<div dir="ltr">

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><span style="font-size:14pt">Magyar Idők, 2016. november 29.</span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><span style="font-size:14pt"> </span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><span style="font-size:14pt">Tóth Gy. László</span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><span style="font-size:14pt"> </span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><span style="font-size:14pt">A fehér középosztály lázadása</span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Donald
Trump megválasztását követőn világvége hangulatba került az uralkodáshoz
szokott amerikai politikai, szellemi és kulturális életet meghatározó réteg,
ami nem csoda, hiszen a győzelmük lett volna törvényszerű, ugyanis az egész
kampány alatt maguk mögött tudhatták a Wall Street, a médiumok, Hollywood,
George Soros és a liberális értelmiségi elit szinte egészének támogatását. Nem
csoda, hogy a globális erők által is támogatott Hillary Clinton hisztériás
rohamot kapott a vereségét követően. Híveinek egy része is személyes traumaként
élte meg a vereséget, az érzékenyebb egyetemisták pszichiátriai kezelésre
szorultak. Már korábban is nehezen dolgozták fel, hogy az Egyesült Államok
alapítói fehér, rabszolgatartó republikánusok voltak, akik tradicionális
értékeket képviseltek. Az Amerika-szerte kirobbant, néhány napig tartó Trump
ellenes tüntetések világosan jelezték, hogy ez a kiválasztottak demokráciája,
ahol az uralkodó elit jogait és normáit nem vonhatja kétségbe senki. Hillary
Clinton a választási kampány során világossá tette, hogy a Tumpot támogatók
fele szerencsétlen idióta, a másik fele meg homofób, kirekesztő, xenofób,
rasszista, szexista, abortusz-és bevándorlás ellenes. Ez a balliberális elit
biztos volt saját győzelmében, elvégre ők mindig a jó oldalon álltak. Szerintük
Amerika igazi arca az Oscar-díj átadásokon látható: ez a ceremónia nem is
létezne, ha nem lennének homoszexuálisok, zsidók és négerek, ahogy azt néhány
éve az ünnepség egyik szereplője megfogalmazta. Új korszak kezdődik, ahol
láthatóvá válik Amerika szellemi-kulturális sokszínűsége. Az elmúlt két-három
évtizedben már szinte kizárólagossá vált a frankfurti iskola és ’68 újbaloldali
szellemiségéből táplálkozó szélsőséges liberalizmus, aminek az eredeti
liberális eszmerendszerhez már semmi köze nem volt. Éppen ezért elkerülhetetlen
a most kezdődő kíméletlen kultúrharc. A demokraták számára komoly kihívás a
vereség elismerése és feldolgozása.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Ez
a választás a gazdasági-szociális kérdések mellett elsősorban az értékrendek
csatája volt. Az USA középső államaiban élők mellett a lakosság nagy részének
elege lett az ostoba politikai korrektségből, a történelemhamisításból, a múlt
átírásából, az emberjogi fundamentalizmusból, a harmadik nem számára építendő
WC-k körüli vitákból, a nemi devianciák pozitív beállításából, a tradicionális
és többségi vélemények megvetéséből, azaz a szélsőséges liberálisok
diktatúrájából. Ezek nem az átlag amerikaiak problémái, de ezt a hétköznapi
folyamatoktól – sokszor földrajzilag is elkülönült – liberális elit nem vette
észre. Az sem tűnt fel nekik, hogy a lecsúszóban lévő fehér középosztály a szó
eredeti, pozitív értelmében ma is nacionalista, és a tradicionális értékrend
elkötelezett híve. Emiatt nem nagyon értette, hogy a liberálisok szerint miért
lenne kívánatos a fehér, heteroszexuális férfiak kihalása. A többségi és vidéki
Amerika elkezdte félteni saját létmódját és kultúráját, ezért véget akart vetni
a nyilvánvalóan sehova sem vezető „haladásnak”.<span> 
</span>A demokrácia nem jelentheti a kisebbségek és a liberálisok diktatúráját.
Ráadásul a középosztályból többnyire hiányzik a mindent felforgatni akaró
forradalmi láz, ezzel szemben nagyra értékeli a rendet és a biztonságot. Ezt
leggyakrabban a bűnözés és az ellenőrizetlen bevándorlás veszélyezteti. Ezek a
különböző elvárások és világnézetek magától értetődően összeférhetetlenek. </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Hillary
Clinton és stábja az egész választási kampány során nem ígért semmi újat, és
nagyvonalúan eltekintett a fehér többséget érintő kérdésektől. Végzetes hibának
bizonyult, hogy külügyminiszteri tevékenységét meg sem próbálták tényszerűen
elemezni és értékelni. Az Obama-Clinton adminisztráció egyfajta liberális
küldetéstudattól vezérelve rendszeresen beavatkozott a Washingtonnak nem tetsző
politikát folytató országok belügyeibe. 2016. júniusában elmondott programadó
beszédében Hillary Clinton igazi messiásként fogalmazott: „A világ népei ránk
figyelnek, és tőlünk várják, hogy vezessük őket a nemzetközi porondon… Mi
vagyunk a földkerekség utolsó és legjobb reménye.”<span>  </span>Meggyőződésük szerint az USA küldetése a
liberális világrend fenntartása, az amerikai demokrácia exportálása. Ebből az
átlag amerikai annyit érzékelt, hogy kormánya ismét háborút kezdeményezett,
vagy „színes forradalmak” szervezésébe fogott. Ezek a beavatkozások teljes
kudarccal végződtek: szétverték a még működőképes államokat, anarchiába
taszítva ezzel egész földrajzi térségeket. A közel-keleti térség
szörnyszülötte, az Iszlám Állam soha nem jött volna létre az Egyesült Államok
és szövetségesei indirekt támogatása nélkül. A mai napig nem tudjuk például,
hogy John McCain amerikai<span>  </span>szenátor miért
találkozott szír területen az akkor már legveszélyesebb terroristaként körözött
Abu Bakr al-Bagdadi kalifával, az IÁ vezetőjével? De Törökország, Katar,
Szaúd-Arábia és Bahrein vezetői is hallgatnak a konfliktusban betöltött valódi
szerepükről.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Hillary
Clinton külügyminiszterként asszisztálta végig ezt az időszakot, ennek ellenére
a demokraták nem voltak hajlandóak annak tudomásulvételére, hogy jelöltjük
lényegében egy elhasználódott, bukott politikus. A Clinton-alapítvány körüli
ügyeket is alábecsülték, pedig mit lehet arra mondani, hogy Hillary Clinton
megengedi egy orosz uráncégnek amerikai bányászati koncessziók megszerzését,
akik ezt követően egy jelentős összeget utalnak át az alapítvány számlájára,
Bill Clinton pedig a Moszkvában tartott előadásáért vett föl 500 ezer dollárt.
Máig tisztázatlan az a vád, hogy Clinton külügyminisztersége alatt azért nem
nyilvánították terrorszervezetnek a tömeggyilkosságokat elkövető nigériai Boko
Haramot, mert egy érintett nigériai üzletember komoly összegekkel támogatta a
Clinton-alapítványt. 2015 áprilisában a The Wall Street Journal hozta
nyilvánosságra, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején a Clinton
család alapítványa 8,6 millió dollárt kapott Viktor Pincsuk ukrán oligarchától.
A tranzakció azért érdekes, mert Clinton nyomást gyakorolt az ukrán kormányra,
hogy engedjék szabadon a korrupció miatt bebörtönzött volt miniszterelnököt,
Julia Timosenkot, aki a narancsos forradalom egyik haszonélvezője volt. Pincsuk
adományából olyan személyeket képeztek ki Amerikában, akik ma az ukrán
parlamentben ülnek. </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Hosszan
folytatható a volt külügyminiszter erkölcsi és politikai alkalmatlanságát
bizonyító tények és események felsorolása, de az mindenképpen figyelemre méltó,
hogy a liberális – magára oly büszke - Amerika egy ilyen személyt jelölt az
elnöki posztra.<span>  </span>Hazánk
szellemi-intellektuális állapotáról is sokat mond, hagy a baloldali és
liberális értelmiségi csoportok valósággal rajongtak Hillary Clintonért. A felszínre
került ügyek sokasága önmagában cáfolja azokat az atlantista körökben
hangoztatott nézeteket, miszerint az Egyesült Államok egy erkölcsi alapokon
nyugvó liberális demokrácia, a szabadság hazája, amelyik mentes a korrupciótól,
a szegregációtól, a faji-etnikai ellentétektől, a szociális feszültségtől, a
nyomortól stb. Az utóbbi két-három évtizedben az Egyesült Államok demokratikus
intézményei erodálódtak, az erkölcsi értékek relativizálódtak, és felszínre
kerültek az etnikai-kulturális ellentétek is. A kettészakadt politikai osztályt
lefoglalta a 2008-as pénzügyi válság negatív következményeinek elhárítására
tett kísérletsorozat, miközben az USA világpolitikai vezető szerepe is
csökkent.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Mai
világunk megértéséhez új megközelítési módokra, új gondolatokra van szükség,
mert a régi beidegződésekkel és a régi nyelvi-fogalmi eszközökkel, egyre
kevésbé tudjuk leírni és megérteni a történteket. Előítéletek és tabuk nélkül,
mélyebbre ásva kell feltárni a bonyolult gazdasági-társadalmi folyamatokat.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt">Nagy
kérdés, hogy Donald Trump és csapata mennyire lesz képes ennek felismerésére.
De ugyanez vonatkozik az Európai Unió szellemi elitjére, és a nem túl képzett
politikai osztály tagjaira is.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt"> </span></p>

</div>