földkerekség utolsó és legjobb reménye.”  Meggyőződésük szerint az USA
küldetése a liberális világrend fenntartása, az amerikai demokrácia
exportálása. Ebből az átlag amerikai annyit érzékelt, hogy kormánya ismét
háborút kezdeményezett, vagy „színes forradalmak” szervezésébe fogott. Ezek
a beavatkozások teljes kudarccal végződtek: szétverték a még működőképes
államokat, anarchiába taszítva ezzel egész földrajzi térségeket. A
közel-keleti térség szörnyszülötte, az Iszlám Állam soha nem jött volna
létre az Egyesült Államok és szövetségesei indirekt támogatása nélkül. A
mai napig nem tudjuk például, hogy John McCain amerikai  szenátor miért
találkozott szír területen az akkor már legveszélyesebb terroristaként
körözött Abu Bakr al-Bagdadi kalifával, az IÁ vezetőjével? De Törökország,
Katar, Szaúd-Arábia és Bahrein vezetői is hallgatnak a konfliktusban
betöltött valódi szerepükről.

Hillary Clinton külügyminiszterként asszisztálta végig ezt az időszakot,
ennek ellenére a demokraták nem voltak hajlandóak annak tudomásulvételére,
hogy jelöltjük lényegében egy elhasználódott, bukott politikus. A
Clinton-alapítvány körüli ügyeket is alábecsülték, pedig mit lehet arra
mondani, hogy Hillary Clinton megengedi egy orosz uráncégnek amerikai
bányászati koncessziók megszerzését, akik ezt követően egy jelentős
összeget utalnak át az alapítvány számlájára, Bill Clinton pedig a
Moszkvában tartott előadásáért vett föl 500 ezer dollárt. Máig tisztázatlan
az a vád, hogy Clinton külügyminisztersége alatt azért nem nyilvánították
terrorszervezetnek a tömeggyilkosságokat elkövető nigériai Boko Haramot,
mert egy érintett nigériai üzletember komoly összegekkel támogatta a
Clinton-alapítványt. 2015 áprilisában a The Wall Street Journal hozta
nyilvánosságra, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején a Clinton
család alapítványa 8,6 millió dollárt kapott Viktor Pincsuk ukrán
oligarchától. A tranzakció azért érdekes, mert Clinton nyomást gyakorolt az
ukrán kormányra, hogy engedjék szabadon a korrupció miatt bebörtönzött volt
miniszterelnököt, Julia Timosenkot, aki a narancsos forradalom egyik
haszonélvezője volt. Pincsuk adományából olyan személyeket képeztek ki
Amerikában, akik ma az ukrán parlamentben ülnek.





Hosszan folytatható a volt külügyminiszter erkölcsi és politikai
alkalmatlanságát bizonyító tények és események felsorolása, de az
mindenképpen figyelemre méltó, hogy a liberális – magára oly büszke -
Amerika egy ilyen személyt jelölt az elnöki posztra.  Hazánk
szellemi-intellektuális állapotáról is sokat mond, hagy a baloldali és
liberális értelmiségi csoportok valósággal rajongtak Hillary Clintonért. A
felszínre került ügyek sokasága önmagában cáfolja azokat az atlantista
körökben hangoztatott nézeteket, miszerint az Egyesült Államok egy erkölcsi
alapokon nyugvó liberális demokrácia, a szabadság hazája, amelyik mentes a
korrupciótól, a szegregációtól, a faji-etnikai ellentétektől, a szociális
feszültségtől, a nyomortól stb. Az utóbbi két-három évtizedben az Egyesült
Államok demokratikus intézményei erodálódtak, az erkölcsi értékek
relativizálódtak, és felszínre kerültek az etnikai-kulturális ellentétek
is. A kettészakadt politikai osztályt lefoglalta a 2008-as pénzügyi válság
negatív következményeinek elhárítására tett kísérletsorozat, miközben az
USA világpolitikai vezető szerepe is csökkent.



Mai világunk megértéséhez új megközelítési módokra, új gondolatokra van
szükség, mert a régi beidegződésekkel és a régi nyelvi-fogalmi eszközökkel,
egyre kevésbé tudjuk leírni és megérteni a történteket. Előítéletek és
tabuk nélkül, mélyebbre ásva kell feltárni a bonyolult gazdasági-társadalmi
folyamatokat.

Nagy kérdés, hogy Donald Trump és csapata mennyire lesz képes ennek
felismerésére. De ugyanez vonatkozik az Európai Unió szellemi elitjére, és
a nem túl képzett politikai osztály tagjaira is.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161201/04e94da4/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl