[Grem] !!rkfogadalmas karmelita(35):Isten elleni lzadsrl, megtrsrl, rkfogadalmrl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 24., Sze, 10:57:14 CEST 

 Az örökfogadalomban Isten is igent mond rám – kármelita tanúságtétel
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1322-az-orokfogadalomban-isten-is-igent-mond-ram-karmelita-tanusagtetel>

http://www.pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1322-az-orokfogad
alomban-isten-is-igent-mond-ram-karmelita-tanusagtetel

*Igentmondó Boldogasszonyról nevezett Sára nővér *Nagyboldogasszony
ünnepén, augusztus 15-én püspöki szentmise keretében tette le
örökfogadalmát. Az ünnepélyes szentmisét Udvardy György pécsi megyéspüspök
mutatta be a Sarutlan Kármelita Nővérek Mindenszentekről nevezett
kolostorában, *Magyarszék*en.

[image: orokfogadalom sara magyarszek web 20160815 102]
<https://goo.gl/photos/R3MWXa621SPRuUhV8>


*Sára nővér tanúságtételé*t közöljük:

*„Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent." *(Mt 5,8)

*1981-ben születtem Budapesten, egy katolikus családban. Kiskoromtól fogva
rendszeresen jártam templomba*, ahol hála Istennek *olyan papunk volt, aki
megszerettette velem a szentmisét és a hittanórákat.* Elsőáldozó még nála
lehettem, de miután áthelyezték őt egy másik plébániára, az általa vezetett
gyerek csoport lassan megszűnt, így nekem a plébánián a korosztályomban már
nem volt társaságom. A többiek vagy jóval idősebbek, vagy fiatalabbak
voltak.

Nem sokkal később, *11 éves koromban, egy nyaralásunk alkalmával beleestem
egy négytáblás üvegajtóba, ami össze-vissza kaszabolta az egyik karomat. Az
üveg 2 ideget is elvágott,* rohammentővel vittek be az ügyeletre, majdnem
elvéreztem. Az ügyeletes orvos (akinek aznap talán a 43. esete
lehettem) *rosszul
látta el a sérülésem,* s ezért egy hónap múlva Budapesten megoperáltak. *7
órás műtét volt, idegátültetés a lábamból, majd pedig 2 évig jártam
mindennap a Traumatológiai Intézetbe a fájdalmas utókezelésekre.* Sokat
szenvedtem, s *ekkor rendült meg először és igazán mélyen* *a
gyerekkoromban kialakult reményem és hitem.* Nem értettem, hogy* ha Isten
jó és valóban szeret, akkor miért engedte, hogy mindez megtörténjen velem*.
Folyton azt kérdezgettem, hogy *„Miért pont én?" *Azután* 14 éves koromban
diagnosztizáltak nálam egy súlyos bélbetegséget, amitől nagyon lefogytam, s
innentől kezdve állandó, erős fájdalmaim voltak. Rengeteg gyógyszert
kaptam, amelyeknek persze megvolt a mellékhatásuk is*. Ekkor kezdtem el *teljes
erőmből lázadni* *Isten*, *minden és mindenki* *ellen*. Nem voltam hajlandó
elfogadni a betegségem, *nem szedtem rendesen az előírt gyógyszereket,
cigarettáztam, 16-17 évesen hétvégénként bulizni jártam és ittam, *s
mindezeknek persze újra és újra kórház lett a vége.
Közben – hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak – bérmálkoztam, de
azután *hátat
fordítottam **az egyháznak*. Egyre többször *mulasztottam el* *a vasárnapi
szentmiséket*, és - habár időnként felszakadt a lelkemből Isten felé
egy-egy segélykiáltás - *már nem igazán tudtam* *hinni és imádkozni* *sem.*

*20 éves koromra j*utottam el odáig, hogy* elegem lett **ebből a parttalan
vergődésből,* és *elhatároztam, hogy csak azért is meggyógyulok*. A szüleim
elvittek természetgyógyászokhoz, de mivel nem tudtak rajtam érdemlegesen
segíteni, eldöntöttem, hogy én magam indulok útnak. Először * egy jóga
csoportba* kezdtem járni, majd különböző meditációs központokban kötöttem
ki. *Belesüllyedtem a New Age világába, és megismerkedtem az ezotéria
mindenféle válfajával a kártyajóslástól a Reiki energiagyógyításig (amiből
egészen a mesteri „beavatásig" jutottam), a kristálygyógyítástól az
agykontrollig, a fehér mágiától a színterápiáig. Zsákszámra olvastam az
ezoterikus könyveket* *és kerestem, kutattam valami, vagy inkább Valaki
után,* ami rajtam segíthet.

Ebben az időben* hallottam meg a lelkem mélyén egy békés, szerető, atyai
hangot, amelyik hívogatott, vonzott,* de nem volt számomra formája és neve.
Őt keresetem mindenben és mindenhol, mert tudtam, hogy engem csakis ő
menthet meg. A szívem mélyén éreztem, hogy *léteznie kell valahol a
szeretet Istenének, *de abban biztos voltam, hogy a Katolikus Egyházban nem
találhatom meg. *2004 őszén olyan súlyos állapotba került a betegségem,
hogy* *sürgősséggel megoperáltak. Életmentő műtét volt,* nem sokon múlott.
Akkor, *ott az intenzív osztályon kiterítve* - amikor mindenfelé csövek
lógtak ki belőlem, a fájdalomtól alig tudtam beszélni és az életben
maradásomért küzdöttem - *éreztem meg először azt a békét és szeretetet,
amit mindig is kerestem.* Nem volt már vesztenivalóm, hiszen mindent el
kellett engednem. Ott tapasztaltam meg a lelkemben először a szerető Atya
jelenlétét, aki a tenyerén tartott, és nem engedte, hogy belezuhanjak a
szakadékba, amely felé, habár nem tudatosan, de teljes erővel
igyekeztem. *Rengetegen
imádkoztak értem, és ekkor tapasztaltam meg kézzelfoghatóan az imádság
erejét is.* Tudtam, hogy a sok-sok láthatatlan áldozat és fohász mentette
meg az életem és a lelkem. Nagyon gyorsan kezdtem felépülni, és habár akkor
még nem értettem, hogyan, de* újra kapcsolatom volt Istennel. Kértem, hogy
mutassa meg az utat, amerre mennem kell, ahol megtalálhatom Őt, *mert az
addig megismert „ezo-csoportokat" nem éreztem igaznak és hitelesnek.

Fél évvel a műtétem után, 2005-ben adódott a lehetőség, hogy csatlakozzak
egy csoporthoz, amelynek tagjai egy általuk istenként tisztelt hindu
guruhoz készültek kiutazni Indiába. Kapva-kaptam az alkalmon, hiszen *akkor
már jó ideje reinkarnációval foglalkoztam, és rajongtam mindenért, ami a
hinduizmussal kapcsolatos.* A*z utazás 2006. januárra, 6 hét kint
tartózkodásra volt tervezve.* *A kezelőorvosom persze – amikor közöltem
vele a nagy hírt - rettentően haragudott, próbált lebeszélni és megmondta a
családomnak, hogy én élve onnan nem fogok visszatérni.* Mivel éppen csak,
hogy felépültem egy életmentő műtét után, speciális oltásokat pedig nem
kaphattam, ezért az utazás az amúgy is gyönge immunrendszerem számára
végzetes lett volna. Engem persze mindez nem érdekelt, hiszen csak Indiára
tudtam gondolni, a mesék országára. *A szüleim teljesen kétségbeestek, és a
csöndes háttérben szinte „országos" imahadjáratot indítottak. *Kérték
Istent, hogy lépjen közbe és tegyen csodát az életemben, akadályozza meg
ezt az őrültséget. *Az imájuknak nemsokára meg is lett a gyümölcse, mert az
utazás előtt pár héttel furcsa nyugtalanság vett erőt rajtam. Éreztem, hogy
a vesztembe rohanok.*

*Egyik reggel, amikor felébredtem, a lelkemben megjelent egy kép: **a hindu
gurut láttam, előtte a fehér ruhába öltözött, őt imádó és hajbókoló
tömeget, s a guru egyszer csak felém fordult és egyenesen rám nézett. A
szeme lángolt és olyan gonosz düh áradt belőle, amelyhez foghatót azelőtt
még csak elképzelni sem tudtam. Ekkor, mintha a képet középen elvágták
volna, a guru mögött iszonyatos sötétséget és lángtengert láttam. **Nagyon
megijedtem*, *hiszen nem hittem előtte a gonosz létezésében, és kinevettem,
ha valaki erről, vagy a pokolról beszélt.* Még aznap telefonáltam az
utazási irodába, és 3 napon belül vissza is váltották a repülőjegyemet. *Néhány
héttel később pedig – az erről mit sem sejtő rokonaim – elhívtak egy
lelkigyakorlatra (Fülöp-kurzus). *A Katolikus Egyház közelébe sem akartam
menni, de az elmúlt hetek eseményei annyira összezavartak, hogy
kétségbeesve kerestem valamilyen „új" kapaszkodót, így hát elmentem. 2005.
decemberében, azon a lelkigyakorlaton, hosszú évek keresése, szenvedése és
küzdelme után * végre rátaláltam a szerető Atyára, az én Istenemre.* Úgy
éreztem, hogy végre hazataláltam, újra otthon voltam az Egyházban. A
szüleim is elkísértek, és számukra is megerősítő, megújító volt az a néhány
nap*. A lelkigyakorlat végén kiosztottak mindnyájunknak egy-egy felajánló
imádságot tartalmazó papírlapot. Az imában átadhattuk az életünket
Jézusnak. Mindhárman megtettük.*

[image: orokfogadalom sara magyarszek web 20160815 3]
<https://goo.gl/photos/R3MWXa621SPRuUhV8>

*Amikor hazamentünk, mindent összetörtem otthon,* *ami addig rabságban
tartott és behálózta **az életem*.* Kidobtam* *a jóskártyákat, az
ezoterikus könyveket, az indiai meditációs cd-ket, az ékszereket, a
kristályokat, a füstölőket. Nyolc nagy kukazsáknyi szemét *lett az addigi
életemből és mindabból, amit a magaménak hittem. *Ekkor ismertem meg azt a
szerető és befogadó Új-Jeruzsálem közösséget, amely igazi keresztény
családommá lett.* Olyan hiteles és mélyen hívő, Istent kereső emberekkel
találkozhattam, *akiknek az életpéldája a mai napig meghatározza a
gondolkodásomat és az értékrendemet.* Mindig hálás leszek nekik, mert
hiszek benne, hogy éppen *ez a kereszténységünk lényege: elsősorban a szent
életpéldánkkal és imádságunkkal kell segítenünk egymást Isten felé, *s a
szavak csak ezután következhetnek. Ebben az időszakban tapasztaltam meg
először kézzel foghatóan a Szentlélek élő működését, Aki lassan átformálta
a gondolkodásomat, megtisztította az érzelmeimet, és elvezetett egészen az
Egyház szívébe (a Kármelbe). Már akkor, a megtérésem pillanatában* éreztem,
hogy Isten azért mentett meg, mert magának akar teljesen, hogy egészen
elégő, élő áldozattá legyen az életem sokakért és sokak helyett.* Nem
tudtam neki félig-meddig igen-t mondani, így hát rábíztam mindenestül a
hivatásom és az életem. * Megfogadtam, hogy mindig Jézus lesz az első a
szívemben, akár házasságra, akár a neki szentelt szerzetesi életre hív.*
Ezek után otthagytam a Budapesti Gazdasági Főiskolát, mert már nem vágytam
világi karrierre. Istenben és Istenért akartam dolgozni, az Egyházban és az
Egyházért, s mindazokért, akiket már akkor a szegényes imáimra bízott a
Gondviselés irgalmas szeretete. Eljöttem az ügyvédi irodától, ahol addig
dolgoztam, és elkezdtem egy missziós központban fiatalokkal foglalkozni.
Beiratkoztam a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolára, mert
tanulni is akartam azt, amiben már hittem. Isten adott mellém egy
lelkiatyát, aki a mai napig az imáival kíséri az életemet. Naponta jártam
szentmisére, és a szabadidőm nagy részét is a templomban töltöttem.
Éreztem, hogy ott dobog és vár rám Isten szíve. Vágytam rá és egyre erősebb
hívást éreztem arra, hogy egészen Istennek szenteljem az életem, de nem
tudtam még, hol és hogyan, mit vár el tőlem. Alapvetően élénk, érdeklődő,
nyitott és elég temperamentumos a természetem, ezért tökéletesen
alkalmatlannak éreztem magam a szerzetességre. Ugyanakkor *újra és újra
hallottam a lelkemben Isten megerősítő hívását: „Ne félj! Most még
alkalmatlan vagy rá, de Én alkalmassá teszlek. Szenteld nekem az életed
teljesen!"* Így hát *tettem a dolgom, imádkoztam és kerestem az útjelzőket.
*2009 nyarán már nagyon szenvedtem. Úgy éreztem, mintha egy száguldó
vonaton ülnék, amely visz-visz-visz valami felé, de magam előtt nem láttam
egyebet, csak fehér ürességet. Nyár végén elmentem egy zarándoklatra
Medjugorjeba, s ott kértem a Szűzanyát, hogy mutassa meg végre a helyem.
Ekkor merült fel a magánfogadalom lehetősége. Úgy döntöttem, egy évre
fogadalmat teszek Istennek, és kértem, hogy ha valóban a szerzetességre
hív, akkor ezalatt mutassa meg a helyem. Október 1-re, Lisieux-i Szent
Teréz ünnepére esett a választásom. Előtte szerettem volna valahová
elutazni, elcsöndesedni, s egy barátom a magyarszéki Kármelt ajánlotta
nekem. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen a kolostori élet, azelőtt nem
voltam még ilyen helyen, s azt sem tudtam, hogy Magyarországon létezik
egyáltalán Kármel. Mindent megszerveztek helyettem, nekem csak el kellett
jönnöm. *És itt a kápolna csöndjében imádkozva kaptam meg Istentől a
választ, amely végleg megpecsételte az életem: „Itt várok rád, itt lesz a
helyed." *Olyan volt ez a pillanat, mint a megtérésem. Végre hazaérkeztem.
Gondolatban belehelyeztem a szívem Jézus mellé a tabernákulumba, hogy Ő
őrizze, s onnan már soha senki ne vihesse el. Ott dobog azóta is Vele, az
egyház szívében elrejtve. Fél év múlva beköltözhettem a kolostorba, s*
akkor már biztosan éreztem, hogy itthon vagyok, s innen – ha Isten
megengedi és alkalmassá tesz rá – már csak a Mennyországba megyek el. *Tudtam,
- ahogy Edit Stein írta egyik levelében – hogy a mi hivatásunk az, hogy
Isten előtt álljunk mindenkiért. A ránk bízott lelkekért küzdünk,
szenvedünk, imádkozunk, őket húzzuk és toljuk magunk előtt a Mennybe vezető
szűk, de gyönyörű és kincsekkel megrakott úton.* Hálát adok, amiért Isten
megmentett, és hálát adok azért, mert egy igazi szerzetesi családdal
ajándékozott meg, ahol nap, mint nap küzdünk a szeretetért,* s nap, mint
nap gazdagítjuk egymást Isten ránk bízott ajándékaival.* Hiszem, hogy az
ima áthatol még a legvastagabb falakon is,* és a mi látszólagosan elzárt,
rejtett életünkkel átölelhetjük, és Isten szívéhez emelhetjük az egész
világot.

Az örökfogadalom egy olyan pecsét, amelyben nemcsak az én igenem és
áldozatom van jelen, hiszen *Isten is igent mond rám és nekem, és önmagát
ajándékozza oda teljesen.* Ezután, *már csak az a feladatom, hogy tiszta
szívvel, örömmel boruljak le nap, mint nap előtte, *így válhat az életem és
mindnyájunk élete egyre ragyogóbb fénnyé, amely Isten szeretetét sugározza
a lelkekre...

*Igentmondó Boldogasszonyról nevezett Sára nővér*

*Mindenszentek Kármel*
*Magyarszék, 2016.augusztus 15.*



*Fotó: Loósz Róbert*
*További képek az eseményről itt.* <https://goo.gl/photos/R3MWXa621SPRuUhV8>
Címkék

   - szerzetesek <http://www.pecsiegyhazmegye.hu/cimke/74-szerzetesek>

Képgaléria
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7121_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-3.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7122_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-14.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7123_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-15.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7124_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-16.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7125_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-21.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7126_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-38.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7127_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-43.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7128_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-52.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7129_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-62.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7130_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-83.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7131_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-85.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7132_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-102.jpg>
<http://www.pecsiegyhazmegye.hu/images/di/1322_7133_zoomed_orokfogadalom_sara_magyarszek_web-20160815-105.jpg>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160824/964964e0/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl