[Grem] ma Szt.Domonkos ünnepe

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 8., H, 15:22:53 CEST


Szent Domonkos
2016. augusztus 8. hétfő 14:51
http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-domonkos
Augusztus 8-án ünnepeljük Szent Domonkost, a Prédikátorok rendjének
alapítóját, akinek életét áthatotta az Isten iránti lángoló szeretet.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic.jpg>

*Fra Angelico: Keresztrefeszítés, San Marco-kolostor, Firenze, 1442.*

Az Ó-Kasztíliát átszelő Duero folyó völgyében, néhány órányira a püspöki
székhelytől, Osmától fekszik* Caleruega városa. A Guzman családnak nagy
kiterjedésű birtokai voltak e vidéken. Domonkos itt született 1170
körül. *Szülei
egész kicsi korában az egyik nagybácsihoz,* a közeli Gumiel de Izan
esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg az alapvető iskolázást és
a nagybácsi vezesse be őt a templomi szolgálatba.*

*1190-ben került Domonkos a palenciai székesegyház iskolájába, s ekkor már
világossá vált, hogy pap akar lenni. *Tankönyveinek lapszéli jegyzetei és a
felebarátai iránt megnyilvánuló szeretete már előre jelezték, hogy mi lesz
belőle, ha felnő. *Kasztíliában éhínség volt,* *Domonkos pedig pénzzé tette
könyveit, és árát a szegények között osztotta szét. *Azt mondta: „*Mit
tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán
éhségtől esnek össze az emberek?!*” – Ez az első mondat, amit Domonkostól
feljegyeztek, de már ez is mutatja segítőkész emberszeretetét.

*Kispap korában tisztelettel néztek föl rá,* és példáját növendéktársai és
tanárai egyaránt követték. Tanulmányai befejeztével Diego de Azevedo, aki
az osmai kanonokreform egyik követője volt, 1198-ban meghívta Domonkost a
székesegyház szolgálatára. Itt szentelte pappá Martin Bazán püspök, és*
felvette a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába. Nem sokkal később
Domonkos szubprior lett a kanonokok között.*

Diego, aki Domonkos atyai jóbarátja volt, 1202-ben püspök lett Osmában.
Négy évvel később Domonkossal együtt Rómába ment, és azt *kérte a pápától,
hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti misszionálásra*.
A pápa megörült apostoli buzgóságuknak, *de nem keletre, a kunokhoz, hanem
Dél-Franciaországba küldte őket, ahol ebben az időben a katarok és az
albigensek eretneksége pusztította az Egyházat.* Ide küldte őket, hogy
reformálják meg a papságot, és *vezessék vissza a katolikus hitre az
eretnekeket.* Erre a területre korábban is küldött már a pápa
misszionáriusokat, de ezek mint pápai követek túl nagy hatalommal léptek
fel, és az emberek meg sem hallgatták őket*. Diego püspök és Domonkos ezzel
szemben teljes szegénységben és alázattal járták a vidéket. Prédikáltak a
hívőknek, keresték a találkozási lehetőségeket a tévtanítókkal, vallási
vitákat folytattak, és próbálták meggyőzni az igazságról az embereket. *A
pápának tetszett a módszer, és jóvá is hagyta. Ez az eljárás azért is volt
olyan hatásos, mert *ez a két eretnekség **éppen azt hányta a papság és az
Egyház szemére, hogy elhagyták az apostolok életformáját, meggazdagodtak és
elárulták az evangéliumot.* *Domonkosék prédikációja is magatartása eleven
cáfolat volt ezekre a vádakra.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_san-domenico-fiesole-fra-angelico.jpg>

*Fra Angelico: Szent Domonkos-oltár, Fiesole, 1423-24.*

A püspök halála után Domonkos először Prouille-be ment, ahol Diego püspök
korábban már elindította a missziót. A város Montréal és Fajnaeux között
van.* Az albigens asszonyok „kiképzőközpontokat” állítottak fel, ahol
eretnek tanításuk szellemében nevelték* a leányokat. * Domonkos erre
felfigyelve első lépésként a központok ellensúlyozására alapított egy házat
a katolikus leányok nevelése céljából. Utána Claret Vilmossal együtt, a
használatukra átengedett templom mellett berendezték a saját otthonukat. A
leányok számára nyitott házból hamarosan zárda, az első domonkos
apácakolostor lett, *mert Domonkos igen fontosnak látta, hogy az apácák
imádságai támogassák az ő missziós munkájukat.

*Közben egyre több társ csatlakozott Domonkoshoz. 1215. március 25-én Fulco
toulouse-i püspök Domonkost és társait kinevezte egyházmegyei
prédikátoroknak, kiknek feladatául adta** az eretnekség** kiirtását, a nép
tanítását és a hívő lelkek vezetését.* *Domonkos *előtt ennél átfogóbb
tervek álltak: az egyházmegyei prédikátortársulaton túl *egy világméretű
szerzetesrendről álmodott, amely kizárólag az igehirdetésnek szenteli
magát.*

Amikor Fulco püspök elindult a IV. lateráni zsinatra, Domonkost vitte
magával kísérőnek. A zsinat határozatot hozott, hogy fokozni kell a
prédikációs tevékenységet és a papság szellemi felkészítését, de azt is
kijelentette, hogy Ăşjabb szerzetet nem szabad alapĂ­tani. Ăšj kolostor csak
úgy alapítható, ha a már meglévő szerzetek regulái közül valamelyiket
magukévá teszik a szerzetesek. Domonkos felajánlotta magát és a
prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült, a pápa szolgálatára. Az új
rend apostoli alapgondolatát a pápa is, a zsinat is szívesen fogadta, de
nem tartották megfelelőnek, hogy csak a prédikálásra külön rendet
alapítsanak. Ince pápa azt tanácsolta Domonkosnak, hogy válasszon ki egyet
a meglevő szerzetesi regulák közül, a püspöktől pedig kérjen egy templomot,
s ebben az esetben megkapják a pápai jóváhagyást. De még mielőtt e
jóváhagyásra sor kerülhetett volna, Ince pápa meghalt.

*Domonkos visszatért Toulouse-ba és megtanácskozta társaival, hogy az
ágostonos regulát tekintik életük alapszabályának, és azt egészítik ki
sajátos céljuknak megfelelően. 1216-ban megkapták a Szent
Romanus-templomot, és megkezdték a szerzetesi életet. A templom mellé
lakószárnyat építettek, majd III. Honorius pápától megérkezett a jóváhagyás
is.*

1217-ben tett látogatást először Itáliában, Bolognában és Rómában. 1218-ban
ismét Franciaországba ment, ahol kolostorokat alapított Madridban és
Segoviában, majd visszatért Itáliába. Rómában két kolostort alapított: a
San Sistót az apácáknak, a Santa Sabinát pedig a férfi szerzeteseknek.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic2.jpg>

*Fra Angelico: Keresztrefeszítés Szűz Máriával, Mária Magdolnával és Szent
Domonkossal, San Marco-kolostor, 1441-42.*

*1220-ban és 1221-ben a domonkosok általános káptalant tartottak
Bolognában, melyen elhatározták, hogy a rend tagjai mint közösség is
lemondanak a földbirtokról, és ingatlan vagyonuk csak a konvent épülete és
annak kertje lehet. Tevékenységük saját templomaikban az igehirdetés, a
liturgia és a lelkek gondozása, *s ebben nyújtanak segítséget a világi
papságnak. Négy provinciát állítottak fel, és az általános káptalant a rend
legfelső vezető szervének nyilvánították.* Ezzel lett a domonkosok, vagy
más néven a Prédikátorok rendje kolduló renddé.*

Ebben a rendben az volt az újdonság, *hogy felszentelt papok szerzetesi
fogadalom szerint élnek, és teljesen a tanulásnak, a prédikálásnak és a
lelkek mentésének szentelik magukat*. Elvileg szigorú kolostori fegyelemben
élnek, de ha ez a tanulást vagy a lelkek érdekében végzendő munkát gátolja,
felmentést kapnak a kolostori élet egyes gyakorlatai alól.

Az 1221. évi általános káptalan után *Domonkos felkereste Velencét,
Trevisót és Veronát. Amikor visszaérkezett Bolognába, már beteg volt.
Gyomorbántalmak kínozták, de ő minden zokszó nélkül viselte a fájdalmakat.
Mielőtt meghalt, biztosította övéit, hogy halála után sokkal többet tesz
értük, mint amikor még köztük volt. A haldoklók szentségeinek felvétele
után 1221. augusztus 6-án halt meg.* A következő szombaton temették el a
bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe.

