[Grem] A Szent Jobb trtnete

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 20., Szo, 19:28:00 CEST 

http://www.magyarkurir.hu/hirek/klimo-gyorgy-pecsi-puspok-szent-jobb-megtalalasa-es-szent-istvan-nap-orszagos-unnepe
2016. augusztus 20. szombat 12:02
A Pécsi Egyházmegye honlapja két részben közölt írásban mutatja be a
kézereklye történetét és Klimo György kapcsolódását a nemzeti ünnephez.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71533&img=o_1318_7109_zoomed_szent-jobb_01.jpg>

Kevéssé ismert, hogy Klimo György pécsi püspök (1751–1777) milyen szerepet
vállalt a Szent Jobb megtalálásában és a Szent István-nap (augusztus 20.)
országos ünneppé nyilvánításában.

A Szent Jobb magyar nemzeti, katolikus ereklye, amely Szent István király
(1000–1038) mumifikálódott jobb keze. Ma a budapesti Szent István-bazilika
Szent Jobb-kápolnájában őrzik.

A kézereklye története a 11. századra nyúlik vissza. Szent Istvánt 1038-ban
Fehérvárott helyezték végső nyugalomra, ám a halálát követő trónviszályok
miatt a káptalan – félve a holttest megszentségtelenítésétől – a
Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból áthelyeztette a
bazilika alatti sírkamrába. Hartvik püspök legendája szerint ekkor
választották le a mumifikálódott jobb kezet, mivel csodás erőt
tulajdonítottak neki. A kincstár őre, Merkur őrkanonok azonban – a későbbi
felelősségre vonáskor körített története szerint – egy angyal megbízására
„eltulajdonította", majd a birtokán rejtette el az ereklyét. Az őr arra
hivatkozott, hogy a zavaros időkben biztonságos helyen akarta őrizni.
Védekezése azonban nem volt túl meggyőző, hiszen köztudottan nagy
ereklyegyűjtő hírében állt.

I. László király (1077–1095) István szentté avatásakor, 1083-ban szerzett
tudomást az ereklye őrzési helyéről, s ellátogatott Merkur bihari
birtokára. Elfogadva mentegetőző legendáját, megbocsátott neki, majd itt
alapította meg a kézereklye őrzésére a szentjobbi apátságot (ma Románia –
Siniob). A Szent Jobb megtalálásának napját, május 29-ét (egyes források
szerint 30-a) már a 13. századi naptárak is említették. A korabeli legendák
a történetre többféleképpen emlékeznek vissza. A kézereklye tiszteletét már
az 1222-es aranybulla törvénybe iktatta. A Szent Jobb évszázadokon
keresztül zarándoklatok egyik kiemelt célpontja volt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71533&img=o_1318_7110_zoomed_szent-jobb_02.jpg>

A Török Hódoltság idején az ereklyét Fehérvárott rejtették el, majd 1590
körül a raguzai (ma Dubrovnik) dominikánus kolostorba került. Hollétét
homály fedte, végül magyar főurak találtak rá, ők tudatták a
Habsburg-uralkodókkal annak jelentőségét és fellelhetőségét.

1684-ben elsőként I. Lipót (1657–1705) tett kísérletet a visszaszerzésére,
de a török háborúk miatt, majd halálával mindez jó időre feledésbe merült.
1764-ben Pray György jezsuita történetíró jegyzetei között fellelt egy
cédulát, amelynek révén ismét előtérbe került az ereklye. Brankovics Antal
Raguzában működő jezsuita páter is felhívta Pray mellett Kollár Ádám Ferenc
királyi tanácsos, jogtudós, a bécsi udvari könyvtár vezetőjének figyelmét a
Szent Jobb fellelhetőségére.

Pray végtelen szerénységét bizonyítandó Mária Terézia (1740–1780)
tájékoztatását Szendrey Benedek tanácsos, levéltárvezetőre bízta, így a
közvetlen dicsőség is az ő nevével maradt fenn. Pray és Kollár is részt
vettek az ereklye Szent István jobbjával való azonosításában. Igyekeztek
bizonyosságot szerezni a hagyománynak, hogy a tárgyalások jogi alapját is
megteremtsék: Pray Szent Jobbról írott munkája(Dissertatio
historico-critica de sacra dextera divi Stephani primi Hungariae regis –
Történetkritikai tanulmány a megdicsőült István szent jobbjáról) 1771-ben
Bécsben került ki a nyomdából, benne kutatásainak összegzését adta. Itt
jelent meg elsőként ábrázolás a Szent Jobbról. A hagyomány szerint Klimo
pécsi püspök is messzemenőkig támogatta Pray György ez irányú kutatásait.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71533&img=o_1318_7111_zoomed_szent-jobb_03.jpg>

Az uralkodónő csak éveken át húzódó (1768–1777), hosszas diplomáciai
tárgyalások után tudta érvényesíteni akaratát a visszaszerzést illetően. A
végső döntésnek az első orosz-török háború (1768–1774) alakulása adott nagy
lökést. Az 1770-ben bekövetkezett fordulat után az oroszok hadat üzentek a
törökpártinak tartott Dubrovniki Köztársaságnak, amelynek szenátusa
kénytelen volt gyors döntést hozni, és a támogatásért cserébe – továbbá 200
arany „fájdalomdíj" ellenében – visszaadta a már régóta kért szent ereklyét
a Habsburg uralkodónőnek.

Az ereklye átadására 1771. június 28-án a schönbrunni kastélyban került
sor, az ünnepségen meghívottként a pécsi püspök is jelen volt. (Klimo
György Mária Terézia mellett 1746 és 1751 között magyar egyházügyi
referensként, majd 1759 és 1772 között a Helytartótanács tanácsosaként
működött.) Az első uralkodónk kézereklyéjének visszaszerzését és bécsi
bemutatását Klimo püspök írta meg római barátjának, Paolo Bernardo Giordani
római kanonoknak, a Pécsi Egyházmegye vatikáni kapcsolattartójának. A
levélből számos apró részletet tudhatunk meg a kiemelkedő eseményről.

A Szent Jobbot számos magyar főméltóság jelenlétében a királynő szobájában
gróf Christoph Anton von Migazzi bécsi érsek (1757–1803) régi tartójából
egy művészi kivitelű, új ereklyetartóba helyezte át. Másnap, június 29-én
(Szent Péter és Pál apostolok ünnepén) az udvari kápolnában, a Szent István
Király vitézeinek jelenlétében tartott ünnepség keretében dicsőítették az
ereklyét. Az ünnepségen ugyancsak részt vett Klimo püspök. Délben és
délután négy órakor magyar egyházi himnusz csengett fel, majd este hatkor
német nyelvű énekek hangzottak el. Az áhítatgyakorlatok kilenc napon át
tartottak.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160820/2ad95636/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl