<div dir="ltr"><h1 class="">Szent Domonkos </h1>
<div class="">2016. augusztus 8. hétfő 14:51<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-domonkos">http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-domonkos</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Augusztus 8-án ünnepeljük Szent Domonkost, a
Prédikátorok rendjének alapítóját, akinek életét áthatotta az Isten
iránti lángoló szeretet.</span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic.jpg" rel="lightbox['g71315']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&p=1&img=c_st-dominic.jpg" alt="" border="0" height="112" width="70"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Fra Angelico: Keresztrefeszítés, San Marco-kolostor, Firenze, 1442.</em></p>
<p>Az Ó-Kasztíliát átszelő Duero folyó völgyében, néhány órányira a
püspöki székhelytől, Osmától fekszik<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Caleruega városa. A Guzman
családnak nagy kiterjedésű birtokai voltak e vidéken. Domonkos itt
született 1170 körül. </b></span>Szülei egész kicsi korában az egyik nagybácsihoz,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a
közeli Gumiel de Izan esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg
az alapvető iskolázást és a nagybácsi vezesse be őt a templomi
szolgálatba.</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1190-ben került Domonkos a palenciai székesegyház
iskolájába, s ekkor már világossá vált, hogy pap akar lenni.
</b></span>Tankönyveinek lapszéli jegyzetei és a felebarátai iránt megnyilvánuló
szeretete már előre jelezték, hogy mi lesz belőle, ha felnő.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kasztíliában éhínség volt,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Domonkos pedig pénzzé tette könyveit, és árát
a szegények között osztotta szét. </b></span>Azt mondta: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mit tanulmányozzam én
ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek
össze az emberek?!</b></span>” – Ez az első mondat, amit Domonkostól feljegyeztek,
de már ez is mutatja segítőkész emberszeretetét.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kispap korában tisztelettel néztek föl rá,</b></span> és példáját növendéktársai
és tanárai egyaránt követték. Tanulmányai befejeztével Diego de
Azevedo, aki az osmai kanonokreform egyik követője volt, 1198-ban
meghívta Domonkost a székesegyház szolgálatára. Itt szentelte pappá
Martin Bazán püspök, és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> felvette a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok
sorába. Nem sokkal később Domonkos szubprior lett a kanonokok között.</b></span></p>
<p><span>Diego, aki Domonkos atyai jóbarátja volt, 1202-ben püspök lett
Osmában. Négy évvel később Domonkossal együtt Rómába ment, és azt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kérte a
pápától, hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti
misszionálásra</b></span>. A pápa megörült apostoli buzgóságuknak, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">de nem keletre, a
kunokhoz, hanem Dél-Franciaországba küldte őket,</span> ahol ebben az időben a
katarok és az albigensek eretneksége pusztította az Egyházat.</b></span> Ide
küldte őket, hogy reformálják meg a papságot, és <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vezessék vissza a
katolikus hitre <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az eretnekeket</span>.</b></span> Erre a területre korábban is küldött már
a pápa misszionáriusokat, de ezek mint pápai követek túl nagy
hatalommal léptek fel, és az emberek meg sem hallgatták őket<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>. Diego
püspök és Domonkos ezzel szemben teljes szegénységben és alázattal
járták a vidéket. Prédikáltak a hívőknek, keresték a találkozási
lehetőségeket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a tévtanítókkal,</span> vallási vitákat folytattak, és próbálták
meggyőzni az igazságról az embereket. </b></span>A pápának tetszett a módszer, és
jóvá is hagyta. Ez az eljárás azért is volt olyan hatásos, mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez a két
eretnekség </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>éppen azt hányta a papság és az Egyház szemére, hogy
elhagyták az apostolok életformáját, meggazdagodtak és elárulták az
evangéliumot.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Domonkosék prédikációja is magatartása eleven cáfolat volt
ezekre<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a vádakra.</span></b></span></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_san-domenico-fiesole-fra-angelico.jpg" rel="lightbox['g71315']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&p=1&img=c_san-domenico-fiesole-fra-angelico.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Fra Angelico: Szent Domonkos-oltár, Fiesole, 1423-24.</em></p>
<p><span>A püspök halála után<span> Domonkos először Prouille-be ment,
ahol Diego püspök korábban már elindította a missziót. A város Montréal
és Fajnaeux között van.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az albigens asszonyok „kiképzőközpontokat”
állítottak fel, ahol eretnek tanításuk szellemében nevelték</b></span> a leányokat.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Domonkos erre felfigyelve első lépésként a központok ellensúlyozására
alapított egy házat a katolikus leányok nevelése céljából. Utána Claret
Vilmossal együtt, a használatukra átengedett templom mellett berendezték
a saját otthonukat. A leányok számára nyitott házból hamarosan zárda,
az első domonkos apácakolostor lett, </b></span>mert Domonkos igen fontosnak látta,
hogy az apácák imádságai támogassák az ő missziós munkájukat.</span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Közben egyre több társ csatlakozott Domonkoshoz. 1215. március 25-én
Fulco toulouse-i püspök Domonkost és társait kinevezte egyházmegyei
prédikátoroknak, kiknek feladatául adta</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az eretnekség</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> kiirtását, a nép
tanítását és a hívő lelkek vezetését.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Domonkos </b></span>előtt ennél átfogóbb
tervek álltak: az egyházmegyei prédikátortársulaton túl <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>egy világméretű
szerzetesrendről álmodott, amely kizárólag az igehirdetésnek szenteli
magát.</b></span></p>
<p>Amikor Fulco püspök elindult a IV. lateráni zsinatra, Domonkost vitte
magával kísérőnek. A zsinat határozatot hozott, hogy fokozni kell a
prédikációs tevékenységet és a papság szellemi felkészítését, de azt is
kijelentette, hogy újabb szerzetet nem szabad alapítani. Új kolostor
csak úgy alapítható, ha a már meglévő szerzetek regulái közül
valamelyiket magukévá teszik a szerzetesek. Domonkos felajánlotta magát
és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült, a pápa
szolgálatára. Az új rend apostoli alapgondolatát a pápa is, a zsinat is
szívesen fogadta, de nem tartották megfelelőnek, hogy csak a
prédikálásra külön rendet alapítsanak<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Ince pápa azt tanácsolta
Domonkosnak, hogy válasszon ki egyet a meglevő szerzetesi regulák közül,
a püspöktől pedig kérjen egy templomot, s ebben az esetben megkapják a
pápai jóváhagyást. De még mielőtt e jóváhagyásra sor kerülhetett volna,
Ince pápa meghalt.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Domonkos visszatért Toulouse-ba és megtanácskozta társaival, hogy az
ágostonos regulát tekintik életük alapszabályának, és azt egészítik ki
sajátos céljuknak megfelelően. 1216-ban megkapták a Szent
Romanus-templomot, és megkezdték a szerzetesi életet. A templom mellé
lakószárnyat építettek, majd III. Honorius pápától megérkezett a
jóváhagyás is.</b></span> </p>
<p>1217-ben tett látogatást először Itáliában, Bolognában és Rómában.
1218-ban ismét Franciaországba ment, ahol kolostorokat alapított
Madridban és Segoviában, majd visszatért Itáliába. <span>Rómában két kolostort alapított: a San Sistót az apácáknak, a Santa Sabinát pedig a férfi szerzeteseknek.</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic2.jpg" rel="lightbox['g71315']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&p=1&img=c_st-dominic2.jpg" alt="" border="0" height="230" width="176"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Fra Angelico: Keresztrefeszítés Szűz Máriával, Mária Magdolnával és Szent Domonkossal, San Marco-kolostor, 1441-42.</em></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">1220-ban és 1221-ben a domonkosok általános káptalant tartottak
Bolognában, melyen elhatározták, hogy a rend tagjai mint közösség is
lemondanak a földbirtokról, és ingatlan vagyonuk csak a konvent épülete
és annak kertje lehet. Tevékenységük saját templomaikban az igehirdetés,
a liturgia és a lelkek gondozása,</span> </b>s e<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style=""></span></span>bben nyújtanak segítséget a világi
papságnak. Négy provinciát állítottak fel, és az általános káptalant a
rend legfelső vezető szervének nyilvánították.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ezzel lett a domonkosok,
vagy más néven a Prédikátorok rendje kolduló renddé.</b></span></p>
<p>Ebben a rendben az volt az újdonság, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy felszentelt papok
szerzetesi fogadalom szerint élnek, és teljesen a tanulásnak, a
prédikálásnak és a lelkek mentésének szentelik magukat</b></span>. Elvileg szigorú
kolostori fegyelemben élnek, de ha ez a tanulást vagy a lelkek érdekében
végzendő munkát gátolja, felmentést kapnak a kolostori élet egyes
gyakorlatai alól.</p>
<p>Az 1221. évi általános káptalan után <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Domonkos felkereste Velencét,
Trevisót és Veronát. Amikor visszaérkezett Bolognába, már beteg volt.
Gyomorbántalmak kínozták, de ő minden zokszó nélkül viselte a
fájdalmakat. Mielőtt meghalt, biztosította övéit, hogy halála után
sokkal többet tesz értük, mint amikor még köztük volt. A haldoklók
szentségeinek felvétele után 1221. augusztus 6-án halt meg.</b></span> A következő
szombaton temették el a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe.</p>
<p><span>IX. Gergely pápa 1234. július 3-án </span>avatta szentté.
Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 5-re. Havas
Boldogasszony napjának bevezetésekor, 1568-ban augusztus 4-re helyezték.
1969-től augusztus 8-án ünnepeljük.</p>
<p style="text-align:center"><span>***</span></p>
<p><span>Elbeszélik, hogy Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot
látott, és az álom prófécia volt a gyermek jövőjéről. Látott egy kicsi,
tarka kutyát, amely a szájában fáklyát vitt, körbefutotta és lángba
borította az egész földet. Ebben a domonkosok később magukra ismertek,
amikor fekete-fehér ruhájukban és lángoló szavukkal, mint a nemes
vadászkutyák – Nagy Szent Gergely hasonlította az igehirdetőket a
kutyákhoz – elkergették a rókákat, amelyek az Úr szőlőjét pusztították.</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_st-dominic-flagellation.jpg" rel="lightbox['g71315']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&p=1&img=c_st-dominic-flagellation.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Fra Angelico: Szent Domonkos kereszthódolata, San Marco-kolostor, Firenze, 1442.</em></p>
<p><span><span>A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt
az az eljárás, hogy mindkét fél pergamenre írta fel a maga tételét és
annak bizonyítékait, majd döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik
oldalon áll az igazság. Domonkos Montréalban szerkesztett egy ilyen
iratot és átadta a bírónak. Mikor este a bírák kandallónál ültek,
egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessék tűzbe Domonkos pergamenjét, s
ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a katarok, hanem a
katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot elfogadták, és bedobták
a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés kivetette a kandallóból.
Ugyanez történt másodszor, sőt harmadszor is: a pergamen sértetlen
maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem tudhat senki.
Csakhogy az egyik bíró nem bírta tartani a száját, és híre ment a
„csodának”.</span></span></p>
<p>Megrendítő ereje van azoknak a feljegyzéseknek, amelyek Domonkos
későbbi imádságos életéről maradtak ránk. Ezek szerint amikor a többi
testvér nyugovóra tért, Domonkos megkezdte a maga lelki őrködését a
templomban. Körbejárta a templomot: minden oltár és szentkép előtt
megállt, mélyen meghajolt, letérdelt, majd leborult a földre úgy, hogy
homlokával érintette a kövezetet. Ezt nagyon sokszor elismételte, s ha a
szent hév elfogta, kitárt karral imádkozott a templom közepén. Az egész
teste -- mondta az egyik testvér -- olyan volt, ,,mint egy lángoló
nyíl, amely az Isten által megfeszített íjról száll az ég felé''. Majd
visszavonult a templom egyik sarkába, és ostorozni kezdte a vállát és a
hátát. Közben kérő imádságokat mondott, olykor annyira hangosan, hogy
felhallatszott a testvérek cellájába, s egyik-másik fel is ébredt rá.
Ezután az oltár lépcsőjére térdelt, és ott folytatta imádságát. A
testvérek többször látták elragadtatásban a föld felett lebegni.</p>
<p>Mindössze két vagy három órát aludt, köpenyébe burkolózva a templom
kövezetén vagy az egyik padban. Nem is volt cellája és ágya. Reggel a
kórusban ő volt az első. Naponta misézett és az átváltoztatástól az
áldozásig hullottak a könnyei. Hosszasan elmerült a Szentírás
tanulmányozásában, térdén tartva a hatalmas könyvet, ahogy Fra Angelico
is megfestette. Ötvenegy éves volt, amikor egyik nagyon kimerítő
apostoli útjáról, Velencéből visszatért Bolognába. Lázas volt, és nagyon
fájt a gyomra. A beteget, hogy kínjain könnyítsenek, egy városon kívüli
kolostorba vitték, ahol a nyári forróságot nem lehetett annyira érezni.
A testvérek összegyűltek köréje, és így kezdett beszélni hozzájuk:
,,Hármas örökséget hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a
szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a
mennyek országának öröklésében. Ne szomorkodjatok amiatt, hogy eltávozom
közületek, mert ahová most megyek, ott sokkal inkább a javatokra
leszek, mint itt a földön.”</p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&img=o_1illumin.jpg" rel="lightbox['g71315']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71315&p=1&img=c_1illumin.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Fra Angelico: Misekönyv, San Marco-kolostor múzeuma, Firenze, 1430.</em></p>
<p style="text-align:center"><em>Istenünk, ki egyházadat arra
méltattad, hogy Szent Domonkos életével és tanításával
megvilágosítottad, kérünk engedd az ő közbenjárására, hogy földi
dolgainkban oltalmat találjunk nálad, lélekben pedig egyre gyarapodjunk
Benned!</em></p></div>