IX. Gergely pápa 1234. július 3-án avatta szentté. Ünnepét azonnal
felvették a római naptárba, augusztus 5-re. Havas Boldogasszony napjának
bevezetésekor, 1568-ban augusztus 4-re helyezték. 1969-től augusztus 8-án
ĂĽnnepeljĂĽk.

***

Elbeszélik, hogy Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott, és az
álom prófécia volt a gyermek jövőjéről. Látott egy kicsi, tarka kutyát,
amely a szájában fáklyát vitt, körbefutotta és lángba borította az egész
földet. Ebben a domonkosok később magukra ismertek, amikor fekete-fehér
ruhájukban és lángoló szavukkal, mint a nemes vadászkutyák – Nagy Szent
Gergely hasonlította az igehirdetőket a kutyákhoz – elkergették a rókákat,
amelyek az Úr szőlőjét pusztították.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic-flagellation.jpg>

*Fra Angelico: Szent Domonkos kereszthĂłdolata, San Marco-kolostor, Firenze,
1442.*

A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt az az eljárás, hogy
mindkét fél pergamenre írta fel a maga tételét és annak bizonyítékait, majd
döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik oldalon áll az igazság. Domonkos
Montréalban szerkesztett egy ilyen iratot és átadta a bírónak. Mikor este a
bírák kandallónál ültek, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessék tűzbe
Domonkos pergamenjét, s ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a
katarok, hanem a katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot
elfogadták, és bedobták a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés
kivetette a kandallóból. Ugyanez történt másodszor, sőt harmadszor is: a
pergamen sértetlen maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem
tudhat senki. Csakhogy az egyik bíró nem bírta tartani a száját, és híre
ment a „csodának”.

Megrendítő ereje van azoknak a feljegyzéseknek, amelyek Domonkos későbbi
imádságos életéről maradtak ránk. Ezek szerint amikor a többi testvér
nyugovóra tért, Domonkos megkezdte a maga lelki őrködését a templomban.
Körbejárta a templomot: minden oltár és szentkép előtt megállt, mélyen
meghajolt, letérdelt, majd leborult a földre úgy, hogy homlokával érintette
a kövezetet. Ezt nagyon sokszor elismételte, s ha a szent hév elfogta,
kitárt karral imádkozott a templom közepén. Az egész teste -- mondta az
egyik testvér -- olyan volt, ,,mint egy lángoló nyíl, amely az Isten által
megfeszített íjról száll az ég felé''. Majd visszavonult a templom egyik
sarkába, és ostorozni kezdte a vállát és a hátát. Közben kérő imádságokat
mondott, olykor annyira hangosan, hogy felhallatszott a testvérek
cellájába, s egyik-másik fel is ébredt rá. Ezután az oltár lépcsőjére
térdelt, és ott folytatta imádságát. A testvérek többször látták
elragadtatásban a föld felett lebegni.

Mindössze két vagy három órát aludt, köpenyébe burkolózva a templom
kövezetén vagy az egyik padban. Nem is volt cellája és ágya. Reggel a
kórusban ő volt az első. Naponta misézett és az átváltoztatástól az
áldozásig hullottak a könnyei. Hosszasan elmerült a Szentírás
tanulmányozásában, térdén tartva a hatalmas könyvet, ahogy Fra Angelico is
megfestette. Ötvenegy éves volt, amikor egyik nagyon kimerítő apostoli
útjáról, Velencéből visszatért Bolognába. Lázas volt, és nagyon fájt a
gyomra. A beteget, hogy kínjain könnyítsenek, egy városon kívüli kolostorba
vitték, ahol a nyári forróságot nem lehetett annyira érezni. A testvérek
összegyűltek köréje, és így kezdett beszélni hozzájuk: ,,Hármas örökséget
hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki
ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának
öröklésében. Ne szomorkodjatok amiatt, hogy eltávozom közületek, mert ahová
most megyek, ott sokkal inkább a javatokra leszek, mint itt a földön.”

***

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_1illumin.jpg>

*Fra Angelico: Misekönyv, San Marco-kolostor múzeuma, Firenze, 1430.*

*Istenünk, ki egyházadat arra méltattad, hogy Szent Domonkos életével és
tanításával megvilágosítottad, kérünk engedd az ő közbenjárására, hogy
földi dolgainkban oltalmat találjunk nálad, lélekben pedig egyre
gyarapodjunk Benned!*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160808/4b0b38b2/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról